Mostani elhasalása semmiben sem különbözik a 2013. februári kulturális államtitkári buktájától – mondja egyik forrásunk. Akkor is és most is túl sok konfliktusa volt a Fidesz erős embereivel és saját a főnökével, akkor Balog Zoltánnal, most Lázár Jánossal. Túl arrogáns lett, korrupciógyanús ügyekben is állandóan forgott a neve. Menesztését valószínűleg Lázár kezdeményezte, aki most, hogy pozícióját megszilárdította, még inkább bizalmi embereire akar támaszkodni. Még nem tudjuk, hogy csupán politikai államtitkári, azaz miniszterhelyettesi pozíciójától kell-e megválnia, és hogy megtarthatja-e az építésügyi, örökségvédelmi, és kulturális beruházásokért felelős szakállamtitkári feladatokat; így csak egyet kellene háttrébb lépnie. Az is elképzelhető, hogy csupán a kiemelt kulturális fejlesztések és örökségvédelem marad a számára helyettes államtitkári pozícióban. A legvalószínűbb azonban az, hogy a tárca műemlékes háttérintézményének, a Forster Központnak a vezetésével kell beérnie. Hónapok óta téma a hivatalban, hogy L. Simon ott folytatja. Ha a Forster elnöke lenne, akkor viszont az összeférhetetlenség miatt le kellene mondania az országos listán szerzett képviselői mandátumáról. Ezért az a valószínűbb, hogy kormánybiztosként látja el e feladatot, amihez hozzácsapnak más fejlesztéseket is, például a Budavári palota felújítását.
Túltolt kommunikáció
L. Simon nagypolitikába való visszatérésének nyitánya a választási hajrában átadott Várbazár volt. Bár kormánybiztosként valamennyire visszahozta a kabinet csaknem elúszott presztízsberuházását, az ünnepély nevetség tárgya lett, miután kiderült, Orbán Viktor Patyomkin-falut adott át. A négy napos dínom-dánom után ismét be kellett zárni a létesítményt, hogy folytatni tudják a munkálatokat. Mi több, a második átadó után sem készült el teljesen a műemlék. Később L. Simon Hoppál Péter kulturális államtitkárral és Páva Zsolt polgármesterrel akasztott bajszot, amikor roppant agresszíven Budapestre hozatta Pécsről a Csontváry képeket; és nyíltan fúrta a Lázár és Balog miniszter által is jóvá hagyott Liget-projektet.
| ||
Ő terjesztette be az RTL Klub megzabolázását célzó, később módosított reklámtörvényt, ám súlyos kommunikációs bakit vétett, amikor épp az érintett televízió kamerája előtt kiderült, nem ismeri a saját törvényjavaslatát.
Gátlástanul hozta helyzetbe saját embereit. Közvetlen munkatársaihoz köthető cégeket hívott meg egy 9,4 milliós kommunikációs tenderre, és amikor ezt a Népszabadság számon kérte tőle, csak annyit mondott: „Olyan céggel, illetve személlyel akartam együtt dolgozni, akit jól ismerek”. A megbízást elnyerő Shortcut Communications Kft. ügyvezetője és résztulajdonosa az Ifjúsági Médiakultúráért Alapítványa (IMA) képviselője, Kisfalvi Gábor, L. Simon kabinetfőnöke, Hornyák Tibor egykori üzlettársa volt. Mind a Shortcut, mind az IMA számos más megbízást kapott L. Simonon keresztül. 267 millió forint EU-támogatást kapott az L. Simon László által 2011-ben alapított Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány a kápolnásnyéki kastély felújítására, bár korábban kétszer is visszadobták a pályázatot. Az épületet birtokló Kastély.net Kft. korábban L. Simon László tulajdonában volt.
Pozíciójának meggyengülését jelezte, hogy júniusban búcsúznia kellett két helyettes államtitkára közül az egyiktől, ráadásul egyik legfőbb bizalmi emberétől, Sárváry Istvántól, aki a kiemelt kulturális fejlesztésekért felelt. Ahhoz még volt ereje, hogy a Forster Központ élére tegye, ahonnan indok nélkül elküldte az egyébként általa kinevezett korábbi vezetőt.
Az utolsó csepp az lehetett, amikor L. Simon borászata a rák ellenszereként hirdetett barackmag-készítményt – amiről kiderült, hogy a hatóanyagokat nem vizsgálták be, a barackmagról sosem bizonyították, hogy bármilyen betegségre jó lenne. Az ügy Orbán Viktor rosszallását is kiváltotta. Az államtitkár amúgy érthetetlen módon az RTL Klubnak letagadta, hogy a forgalmazó Simon és Simon családi kft-ben tulajdonos lenne, holott a céginformációs rendszer szerint fele részben az övé a vállalkozás. Közvetlen főnöke, Lázár János először személyesen beszélt vele, majd nyilvánosan is harcot indított az államtitkári korrupció ellen: közleményben hívta fel tárcájának vezetőit, hogy váljanak meg üzleti vállalkozásaiktól. Amikor egy újságíró L. Simont arról kérdezte, hogy sikerült-e megszabadulni a cégétől, azt felelte: a szabadsága után foglalkozik majd az üggyel. (Az Opten adatbázisa szerint még mindig L. Simon és felesége tulajdonában van a cég. A Ráció Kft. – amely a Kastély.net Kft.-t is birtokolja – már 2012-ben lekerült a nevéről.)
Kremlinológusok a majki kamalduli remeteség augusztus végi átadója után már L. Simon menesztésről beszéltek. Itt ugyanis – bár ez a tudósításokból kimaradt – Lázár hosszan idézett Esterházy Móric korrupciót ostorozó híres tapolcai beszédéből, mely szerint „egy ország nem haladhat előre, az államférfiak nem dolgozhatnak nyugodtan, amikor állandó gyanúknak vannak kitéve, amikor közérdekű munkásságukat gyanúsítások kísérik. Azt hiszem, ha a legközelebbi jövőben sikerül képviselőtársamat meggyőzni az összeférhetetlenségi kérdés végleges megoldásának szükségességéről, inkább visszük előre hazánk jobb sorsát, mint azzal, ha állandó pártközi veszekedésekkel billentgetik az állandó lejtőt.”
A fölhalmozó
Pedig a harmadik Orbán-kormány idején főnixként visszatért L. Simonnak – ha parlamenti államtitkárként nem vihette is el a show-t Lázár János elől – bőven jutott játéktér: annyi kulturális funkciót gyűjtött össze, amennyi – súlyát és a pénzmozgásokat tekintve – több, mint ami az intézményfenntartóvá degradált kulturális tárcánál maradt. Elégtételként is értelmezhető, hogy az ő kulturális államtitkársága alatt az akarata ellenére szétvert örökségvédelem – az építészettel együtt – hozzá került. Sokan tartották biztató jelnek, hogy a második Orbán-kormány idején három tárca között feldarabolt örökségvédelem újra egységes irányítás alá került, még ha ez már csak az árnyéka volt is az egykor erős, önálló Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak (KÖH). L. Simon átvette a KÖH utódszervezetét, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, amelybe visszatért a korábban a Lechner Lajos Tudásközpontba kiszervezett tudományos osztály, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő Nemzeti Örökségvédelmi Központ – így a régészeti ügyek is az ő fennhatósága alá kerültek. A minisztérium nemcsak a felhizlalt Forster Központot vette át, hanem az ágazati irányítást is – például a műemlékké nyilvánítást –, illetve felügyeli a műemlékek esetében építési hatóságként működő kormányhivatalokat is. Miután a Forsterbe korábban beolvasztották a Műemlékek Nemzeti Gondnokságát, a jelentősebb kastélyok is ide tartoznak. A Forster vezetőjét, Cselovszki Zoltánt – aki az első Orbán-kormány alatt létrehozta a KÖH-öt – nem tartotta L. Simon elég jónak, ezért gyorsan lecserélte Sághi Attilára, akit később Sárváry miatt menesztett.
L. Simonhoz került a 2014-ben elfogadott Nemzeti Kastélyprogram: eszerint 35 kastély újul meg a 2020-ig tartó uniós fejlesztési ciklusban 30 milliárd forint európai uniós és 10 milliárd forint hazai forrás felhasználásával. Idén jelentették be a Nemzeti Várprogramot: 25 milliárd forintból 31 kulturális és természeti örökségi helyszín újulhat meg 2015–2020 között. A jövőre induló, 4,5 milliárd forintos első ütemben a diósgyőri, az egri, a kisvárdai és a sümegi vár fejlesztése valósul meg. L. Simon projektje a majd egy milliárddal kistafírozott Eszterháza Kutatóközpont és a Nemzeti Hauszmann Terv is. Utóbbi a Budavári palota felújítását, részben eredeti formájába való visszaépítését és funkcióbővítését tűzte ki célul. Jövő év végéig a kormány 7,9 milliárd forintot szán erre, kormányhatározat született a lovarda, a főőrségi épület és a Stöckl-lépcső újjáépítésére, és tervben van a Szent István terem újraalkotása. (Igaz, az év végi, ez év elejei nagy nekibuzdulás óta nem sok történt.) Ha e feladatokat megtarthatja, a kulturális életre gyakorolt befolyása nem csökken jelentősen a kormány átalakítása után sem.
