Lengyel-magyar költségvetési vétó: a luxembourgi bíróság lenne a megoldás?

A kifizetések felfüggesztésével szemben adott a fellebbezés lehetősége, ám ennek nincs automatikus halasztó hatálya.

A jogállami feltételrendszer miatt a magyar és a lengyel kormány azzal fenyeget, hogy megvétózza a 2021–2027-es uniós költségvetést és a helyreállítási alapot. Ennek előzményeivel és következményeivel az e heti nyomtatott Magyar Narancs részletes cikkben foglalkozik, ebből közlünk most néhány részletet.

A Tanács és az Európai Parlament tárgyalódelegációi november 10-én állapodtak meg a 2021–2027-re szóló 1074 milliárd eurós keretköltségvetésről (Multiannual Financial Framework, MFF), öt nappal korábban pedig kompromisszumra jutottak a kifizetéseket a jogállami normák betartásához kötő jogállami feltételrendszer szövegéről is. A dolgok normál menete szerint most a Tanácsban és a Parlamentben is hivatalos szavazással kellene megerősíteni a megtárgyalt szövegváltozatokat, ezután lehetne jogszabály belőlük. A Tanácsban emellett el kell fogadni (és később a nemzeti parlamentekben is ratifikálni kell) az EU bevételeit szabályozó úgynevezett saját forrás határozatot, az Európai Bizottság ugyanis csak ennek birtokában tud a pénzpiacokon hitelt felvenni, amelyből aztán a költségvetés egyfajta kiegészítésének szánt, 750 milliárd eurós gazdasági helyreállítási alapot (Next Generation EU, NGEU) finanszírozná.

A november 16-i nagyköveti értekezleten a jogállami feltételrendszerről és az MFF-ről kérték ki a tagállami képviselők véleményét, a saját forrás határozatnál pedig az írásbeli szavazást lehetővé tevő eljárást kellett volna elindítaniuk. A magyar és a lengyel kormány képviselői nemmel voksoltak a jogállami feltételrendszerre, ennek az elfogadásához azonban elég a minősített többség a Tanácsban, ami minden bizonnyal nélkülük is meglenne. Az MFF és a saját forrás határozat jóváhagyásához viszont a tagállamok egyhangú támogatása szükséges, a magyar és a lengyel nagykövet így jobb híján e két jogszabály előtt feküdt keresztbe, bár nem ezekkel, hanem a jogállami feltételrendszerről szóló tanácsi-parlamenti kompromisszummal volt problémájuk. (...)

Orbán Viktor az unió vezetőinek címzett, a vétót előre belengető levelében azt szorgalmazta, hogy a jogállamisági mechanizmus alkalmazása esetén teremtsék meg a jogorvoslat lehetőségét a tagállamok számára, ezért többen úgy vélik, a megoldás kulcsa a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bírósága (EUB) lehet. Ugyanakkor nem világos, mit is szeretne Orbán: jogorvoslati lehetőség ugyanis létezik, az EU alapszerződése tartalmaz egy generálklauzulát, amely alapján a tagállamok a luxemburgi bírósághoz fordulhatnak a Tanács döntéseivel szemben, ezt tehát nem szükséges külön beleírni a rendeletbe. A miniszterelnöknek nyilván kedvező lenne, ha a fellebbezés halasztó hatályú lenne a szankcióra, mert egy esetleges bírósági procedúra valószínűleg nem zárulna le a 2022-es választásokig. Ezzel csak az a probléma, hogy a Parlament és a Tanács akkor se írhatná elő a fellebbezés halasztó hatályát, ha akarná, mert a szerződés szerint erről a bíróság dönthet.

További lehetőség, hogy Orbán nem várja meg a büntetést, hanem magát a jogállami feltételrendszerről szóló rendeletet támadja meg a bíróságon azon az alapon, hogy az ellentétes az alapszerződéssel. Jogilag persze ez sem függesztené fel a rendelet hatályát, de a Bizottság például nyilatkozhatna arról, hogy a bírósági felülvizsgálat ideje alatt nem fogja alkalmazni. Ez talán Orbán hazai közönségének is jobban eladható lenne, mint a Bizottság által eddig felajánlott „objektív feltételek” – más kérdés, hogy a Parlament és a többi tagállam számára elfogadható lenne-e a jogállamisági mechanizmus ilyen időbeli elhalasztása. Ne feledjük, az EP többsége és bármelyik másik kormány is vétót emelhet a büdzsével szemben!

A teljes cikk"A dac ára" címmel a Magyar Narancs november 26-i lapszámában olvasható. Az újságra itt lehet előfizetni.