mi a kotta?

Az Újvilág-mutyi

  • mi a kotta
  • 2013. július 27.

Zene

"Az amerikaiak nagy dolgokat várnak tőlem, mindenekelőtt azt, hogy én mutassam meg nekik az Ígéret földjére vezető utat, s aztán nagy, önálló művészetük birodalmát. Röviden, én teremtsem meg a nemzeti zenéjüket!"

Egy barátjának küldött levelében így büszkélkedett a pályafutása delelőjére felért Antonin Dvorák, akinek amerikai tartózkodása és működése a koncertrepertoár egyik legnagyobb slágerdarabját hívta életre - igaz, nem teljességgel kikezdhetetlen módon. Merthogy a New York-i Nemzeti Konzervatórium 1893. évi pályázatának díját egy bizonyos Antonin Dvorák professzor szakvéleménye nyomán ítélték oda az azonos nevű komponista Újvilág szimfóniájának. Ügyes, mondhatnánk, s úgy tetszik, ez a technika valóban megmutatta az ígéret földjére vezető utat, csakhogy a lényegen mindez mit sem változtat: Dvorák 9. (e-moll) szimfóniája méltán nyerte el a győztes pályaműnek járó 300 dollárt és az örökre szóló népszerűséget. Pénteken, a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén hallhatjuk legközelebb e kedvencünket, az ellenirányú zeneszerzői turizmus főművével (Gershwin: Egy amerikai Párizsban) és Samuel Barber ínyencség gyanánt fogyasztandó Hegedűversenyével egy programban összekerülve (Olasz Intézet, június 28., hét óra). A cseh-amerikai relációt ezúttal az előadók is újrateremtik majd, hiszen az est karmestere a sokoldalú amerikai muzsikus, Teddy Abrams, míg hegedűszólistája a fiatal cseh művész, Josef Spacek lesz.

"Nagyon nehéz, de megéri a fáradságot" - nyilatkozott Hans von Bülow a hét másik időtlen népszerűségű darabjáról, Csajkovszkij b-moll zongoraversenyéről, amelynek ősbemutatóját ugyancsak Amerika keleti partjára, közelebbről Bostonba vitte el a mű dedikációjára büszke német karmester-zongorista. A versenymű szólóját eljátszandó most a fiatal zongoristanemzedék (egyik) legtehetségesebb virtuóza, az alig huszonkét esztendős Danyiil Trifonov (képünkön) érkezik majd a Budapesti Fesztiválzenekar szezonzáró koncertjeire, akinek tehetségét mondhatni kórusban méltatják olyan nagy pályatársak-pályaelődök, mint Martha Argerich vagy Alfred Brendel (Nemzeti Hangversenyterem, június 27., 28. háromnegyed nyolc, június 29. fél négy). A Takács-Nagy Gábor mindenkor felvillanyozó vezénylete alatt megszólaló program másik tétele egy valamennyi mutatóját tekintve hatalmas zenekari mű lesz: Anton Bruckner 4. szimfóniája, amelynek személyesen a kényszeres mániáival és világidegen alkatával a sorozatbéli Adrian Monkot idéző (és egyszersmind jócskán felülmúló) komponista adományozta a "Romantikus" melléknevet.

Egyebekben ezen a héten is használjuk ki majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar nyári kitelepülését a Kiscelli Múzeumba (július 1., nyolc óra), ahol Mozart, Josef Haydn és Michael Haydn szerzeményei mellett még egy többé-kevésbé ismeretlen zeneszerző életművéből is kapunk két számra valót. Georg Matthias Monn lesz ez a XVIII. századi alkotó, aki a barokktól a klasszika felé haladó osztrák kismesterek egyikeként nyilvánvalóan kiérdemli majd részvevő figyelmünket.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.