L. Ritók Nóra az oktatási forráselvonásokról: „Egyfajta stratégiának tűnik”

Belpol

Az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét kérdeztük az állami támogatások felfüggesztéséről.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, augusztusban derült ki, hogy több olyan szervezettől vonja el az Emberi Erőforrások Minisztériuma a köznevelési kiegészítő támogatást, amelyek hátrányos helyzetű gyermekek oktatásával foglalkoznak. A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő lapszámában részletesen beszámolunk nemcsak az Igazgyöngy Alapítvány helyzetéről, hanem az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) és a Dr. Ámbédkar Iskola ügyéről is, amelyeket szintén érint a forráselvonás. Most rövid részletet közlünk a készülő cikkből.

Magyar Narancs: Húsz évvel ezelőtt alapította az Igazgyöngy Alapítvány Alapfokú Művészeti Iskoláját. Hogyan emlékszik vissza az indulásra?

L. Ritók Nóra: 1999-ben léptem ki az állami oktatási rendszerből. Addig olyan iskolában tanítottam, ahol magas volt a roma gyerekek aránya. Már akkor foglalkoztam azzal, hogy ezeket a gyerekeket hogyan lehet megszólítani a művészet eszközeivel. Egy idő után azt éreztem, hogy állami keretek között ezt nem tudom folytatni, ráadásul ezt az intézményt később visszavette az egyház, és a vezetőség nem mutatott túl nagy érdeklődést a módszer iránt. Akkor döntöttem úgy, hogy egy alapítványi fenntartású művészeti iskolát fogok létrehozni. Az volt a célom, hogy egy olyan intézményt alapítsak, amely gyermekközpontúbb és az integrációra jobban fókuszál. Berettyóújfaluban kezdtük meg a munkát, aztán egyre több településre hívtak minket. Jelenleg hat településen tíz iskolában dolgozunk, és 650 gyerekkel foglalkozunk, akiknek a 70 százaléka hátrányos helyzetű, e réteg fele pedig halmozottan hátrányos helyzetű.

MN: Az alapítvány nemcsak művészeti oktatással foglalkozik, hanem számos más tevékenységen keresztül segíti a nehéz sorsú családokat, fiatalokat, gyerekeket.

L. R. N: Így van, az Igazgyöngy nagyon erős szociális munkát is végez, amelynek célja, hogy csökkentsük az iskolai lemorzsolódás arányát: Ennek érdekében van ösztöndíjprogramunk, iskolaszereket adunk, több éve működtetünk egy tanodát Toldon, továbbá foglalkozunk közösségfejlesztéssel, támogatjuk a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű embereket és családgondozást is végzünk. Mindezt nem állami támogatásból, hanem adományokból, pályázatokból finanszírozzuk. Hazai pályázatok nemigen vannak, főleg külföldi forrásokat sikerült szereznünk.

MN: Szerencsés módon sikerült adományokból összegyűjteniük az idei tanév költségének felét, amit nemrég elvont a kormány. Ezt a forrást már évekkel ezelőtt egyszer elvették, majd visszakapták, mert olyan nagy nyilvános felháborodás övezte az ügyet. Most más szervezetektől is elvonták a köznevelési kiegészítő támogatás felét vagy egészét. Lát esélyt arra, hogy a kormány meggondolja magát?

L. R.N: Sajnos erre nem látok esélyt. Az, hogy most az elvonás több iskolát érint, ráadásul mindannyian a leszakadó társadalmi csoportokkal foglalkozók vagyunk, sokkal inkább egy vonalra rendeződő döntésnek, egyfajta stratégiának tűnik.

Iványi Gábor: „Mi nem ezért váltottunk rendszert ezekkel a senkiházi gazemberekkel együtt"

A metodista lelkészt a hátrányos helyzetű gyermekek oktatási támogatásának elvonásáról kérdeztük. Augusztus végén derült ki, hogy a kormány megvonja a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) által fenntartott oktatási intézmények kiegészítő állami támogatását. Az illetékes emberi erőforrások minisztériuma idén csak a pénz felét kívánja kifizetni, ám azzal a feltétellel, hogy jövőre már semmit nem adnak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.