Lemond Csák János miniszter

  • narancs.hu
  • 2024. június 10.

Belpol

A kulturális és innovációs miniszter két év után átadná a stafétát a fiataloknak, már meg is vannak az utódai.

A Mandiner írta meg a hírt hétfőn kora reggel, hogy váratlanul benyújtotta lemondását Csák János kulturális és innovációs miniszter. A kormánylap arról számol be, hogy „pár hete” interjút kértek tőle, ám a választások estéjén személyesen találkoztak vele, ahol a miniszter elmondta, benyújtotta lemondását.

Csák elmondta, nem úgy tervezte, hogy a ciklus közepéig vezeti csak a tárcát, és nem is ezt beszélték meg 2022-ben Orbán Viktorral, most mégis így döntött. A miniszter az újságírói kérdésre a lemondás okairól úgy válaszolt:

„Három dolgot kért tőlem a miniszterelnök, ahogy minden tárcavezetőtől: az első, hogy a meglévőre építve alakítsak ki ütőképes működési rendszert, a második, hogy a tárcámhoz tartozó területeken legyenek ciklusokon átívelő programok, és a harmadik, hogy legyenek megfelelő utódok, személyek, akik képesek alkotó módon tovább vezetni a területeket. A rendszerépítés és programkialakítás ügyében az eltelt két évben gyorsan haladtunk munkatársaimmal.

Amit vállaltam, illetve vállaltunk, az minden területen sínen van. E tekintetben a négy évre tervezett munkát sikerült két év alatt elvégezni. Itt az ideje átadni a stafétabotot a fiatal nemzedéknek.”

Mindehhez Csák még titokzatosan azt is hozzátette: „Ahhoz hasonló a helyzet, mint amikor van az embernek egy kitűnő autója, és tudja, hová akar menni. Jó sofőrből mindig több van, mint autóból, és persze üzemanyag is kell a tankba.” Miniszteri idejének eredményei közül Csák azt emelte ki, hogy egyfelől mostanra mindenki megértette, „nem az állam fog mindent finanszírozni, igenis mindenkinek bele kell tenni a munkát, hogy legyen közönsége”.

Másrészt – mint fogalmaz a miniszter – azt is világossá tették, hogy „a magyar kormánynak nem feladatunk az értékvilágunkkal szöges ellentétben álló eszméket finanszírozni”.

A nem annyira sikeres ügyek között említi ugyanakkor Csák a Zeneakadémia meghiúsult hatalmi vezetőváltását, mondván: „Az, hogy bizonyos körök rabul tartanak egyébként jobb sorsra érdemes intézményt, és hogy a legkiválóbb Kossuth-díjas művészeink kiállása ellenére, tekintélyüket félresöpörve egyesek saját érdekeiket az intézmény érdekei elé helyezik, nagyon sajnálatos. Majd megérik az idő a változásra.” A sok vitát kiváltó kulturális törvénytervezetről ugyanakkor nem beszélt a leköszönő miniszter.

Időközben az Index azt is megírta, hogy ki, illetve kik lesznek Csák utódai: a kultúra Gulyás Gergelyhez kerül, míg az innováció Nagy Mártonhoz, ezzel lényegében megszűnik a Kulturális és Innovációs Minisztérium.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.