Rádiózni nem csak öröm - Frekvencia ügy Szombathelyen

  • Bogár Zsolt
  • 2005.06.30 00:00

Belpol

Az ORTT minapi döntése értelmében Szombathelyen új helyi rádió kezdheti meg működését, melyben közvetett tulajdonos a szocialista polgármester adócsalás miatt elítélt bizalmasa. Az ellenzék állítja, kampányrádió indul, de a Narancs csak a (vasi) szocialisták belháborújának egyik kevésbé látványos fejezetére lett figyelmes.
Az ORTT minapi döntése értelmében Szombathelyen új helyi rádió kezdheti meg működését, melyben közvetett tulajdonos a szocialista polgármester adócsalás miatt elítélt bizalmasa. Az ellenzék állítja, kampányrádió indul, de a Narancs csak a (vasi) szocialisták belháborújának egyik kevésbé látványos fejezetére lett figyelmes.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) az idén január 21-én pályáztatta meg helyi rádiós műsorszolgáltatásra a Szombathely 88,4 MHz frekvenciát. Heten indultak, köztük a szombathelyi közösségi rádiót (Szo-Köz) nonprofit alapon működtető alapítvány. A civilek pártsemleges rádiója közel tíz éven át a keleti URH-n jelentkezett, és már régi óhajuk volt, hogy nyugati frekvencián adhassanak. Tavaly novemberben stúdióengedélyük lejártáig (2005 júniusa) zöld jelzést kaptak a fenti műsorsávra. Általában ha egy szolgáltató jogszerűen működik, az engedély lejártakor sikerrel pályázhat a jogosultság meghosszabbítására. A Szo-Köznél azonban az átállással gondok akadtak: a Nemzeti Hírközlési Hivatal (NHH) november végén visszavonta a licencet, mivel bejelentést kapott, hogy az adás zavart egy osztrák adót, és ekkor tűnt fel az is, hogy a frekvenciacserét követően a Szo-Köz nem tett eleget a kötelező adatszolgáltatásnak (többek között nem adott be új besugárzási tervet). A rádió patthelyzetbe került: csak a régi frekvenciára maradt meg az enge- délye, amire viszont már nem volt adója. Az ORTT-iroda a tényállás értékelését a politikai delegáltakból álló testületre bízta, mivel szerinte a műsorszolgáltató nem járt el ugyan jogszerűen, de az NHH abban a „hitben tartotta” a rádiót, hogy kifogástalanul cselekedett.

Mérvadó pontok

Alakilag hétből öt kandidáns pályázata találtatott érvényesnek. Az első körben az iroda pontozott: azt, hogy a pályázó 24 órában szolgáltat-e majd, műsoridejének több mint a felét a helyi közélet dolgai teszik-e ki, és hogy hozzáférhető lesz-e az adás az interneten. Az ún. objektív pontok alapján négy pályázó szinte fej fej mellett haladt. Ám a Szo-Köz mellett a többi aspiráns (Top Média 2000 Kft., Spiráldinamika Bt., Nyugat Rádió Kft.) csak akkor rúghatott labdába, ha a politikai zsűri a Szo-Köz kényszerleállását végzetes hibának fogja fel, és nem méltányolja a több mint kilencéves szünet- és panaszmentes működést. Márpedig így történt.

Mint megtudtuk, az öttagú testületből a szocialisták delegáltja, Ladvánszky György és a fideszes Szalai Annamária pontozott. Az ún. szubjektív pontok a műsorterv, az üzleti-pénzügyi terv és a pályázók szakmai tapasztalatának értékeléséből tevődnek össze. Noha arányukat tekintve az objektív pontok többet nyomnak a latban, ott előre lehet tudni, mire kapható magas pontszám. Így a mezőnyt általában a szubjektív pontok szakítják szét – de inkább aszerint, hogy milyen erősek a lobbik, mit súgnak az informátorok, és mit kívánnak a politikai érdekek. A voksolás végül is sima volt: a testület először Ladvánszky javaslatáról szavazott, aki az objektív pontozás után is vezető Nyugat Rádió Kft.-t terjesztette fel nyertesnek. Csatlakozott hozzá Tímár János (SZDSZ) és Wéber János (MDF), ami már elég lett volna az eredményhirdetéshez (a nonprofit/közműsor-szolgáltató kategóriában 3–2-es aránnyal is lehet nyerni). Az előterjesztést Kovács György ORTT-elnök (MSZP) is megszavazta. Így jött ki a 4–1-es arány. Úgy tudjuk, a testület többi tagja a szavazást megelőzően először hallott Szalai Annamáriától arról, hogy a bíróság 2003-ban adócsalás és más bűncselekmények miatt jogerősen egy év négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Nyugat Rádió Kft. közvetett tulajdonosát, Czeglédy Csabát. A médiatörvény azonban nem zárja ki, hogy erkölcsi bizonyítvány nélkül is lehet valaki tulajdonosa vagy vezető munkatársa egy műsorszolgáltatónak; a mostani ügy pedig még csak nem is teremtett precedenst. (A Fiksz Rádió nevű fővárosi civil csatorna márciusban indított kampányt „Ne lehessen gazembereké az éter” címmel, mert egy olyan férfi kapott műsorszolgáltatási jogosultságot, aki súlyosan bántalmazta a rádió egyik alapítóját, és ezért az ügyészség vád alá helyezte. A Fiksz el akarja érni, hogy erkölcsi bizonyítvány nélkül ne lehessen senki tévé vagy rádió vezető munkatársa, tulajdonosa.)

Ki ez a srác?

Czeglédy Csaba, az egykori nyüzsgő diákpolgármester, a rádiós frekvenciapályázatban végzős joghallgatóként bemutatkozó fiatalember a Rébusz Iskolaszövetkezet elnöke volt 2000 végéig. A diák-munkaközvetítéssel foglalkozó szervezet működése csúcsán húszezer tagot számlált, ám néhány év alatt százmilliós köztartozást halmozott fel, és csődbe jutott. Czeglédyt 2003-ban azért ítélték el, mert bebizonyosodott, hogy a szövetkezet képviselőjeként valótlan tartalmú fizetési számlákkal és pénztárbizonylatokkal próbált adót csalni. Az üzletember egyébként máig foglalkozik munkaerő-közvetítéssel: a Nyugat Rádió Kft.-ben jelentős üzletrésze van a Human Operator Kft.-nek, melynek Czeglédy az ügyvezetője és társtulajdonosa. A fiatal vállalkozó a helyi médiafronton is nyomult, és letette névjegyét a politikában is. A Szo-Köz Rádióban a kezdeti időkben az ifjúsági műsorokért felelős szerkesztőként dolgozott. Itt ismerkedett össze Horváth Zoltánnal, a városi televízió későbbi marketingesével, aki most a Nyugat Rádió Kft. ügyvezetője. Czeglédy a Narancsnak elmondta: a rádióalapítás régi közös vágyuk, a műsorok létrehozására az akkori csapat magja áll majd össze. „A Szo-Közben nem sikerült megvalósítani azt, amit szerettünk volna. Az idősebbek más rádiót képzeltek el, mint mi.” Mihályfy Tivadar, a rádióalapítvány doyenje másképp em-lékezett: „Néhányan át akarták venni a rádióban a hatalmat, ami a politikai semlegességünk feladásával járt volna. Időben kapcsoltunk, és a »BIT-eseket« kiszorítottuk.”

Czeglédy nevéhez fűződik a nyugat.hu internetes portál 1998-as alapítása, amely a legutóbbi parlamenti választások előtt elsőként közölte Kövér László „köteles” beszédét (amit aztán az MSZP sikerrel ki is aknázott a kampányban). A Rébusz idejében szocialista önkormányzati képviselőséget szerzett, a 2002-es választásokon segítette az MSZP–SZDSZ közös szabaddemokrata jelöltjének, Hankó Faragó Miklósnak, majd a szocialista polgármester Ipkovich Györgynek a kampányát. Utóbbihoz fűződő kapcsolatáról lapunknak azt mondta: „régi barátok vagyunk”.

A vasi MSZP-s belviszályok idején igyekezett a háttérben maradni, noha vannak, akik úgy emlékeznek, hogy Czeglédy hozta a megyébe 2002 őszén Tóth Csaba soproni vállalkozót, aki hamar a párt megyei alelnökévé, majd elnökévé emelkedett. Kapcsolatuk megromlott, amiben állítólag szerepet játszott, hogy Czeglédynek nem sikerült hasonló karriert befutnia a városi MSZP-ben, és emiatt átmenetileg elszigetelődött. Márciusban az akkor még megyei elnök Tóth záratta ki Czeglédyt a pártból. Azóta fordult a kocka: Tóth a tavaszi tagrevíziót követően még csak megyei küldött sem lett, Vas megye pedig szigorú felügyelet alá került (Kiss Péter kancelláriaminiszter lett a megyei elnök). A nyugat.hu 2003 végétől rendszeresen beszámolt a roma tagtoborzásokkal, fiktív alapszervezetek alakításával és homoszexuális nemi erőszakkal tarkított hatalmi harcokról – a városi kontra megyei szocialisták (régiek vs. újak) küzdelmét rendre az előbbiek nézőpontjából közölve. Bár hivatalosan Czeglédynek ma már semmi kapcsolata az internetes portállal, az induló rádiót is Nyugatnak keresztelte.

Ki nevet a végén?

Amikor tavasszal az országos pártelnökség rendet vágott a megyében, Czeglédy – Ipkovichot és a városi MSZP vezetőjét, Horváth Györgyöt támogatva – a győztes oldalon állt. A Fidesz Czeglédy előéletére hivatkozott, amikor elővette a cilinderből a priuszát. A furcsa csak az, hogy a legszaftosabb részleteket ezúttal nem az ellenzéki pártnak kellett összekapargatnia, hanem szabadon meríthetett egy jobboldalinak semmiképp sem nevezhető televíziós műsor (Juszt László: A tévé ügyvédje) és „hivatalos médiatámogatója”, a Stop.hu riportjaiból. Szocialista berkekben úgy tudják, a site működtetése a Mozaik-klub egyes tagjaihoz köthető; a csoporthoz tartozott korábban Tóth Csaba is. (A Mozaik-klubot megalakulását követően kapcsolatba hozták Leisztinger Tamás nagyvállalkozóval, illetve Puch Lászlóval, akinek a jobbkeze volt Hagyó Miklós fővárosi képviselő, klubtag – lásd: A láthatatlan ember, Magyar Narancs, 2004. augusztus 26.). A Stop.hu világára jellemző, hogy a Juszt-műsor site-ja mellett link vezet Csintalan Sándor enyhén demagóg politikai kérdezz-felelekjéhez is. A pályázat idején mindkét magazin beszámolt Czeglédy viselt dolgairól.

Ha átfutjuk a Nyugat.hu-n vagy a Stop.hu-n a vasi belharcokról szóló dossziét, illetve a Czeglédy-aktát, jól látható, hogy a szerzők a helyi közszereplőkön túl az eseményekért felelősnek érzett országos vezetőket is megtalálták. Egyik oldalon Hiller István pártelnököt például azért, hogy miképp kaphatott a büntetett előéletű Czeglédy parlamenti belépőt az Igazságügyi Minisz-tériumtól, a másikon Szili Katalint azért, mert „segédkezett” a gyanús vasi alapszervezetek elfogadásánál. Noha a párt végig igyekezett a balhét Vas megyére lokalizálni, a háttérben ugyanazok az ellentétek sejlenek fel, mint az egyes, „nagypolitikát” érintő kérdésekben. Csak ha rádióról (és pénzről) van szó, „egy pillanatra” a gazdasági érdekkörök is felbukkannak.

A Fidesz a pályázat végeredményének ismeretében kibökte: „kampányrádió” indul Szombathelyen. Czeglédy a rádió küldetéséről a Narancsnak elmondta: „Jobboldali biztos nem lesz. Meg baloldali sem, mert a hirdetők nem viselik el, ha egy médium valamelyik oldalra kileng. Mi pedig üzletileg sikeres rádiót szeretnénk építeni. Jó műsorokkal, hogy többen hallgassák, mint a konkurenciát.” Ez nem lesz könnyű: a 2002 óta létező Rádió Szombathely kereskedelmi csatorna a helyi rádiók közötti országos összesítésben is kiugró sikerű, ráadásul kétszer annyi a reklámideje, mint egy közműsor-szolgáltatónak.

Czeglédy együttműködne a Nyugat.hu-val, amely tavaly már indított internetes rádiót, de részleteket nem akart elárulni. Rebesgetik, hogy tervei vannak az önkormányzat lapjával, a Savaria Fórummal, de ez egyrészt nem megerősített információ, másrészt összeférhetetlen is volna. „Kampányrádiót indítani szerintem öngyilkosság – nyilatkozta lapunknak Kovács György, az ORTT elnöke. – Annyira figyelnek egymás szereplésére a helyi politikusok, hogy ha az egyensúly megbomlana, abból rögtön patália lenne. A rádiók ugyanakkor jóval könnyebben függet-leníteni tudják magukat a mindenkori önkormányzattól, mert nincsenek rászorulva külön támogatásra. Míg egy városi tv ötven-hatvan milliót is kaphat a hivataltól, egy rádió a reklámbevételeiből is nyereségesen tud működni. Ha viszont politikailag megbillen, egy kurzusváltásnál a hirdetők elfordulnak tőle.”

A szombathelyi politikai viszonyokat ismerők szerint amúgy sem biztos, hogy akár „kampányrádióval” is segíteni lehetne a helyi szocialistákon, annyit ártottak a pártnak a legelképesztőbb fordulatokat produkáló Vas megyei történések. Bár van, aki úgy gondolja, Czeglédy politikusi babérokra tör (2006-ban jár le a felfüggesztett büntetése), ezért valószínűbb, hogy médiabefolyását üzleti pozíciói erősítésére használja.

keretes

Fiksz vesztes

A nonprofit Szo-Köz Rádiót amatőr rádiósok alapították 1995-ben. Szinte mindenki ott kezdte, aki később a helyi médiában megfordult. Az adónak közvetlen összeköttetése volt a BBC-vel és a washingtoni rádió magyar adásával. Naponta kilenctől este fél nyolcig sugároztak. Mivel a keleti hullámon jelentkeztek, nem volt túl acélos az adó hallgatottsága. (Az általunk megkérdezettek szerint a hallgatottsági arány a műsorok színvonalával is jelentősen összefüggött.) Széles társadalmi alapokon működött: fogadott munkatársakat a munkaügyi központtól, és itt gyakornokoskodtak a tanárképző főiskola kommunikáció szakos hallgatói. A pályázatra a tagok hozzájárulásával, részben többmilliós bankhitelből 24 órás adásra alkalmas stúdiót rendeztek be, új antennarendszert telepítettek – végül elkészíttették a besugárzási tervet is. „Ha korrekt döntés született volna, akkor nem kaphattunk volna ki” – értékelt Mihályfi Tivadar. A 90-es évek közepén a médiatörvény adta lehetőségeket kihasználva számtalan civil rádió kezdte meg működését. Számuk azóta csökken, hogy sokan felfedezték: rádiózni nemcsak öröm, hanem jó üzlet is.

Neked ajánljuk