A Fidesz mindhárom rémálma valóra válni látszik. A kormány bénázására épülő kommunikációjuk kifulladóban van, mert a kormány bénázik ugyan, de mutatósan csinálja; törpe jobboldali pártok gyülekeznek, hogy biztos parlamenti kiesőkként csökkentsék a Fidesz-blokk szavazatait; Kövér László is nyilatkozós kedvében van. Váltani kell, s ezt már ők is tudják.
A legnagyobb ellenzéki erő másfél-két éve tartó lendülete valamikor a Gyurcsány-Orbán-vita környékén kezdett alábbhagyni, az ősz beköszöntével pedig két, egymással párhuzamosan zajló eseménysor is a Fidesz gyengülését hozta. Egyrészt a szocialisták igencsak kiterjedt, már-már tolakodó imázskampányba kezdtek - ennek legújabb akcióját, a Népszava 1 millió példányban megjelent vasárnapi különszámát a 100 lépés programjáról magunk is ájult döbbenettel fogadtuk -, sőt még néhány népszerűsködő kormányzati döntésre is ragadtatták magukat. Másrészt, és ez a fontosabb, Orbánék néhány évtizedes patronja visszafelé sült el. A privatizációellenességről például kiderült, hogy a Budapest Airport magánosításának gondolatát annyira gyalázatosnak tartják, hogy - egykori szakminiszterük beval-lása szerint - nemrégiben még ők maguk is fontolgatták. Nem sokkal később a kettős állampolgárság és az erdélyi autonómia iránti el-kötelezettségük dekonstruálódott: napvilágra került egy irat, amely tanúsítja, hogy az Orbán-kormány 2001-ben a kettős állampolgárság ellen kampányolt a nemzetközi fórumokon (erről bővebben lásd: Nemzet, politika, Magyar Narancs, 2005. szeptember 29.). Sőt kisvártatva szavazatukkal támogatták Románia EU-csatlakozási törekvését, anélkül, hogy Székelyföld autonómiáját feltételként szabták volna - holott ez utóbbi állítólag kitüntetett szívügyeik egyike. A fideszes igeneket a szélsőjobb erősen támadta. (Megjegyzendő, hogy a szavazáskor az Országgyűlésben tartózkodó Fidesz-képviselők közül több mint nyolcvanan nem nyomtak meg semmilyen gombot.) A december 5-i népszavazási fiaskó után egyébként Stumpf István, az egyik főstratéga nyilvánosan is azt tanácsolta pártjának, hogy a választásokig a saját érdekükben már ne foglalkozzanak a státusmagyarokkal - de nem hallgattak rá.
Nincs zavar, de
Ekkor már érezni kezdték, hogy cudarabb idők járnak, ezért ellentámadásba lendültek. Balszerencséjükre azonban sem a Mucuska-, sem a medence-gate részletei nem érték el a nagyérdemű ingerküszöbét; e leleplezéseket, különösen az utóbbit még az érdeklődő is nehezen követheti. A hirtelen támadt zűrzavarban valahogy elszabadult Kövér László is, akinek minden vidéki megszólalása - legalábbis a négy évvel ezelőtti tapasztalatok alapján - komoly rizikófaktor az amúgy középre (is) igyekvő Fidesznek. (Horn Gyula lehazaárulózása, egy kis maffiózózás, "ha lövethetnének, lövetnének", "dögletes sátáni erők" - íme egy csokornyi Kövér László.) Információink szerint Rogán Antal kampányfőnök többször is erélyesen kérte Orbán Viktort, hogy szervezzen alternatív szabadidős programokat Kövérnek, de a nemzet miniszterelnöke megvédte régi cimboráját.
A bajokat csak tetézi, hogy - amint az a választások előtt fél évvel lenni szokott - nem egy parlamenten kívüli pártalakulat aktivizálta magát. A MIÉP választási szövetséget kötött a Jobbikkal, ami három szempontból is rossz hír a Fidesznek. Egyrészt az új alakulat veszélyt jelenthet a fideszes bázis legaktívabb rétegére; és ha a nemzeti radikálisok nem érik el az 5 százalékos küszöböt, ám képesek elszipkázni híveket, az Orbánék vereségéhez vezethet. Ha viszont bejutnak, akkor saját elmondásuk szerint szívesen kormányoznának koalícióban a Fidesszel - e közlésük viszont a most még inkább az Orbánék felé húzó mérsékeltebb bizonytalanokat gondolkodtathatja el. Mindez különösen azért kínos a Fidesznek (ez a harmadik rossz hír), mert a Kádár-kori nosztalgiára épülő szövegükkel marták el végleg maguk mellől félnáci szimpatizánsaik egy részét, ezzel mintegy a MIÉP-Jobbik táborba terelve őket. Ráadásul ez a beszédmód megbukott, mert a Fidesz támogatottságát kimutatható mértékben nem növelte. Stumpf ezt is szóvá tette, csakúgy, mint az átütő kampányüzenetek hiányát, s forrásaink szerint emiatt - legalábbis átmenetileg - elvesztette Orbán kegyeit.
Nincs pánik, de
Úgy tudjuk, a Fideszben azzal kalkulálnak, hogy a nemzeti radikálisok, a Centrum, a kisgazdák, csekély mértékben az Élőlánc és az MDF összesen akár 8-10 százaléknyi szavazat elvesztését is jelenthetik, amin talán még a Fideszben oly nagyon áhított 4,9-es SZDSZ-"eredmény" sem segítene. Ugyanis az MDF-fel is holtpontra jutottak; nemhogy közös indulásról nem lehet szó, de még az ibisták átcsá-bításában is kudarcot vallottak, ráadásul éppen akkor, amikor az MDF 3 százalék körül áll, ami kisebbfajta rekord a hajdani nagypárt jelenkori történetében. Értesüléseink szerint az így elveszíthető szavazatokban látja mostanság a Fidesz vezetése a választási vereség legnagyobb esélyét.
Meg hát az emberi tényező. Az országos közpolitizálást mindinkább dögunalmas sajtótájékoztatókra korlátozó néppárt nevében naponta kiáll egy ismeretlen frakciótag, aki kritizál valami aktuálisat, majd további hírek következnek. Így állhatott elő az a meglepő helyzet, hogy a Fidesz manapság futó arcai közül messze Áder János a legszínesebb egyéniség. Talán ő az egyetlen, akinek a teljesítményével Orbán is elégedett. Úgy tudjuk viszont, hogy Révész Máriusz szóvivőt egyre több kritika éri sikerületlen megszólalásai miatt a pártban, és a nemi kvóták bűvöletében nemrégiben alelnökké választott Pelcznéről is gyorsan kiderült, hogy médiaszereplései mindenféle karizmát nélkülöznek. Varga Mihály volt pénzügyminiszter ugyan derekasan állja a sarat, de könnyű belátni, hogy az euró be-vezetésének csúszását sérelmező kismonológokkal nem lehet választást nyerni.
Az sem javít a belpolgári hangulaton, hogy a Fidesz-frakció tagjainak döntő többsége nem reménykedhet újabb képviselőségben. S mindennek tetejébe az utóbbi időkben Orbán Viktor sincs formában, újonnan elhíresült kijelentései között olyanokat találunk, hogy "nem pártkormány, hanem nemzeti egységkormány kell ide", "az a feladatom, hogy tartsam a lelket az emberekben", valamint "nem hiszek a közvélemény-kutatásokban". Utóbbi szentenciát igen szokatlan módon folytatta a Vasárnapi Újság című rádióműsorban. Nevezetesen: a Fidesz most vezet ugyan, de egyáltalán nem biztos, hogy ha tényleg választások lennének, akkor simán győzni is tudna. Ez vajon egy ravasz mozgósítási taktika része vagy valódi elbizonytalanodás? A pártvezetéshez közel álló forrásaink szerint az utóbbi.
Nincs bénultság, de
Mint már utaltunk rá, a Fidesz identitását meghatározó több nagy témában is hitelvesztésre állnak Orbánék (határon túliak, külfölditőke-ellenesség), arról nem is beszélve, hogy ezek a témák hosszú évek óta politikájuk középpontjában állnak, vagyis kevéssé hatnak az újdonság varázsával. Ami a közelmúltban újszerű volt politikájukban ("a panelproli is ember"), az pedig nem jött be. Mivel Gyurcsány Ferenc démonizálása csak a törzsbázis összetartására alkalmas, de új szavazatokat nemigen hoz (pláne annak fényében, hogy a szocialisták újabban eredményesen tüzelik az övéiket), alighanem Stumpf István kérdésének van a legnagyobb relevanciája ebben a helyzetben: hol a program? Na, nem az, amit Orbán kabinetfőnöke, Navracsics Tibor és csapata kidolgozott a kormányzás éveire, hanem az, ami friss, vonzó és erőteljes - amivel győzni lehet. Úgy tudjuk, Orbán az ezt firtató kérdésekre rendre azt válaszolja zárt ajtók mögött, hogy készen van, de még nincsen itt az ideje, hogy nyilvánosságra hozzák. Eredetileg nyilván azzal számoltak, hogy kora tavasszal ráérnek kampányt nyitni, addig pedig megélnek majd a kormány hibáiból. A szocialisták sokfrontos média-offenzívája viszont belezavart a tervbe, mert túlharsogja a kormányzás napi gondjait, vagyis az ellenzéknek nem nagyon van mit kritizálnia. Plusz a többi váratlan (és már említett) fejlemény: Jobbik-MIÉP, Kövér, hasonlók.
A meglepő eszközökkel harcoló ellenféllel szemben új stratégia kell Orbánéknak is, az eddigi nem vihető tovább. Információink szerint október végén születik meg a döntés a váltás tartalmáról. Egyes hírek névváltoztatásról, új logóról, új színvilágról szólnak - de a Fidesz felső vezetőihez közel álló forrásaink ezt határozottan cáfolták. A Fidesz kommunikációjában amúgy is majd egy évtizede központi elem az a sugalmazás, hogy hihetetlenül tu-datosan, profi módon építik fel az üzeneteiket - éppen ezért könnyen lehet, hogy az ilyen találgatások, mendemondák csupán a lázas rákészülés látszatát hivatottak kelteni, ily módon is elterelve a figyelmet a pártvezetés átmeneti bénultságáról. Gyurcsány hivatalba lépése után is hónapokig kivártak, hogy aztán az önnön politikai halálhírét keltő Orbán ("nincsen nekem már olyan sok a politikában") az országértékeléskor remek formában térjen vissza.
Orbán egyelőre faluparlamentezik, a hétvégén össznemzeti konzultációt tart a Dózsa György úton, kocsisorsolással egybekötve - az is lehet, hogy az új lendületre kapott kormányzás ismételt kifulladására játszik, és majd akkor áll újra elő. Legkésőbb januárban mindenképp elő kell jönnie; szocialista körökben ugyanis úgy tartják, hogy a 2006-os költségvetés addigra már éreztetni fogja hatásait; megszorítások, takarékosság, óvodabezárás, kulturális intézmények ellehetetlenülése, félspontán demonstrációk - s minden, ami ilyenkor szokás. Nem véletlen, hogy még optimistább szocialista forrásaink is a kormány 10 százalékos népszerűségvesztését prognosztizálják a jövő év elejére.
Orbánnak tehát, már ha a kivárás mellett dönt, bőven van ideje arra, hogy kitalálja, mivel rukkol elő a kampányban. Legalábbis a technikák terén. A politikai tartalmat tekintve már jóval kisebb a mozgástere, és azt is nehéz elképzelni, hogy miféle tartalékai lehetnének még egyáltalán. A vezércselt mindenesetre kizárnánk.
