Ahhoz képest, hogy hónapokon át Kulcsár Attila volt a címlapsztori, különösebb médiazaj nélkül zajlanak az események a bróker bécsi kiadatását követően. A főszereplő hallgat, a rendőrség nyomoz, a brókerbizottság pedig úgy teszi a dolgát, ahogy tőle megszoktuk.
A befektetési tanácsadót tavaly július 17-én tartóztatták le Ausztriában. Noha első nyilatkozataiból úgy tűnt, hogy együttműködik még kiadatása felgyorsításában is, végül az összes jogorvoslati lehetőséget megragadta, hogy minél később kerüljön a magyar hatóságok kezére. A procedúrának ezzel még nincs vége. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) a három felmerült vádpontból egyelőre csak kettővel (sikkasztás és okirat-hamisítás) gyanúsította meg az exbrókert, mivel az osztrák bíróság a pénzmosás vádjában a magyar kérelmet nem találta megalapozottnak. Azt, hogy ez hogyan fordulhatott elő, a brókerbizottság jobboldali képviselői már a tavaly novemberi határozathozatalt követően felvetették. A pótkiadatási kérelem az Igázságügyi Minisztériumban azóta is készül.
Szépen csendben
Kulcsár hazaérkezése után kinyilvánította: nem tesz vallomást. Az ősszel szóba került bécsi, gyanúsítás előtti kihallgatása, ám az ügyészség a rendőrségi kezdeményezést elvetette - épp az eljárás hátráltatására hivatkozva. A szakmai érveket akkor az ORFK is elfogadta. De vajon mire lehet jutni Kulcsár közreműködése nélkül? A nyomozók, értesüléseink szerint, egyáltalán nem bánkódtak Kulcsár bécsi vakációja miatt. "A nyomozás nélküle is a tervezett ütemben haladt" - hallottuk. A bróker ellenőrzésre szoruló információinak hiányában nem kényszerültek vargabetűk megtételére a nyomozásban. Jutott elég idő az összegyűjtött dokumentumok analizálására, a sikkasztáshoz és a pénzmosáshoz kapcsolódó pénzügyi történések áttekintésére.
Kulcsár módszerét már többször interpretáltuk: hamis adásvételi szerződések, átutalási megbízások és transzferbizonylatok felhasználásával ellentételezés nélkül megterhelt egyes számlákat, a hiányt pedig az ígért hozamokkal megfejelve más ügyfelek számlájáról pótolta. A rendszer folyamatosan növekvő forrásigényét egyre nagyobb pénzek (és cégek) bevonásával fedezte. A vállalati ügyfeleknek csábító ajánlatokkal élhetett: pénzüket off-shore cégeken keresztül eltüntette az adóhatóság elől (például úgy, hogy míg a társaság egy tőzsdei ügyleten veszteséget könyvelt el, az érdekkörbe tartozó off-shore vállalkozás ugyanazon a bolton nyert). A milliókat pedig zsebbe vagy magánbankszámlákra közvetítette. Legalábbis ez lehetett a metódus, és igen valószínű, hogy a Betonút Rt. és az Állami Autópálya-kezelő Rt. kasszája is ebbe a körforgásba került bele. A rendőrségnek a dokumentáció alapján sikerült feltárnia a pénz 12 országot érintő útját, az összegek jelentős részét (körülbelül 9,5 milliárdot) pedig zároltatták.
Papp Csaba, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságának osztályvezetője a Narancsnak korábban azt mondta, hogy a bűncselekmények minősítése és az elkövetők büntetőjogi megítélése "nagyon egyszerű". Kiemelte viszont a szerteágazó pénzügyi történések áttekintésének és a bűnügyi kárérték, illetve a valós anyagi kár definiálásának a nehézségeit. (Lásd: Eszi, nem eszi, Magyar Narancs, 2004. február 5.) Az osztályvezető kiemelt még egy problémát, amihez igencsak elkelne Kulcsár segítsége: ez pedig a számlatulajdonosok felelősségének a megállapítása. Kulcsár VIP-ügyfélköre körülbelül 200 megbízó, akik közül 141-nek a számláján történt gyanús pénzmozgás. A nyomozó hatóságnak fel kell mérnie, hogy ki tudott a machinációkról, ki vett benne részt társtettesként, és ki az, aki csupán jóhiszemű volt. Az ügyfelek nyilván az utóbbiak szerepében kívánnaktetszelegni. Kulcsár a szökése előtt állítólag azt üzente a kuncsaftjainak, hogy ragaszkodjanak ahhoz, ami az utólag gyártott bizonylatok szerint jár nekik. Azok is, akik károsultnak számítanak - miközben a futártól nejlonzacskóban a pénzükhöz jutottak. Ezek részleteibe a bróker tudná csak a nyomozókat beavatni, mint ahogyan abba is, hogy miképp folyt a pénzosztás, miután a szírek jutalék fejében felvették a milliárdokat. Az ügyfelekkel kapcsolatban nemcsak a bizonyíthatóság, hanem a minősítés is necces: miért kellene tudnia az ügyfélnek, hogy a kínált hozam "tisztességes úton" nem érhető el, miért fogjon gyanút, amikor a pénz nejlonzacskóban egy taxistól (Sz. Gyula) érkezik stb.? Vagyis: alkalmas-e például a pénzszállítás módja a büntetőjogi felelősség kimondására?
Már nem olyan hangosan
Miközben a rendőrség a fenti kérdések megoldását keresi, a K&H-ügy politikai vonatkozásait kutató ún. brókerbizottság mandátuma lassan lejár. Mindössze egy impotens jelentés marad utána, melyet Tóth Károly (MSZP) jegyez. (A bizottság kutyakomédiát idéző munkájáról lásd: Kecsegtető befeketítés, Magyar Narancs, 2003. november 20.) Demeter Ervin vezetésével a bizottság fideszes tagjai azért az utolsó két hétben még belehúztak: látva, hogy Kulcsár meghallgatása kivitelezhetetlen, betekintést követeltek a Nemzetbiztonsági Hivataltól (NBH) azokba a lehallgatási jegyzőkönyvekbe, amelyek többek között Kulcsár telefonbeszélgetéseit is tartalmazzák. Noha a képviselőknek mandátumuknál fogva joguk van belenézni az ügy dokumentumaiba, ez aligha szolgálná a nyomozás érdekeit. Az iratok nagy része tudomásunk szerint nincs titkosítva, de ismerve a politikusok "diszkrécióját" és kreativitását, ha nem találnak semmit, akkor is érintettséget szivárogtatnak majd ki. (A legutóbbi, Gyurcsány Ferenc sportminiszterről szóló sejtetés forrását nem biztos, hogy az ellenzék soraiban kell keresni.) A műbalhé hátterében azért megfigyelhető egy fontos taktikai változás: tavaly az ellenzék ész nélkül ment neki vezető kormánypárti politikusoknak, amiből olyan adok-kapok kerekedett, hogy a politika hitele tengeri mérföldekkel a béka feneke alá süllyedt. Ezúttal viszont egy kormányzati szerv, az NBH felelősségére kérdeznek rá. És lehet, hogy igazuk van. A lehallgatások legkésőbb Szász Károly, PSZÁF-elnök június 16-i megverését követően már folytak, arról nem is beszélve, hogy Kulcsár találkozott Tóth Andrással, a hivatal főigazgatójával (ahogy egyébként Áder Jánossal is). Ezért valóban nehezen megmagyarázható, hogy az NBH - tudomást szerezve a sikkasztássorozatról - miért nem értesítette a rendőrséget, és miért hagyta Kulcsárt Ausztriába menekülni. A bróker ebben a kontextusban fontosabb és kényesebb figura a politika, mint a nyomozás számára, mert 1. ismeri a VIP-listán lévő strómanok és gazdasági társaságok mögött megbúvó személyeket, akik nem biztos, hogy a rendszert átlátták, még kevésbé, hogy működtették, viszont a haszonélvezői voltak; 2. tudja, hogy az Állami Autópálya-kezelő Rt. milliárdjai csupán "véletlenül" álltak-e készen a tátongó lyukak betömködésére, vagy valakik a közpénzekből maguknak, netán pártcélokra is privatizáltak.
A bűnügyi nyomozás a VIP-ügyfelek kapcsolatrendszerére aligha terjed majd ki, az ORFK-nak nem is ez a feladata. Vagyis politikai vonatkozásaiban semmi nem fogja cáfolni a közhangulatot: "a fontos emberek" meg fogják úszni, Kulcsár viszi el az egész balhét. A nyomozati cselekmény azért mást mutat: az ügy eddigi 12 terheltje mellé az ORFK közlése szerint legalább még egy tucat személy gyanúsítotti kihallgatása várható. A pénzmosást segítő network egyik tagját, D. Gábort, az ír Montrade és a nevadai Balmoral nevű off-shore cég magyarországi képviselőjét már nagypénteken meggyanúsították, a Montrade korábbi vezetőjével, Schönthal Henrikkel szemben pedig nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. Többek között ezek a cégek azok, melyeken keresztül Kulcsár átfuttatta a milliárdokat: a pénz az előzetesben lévő E. A. Hassan és a szökésben lévő A. Mahmud bankszámláján landolt.
A K&H Bankidőközben újabb feljelentéseket tett. Rendőrségi források szerint az érintettek nem kerülték el az ő figyelmüket sem, csak a gyanúsításokra a maguk idején kell sort keríteni.
B. Zs.
