A Művészetek Palotájára (MűPa) jövőre 11 milliárd forintot költ az állam - a kultúra kormányzati támogatására fordítható összeg nagyjából egyötödét. Nagyjából ugyanannyit, mint a tárcához tartozó tizennégy közgyűjteményre. Míg 2006-ban a MűPa puszta léte "a hátralékos munkákra tekintettel" csak 2,4 milliárdban volt az adófizetőknek, addig "rendelkezésre állás" címén a jövő évre már 8,8 milliárdot irányoz elő a költségvetés. Ehhez jön az intézmény működési költsége, hiszen a sajátos magyar PPP-konstrukcióban a rezsit is az állam állja, így nagyjából 11 milliárdnál állapodik meg a tárcától a TriGránit-csoporthoz csordogáló összeg. Az ezt megközelítő nagyságrend minden évben elbánik a kulturális költségvetéssel egészen addig, amíg az állam a százmilliárd forintos törlesztést le nem rótta, és a tulajdonába nem került az épület - vagyis 2035-ig. A tavalyihoz képest kb. hatmilliárdos különbözetet pedig honnan máshonnan, mint házon belülről, a tavalyi költségvetéssel nagyjából megegyező keretből kell kisajtolni. Ezzel évekre előre majdnem mindent elmondtunk a kulturális büdzséről - és a kultúrpolitika mozgásteréről is.
A leglátványosabban
a kulturális beruházások tavalyi ötmilliárdos kerete csappant meg - kevesebb mint a harmadára -, amiből a legtöbbet múzeumi rekonstrukcióra fordítottak. Egyértelműen kárvallott a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely bottal ütheti másfél milliárd forint nyomát (hol van már Medgyessy víziója a 10 milliárdig emelkedő filmtámogatásról). De nyögi ezt minden valamirevaló költségvetési kulturális intézmény, pedig van már elég bajuk az államháztartási hiány csökkentéséből következő megszorítások miatt is: a legkevesebb, amit rebesgetnek, hogy a közgyűjtemények 10 százalékos létszámleépítéssel számolhatnak.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) talán nem lenne ekkora pácban, ha júniusban nem találta volna ki a kormány, hogy az államháztartás hatékonyabb működése érdekében 2007. január 1-jei hatállyal a kulturális intézményrendszert is átszervezi (lásd: Randevú a boncasztalon, Magyar Narancs, 2006. július 27.). "Az átszervezés jelenlegi formája nemcsak kárt okoz, hanem kompromittálja is a szükséges intézményi reform ügyét" - nyilatkozott Pető Iván, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke a határozat szeptemberi szemléjéről, amikor azt - pártállástól függetlenül - mindenki abszurdnak titulálta. A költségvetésből ordít, hogy a tárca a többségükben szakmailag irracionális és gazdaságilag megalapozatlan szervezeti átalakításokat nem tudta végrehajtani - ám valamit mégis szeretne teljesíteni. Ez a valami a lobbierejétől függően kit jobban, kit szerencsétlenebbül érint. "Nyár óta nem nagyon oszlott a homály, de keményen szembesülünk a megszorítás részével" - fogalmazott a Narancsnak az egyik intézményvezető. Maradt hát az átszervezés látszatát keltő nyirbálás és a folyamat pillanatnyi állapotát rögzítő költségvetés.
Például nyoma lehetne a költségvetésben a Pedagógiai, valamint az Idegennyelvű Könyvtárnak az Országos Széchényi Könyvtárba (OSZK) olvasztásának. Az OSZK azonban meggyőzően bizonyította, hogy ha a három könyvtárnak csak az informatikai rendszerét egyesítenék, már az 300 millió forintba kerülne, és mindössze négy állást spórolnának meg vele (ennek ellenére a büdzsében a Pedagógiai Múzeum és Könyvtár cím megszűnt, az öszszeg viszont nem mutatható ki másutt). Így a két kis könyvtár átszervezéséről most már az ELTE-vel tárgyal a tárca - Farkas Katalin, az átszervezéssel megbízott miniszteri biztos szerint továbbra sem az ingatlanok hasznosításáról van szó.
Ha a kormányhatározatban megfogalmazott kulturális hivatal és a kulturális háttérintézmény valóban létrejönne öt, eddig önálló intézmény átvariálásával, akkor például a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) nem jelenne meg külön nevesítve a költségvetésben. Most minden jel arra mutat, hogy az öt intézmény kijárta magának, hogy három legyen belőle (s lőttek a hivatalnak és a háttérintézménynek: a Nemzeti Filmiroda bemegy a KÖH-be, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a Magyar Művelődési Intézetbe, a Hagyományok Háza önálló marad). Hogy most még ne kelljen szétszálazni, melyik hová tartozik, és mennyi pénzt kap, az öt intézmény a költségvetésben négy másikkal ömlesztve szerepel az "egyéb kulturális intézmények" kategóriában. (Hasonló melting pot technikával él a büdzsé számos más esetben is, így például a Terror Házától a Fesztiválzenekarig ívelő alapítványok és közalapítványok sora sem tudja, mennyi jut neki jövőre.)
A Műcsarnokot és az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központot (ÁMRK) a kormány január 1-jétől nonprofit gazdasági társaságként szerette volna viszontlátni, de rájött, hogy ezt a formát
a törvény csak júliustól
teszi lehetővé. Így elképzelhető, hogy fél évre mindkettőből közhasznú társaságot kreálnak. Arról egyik intézményt sem tájékoztatták, hogy az eljövendő konstrukciókban milyen kormányzati támogatásra számíthatnak - árulkodó viszont, hogy az ÁMRK egy múlt hétfői kormányhatározatból tudhatja: 119 fős állományából 53 főt építenek le (míg a két erősebb örökségvédelmi intézmény megúszta huszonegy - KÖH -, illetve egyetlen státus elveszítésével - Műemlékek Állami Gondnoksága).
Ha felállt volna az a "gesztorintézmény", amely 2007. január 1-jétől 12 gyűjtemény párhuzamos funkcióit egy ernyő alá vonta volna, akkor mostanra a Közlekedési és a Mezőgazdasági Múzeum is az OKM-nél szerepelne. Az intézmények átadása "folyamatban van", azaz a gesztorból a tárca jottányit sem enged. A fogalom körül nyár óta annyiban oszlott a köd, hogy immár bizonyos: a tevékenységeket nem valamely múzeum, hanem az OKM bázisán vonják össze a nosztalgikus húrokat pengető "közgyűjteményi ellátó szervezet" alatt. A miniszteri biztos 19 területet sorolt ide, köztük a pénzügyet, a vagyonkezelést, a raktározást, az informatikai szolgáltatásokat, a nyomdai munkát. "Rövid távon kevesebb, hosszabb távon több takarítható meg vele" - világosította fel a Narancsot Farkas Katalin. Bár a tárca nyomatékosította, hogy az átszervezés nem csorbítja a szakmai önállóságot, mégis kérdés, hogy például a központosított vagyongazdálkodásnál mi vár az ingatlanokat a múzeumi feladatoknál komplexebb kulturális szolgáltatásokra használó intézményekre.
"Ha a konvergenciaprogramot elfogadjuk, jó lelkiismerettel nem mondhatom, hogy bővítsük a kulturális költségvetést - nyilatkozott lapunknak Pető Iván, miután a bizottság a múlt héten parlamenti vitára alkalmasnak találta a kulturális büdzsét. - De miután nem ismert, mit tartalmaz majd a kormányhatározat parlamenti előterjesztése, azt sem lehet tudni, mire készült a költségvetés-tervezet" - vázolta az ellentmondást. Závecz Ferenc gazdasági szakállamtitkárt szerettük volna e kérdésben megszólaltatni, de a minisztérium a parlamenti döntés előtt nem nyilatkozik a költségvetés részleteiről.
A büdzsé logikájából annyi
látható, hogy a Bozóki András miniszterségéhez köthető prioritásokból csak hírmondónak tartott meg valamit. A Közkultúra, kulturális vidékfejlesztés fejezet (658 millió forint) megtartotta ugyan a vidéki művelődési házak felújítására szolgáló Közkincs programot, viszont elnyelte az "élő népi kultúra" Tengertáncát. Minden ellenkező sajtónyilatkozat dacára elszállt a Pankkk programnak a vidéki klubok működési támogatására elkülönített 200 milliója, bár a program egy másik morzsája, a Könnyűzenei Exportiroda felbukkan - társbérletben hat másik kedvezményezettel egy 130 millióból gazdálkodó alcímnél, amiből a minisztérium még díjakat is fog adományozni. Az Alfa, a jövő könyvtára és a levéltári program továbbra is aktív a közkultúra jegyében, de ezek Hiller István korábbi kulturális miniszterségéhez kapcsolódnak.
Érdemes egy pillantást vetni a kultúrát érintő bevezető szövegre. A retorika szintjén a költségvetés ugyanis továbbra is Bozóki abbéli, a kormányprogramban is vállalt szándékát tükrözi, hogy igazítson kicsit a kulturális egyenlőtlenségeken. "Az állami kultúrafinanszírozás alapvető feladata a kulturális javakhoz való hozzáférésben az esélyegyenlőtlenség csökkentése" - ígéri a tárca 2007-re is. Közben közgyűjteményeit és kutatóintézményeit alig tudja életben tartani - ám minden korábbinál nagyobb arányban költ három elitintézményre: a Nemzeti Színházra, az Operára és a Művészetek Palotájára.
