Az engedély nélkül működő szociális intézmények nem számítanak újdonságnak Magyarországon, ám a figyelem középpontjába idén nyáron kerültek, amikor a hatóságok rábukkantak arra a vecsési és dunavarsányi idősotthonra, amelyekben embertelen módon tartották a javarészt magatehetetlen öregeket. Az eset hatására a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) egy hónappal később nyilvánosságra hozta azon illegális otthonok listáját, amelyekkel szemben eljárást kezdeményezett. A 22, különböző telephelyeken leleplezett otthon többsége a jogi kiskapuknak köszönhetően azonban máig zavartalanul működik. A feketelista közben bővül, legutóbb októberben gyarapodott három szolgáltatóval, sőt hamarosan újabb két debrecenivel fog.
Nekem jár a szociális
Érkezésünkkor mentő áll a debreceni gondozóház előtt, egy idős férfit hordágyon tolnak, a gondozónő biztatja: "Ne tessék aggódni, papa, nagyon várjuk vissza!" Csengő sehol, így jobb híján a kerítés mögött üveges tekintettel járkáló hatvan év körüli férfitól informálódunk, aki elmondja, hogy két hónapja él itt, előtte a feleségével és két gyerekével lakott együtt. "Ki lehet bírni, megszokja az ember" - motyogja maga elé, de már futnak is a házból, hogy útbaigazítsanak. Egyetlen telefon elég, hogy azonnali beköltözéssel helyet találjunk "rokonunknak", és máris mehetünk szemügyre venni a havi 110 ezerért "biztos gondoskodást" nyújtó lakosztályt.
Az egyszintes családi házban potenciális ügyfélként fogadnak, megértő pillantásokkal nyugtázzák lelkiismeret-furdalásunkat, míg kétségeinket felvilágosítással igyekeznek eloszlatni. "Ketten-hárman vannak egy szobában, mosdatás mindennap, fürdés hetente van, ám az ennivalót illetően nincs kívánságlista, arról pedig szó sem lehet, hogy bárki elhagyja a házat egy séta erejére" - sorolják, miközben nagy elánnal kenik a körözöttes kenyeret. A lakók csendes szendergéssel pillantgatnak fel vacsorájukból, de kérdésünkre, hogy "ki fog társasjátékozni nagyapával", nem érkezik válasz. Megtudjuk, hogy bár rendszeres foglalkozások nincsenek, előfordult, hogy közösen énekeltek, ezenfelül korlátlan tévénézésre van lehetőség a nappaliban. A nappali fehér padlólapjával, modern bútoraival üde benyomást kelt, szemben a szegényesen berendezett szobákkal, melyekben "nincs hely saját bútor és tárgyak elhelyezésére", amúgy is "felesleges bármit idehozni, itt mindene meglesz" a delikvensnek.
"Bár a legtöbben ma is úgy érzik, a család felelőssége az idősekről gondoskodni, a megváltozott életritmus és szerepek miatt csak kevesen tehetik meg, hogy napjuk nagy részét ápolással töltsék. Míg 50 évvel ezelőtt a szociális ellátórendszer szinte ismeretlen fogalom volt, addig mára minden idős tisztában van vele, hogy 'neki jár a szociális'; miközben a szektor annyira túlterhelt és deficites, hogy a rendelkezésre álló forrásokból nehéz a teljes körű szakmai megfelelés megvalósítása" - halljuk Kovács Margótól, a Közép-magyarországi Regionális Módszertani Intézet konzorciumi partnerének szakértőjétől, akinek fő feladata a régió idősotthonainak kétévenkénti szakmai ellenőrzése. A módszertani intézmények jelentései befutnak mind a regionális első fokú engedélyező hatóságokhoz, azaz a szociális és gyámhivatalokhoz (amelyek az utóellenőrzéseket végzik, és a szabálytalanságok orvoslására 60-90-120 napot biztosítanak), mind a másodfokon eljáró FSZH-hoz - és e hivatalok ugyancsak megkapják az ÁNTSZ, valamint a gazdálkodást vizsgáló Magyar Államkincstár (MÁK) észrevételeit. "Bármilyen jól működjenek is az intézmények, rendszeresen találunk kivetnivalókat; így például az alacsony bérek és a megterhelő munka miatt gyakori magas fluktuációt, ami különösen problémás az új helyzeteket nehezen kezelő idősek esetében. A lakók szempontjából érzékeny pont az étkeztetés minősége, emellett visszatérő panasz az is, hogy rosszul viselik a mentálisan leépültek jelenlétét. Az életét végigdolgozó ember csak azt szeretné, mint bárki más, aki pihenésre vágyik: állapotának megfelelő ellátást komfortos környezetben, nyugalomban és biztonságban."
A szocializmusban világosabb és egyszerűbb volt a rendszer működése - nosztalgiáznak a szakmabeliek, akik a novemberi országos szociális konferencián egyöntetűen sérelmezték, hogy támogatás helyett büntetik az ágazatot: egyre bonyolultabbak a szabályok, és a "túlellenőrzés", valamint a bírságok kiszabása is gyakori. Az elmúlt évek módosításai - így a normatíva 40 százalékos csökkentése, az emelt szintű ágyak támogatásának megszüntetése, a felvételt a négyórás gondozási szükséglethez kötő rendelkezés - egyértelműen azt bizonyítják, hogy az állam vonul kifele a szektorból, mivel felismerte: forrásai nem elegendőek az emelkedő igények kielégítéséhez. Egy idősotthon működtetése nagyjából 50 fő felett gazdaságos, és míg egy állami intézményben 70-80 ezer forint körüli a havi térítési díj, a legdrágább helyeken pedig 140 ezret kérnek el a szolgáltatásért, addig a normatíva összege alig haladja meg az 52 ezret - miközben egy férőhely fenntartása 170-200 ezer forintba kerül havonta.
Az új kormányzat látszólag viszszavett a tempóból, legalábbis eddigi intézkedései ezt mutatják: augusztusban egyszerűsítették a négy órán túli gondozási szükséglet megállapításának módját, valamint a szociális ágazati konzultációsorozat után tett ígéret szerint a normatívákat szinten tartják, a szabályozást és az adminisztrációt csökkentik, a súlyos ápolásra szorulók ellátását pedig OEP-támogatással segítik. A mihamarabbi lépéseket az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Szabó Máté is szorgalmazza: a tizenkét évvel ezelőtti idősotthon-vizsgálat megismétlését követően ugyanis a hivatal megállapította, hogy az intézmények nincsenek felkészülve a folyamatos ápolást igénylő öregek ellátására.
Az egyházalapító
"Olyan már nincsen, hogy magányosnak érzem magam, vagy szociálisan rászorulnék, ezért besétálok az idősek otthonába. Legtöbbször a törvényes képviselők kérik az elhelyezést, mert az idős ember olyan fizikai-szellemi stádiumba került" - tudjuk meg Mekes Máriától, a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának vezető ápolójától. A négyemeletes épületben 544 ember él együtt - mintha egy csupa idősekből álló faluba tévedtünk volna. "Sok jó ember kis helyen is elfér" - oldja a feszültséget a zsúfolt liftben egy dauerolt hajú hölgy, mire a társaság bólogatva helyesel, a sámlin ücsörgő liftes nő pedig cinkosan ránk kacsint. Terepszemlénk a negyediken veszi kezdetét, ahol zárható szobákban élnek az önellátók. Lejjebb haladva szembesülünk az öregség áldatlan állapotával. "'rületes számban, nagyjából 230-an vannak, akiket különböző mértékű demencia (lásd erről Kóborló lelkek című keretes anyagunkat) jellemez, rájuk kell a legjobban vigyázni" - világosít fel a főnővér, miközben a mellettünk elhaladó, minden bizonnyal éppen hallucináló nő nagy lendülettel rúgja el fél papucsát, majd dudorászva halad tovább megmaradt lábbelijében.
"Az évek során rájöttünk, hogy a hatékony szakmai munka érdekében betegségcsoportok szerint kell elkülöníteni az embereket, ezért nálunk külön osztályokon vannak az állandó ápolást igénylők, a demensek és a pszichiátriai betegek" - osztja meg tapasztalatait Hargitai Sándor, az Aranybárka Egyház feje, aki két engedéllyel rendelkező otthon mellett egy engedély nélkülinek is a tulajdonosa (a Fejér megyei 100 betöltetlen helyre több mint négyszázan várnak). Az Aranybárkát a kapacitás folyamatos kihasználására való törekvése is megkülönbözteti a többi otthontól: ahhoz ugyanis, hogy egynapi gondozási normatívát se veszítsenek el, azonnal készen kell állniuk új lakók fogadására. "Szerencséjükre" az egészségügy sem a finanszírozás, sem a statisztika okán nem érdekelt a súlyos betegek rendszerben tartásában, ezért igyekszik minél hamarabb kipörgetni őket. "A kórházak szinte ontják a rászorulókat, így amolyan hospice házként is működünk: infúziózunk, injekciózunk, vért veszünk. Az állami intézményekkel ellentétben szerintünk azonnali felvételre, és nem várólistára van szükség."
A hatóságilag kiürített idősotthonok népszerűsége ugyanennek az igénynek tudható be, ám ezekben - hasonlóan a legtöbb illegális házhoz - nyoma sincs a szakszerű ellátásnak. "A lakók nyilvántartási lapjából kiderült, hogy többüknél demenciát diagnosztizáltak, és/vagy ágyban fekvő súlyos betegek voltak, de a kórházi ellátás betegségük végkifejlete miatt már nem volt biztosított számukra" - tudtuk meg Benkő Zsuzsannától, a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának vezetőjétől, aki szerint a hozzátartozókat "az elfogadható térítési díj, a soron kívüli azonnali felvétel, illetve a hely közelsége" csábította.
Az Aranybárka domb tetején álló, felújított seregélyes-szőlőhegyi otthonát parkosított minigazdaság veszi körül: gyümölcsfák, szőlészet, de még egy sertéstelepnek is szorítottak helyet. Az építési vállalkozóból mára mintegy 200 elesett pártfogójává avanzsált egyházfő, Hargitai Sándor így összegzi eddigi munkásságát: "Mondhatom, hogy nem jöttek be a számításaim, és csak megmaradt vállalkozásomnak köszönhető, hogy fennmaradtunk. A feketelistára került otthon épületét már tizenkét évvel ezelőtt megvettem, ám a terület átminősítése csak tavaly decemberre, míg a telkek összevonása csak idén őszre sikerült. 2009 októberében fogyott el a türelmünk, és működési engedély nélkül is megnyitottunk, tekintettel intézményeink túlzsúfoltságára" - vállalja büszkén a jogszerűtlenséget, és nem titkolja, hogy egyház-alapítási kedvét valójában a normatíva pótlása inspirálta. "Nem érzem jogtalannak, hogy egyházként működünk, hiszen fő feladatunk a nincstelenek felkarolása (a máshol nem szívesen látott hajléktalanokat is befogadják - G. K.). A nyerészkedés vádját pedig kikérem magamnak, esetünkben ugyanis kőkemény tizenöt év kellett a stabil gazdálkodás megteremtéséhez."
Az éj leple alatt
"Tíz éve üzemeltetek gondozóházat 8-10 idős emberrel, akiknek kétágyas szobában teljes ellátást és 24 órás felügyeletet biztosítunk. Mégis állami gondozóházba vitették őket, mondván, az állam zsebébe menjen a pénz. Hiába sírtak, könyörögtek, hogy nem akarnak elszakadni megszokott és megszeretett helyükről" - fakad ki Mihályné Nemes Mária, aki Debrecenben több bérleményben is működtetett otthonokat. Közülük egyet nyár végén ürítettek ki: három embert haza, hármat engedélyezett intézménybe, egyet pedig kórházba szállítottak kiszáradás veszélye és nem ismert gyógyszerszedés miatt. "Az állami helyek a legrosszabbak, ott direkt szedálják szegényeket, hogy ne legyen velük gondjuk" - így egy másik illegális ház gondozónője.
Az engedély nélküli szociális szolgáltatások felszámolása a hosszas bizonyítási eljárás, a temérdek jogorvoslati lehetőség és a gondozottak ragaszkodása miatt szinte lehetetlen. Hajdú-Bihar megye (ahol a 90 betöltetlen helyre több mint 200 idős ember várakozik) azonban élen jár az illegális helyek felgöngyölítésében. Öt év alatt - amióta a közigazgatási hivataltól a szociális és gyámhivatalhoz került az engedélyezés és ellenőrzés - mintegy 30 gondozóház működtetőjével szemben jártak el, és a házak csaknem felét be is záratták. A két hivatal eltérő jogértelmezése nagyban hozzájárult az eljárások számának növekedéséhez. A szociális ellátásokról szóló törvényt ugyanis sokan úgy értelmezték, hogy a szolgáltatás csak akkor engedélyköteles, ha minimum tíz, de legfeljebb 150 főre terjed ki - azaz amennyiben telephelyenként nem érik el a limitet, nincs miről beszélni. "Nem kell csodálkozni, hogy elszaporodtak az illegális otthonok. Tőke nélkül magánintézmények létrehozása lehetetlen (térítési díjakból és állami normatívából nem lehet hitelt törleszteni - G. K.), miközben az igény óriási. Elég egy gyors számítás, hogy lássuk, megéri szociális gondozónak felcsapni: szerzek 6-10 embert, beszedem utánuk a pénzt, kifizetem a kötelező költségeimet, ami megmarad, abból tisztességes megélhetést biztosítok harmadmagamnak" - oszt-szoroz Hargitai, aki szerint a trükközési módszerek reflektorfénybe kerülése csak azt eredményezi, hogy még többen élnek majd a pénzszerzés e módjával.
"Évek óta küzdünk azokkal a szolgáltatókkal, akik semmiféle hajlandóságot nem mutatnak az engedélyszerzésre, miközben számos helyen működtetnek gondozóházakat. Az egyik újabban mint alapítvány szolgáltat ugyanazokon a helyszíneken, ezért ismételten horribilis bírságot szabtunk ki rájuk. Egy másik kft. ügyvezetőjéről pedig kiderült, hogy engedély nélküli képzést szervezett a leendő gondozóknak, akik gyakorlat címén ingyen dolgoztak nála. Ezért a munkaügyi központ is megbírságolta. A működtetők a tíz fő alatti létszám mellett a leggyakrabban azzal érvelnek, hogy házi segítségnyújtást adnak albérletben élő embereknek, vagy a felek között létrejött tartási szerződésre hivatkoznak" - magyarázza Ferencz Zoltánné, a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának főosztályvezetője.
Egy-egy eljárás általában a hozzátartozók vagy a szomszédok bejelentésére indul (de a hivatal is talált már gyanús hirdetéseket, sőt előfordult, hogy maguk az otthonlakók jelezték, hogy nincs elég ennivaló, és fáznak). Ha bebizonyosodik, hogy a tevékenység illegális, kötelezik a működtetőt a bezárásra, és bírság kiszabására is van lehetőség (ez jogsértésenként eddig legfeljebb 200 ezer forint lehetett, ám a szociális törvény tervezett módosítása szerint január 1-jétől a felső határ 500 ezerre emelkedhet). "Nagyban nehezíti a lefülelést, hogy sokszor nem engednek be minket, ezért is fontos szabály ezekben a házakban, hogy nemcsak a lakók, de a hozzátartozók sem közlekedhetnek szabadon. Másodjára már a 'helyszínre idézéssel' szoktunk élni, ám nemegyszer megtörtént, hogy az éj leple alatt költöztették át az embereket egy másik ingatlanba, mi pedig kezdhettük elölről a keresést." A szolgáltatónak egyébiránt akkor sem kell kétségbe esnie, ha rajtakapták; elég fellebbeznie a határozat ellen, amit ugyan rendre elutasít a másodfokon eljáró FSZH, ám az üzemeltető időt nyer, és mérlegelheti: közigazgatási pert indít, avagy jogutód nélkül megszünteti cégét, majd ugyanazon a helyen, más név alatt folytatja korábbi ténykedését. "Amennyiben tartási szerződést kötünk az ellátottakkal, nem mondhatja a hivatal, hogy engedély nélküli szociális tevékenység. Ezért közigazgatási pert indítottunk a hivatal ellen"- így Hargitai Sándor, aki ugyanakkor elismeri, hogy vannak olyan működtetők, akiket azonnal rács mögé illene dugni - ez azonban már nem a gyámhivatal feladata.
"A legnagyobb probléma az engedély nélküli szolgáltatásokkal az, hogy egyetlen hatóság sem ellenőrzi a működésüket, így sem a gyógyszerek adagolásába, sem az étkezés minőségébe, sem a higiénés feltételekbe nincs betekintés, nem beszélve arról, hogy a legtöbben egyáltalán nincs sem mentálhigiénés gondozás, sem szabadidőprogram" - összegez Ferencz Zoltánné, aki szerint bár ezek az otthonok a gondozottak életben tartására alkalmasak, a szakmaiság távol áll tőlük. "Az ellenőrzésekkel egyben ösztönözzük is az intézményeket ismereteik frissítésére, a gyakorlati dilemmák átbeszélésére, adaptációs lehetőségek feltárására" - viszi tovább a gondolatot Kovács Margó, aki szerint így garantálható a színvonal emelkedése. Igaz, az idős emberek sokszor akkor is körmük szakadtáig ragaszkodnak megszokott idősotthonukhoz, ha az egyébként a minimális szabadságuktól is megfosztja őket.
Számokban
Magyarország népessége 9 millió 998 ezer fő, a 65 évesek vagy annál idősebbek száma mintegy 1 millió 700 ezerre tehető, míg időskori szociális ellátásban nagyjából 150 ezren részesülnek. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma idén összegyűjtött adatai szerint tartós bentlakást 840, míg átmeneti elhelyezést 227 idősotthon biztosít: az előbbiekben 54 200, az utóbbiakban közel 4200 ember él, miközben a 2800 üres férőhelyre mintegy 12 ezren várakoznak. Az állami fenntartású intézményeknél három hónaptól másfél évig terjed a várakozási idő, míg a magán- és alapítványi otthonokba azonnal be lehet kerülni.
A KSH 2008-as adatai szerint a nappali intézmények szolgáltatásait 40 ezren, a házi segítségnyújtást 50 ezernél kevesebben, a 2001 óta létező jelzőrendszeres házi segítségnyújtást pedig több mint 48 ezren veszik igénybe. A nyugdíjaskluboknak van még szabad kapacitásuk: 2007-ben 1224 klub működött, és a regisztrált 38 880 személy mellett még 3000 főnek jutna hely.
Kóborló lelkek
Általános tendencia, hogy egyre több a demens és az alzheimeres beteg. Idősotthonokban állandósult jelenlétükhöz az a 2008-as módosítás járult hozzá, melynek értelmében csak azok kaphatnak normatívát, akik négy órán túli ápolást igényelnek. A demencia térbeli és időbeli dezorientáltsággal, memóriakieséssel, beszédzavarral és érzékszervi csalódásokkal jár. "A laikus számára ijesztővé tud válni egy demens beteg - magyarázza Geréb Gerda, a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának mentálhigiénés csoportvezetője. - Hallucinál, irracionális cselekedeteket művel, hirtelen agresszívvé válhat, vagy csak fogja magát, és hálóingben, kezében a bögréjével kisétál az utcára." Az intézmények többféle módszerrel védekeznek az eltűnések ellen: számzáras ajtókat szerelnek fel, a veszélyeztetettek fényképét a portán őrzik, ruhájukba pedig ún. csellengésgátlót építenek. "Fontos, hogy legyen szabad mozgásterük, mert kényszeresen utazni akarnak, folyamatosan csomagolnak, és indulnak. Volt olyan intézmény, ahol az udvaron buszmegállót építettek, és utána rendre ott találták meg a buszra váró demenseket. Egy másik helyen olyan kerengőt alakítottak ki, ami egy idő után az épületbe fordul vissza." A demensekkel foglalkozás külön ága a szakmának; segít, ha piktogramokkal kommunikálnak velük, vagy színekkel-textíliákkal különböztetik meg a helyszíneket. Rövid távon intenzív folyamatokba is bevonhatóak, így régi filmek vetítésébe, ismeretszerző blokkokba, realitásorientációkba vagy kedves emlékeket felelevenítő terápiába.
