Ez a papíron kimódoltnak tűnő, valójában felajzott rozsomákként őrjöngő zsigerzene Georgiában őshonos, ahol már a Mastodon és a Baroness is csúcsra járatta, mielőtt 2006-ban a Kylesa hozzátoldotta a maga ápolatlan remekművét. A Time Will Fuse Its Worth nemcsak a két dobos által rommá ritmizált törzsi jammelést, hanem a három karchangú énekessel elővezetett, mocskos metálba fűzött progos huncutságokat is bevéste a banda hangképletébe.
De míg a pályatársak a művésziesebb mainstream irányába terelték munkásságukat, addig a Kylesa inkább pszichedelikus textúrákat fűzött dühös dalaiba. A 2009-es Static Tensions perfekt fúzióját a rákövetkező Spiral Shadow dallamosította tovább, és a 70-es évek mosdatlan ősrockjába gyökeret eresztő trend az Ultravioleten is folytatódik. Ugyan a Cope-Pleasents gitárosduó most is feltolt jó pár messziről bűzlő sludge-riffet a lemezre, ezúttal az elszállásokat és a masszív melankóliát hangsúlyozzák. A Low Tide egyenesen úgy hangzik, mintha egy kiadatlan Joy Division-slágert szabtak volna át, de még a banda albumain ritkán látott vendégnek számító gitárszólók és elektronikus színezések, illetve a bánatdús tiszta énektémák sem csorbítják a Kylesa ázsióját.
Hiába pengetik azonban érdekfeszítően a zajos psych-rockot, mindez nem pótolja a zabos féktelenséget. A legmélyebbre így azok a dalok harapnak, amikben sikerül ösz-szefésülni a zömök, érdes gitárjátékot az álmodozós pszichedéliával. Az Ultraviolet experimentális hangulatfestészete garantálja, hogy a Kylesa most se toporzékoljon egy helyben - más kérdés, hogy a delejes, meditatív lebegésnél sokkal jobban áll nekik, ha minden vehemenciájukkal a földet túrják.
Season Of Mist, 2013
