Bányai Júlia - ja, a prostiképző? Így nevezik a rossz nyelvek a közelmúltban Kornis Klára Gyermekotthon és Szakiskola névre átkeresztelt újpesti leánynevelő intézetet, arra utalva, hogy a növendékek egy része a kudarcot valló állami gyámkodás után az út szélén kezdi felnőttpályafutását.
Az állami gondozásnak soha nem volt túl jó híre Magyarországon, de a Bányai ezen belül is a legrosszabb kóvedű intézmények közé tartozik. A fenntartó főváros, tarthatatlannak ítélvén a helyzetet, úgy döntött, felturbózza az intézményt: a névcsere mellett felújították az épületet, a falakat újrafestették, a lányok lakosztálynak is beillő szobákat kaptak, a mosószalont méregdrága gépekkel szerelték fel. Ám a tartalmi változások lassabban követik a külsőségeket.
Az intézetben a három normál csoport mellett létrehoztak egy 8 főből álló ún. speciális csoportot, ahol halmozottan hátrányos helyzetű, avagy speciális nevelési igényű gyerekeket helyeznek el. Az állandóan változó elnevezések a legsúlyosabb problémákat takarják: súlyos drogfüggőség (heroin, speed), alkoholizmus, antiszociális magatartás, prostitúció, öngyilkossági kísérletek, lelki beteg-ségek. A csoporttal a múlt tanévben egy hét-fős team dolgozott Pázmándy Györgyi kli-nikai pszichológus vezetésével. A speciális csoport nem különbözik gyökeresen a normálisnak nevezettektől, legfeljebb annyiban, hogy ugyanazok a gondok itt halmozottan és az átlagosnál súlyosabban jelentkeznek. Ettől még nem állítható, hogy a lemaradást okozó faktorok csak a speciális csoportot érintenék, ahogy például a drogfüggőség sem kizárólag a Bányai neveltjeivel kapcsolatban merül fel problémaként.
Árvácskák
A nevelőotthonokkal szemben fennálló sztereotípiákra sajátos módon erősít rá egy az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium számára 2004-ben végzett kutatás (Elekes Zsuzsa és Paksi Borbála) kivonata. A vizsgálat minden kétséget kizáróan igazolta azt, amit a gyermekotthonokban dolgozók saját tapasztalatból régóta tudnak: az állami gondozásban felnövő gyerekek a saját korosztályuknál sokkal veszélyeztetettebbek. "A droghasználaton, illetve az orvosi rendelvényre vagy a nélkül történő gyógyszerfogyasztáson túlmenően gyakoribb körükben a rendszeres dohányzás, az alkoholfogyasztás szélsőségesebb formáira utaló lerészegedés és nagyivás, sokkal gyakoribb az önkárosítás és az öngyilkossági kísérlet" - írják a szerzők. Számszerűsítve: míg az átlag 16 évesek között minden hatodik gyerek (16,2 százalék) próbált már ki tiltott szert, addig a nevelőotthonban élőknél ugyanez a szám 30,8 százalék. Ráadásul ezeknek a gyerekeknek több mint egyharmada saját bevallása szerint az intézet épületében is használt már drogot. A kutatásból az is kiderült, hogy a nevelőszülőknél élő állami gondozottak nemcsak az intézetieknél élnek biztonságosabban, de korosztályuk átlagához képest is visszafogottabbak. Ez annak ellenére így van, hogy a nevelőszülők többnyire nem túlságosan képzett, anyagilag hátrányos helyzetben lévő emberek - magyarán egyszerű, vidéki családanyák és családapák.
Bátran kimondhatjuk, az állam, amikor maga próbál gondoskodni a nehéz sorsú gyerekek felneveléséről, látványosan kudarcot vall, és sokkal kevesebb védelmet nyújt, mint akármilyen - bár szegény és "mesterséges" - család. Nem arról van szó, hogy egyes intézetek, például a Kornis Klára rosszul működnének: többé-kevésbé az egész rendszer rossz, legalábbis a meghirdetett célokhoz képest.
Az állami gondozottakkal kapcsolatban sokunk fejében még mindig múlt századi képek élnek a "szegény kis árvákról", akiknek használt ruhát kell küldeni karácsonykor. A valóságban ezzel szemben a mai állami gondozottak döntő többsége nem árva: ismeri a szüleit, és napi kapcsolatban van velük, de az otthoni környezet olyan borzalmas, hogy a gyámhivatal nem lát esélyt rá, hogy ilyen körülmények között elvégezzék az iskolát, ezért kiemelte őket. Sűrűn előfordul az is, hogy maguk a szülők "utalják be" pár évre az intézetbe a gyereket, hogy megspórolják a költségeket. Az ivás, a füvezés és a kurválkodás olyan minták, amiket az állami gondozottak többsége otthonról hoz felnőtt-életstratégiaként - és nevelő legyen a talpán, aki képes ezeket a hatásokat ellensúlyozni.
A gyerekek lecsúszását szinte törvényszerűvé teszi, hogy a szabadidő eltöltését illetően sokkal felelőtlenebbnek mutatkoznak, mint a rendezett családokban felnövő társaik. Elekes és Paksi tanulmánya egyértelmű összefüggéseket tárt fel bizonyos szabadidő-formák és a drogfogyasztás kialakulása között: "A drogfogyasztók körében néhány szabadidős tevékenység szignifikánsan gyakoribb, mint nem fogyasztó társaiknál. Ilyen a motorozás, az eljárós társas aktivitások, a pénznyerő automatákkal való játék." A bányais lányok életének fő terepe is a diszkó: az a hely, ahol egyébként a legkönnyebb a drogokhoz hozzájutni. Többségük megengedheti magának, hogy mobilt és trendi cuccokat vegyen a Westendből - a használt ruhát habozás nélkül hozzávágnák a jótevő fejéhez.
A speciális csoport számára készített szakmai program ezekből a tényekből indult ki, és abból a felismerésből, hogy a lányok egyáltalán nem gyerekekre jellemző, hanem kőkemény felnőttproblémákkal küszködnek, melyek megoldására a hagyományos pedagógiai módszereket ismerő és alkalmazó nevelőtanári gárda nem lehet képes. Megkísérelték aktívan, mindennapi szinten bevonni a problémák megoldásába az összes lehetséges szakembert (rendőr, gyámhivatali képviselő, gyermekjólétis, családsegítő stb.), és folyamatosan figyelni a lányok iskolán kívüli tevékenységére. "Mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha >>TimikeA speciális csoport léte a gyermekotthon falai között már önmagában is problémás, hiszen lakói veszélyeztetik a kisebb lányokat. A csoportban korábban két lánynak volt már összeütközése a törvénnyel, a rendőrség kiskorú megrontása miatt nyomozott ellenük, másik kettő pedig hepatitis C-vel fertőzött volt. "Betegségükkel visszaéltek, fenyegetőztek, hogy megvágják magukat és mindenkit megfertőznek. Egyszer a csoportvezető nevelőt szemen köpte az egyikük. Amikor a két bűnözéssel vádolt lány fizikailag rossz állapotban volt, attól kellett tartani, a kisebbeket terrorizálják, hogy szerezzenek nekik anyagot, akár prostituálódás útján is. Több jel mutatott arra, hogy anyagot hoznak be az otthon területére. 'k maguk nyíltan beszéltek arról, hogy prostitúcióval keresik a pénzt" - meséli a pszichológus, aki személyesen is sok nehéz pillanatot élt át az elmúlt másfél év alatt, az is előfordult, hogy késsel fenyegette az egyik gondozott.
Az integrálhatatlan integrálásának meglettek a maga következményei: három, iskolakerülés miatt a normál csoportba került 15 éves kislány közül a Bányaiban eltöltött egy év után az egyik már kipróbálta a prostitúciót, a másik terhes lett, a harmadik fegyelmit kapott drogfogyasztás miatt. Ezeket a "sikereket" valószínűleg az az otthoni környezet is el tudta volna érni, ahonnan a gyermekvédelem kiemelte őket.
A lányok állandó szemmel tartása mellett a program másik alappillére a szabadidős tevékenységek szervezése volt. A team egyik tagja, Veressné Fehér Gyöngy nevelőtanár szerint az intézetben állandó gondot jelent a korszerű módszereket ismerő és alkalmazni tudó szakemberek (szabadidő-szervező, addiktológus, mentálhigiénés) hiánya: "Túl magas a nevelőtanárok átlagéletkora, nincsenek közöttünk fiatalok, akik megtalálnák a hangot a lányokkal, akik el tudnának velük beszélgetni egy új rúzsról vagy egy szerelmes filmről, amikor arra lenne szükség. A helyzet az, hogy a nevelők egy része maga is alkoholproblémákkal küzd, és az igazgató szociális okokból sok alkalmatlan kollégát meghagy a helyén. Nem járunk továbbképzésekre, még az ingyenesekre sem, és az általunk szervezett programokat rendszeresen letiltják. Úgy tűnik, a vezetőségnek kizárólag az számít, hogy papíron minden rendben legyen, elvégezzük az adminisztrációt és legyen illatosító a WC-ben."
Amíg a készlet tart
A team által szervezett filmklubok, beszélgetések, előadások a lányokat közvetlenül érintő témákról szóltak (anyaság, családon belüli erőszak, drog), az érintettek lelkes és aktív részvételével, és hasonló eredményekről számolhattak be az általuk kínált szabadidős tevékenységekről is (pingpongverseny, főző szakkör). Pázmándy Györgyi szerint sokat nyertek volna azzal, ha összedolgozhattak volna az Anonim Alkoholistákkal vagy önsegélyező drogfüggő csoportokkal, őket azonban az igazgatóhelyettes nem engedte be az épületbe. "Egyébként is igyekezett úgy csinálni, mintha ezek a problémák csak a speciális csoportot érintenék. Az emeleten, vagyis a normál csoportoknál szerinte nincs drog - miután ezt mondta, másnap három lányt vitt el a mentő a kertből." Különösen felháborítónak találták azt a kerti partit 2005. május 14-én, ahol a nevelők és az igazgató szeme láttára szabadon folyt az italozás. A rendezvény meghívója szerint: "Szeretettel meghívom Önöket és családtagjaikat - valamint bentlakó leányainkat - egy kellemesnek ígérkező kerti partira. A kedves vendégek gyomrát megterhelő szárazanyag-tartalom feloldására pedig életkornak, állapotnak és megengedettségnek megfelelő, különféle rendeltetésű folyadék is fellelhető és fogyasztható lesz majd - amíg a készlet tart. Ottó Rezső igazgató"
A történet végét ezen a ponton már mindenki sejtheti: az állandó súrlódások miatt az igazgató felszólította a pszichológust a távozásra, majd miután az erre nem volt hajlandó, fegyelmi eljárást indítottak ellene, amiért állítólag szellemekkel ijesztgetett egy lányt. Az intézmény 14 dolgozója aláírt egy papírt, mely szerint nem tudnak Pázmándyval együtt dolgozni, saját munkatársai viszont végig mögötte álltak a hónapokig tartó vesszőfutásban - az otthon tanári kara tehát kettészakadt. Az idén júniusban a pszichológus eltávolí-tása a csoport vezetéséről véglegessé vált, de az igazgatóság szerint az általa kidolgozott szakmai programot folytatják. Ottó Rezső egyébként nem zárkózott el attól, hogy a történtekről nyilatkozzon a Pedellusnak, de elfoglaltságai miatt haladékot kért.
Az ügy egybeesik az intézmény esedékes szakmai felülvizsgálatával, amit a fővárosi önkormányzat által megbízott szakértők végeznek. Pázmándyék megkeresték a főváros gyermek- és ifjúságvédelmi ügyosztályának vezetőjét, dr. Hazai Istvánnét, aki akkor semmilyen konkrét segítséget nem tudott ígérni nekik. Kérdésünkre Hazainé elmondta, hogy mindaddig semmit nem tehet, amíg nem kap írásos beszámolót a problémákról, utána azonban kivizsgálják az ügyet. Az írásos beszámoló a múlt héten végül eljutott az osztályvezetőhöz, de lapzártánkig ő sem tudott nyilatkozni. Annyit azonban elmondott, hogy nem tartja szerencsésnek az ügy nyilvánosság elé vitelét a szakmai vizsgálatot lezáró nevelőtestületi értekezlet előtt, és tart attól, hogy az indulatok még jobban elszabadulnak majd.
Zsuppán András
| Egy bányais sikertörténet A gyermekvédelem lehetőségeit jól mutatja az a sajátos sikersztori, amit Veressné Fehér Gyöngy egyik korábbi gondozottjukról elmesélt. A roma származású lány, nevezzük Beának, zűrös családból került hozzájuk. Mostohaapja iskolázatlan volt és agresszív, megpróbálta megerőszakolni a tizenhárom éves Beát, amiből bírósági ügy lett. A mostohaapát bizonyítékok hiányában felmentették, Bea helyzete azonban tarthatatlanná vált otthon. 15 évesen került a Bányaiba, addigra keményen ivott és szívott, alkalom-szerűen prostitúcióval egészítette ki a "zsebpénzét". Akkoriban rendszeresen vadászgatott egy középkorú férfi helyes lányokra az intézet környékén, és feltűnt neki a gyönyörű lány. Bea hamarosan a kitartottja lett, a férfi hozta-vitte, öltöztette, miközben a lány az intézetben lakott. A nevelők jobb híján lehetőségnek fogták fel a dolgot, és felvették a kapcsolatot a férfival. Hatásukra a szeretője elvégeztetett Beával egy műkörömépítő tanfolyamot, és amikor a lány 18 évesen elhagyta az intézetet, összeköltöztek. - Pár év múlva láttam viszont, egy vadonatúj Renault-ból integetett egy kisgyerekkel a karján, és nagyon boldognak tűnt - meséli a nevelő. - Talán ez volt a legnagyobb siker, amit elérhettünk. |
