Az Országgyűlés hétfő éjjel megszavazta a „civil törvényt”, melynek számos bűnéről és kevés érdeméről két hete emlékeztünk meg lapunkban. Az alkalom tiszteletére röviden újraszámláljuk őket, egyúttal ajánljuk részletes cikkünket a tárgyban.
Problémák
– A Nemzeti Civil Alapot váltó Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) kuratóriumaiban kétharmados többséggel lesznek jelen a kormánypártok delegáltjai. A civilek így kisebbségbe kerülnek a költségvetési pénzek elosztásáért felelős kollégiumban is.
– A NEA tanácsának, illetve kuratóriumainak elnökét a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) vezetője (jelenleg Navracsics Tibor) nevezi ki. Továbbá az ő jóváhagyását igényli minden döntés, bár az esetleges elutasítást indokolnia kell.
– A KIM vezetője egymaga rendelkezik az alapba befolyó éves pénz tíz százalékáról.
– Az Országos Érdekegyeztető Tanács helyébe lépő Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsba delegált civil tagokat a NEA tanácsa jelöli ki kétharmados többséggel. Vagyis politikai alapon választhatja meg a kormány a civil tárgyalópartnereit.
– A tervezet nem határoz meg semmilyen, a civilek részére elkülönített kötelező minimumot
az aktuális költségvetésekben.
– A közhasznú jogállás megszerzését szigorú kritériumokhoz köti a törvény, míg a kiemelkedően közhasznú kategóriát megszünteti. Sokan úgy vélik, hogy a nonprofit szektortól idegen elvárások a kistelepülések civil aktivitására mérhetnek súlyos csapást.
– Az egyesületek kötelezően vezetett tagnyilvántartása azért lehet veszélyes, mert a jövőre hatályba lépő egyházi törvény szerint egyesületnek minősülő vallási szervezeteknél a nyilvántartásban feltüntetett egyesületi tagság egyben a vallási meggyőződéssel kapcsolatos szenzitív adat lesz – ennek megfelelő kezelése pedig nem garantálható.
Megoldások
– A tervezet erénye a törvényességi felügyeleti hatáskörök pontos szabályozása, azaz, hogy a már nem vagy szabálytalanul működő szervezetekre alkalmazza a végelszámolási, felszámolási és csődeljárási szabályokat.
– Az egységes, közhiteles adatbázis létrehozására vonatkozó döntés.
Figyelmébe ajánljuk
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Goebbels nélkül Hitler nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép őt választotta vezérének
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.