Létszámcsökkentés a közmédiumoknál

Arctalanul

  • Gaal Ilona
  • 2011. július 14.

Belpol

A közmédiumok gazdasági helyzetével indokolja a több mint félezer fő eltávolítását a vezetés, ugyanakkor számos jel utal arra, hogy megfélemlítés és erődemonstráció zajlik a Magyar Rádiónál, az MTI-nél és a közszolgálati televíziós csatornáknál.

"Azt is megmondták, hogy a riportalany mit válaszoljon. Felmosták velünk a padlót, és most kirúgnak" - mondja egy kényszerűen távozó tévés, ám rögtön hozzáteszi, hogy jócskán érez megkönnyebbülést is. Magánbeszélgetésekben már hónapokkal ezelőtt sok kolléga reagált úgy az akkor még csak belengetett leépítésekre, hogy nem tudják, minek is drukkoljanak: annak, hogy kirúgják őket, vagy hogy maradhassanak. De hogy a múlt héten elkezdett, az első etapban 550 főt érintő csoportos létszámleépítést ennyire kíméletlenül hajtja végre a vezetés, azt kevesen sejtették a közmédiumokat összefogó Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) dolgozói közül. A listán védett korban lévő emberek, a szakmaiság és a közszolgálatiság mértékadói, köztiszteletnek örvendő médiaszemélyiségek, szakszervezeti tagok és vezetők, tartósan beteg gyermeket egyedül eltartók is vannak, nem is elenyésző számban. Ez azért túl sok határ áthágása ahhoz, hogy elfogadjuk, amit az MTVA a közleményeiben állít, miszerint "mindvégig jogszerűen és a szociális szempontokat meszszemenőkig figyelembe véve járt el", valamint "határozottan kijelentjük, hogy döntéseink kizárólag a közszolgálati média megújítását szolgálják. Akik politikai tisztogatásról beszélnek, azok az elavult, alacsony presztízsű, átláthatatlanul gazdálkodó közmédia fenntartásában érdekeltek." Ehhez egy fenyegetést is csatoltak, biztos, ami biztos: "A leépítésben érintettek politikai alapon történő kiválasztására tett utalások súlyos vádak, melyeket az azokat megfogalmazóknak bizonyítaniuk kell majd, akár bíróság előtt is."

"Aki simulékony volt, az is repült" - vigasztalta magát egyik televíziós beszélgetőtársunk, felidézve, mennyit jártak eligazításra Élő Gáborhoz, az Echo Tv-t és a Lánchíd Rádiót egyaránt megjárt hírigazgatóhoz. (Erről lásd: Vezér-gyalog játék, Magyar Narancs, 2011., június 2.) Ami viszont biztos: autonóm személyiségek, akik szakmai integritásukat évtizedeken át őrizték, nem nagyon maradtak a január elsejével MTVA-ként összevont négy közintézményben (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Duna Televízió, MTI - ezeket most divízióknak nevezik). A tévétől elbocsátják Mészáros Antóniát és Kardos Ernőt, akiket már korábban levettek a műsoraikról, a Magyar Rádiótól repülhet Nej György, Szente László és Szénási Sándor, hogy csak néhányat említsünk a közéleti témákkal foglalkozó szerkesztők, műsorvezetők közül. Úgy hírlik, Szénási Időt kérek című közéleti magazinműsorát ezentúl a volt KDNP-szóvivő, Halász Zsuzsa vezeti majd, aki a tévénél ősszel már elfoglalta Baló György műsoridejét is. (Cikkünk szerzője 2007 és 2009 között a Kossuth Rádió Napközben című magazinműsorának felelős szerkesztője volt, 2010-ben, még Suchék idején önként távozott a Magyar Rádiótól - a szerk.) A kulturális szcénából "kívül tágasabb" felszólítást kapott többek között Winkler Nóra és Rózsa Péter az MTV-től (és velük együtt a Kultúrház teljes stábja), illetve Sándor Erzsi és a Günter Grass-fordítóként (is) elismert Győri László a rádiótól. Távozásra szólították fel Horváth Idát is, aki hosszú éveken át a modern pszichológiai és pedagógiai elveket képviselte a gyereknevelés terén a Vendég a háznál című rádióműsorában. (Törvényi kötelezettség miatt egyelőre értesítést küldhetett csak ki a vezetés, amiben tudatja az érintetteket, hogy harminc nap múlva megkapják a felmondást.)

Listázottak

Cserháti Ágnes, az MTVA szóvivője a négy közmédium összevonásával kialakult párhuzamosságokkal és az örökölt gazdasági anomáliákkal okolja az elbocsátásokat, s hangsúlyozza, hogy a döntések szakmai alapon születtek. Szerettünk volna interjút készíteni Böröcz Istvánnal, az MTVA vezérigazgatójával, de kérésünket azzal hárította el, hogy amíg a létszámcsökkentés zajlik (a megjelenés hetében még a vidéki stúdiókon a sor), addig nem kíván nyilatkozni róla. A létszámcsökkentés 2 milliárd forintba kerül, ám több mint 5 milliárd forintot spórol meg vele évente a közintézmény, a pénzt a minőségi műsorgyártásba kívánják visszaforgatni. (A bérköltség évente közel 20 milliárd forint.) A vidéki állománnyal együtt 3100-3200 fő dolgozik most a közmédiumoknál. Ehhez kell viszonyítani a mostani 550, és az őszre beharangozott körülbelül 400 fős létszámcsökkentést. Ennek mértéke függ a tervezett átalakítástól. (Cserháti Ágnes úgy nyilatkozott, hogy harmadik kört nem terveznek. Pletyka mindenesetre terjed róla.) A mostani listán viszont nincs rajta Rudi Zoltán, az MTV korábbi elnöke, akinek fizetése bruttó 2,1 millió forint, sem Baló György, aki hasonló nagyságrendű juttatással tanácsot ad az intézménynek.

A politikai tisztogatás vádját a pártok közül elsőként az LMP fogalmazta meg, majd néhány nap múlva az MSZP is kiadott hasonló tartalmú közleményt. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége is támogatásáról biztosította az elbocsátottakat (jogi segítséget ajánlva nekik), ám ezt a tőle megszokott óvatos modorban tette: "a leépítések koncepcionális céljai - az anyagi megtakarításon kívül - nem ismeretesek".

Listázások

Lapzártánk után, de a megjelenés előtt tartja első tüntetését a Közmédiumok Szakszervezeti Tanácsa (Közszat). Az MTVA 13 szakszervezetéből tízet tömörítő Közszat elnöke, Nagy Navarro Balázs szintén tisztogatást emleget, és megmozdulások sorozatát helyezte kilátásba: "Minden jogi utat kihasználunk, hogy a munkáltató ne hajthassa végre ezt a leépítést." Mivel a listán jóval több az ötven év feletti dolgozó, mint amennyi az MTVA-s munkavállalók arányának megfelelne, a Közszat az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul életkor szerinti diszkrimináció miatt. Az MTVA és az átszervezések következtében ideiglenes üzemi tanács (üt) között egyébként született egy semmitmondó megállapodás az 55 és 57 év közötti munkavállalókról júniusban: ha az üt-tagokból álló bizottság szociális rászorultságot állapít meg, akkor a munkáltató újra megvizsgálja a munkaviszony megszüntetésének szükségességét. És ha arra jut, hogy szükséges, hát akkor szükséges lesz. Nem egy olyan érintettje van a leépítésnek, akinek néhány hete lenne hátra a nyugdíjig, de van olyan, hatvanhoz közeledő munkavállaló is, akinek harmadik gyermeke néhány hónapos. Az üzemi tanács erejét jól mutatja e látszatalku: több beszélgetőtársunk is megerősítette, hogy az üt-k az évek során fokozatosan jobbra tolódtak (nem utolsósorban azért, mert jobban mozgósították szimpatizánsaikat az üt-választáson), és behódoltak. (Az üt-k egyébként divíziónként folyamatosan újjáalakulnak, a tévénél például egy időben volt a választás az értesítések átadásával.)

Az érintettek számára házon belül azért még van remény: egyrészt nem kizárt, hogy a vezetés tényleg visszavonja a kirúgási szándékot, ha tudomására jut az illető nehéz szociális helyzete, másrészt pedig ott a kollektív szerződés. Jelenleg minden intézménynek december 31-ig érvényben van a korábbi kollektív szerződése, ami tartalmaz bizonyos védettséget. Nagy Navarro szerint a rádiósok kollektív szerződése védi leginkább a munkavállalókat, a tévéseké a munka törvénykönyvénél nem nyújt szigorúbb garanciákat. Megjósolható, hogy nem egy elbocsátó szép üzenetet visszavon majd az MTVA vezetése, mivel a beszámolók szerint nem volt túl alapos a döntés-előkészítés és a kommunikáció. Több gyed-en lévő munkatársat akartak például behívni, hogy vagy a felmondásról szóló értesítést, vagy pedig a munkaszerződése módosítását vegye át (ez utóbbit az összevonás okán módosult szervezeti és működési szabályzat indokolta). Előfordult, hogy egy kolléga az új szerződése szerint nem vezethetett műsort, ám mivel elbocsátottak egy műsorvezetőt (és logikusan rögtön fel is mentették a munkavégzés alól), végül mégis ő ugrott be másnap helyette, főnökei kérésére.

Hogy a listákat ki állította össze, arról csak találgatások vannak. A rádióban minden vezető mossa kezét, a televízióban pedig vannak olyan középvezetők, akik a folyosón elismerik, hogy van szerepük a névsor kidolgozásában. Nehezíti azonban a helyzet megértését például az olyan történet, amely szerint egy, az MTVA vezetésének prezentált, az ősszel induló új műsorstruktúrába betervezett műsornak szinte a teljes leendő stábját lapátra tennék, noha a műsorkészítők személyét a vezetés hagyta jóvá.

De tulajdonképpen mindegy is, hogy ki kit írt a listára. Ennél fontosabb, hogy az intézkedés arctalan. Ahogyan annak kommunikációja is az volt: a munkavállalók nagy része nem is ismerte azokat az embereket, akik átadták a borítékot. A Közszat a megfélemlítés eszközét látja abban is, hogy ugyanakkor osztogatták a felmondásról szóló értesítést, mint a munkaszerződés módosítását. Ez utóbbit tulajdonképpen a munkavállalónak nem kell rögtön aláírnia, de az adott helyzetben a gyakorlat valahogy nem mindig követte ezt a jogelvet. Az intézményt jól ismerő, de nem ott dolgozó jogász szerint valószínűleg nincs még mindenkinek munkaköri leírása a januári átszervezés óta, és az sem világos, hogy a bonyolult szervezeti struktúrában kinek ki a főnöke, ez pedig esély a jogi támadásra. Gazsó L. Ferenc például egyszerre a műsorokat megrendelő Kossuth Rádió főszerkesztője, másrészt pedig a műsorokat szállító MTVA közéleti főszerkesztője is. Cserháti Ágnes elmondta, hogy a július elseje óta érvényben lévő szmsz szerint a műsorkészítők nem egy adott divízióhoz tartoznak, hanem úgynevezett "pool" rendszerben folyik mostantól a munka; vagyis "egy tévésnek lehetősége van rádiós műsorba is anyagot szállítani, és fordítva". Látványos példának nevezte a Balatoni nyár című napi magazinműsort, amely megmutatja, miként is dolgozik együtt sikeresen tévés és rádiós.

A közmédiumoknál körülbelül 1500 szakszervezeti tag tömörül 13 szakszervezetbe, és két szakszervezeti csoportosulás is egyesíti őket. A Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségéhez (PHDDSZ) hét tagszervezet tartozik, a Közszathoz pedig tíz. (Egy szakszervezet több szövetséghez is csatlakozhat.) A létszámcsökkentés 30 szakszervezeti vezetőt érint, köztük három szakszervezeti elnököt. Ezt nehéz nem az érdekvédelem megsemmisítésére vonatkozó üzenetnek látni, főleg annak tükrében, hogy nemrég szüntették meg a kormányzati szintű érdekegyeztetés jól-rosszul, de működő garanciáját, az Országos Érdekegyeztető Tanácsot.

Kikérés, kivágás

A szakszervezeti vezetők és üt-tagok védettséget élveznek (számuk összesen körülbelül 150 a közmédiumoknál), ami azt jelenti, hogy csak akkor lehet nekik felmondani, ha a szervezet alapszabályában megnevezett felettes testület a munkáltató kérésére "kiadja őket". (A védettség, ha a szakszervezeti tisztséget vagy üt-tagságot valaki legalább hat hónapig betöltötte, akkor a tisztség megszűnését követő egy évig még fennáll.) Cserháti Ágnestől megtudtuk, hogy például ez a Független Rádiós Szakszervezet elnökére (FRÁSZ), Varga Júliára nézve azt jelenti, hogy őt a FRÁSZ elnökségétől, vagyis gyakorlatilag Varga Júliától fogják kikérni. Ilyen eset volt már a Magyar Rádió és a FRÁSZ történetében, amikor első elnökét, Győri Lászlót a Kondor-féle vezetés akarta meneszteni. Akkor ő visszaírt, hogy nem ért egyet a nevezett Győri kolléga eltávolításával, és itt az ügy le is zárult. Most a már idézett megállapodás azt tartalmazza, hogy a szakszervezeti vezetők és az üt-tagok esetében csak akkor adják át a felmondásról szóló értesítést, ha a felettes szervek az illetőt "kiadták". A szakszervezeti vezetők így még nem kapták meg a rossz hírt beharangozó borítékot, "csak" arról tudnak, hogy ki vannak kérve. Az MTVA már korábban postázta e leveleket, de választ lapzártánkig nem kapott. A Narancs információi szerint egyik szakszervezet és üt sem adja ki egyetlen tagját sem. (Ez csak akkor szokás, ha az érintett maga kéri, mert nem bánja, ha létszámcsökkentés áldozatává válik.) Patthelyzetben a munkáltató bíróságon felülvizsgálati eljárást kezdeményezhet. Amennyiben az adott munkakör megszűnik, akkor a bíróság jó esély-lyel a cég javára dönt, hiszen az nem logikus, hogy valakit csak azért bent tartsanak, mert ő szakszervezetis.

A szakszervezetisek és az üzemi tanácstagok "kikérése" szintén jó eszköz a megfélemlítésre. Nem véletlen, hogy a Magyar Rádió jelenlegi helyzetét többen Kondor Katalin elnöki időszakához hasonlítják, azzal a különbséggel, hogy akkor a nem politikai hírtartalmakra direkt tartalmi utasítás nem volt, most viszont van. Nem lepődnének meg az érintettek azon sem, ha a jelenlegi átszervezés hatására erősen megnőne a külső gyártásban készülő műsorok száma, amelyeket aránytalanul magas összegű szerződések alapján szállítanának a gyártók.

Neked ajánljuk