Interjú

"Ha tényleg veszélyhelyzet van"

Dunkel Zoltán, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) elnöke

Belpol

Néhány hete tudta meg az ország, hogy új meteorológiai törvény készül, ami lényegesen rontaná a meteorológiai magánszolgáltatók pozícióját. Az OMSZ elnökét azért kerestük fel, hogy kiderüljön, mi igaz a hírekből, valóban monopolhelyzetbe kerül az állami szolgálat?

Magyar Narancs: Néhány évvel ezelőtt Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman azt mondta, hogy az OMSZ-nek arra kell törekednie, hogy a lehető legtöbb, folyamatosan aktualizált és közpénzből gyűjtött adat kerüljön nyilvánosságra. Milyen feltételek mellett kerülhetnek nyilvánosságra a szolgálat meteorológiai adatai?

Dunkel Zoltán: Először tisztázzuk, hogy mi számít adatnak a meteorológiában. A kívülálló csak egyszerű számokat, elemi adatokat lát, például 22,5 Celsius-fok, de a meteorológiai információ sokkal összetettebb dolog. Magyarország is aláírta az Aarhusi egyezményt, melynek alapján a környezeti adatok nyilvánosak. Amikor ezt beépítették a magyar jogrendbe, a jogalkotó lazábbra vette az ügy kezelését, mint az Európai Unió. Ugyanakkor a meteorológia nagyon drága dolog. Létezik egy világméretű meteorológiai infrastruktúra - műholdak, szuperszámítógépek, informatikai rendszerek, radarok, rádiószondák, úszóbóják, meteorológiai hajók, repülőgépek stb. -, és bár ebben mi csak egy kis pont vagyunk, nagy kérdés, hogy ezt miként finanszírozzuk. A meteorológiában kétféle finanszírozási modell honos. Az egyik az Egyesült Államoké: kijelölik az állami feladatok körét, és azt száz százalékig a központi költségvetésből finanszírozzák - márpedig aminek a költségét az adófizetők állják, ahhoz bárkinek szabad hozzáférése van. Ám Európában - vagyis nem csak Magyarországon - máshogy van. A kormányok csak részben finanszírozzák az állami meteorológiai szolgálat működését, a többit maguknak kell megteremteniük.

MN: Vagyis üzleti tevékenységre kényszerítik az állami szolgálatokat.

DZ: Büdzsénk 34-35 százalékát adja az állam, a többiről - egyéb tevékenység keretében - magunknak kell gondoskodnunk.


Fotó: Németh Dániel

MN: Eszerint a költségvetésük kétharmadát kell összeszedniük.

 

DZ: Pontosan, de ez a kétharmad nem tisztán klasszikus üzleti bevétel. Benne vannak a jogszabályokban rögzített tevékenységek, amelyeket más állami szereplők adnak át. A szolgálat kvázi hatósági jogkört is ellát, igazolásokat ad ki, és természetesen nagyon fontosak a kutatási és az infrastrukturális pályázatok: ha egy szuperszámítógépet szeretnénk venni, biztosan nem jönne össze a költségvetési pénzekből. Ha tehát valaki pusztán azt nézné, hogy az OMSZ-nek 1,21 milliárd forint az üzleti - pontosabban nem költségvetési - bevétele, akkor becsapná magát. Ebből ugyanis az igazi üzleti bevétel a 200 millió forintot sem éri el - ennyit realizálunk a versenyszférában.

MN: Amikor valakivel szerződnek, meteorológiai adatokat, információkat, előrejelzéseket szolgáltatnak számára?

DZ: Az adatszolgáltatás csak egy kicsiny részt jelent. Azt szeretjük, ha szolgáltatásainkban nagyobb arányban szerepel a hozzáadott érték, a saját szellemi munka. Ráadásul ahol már komolyabb pénz van, általában igen összetett szolgáltatás. Mondok egy példát, ami nem is szolgáltatás a klasszikus értelemben. Biztos hallott már a kvótakereskedelemről. Nos, ehhez szükséges egy úgynevezett üvegházgázleltár. Ezt mi állítjuk össze, az ebből származó bevétel is kitesz 30-40 millió forintot, amit a különböző minisztériumoktól kell behajtanunk. Ráadásul mi nem csak szolgáltatunk és árulunk adatot, némely munka elvégzéséhez nekünk is adatokat kell vásárolnunk.

MN: Az adatvédelmi ombudsman szerint az állam által finanszírozott közszolgálati profilt és a tisztán üzleti tevékenységet is külön kellene választani.

DZ: Egy ilyen kristálytiszta megoldásnak magam is híve lennék. Sőt, ha erre lehetőség volna, leginkább az amerikai modellnek örülnék: az állam megmondaná, hogy milyen szolgáltatásokat szeretne, és ezeket maradéktalanul ki is fizetné. Ugyanakkor az Egyesült Államok jogrendje azt is megszabja - ezt az ottani meteorológus kollégáktól hallottam -, hogy mit nem végezhet az állami szolgálat, mivel azok a magánszférára tartoznak. A hazai meteorológiai törvény is valahol ezt szeretné, és bár nem azt jelenti, hogy holnaptól tiszta helyzetet hozna létre, sokat javítana a dolgon. A törvény megalkotása épp folyamatban van. Mi magunk is készítettünk számos változatot, melyek a Vidékfejlesztési Minisztérium asztalára kerültek. Most az ő térfelükön pattog a labda.

MN: Tehát önök készítették a törvénytervezetet?

DZ: Így van, készítettünk egy 15 oldalas anyagot. Magyarországon még soha nem volt meteorológiai törvény, bár a Meteorológiai Világszervezet (WMO) erőteljesen javasolja tagállamainak, hogy hozzanak létre ilyen jogi szabályozást. Ehhez képest a 189 WMO-tag közül eddig 50-60 hozott ilyen törvényt - legutóbb Szerbia. Amúgy nagyok a különbségek az egyes államok között. Kanada 1871-ben mindjárt egy törvénnyel hozta létre önálló meteorológiai szolgálatát, nálunk 142 évvel ezelőtt királyi rendelet született erre. Ha pályázunk valahová, és be kellett nyújtanunk az alapító okiratot, rendre a Budapesti Közlöny 1870. május 3-i számát küldtük be fénymásolatban. A most érvényes jogszabály ráadásul csak az OMSZ-ről szól, és nem a meteorológiai tevékenységről. Ugyanakkor vannak olyan elemek, mint a repülésmeteorológiai szolgáltatás, amelyek a légügyi törvény részeként megjelennek a joganyagban.

MN: A törvénytervezet nyilvánosságra került részletei közül leginkább azokat bírálták, amelyek korlátoznák a meteorológiai magáncégek jogát, hogy termékeiket értékesítsék az előrejelzések piacán.

DZ: Nem lehet megítélni egy törvényjavaslatot pusztán néhány sora alapján, bár tudom, hogy elhangzott a meteorológia államosításának vádja. Nyilván nem erről van szó, az EU-ban nem is működhetne efféle szabályozás. Ezzel szemben a törvény szeretné különválasztani, hogy mi az állami feladat és mit tehet a magánszféra, illetve milyen feltételek mellett lehet magánmeteorológiát csinálni. Szigorú feltételei vannak például annak, hogy ki praktizálhat orvosként, de pillanatnyilag bárki alapíthat egy privát meteorológiai céget.

MN: Aki rossz prognózisokat gyárt, azzal szerződést bontanak, és többet nem kap megbízásokat - ebből a szempontból igen szigorúan szelektál a piac!

DZ: Ez látszólag szimpatikus megközelítés, csakhogy ma már nagyon nehéz rossz prognózist gyártani. Az előrejelzések alapjai ma már mindenhol a szuperszámítógépeken futtatott úgynevezett numerikus, számszerűsíthető modellek. Ezek a mindenkori légköri folyamatok hidrodinamikai, termodinamikai differenciálegyenleteinek megoldását tartalmazzák. Minél nagyobb a számítógép, annál kisebb idő- és térlépcsőkkel lehet dolgozni. Olyan szuperszámítógépből, ami a teljes földgömböt vagy legalább a fél földgömböt lefedve le tudja futtatni a modellt, legfeljebb 4-5 van a világon, de az amerikaiak Global Forecast System modellje szabadon hozzáférhető az interneten. A privát meteorológiai szolgálatok többnyire ilyen szabadon hozzáférhető modellekből dolgoznak.

MN: Ha jól tudom, ott van még a Középtávú Időjárás-előrejelzések Európai Központja (ECMWF) által rendre kiadott numerikus előrejelzés, ami az önök honlapján is követhető.

DZ: Mi is tagja vagyunk a szervezetnek. Az ECMWF csak nagyobb időlépcsőre vetítve teszi szabaddá előrejelzéseit, amelyek a munkába fogott számítógépek kapacitása és az alkalmazott matematikai módszerek miatt manapság a legpontosabbak. Az OMSZ az elérhető, globális modellekhez úgynevezett lokális (a Kárpát-medence tágabb környezetére vonatkozó) modelleket is futtat - ehhez elegendő a saját számítógépparkunk is -, ennek a peremfeltételei származnak az ECMWF-modellből. De ezt leszámítva mindenki ugyanabból a hozott anyagból dolgozik a piacon. Előfordulhat, hogy labilis időjárási helyzetben, amikor erősen szórnak a modellek, egyik vagy másik szolgáltató kockáztat, és bevállalja az egyik szélsőséges, kevésbé valószínű, de a modellen belül lehetséges opciót. Ez egyszer-kétszer be is jöhet, s akkor ráverhet a konkurenciára, de hosszú távon nem járható út.

MN: Aki hazardírozik, előbb-utóbb bukni fog.

DZ: Hatalmas a modellkészítő felelőssége is. Látni kell, mennyi adatból, radarképből, műholdképből, rádiószonda-információból és persze vizuális megfigyelésből dolgoznak meteorológusaink, hogy végül azt mondhassák, holnap változó felhőzet várható.

MN: Tehát a lokális információkat, helyben mért adatokat önök táplálják be a világméretű meteorológiai rendszerbe, ez alapján számolnak a szuperszámítógépek, majd visszajön annak az eredménye?

DZ: A meteorológia egyénileg, azaz pusztán országonként nem űzhető szakma. A meteorológiai adatokat már egy 1873-as egyezmény szerint is ingyen és korlátozás nélkül kellett kicserélni - ebben csak a világháborúk hoztak változást, amikor a meteorológiai információ is hadititoknak minősült. A II. világháborúban azért végeztek ki holland ellenállókat, mert meteorológiai tárgyú rádióüzenetet küldtek az angoloknak. Tudok mutatni olyan világháborús szinoptikus - előrejelzési - térképet, amelyről hiányoznak az adatok, hiszen senki sem szolgáltatott az ellenségnek.

MN: Békeidőben zavartalan volt az együttműködés még a rivális hatalmak szolgálatai között is?

DZ: Még a legszigorúbb vasfüggönyös időkben is korlátozás nélkül működött. A meteorológusszakmában a magánszféra megjelenése jelentett változást. A Meteorológiai Világszervezet úgy tíz éve hozott egy határozatot, amelyben meghatározta, hogy - nem amerikai típusú finanszírozási viszonyok között - mely adatokat és információkat kötelesek szabadon és ingyen hozzáférhetővé tenni az egyes tagszervezetek. Ez a bizonyos "negyvenes határozat" két kategóriát alakított ki. Az egyikbe azok az adatok tartoznak, amelyekkel a nagy modelleket meg lehet hajtani, és a nemzetközi adatcserébe kerülnek - ezeket kötelesek kiadni a szolgálatok. A többivel viszont azt tesznek, amit akarnak. Az adatvédelmi ombudsman megállapításainak is csak a felét szokták idézni, de ugyanő a meteorológiai szolgálat megfelelő finanszírozását is ajánlotta.

MN: Ha önök hozzájárultak a nagy globális modellek létrejöttéhez, akkor miért nem kérhetnek pénzt azok továbbfelhasználásáért egy harmadik, piaci szereplőtől? Ez korrektebb volna, mint a privát szolgáltatók üzleti működésének korlátozása.

DZ: Nem hiszem, hogy a törvény végleges szövegében megjelenne a privát szolgáltatók korlátozása. De van egy dolog, amivel én szakmailag teljes mértékben egyetértek - nem én találtam ki, ez a Meteorológiai Világszervezet ajánlása: a riasztás legyen állami monopólium, veszélyhelyzet esetén szűnjön meg a piaci verseny.

MN: Úgy tudom, az Országos Katasztrófavédelmi Főhatóság most is az önök riasztása alapján lép akcióba.

DZ: Viszont némely magánszolgáltató honlapján is megjelent ez a riasztásfunkció.

MN: Mert ők is telepítenek saját radarokat - mint például az idokep.hu -, és erre hivatkozva közölnek riasztási információt.

DZ: Mi viszont azt szeretnénk, hogy ne legyen ilyen lehetőség. Hozzátenném: ennek komoly szenzációértéke van, és a biztosítótársaságok számára is fontos.

MN: Ráadásul már a telefonunkra is kérhető ilyen SMS-szolgáltatás.

DZ: A törvény kizárná a magánriasztás lehetőségét. A köztudatba úgy ment át persze, mintha a törvény arról szólna, hogy holnaptól nincs magánmeteorológia, és mindent az OMSZ csinál.

MN: Illés államtitkár kijelentései erre engedtek következtetni.

DZ: Azt hiszem, azóta már árnyaltabbá vált ez a kérdés.

MN: Az utóbbi években, de különösen a 2006. augusztus 20-i tragédia óta mintha megváltozott volna a közvélemény szolgálattal kapcsolatos elvárása.

DZ: Ez teljesen érthető. Gyermekkoromban még mindenki viharkabátot hordott - akár esett, akár fújt. Az is előfordult már, hogy februárban felhívtak minket: augusztusban lesz az esküvő, lehet-e kerti ünnepély. Ez természetesen nem működik, de 24-48 órára majdnem tökéletes előrejelzést tudunk adni, további két hétre pedig már csökkenő beválással.

MN: Úgy tudom, és úgy is tapasztalom, a rövid távú előrejelzések egyre pontosabbak.

DZ: Van erre egy szép angol kifejezés, a nowcasting - a forecasting (előrejelzés - a szerk.) mintájára. Ez a módszer nem csupán klasszikus előrejelzési, hanem megfigyelési eszközökkel is dolgozik, vagyis a meteorológus keveri a két metódust: egyrészt futtatja a modellt, másrészt nézi a radarképet, a webkamerát. Vagy például a siófoki viharjelző obszervatórium munkatársa távcsővel nézi, mi zajlik a tó felett.

MN: Ha már a siófoki obszervatóriumról beszélünk: tavaly egy név nélkül nyilatkozó szakember megkérdőjelezte fenntartásának ésszerűségét, mondván, hogy évi 250 millió forintot lehetne spórolni. Az ország legnagyobb turisztikai régióját kiszolgáló intézményt nem lehetne legalább önfinanszírozó módon működtetni?

DZ: Erős a gyanúm, hogy akik az obszervatórium feladására biztatnak, azoknak a telekre fájhat a foguk. Van egy kész épület, működik benne egy infrastruktúra, így csak annak a néhány embernek a bérét kell fizetni. Ha megszüntetnénk, azzal se nyernénk sokat. Az OMSZ éves költségvetése 1665 millió forint, ebből nehezen hámozható ki, pontosan mennyit költünk Siófokra. Nem hinném, hogy 250 milliót.

MN: Nemrégiben egy turisztikai szövetség vetette fel - nyugati meteorológiai szakszolgálatok ellen indított sikeres perekre is hivatkozva -, hogy előrejelzéseik megfogalmazásakor minden időjárási szituációban ügyelniük kellene arra is, hogy annak milyen a gazdasági hatása - mondjuk a turisztikai iparban.

DZ: Erről az a vicc jut eszembe, amikor a haldoklóhoz odamegy az orvosa. Van egy rossz hírem, ön meg fog halni, de van egy jó is, holnap találkozik Szent Péterrel! Abban kétségtelenül igaza van a Turisztikai Desztinációk Szövetségének, hogy van egy fizetőképes társadalmi réteg, amely a prognózisok ismeretében választ magának mondjuk hétvégi programot. De kétségeim vannak, hogy komolyan befolyásolni tudnánk-e őket, ha a "rossz idő" közeledte alkalmával alternatív programokat ajánlanánk. Bár minket közvetlenül nem keresett meg az említett szervezet, de azért kollégáimnak azt javasoltam: lehetőleg ne minősítsék az időjárást, közöljék csak a pőre tényeket!

Figyelmébe ajánljuk

Skócia-Magyarország 0-1, életben maradtak a továbbjutási esélyek

  • narancs.hu

Az újpesti Csoboth Kevin utolsó percben lőtt góljával győztünk. 3 ponttal a harmadik helyen zárta a csoportot a válogatott, a következő napokban dől el, hogy ez elég lesz-e a továbbjutáshoz, a többi csoport végeredményétől függ. A meccsen Varga Barnabás súlyos sérülést szenvedett, mentő vitte el.

Mi fán terem az ökoirodalom?

A hetvenes években felforgató versekben olvastunk olyat, amit ma a Facebook-kommentelők megfogalmaznak a klímakatasztrófáról. De mi kell ahhoz, hogy az irodalom hitelesen szóljon az ember és a természet kapcsolatáról? Csabai Máté írását vettük elő az Ásatás-sorozatban.