Az udvari határátkelőnél
a fináncoknak az tűnt fel, hogy a sofőr egy fénymásolt engedélyt mutogat. A vámosok azonnal felhívták Rodics Katalint, a Természetvédelmi Hivatal osztályvezetőjét, és félreállították a kamiont. Elkezdődött a vizsgálat, közben a szállítmány kísérője meglépett, azóta is körözik; a sofőrnek Pécsett jelöltek ki kényszertartózkodási helyet.
A kamionban egy plombák nyitására és zárására alkalmas szerszámot találtak. Segítheti a nyomozást, hogy a ládákon 15 olasz vadász neve olvasható és az a cím, ahol a szállítmányt várják. A nevek alapján kideríthető, hogy ki melyik vadásztársaság vendége volt (amit a hatóság már csekkolt is, de erről többet nem árultak el), sőt elvileg az is, hogy kik voltak a magyar kísérőik. A törvény szerint - amennyiben ez legális vadászat volt - ők is felelősségre vonhatók: ha ott voltak, azért, ha nem voltak ott, azért, hiszen elvileg a magyar vadászoknak kötelességük ellenőrizni a külföldi vendégek minden mozdulatát. Utóbbiak csak vadásztársasági meghívólevéllel léphetnek be fegyvereikkel az országba, a megyei földművelésügyi hivataloknál vadászati engedélyt kell kiváltaniuk, amelyben a hivatal pontosan meghatározza, hogy hol és milyen fajokat lőhetnek. A védett területen folytatandó vadászatot be kell jelenteni az illetékes nemzeti parknak; így lehetett lefülelni eddig egy-két vérszemet kapott madárpusztítót. Rengeteg szálon indulhat tehát a nyomozás, bár bővebbet erről a huszadik telefon után sem tudtunk meg.
A büntető törvénykönyv szerint
öt évvel is sújthatók
az olasz vagy magyar elkövetők természetkárosítás bűntette miatt. Bács-Kiskun megyében már korábban is lebukott egy banda; egyes vadásztársaságok errefelé egyébként nem hajlandók együttműködni a természetvédelemmel, például nem jelentik be a bérvadászatokat.
A Bács-Kiskun Megyei Vadászati Felügyelőség is vizsgálatot indított. A jelek szerint Tataháza, Mélykút, Alsószentiván és Csávoly térségében vadásztak az olaszok. Pintér István, az agrártárca főosztályvezető-helyettese az eddigi eredmények alapján kizártnak tartja, hogy legális vadászatokon lőtték a védett madarakat. A magyar vadásztársaságok közreműködése ugyanakkor egyáltalán nem bizonyított, hiszen az olaszok 17 vadászterületre voltak bejelentve, nyúlra és fácánra mehettek, és csak azt a húst vitték ki, amire engedélyük volt. Pintér István szerint is utólag kerülhettek a kamionba a védett madarak, sőt az is vélelmezhető, hogy nem Magyarországról származnak. Az is kérdéses egyelőre, hogy vadászták-e őket, a zsákmány lehet hálózás és csapdázás eredménye is. Ha ez beigazolódik, akkor a vadásztársaságok felelőssége már nem áll fenn. Az elmúlt években lefülelt madárhullák mind tranzitszállítmányok voltak; Pintér István szerint a több ezer fürjről is inkább elképzelhető, hogy Jugoszláviában lőtték őket, ahol egyébként nem állnak védelem alatt. Amennyiben magyar vadászok felelősségét is megállapítanák, súlyos büntetésre számíthatnak - tette hozzá a főosztályvezető-helyettes. A megtalált
11 668 madártetem
között három faj dominált: 4500 fürj, 3000 mezei pacsirta és 1700 vadgerle járt pórul. Három fokozottan védett faj is akadt: cigányrécék, nagy pólingok és harisok. Az elpusztított madarak eszmei értéke 300 millió forint fölött van.
Varga Zsolt (Duna-Dráva Nemzeti Park), aki látta is a tetemeket, arról számolt be a Narancsnak, hogy a madarak többségét lőtték, és valószínűleg azokat is, amelyeken nem látszik semmi. Elejtésükhöz ugyanis egyetlen "mákszemsörét" is elegendő. A madarászok szerint olyan - nálunk tiltott - lőszereket használnak a kis testű madarak vadászatához, amelyekben egy milliméternél kisebb sörétek vannak.
Egyes madarászok szerint a fajlista alapján feltételezhető, hogy az elpusztított példányok egy része nem Magyarországról származik: például a fenyősármány és a sarkantyús sármány kifejezetten keleti elterjedésűek, nálunk legfeljebb átvonulnak.
Feltételezések szerint létezik egy Kelet- és Közép-Európára, illetve a balkáni országokra is kiterjedő csempészmaffia; Magyarországon gyűjtő- és hűtőhelyeik vannak, innen indulnak a szállítmányok Itáliába. E teória szerint tehát tranzitország vagyunk.
Rodics Katalin a Narancsot viszont arról tájékoztatta, hogy vélhetően az egész rakomány hazai madarakból állt (a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa is ezt erősítette meg), és egyelőre nincs semmi bizonyíték a kiterjedt, határokon átnyúló csempészhálózatra, bár a vadon élő, veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény magyar képviselőjeként tudomása van arról, hogy ilyen esetek minden ká-európai országban előfordulnak. Mindenki utálja az olasz vadászokat (a németek már be sem engedik őket), éppen ezért a tisztességes olasz vadászoknak is az az érdekük, hogy véget vessenek egyes honfitársaik vircsaftjának. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az olasz hatóságok előre kiadták a behozatali engedélyeket, és utólag a kutya sem ellenőrizte, hogy valójában mi került be. Újabban érzékelhető annak a szándéka, hogy ezen változtatnak; talán arra is rá lehetne venni az olasz hatóságokat, hogy vonják vissza a külföldön lebukott honfitársuk engedélyeit.
Egyre jobb a kapcsolat a természetvédelem és a vámhatóság között: madarász és egyéb szakemberek rendszeresen tartanak képzéseket önként jelentkező vámtisztek számára. Mára minden határátkelőn van
legalább két elkötelezett vámos
(és helyben lakó madarász önkéntes), ennek köszönhető, hogy egyre több a lefülelt szállítmány; egy rédicsi vámtiszt és a komplett tompai határátkelő Pro Natura díjat kapott az eddigi eredményekért. "Ezzel együtt feltehetően sok rakomány átcsúszhat, amikor nincsenek szolgálatban ezek az emberek" - tette hozzá Rodics Katalin.
A magyar természetvédelmi szabályozás szigorúbb, mint az uniós, de a fenti törvények önmagukban nem érnek egy fabatkát sem, ha nem illeszkednek hozzájuk a vadászatot szabályzó passzusok, és ha nem tartja be őket senki. Illés Zoltán (a parlament környezetvédelmi bizottságának fideszes elnöke) az olasz nagykövettel tartott közös sajtótájékoztatón elmondta: a vadászati törvény végrehajtási rendeletein változtatni kellene, méghozzá úgy, hogy minden külföldi vadászakciót be kelljen jelenteni a természetvédelmi hatóságnak (tehát nem csupán a védett területekre vonatkozna ez), és ne csak rendőrségi házkutatási paranccsal lehessen ellenőrizni a hűtőházakat.
A törvényen persze nehéz lesz változtatni, mert nálunk hagyományosan erős a vadászlobbi, érdekérvényesítőik a rendszerváltás óta is szinte minden politikai tömörülésben jelen vannak (bár a mostani legnagyobb kormánypártra mintha nem lenne nagy befolyásuk). Ráadásul a vadászatból nagy pénzek folynak be, így a szigorú törvények betartatása még nehezebb.
A Vadász Kamara elnöke, Heltay István lapunknak kifejtette: nem lehet az egész magyar vadásztársadalmat felelőssé tenni; a vadászoknak is elemi érdekük, hogy kiszűrjék maguk közül a feketézőket. Ha valakinek bebizonyosodna a bűnössége, azt kizárják a kamarából, és a legszigorúbb felelősségre vonást fogják kérni. Heltay szerint nincs szükség törvénymódosításra, mert nem legális vadászatokon történnek az ilyen esetek.
"Úgy gondoljuk, lélektani határhoz érkeztünk. Ha most nem mutatjuk meg, hogy a magyar közvélemény széles rétegei szívügyüknek tekintik természeti értékeink védelmét, későbbi tiltakozásaink hiteltelenekké válnak" - írják a madarászok és a természetvédők, akik a múlt szombaton gyertyás demonstrációt tartottak az olasz nagykövetség előtt. Szerintük az olasz vadász azért jön hozzánk, mert Magyarországon a madárfajok száma és az egyedszám is sokkal magasabb, mint náluk. "Csillog a szemük, amikor meglátják, hogy rezsegnek a madarak" - mondta egyikük. Bár vonuláskor az olasz csizma felett elhalad jó néhány faj, az ottani állományt szorgos munkával sikerült megtizedelniük. A külföldi vadász továbbá itt bármit megtehet a pénzéért; lőhet, amit nem szégyell (márpedig nem szégyenlős fajta), etetik, itatják, jól tartják. Az olasz vadász amúgy pontosan tudja, mit lehet lőni és mit nem, de végül arra lő, amit
a korrumpált magyar vadász
megenged neki. Magyarországon ráadásul egyre több terület van magánkézben, ahová nem engedik be a természetvédelem képviselőit, mert a tulajdonos számára többet ér a ropogós valuta, mint az a néhány nyomorult madár.
A vendég vadászok sokat fizetnek. A hivatalos adatok szerint évente csaknem húszezer külföldi vadászik Magyarországon, és a vadásztársaságok bevétele tavaly mintegy 13 millió dollár volt. A külföldiek itt elköltött pénze ennek a többszöröse lehet, de ennek nagy része "szürkén" vagy "feketén" kerül a gazdaságba. A trófeavadász ugyanis nem viheti ki egy bizonyos méreten felül az agancsot (csak annak gipszmásolatát), mert az nemzeti kincs, de ha a megfelelő embereknek csúsztat némi pénzt, akkor éppenséggel lehet azt a trófeát kisebbnek is mérni. Olyat is hallani, hogy a vadőr figyelmeztetésére zsebből kicsengeti a külhoni vadász a védett jószág eszmei értékét - csak előbb tüzel.
A madarászok petíciót adtak át a nagykövetnek, amelyben így fogalmaznak: "Ilyen mennyiségű védett madarat csak tiltott eszközök használatával és a törvények semmibevétele mellett lehet elejteni. A magukat vadászoknak minősítő olasz puskások tevékenysége veszélyezteti természeti értékeinket, és azon belül gazdag madárvilágunkat." Stumpf István kancelláriaminiszternek pedig képeslapokat küldtek, mert megítélésük szerint több tárca munkáját kellene koordinálni ahhoz, hogy ilyen esetek ne ismétlődhessenek meg.
Az olasz nagykövet átvette a petíciót. Azt üzente, ő is szorgalmazza, hogy mindkét országban vizsgálják ki az efféle ügyeket, és hogy az olasz határon is nézzék át a szállítmányokat. Arról is biztosította a tiltakozó madarásztársadalmat, hogy ő nem eszik madarat.
Szilágyi László
Lődüh
Csörgő Tibor az egyik legnagyobb madárgyűrűző központot vezeti "csán. Évekig dolgozott Olaszországban is, és rossz véleménye van az ottaniak vadászati szokásairól. A Narancsnak arról számolt be, hogy kétszer is hátba lőtték, miközben a hálóból szedte ki a madarat; a hálóban vergődő madárra is rálőnek. "Ezek azt élvezik, ha fröcsög a vér meg a toll, a legtöbbje le se hajol a tetemért" - mondta. Az olasz törvények nem különösebben szigorúak, e vadászati stílust büntetlenül gyakorolhatják.
Nálunk nagy botrányt kavart az az eset is, amikor a hirtelen beállt nagy fagy miatt a szárcsáknak nem volt erejük elköltözni; egy befagyott tóban testük melegével tartottak fenn egy kis léket, de a talján vadászok ezeket a teljesen legyengült, röpképtelen madarakat is szitává lőtték. Pedig - Csörgő szerint - civilizált ember a XXI. században nem tarthatna itt. "Minden gyerekben megvan a vadászösztön, de egy normális ember ezt idővel kinövi; ezek a vadászok atavisztikus ösztönöktől hajtva, infantilis módon pusztítanak, pedig nem is éhesek. A természet szeretetéről beszél a vadász, de hogy lehet lelőni, amit szeretünk?"
Észak-Olaszországban régen a mindennapi élet része volt a madárfogás és a madárevés, mert nem nagyon akadt más hús a szegények asztalára. Ez ma már csak divat. Aki ad magára valamit, épít egy roccolót, vagyis madárfogó kertet, ahol minden bokor, fa, sövény úgy van nyírva, hogy a hálókat kényelmesen el lehessen helyezni, és a madárkáknak ne maradjon esélyük. Szépen elhelyezve az élő hívómadár (ami szintén tilos), behangszórózva az egész kert, a benti jól felszerelt stúdióban pedig keverik a hívóhangokat. Sokan azon versenyeznek, hogy melyiküknek szebb a roccolója, ki tud több madarat elejteni. Alant borospince, a személyzet a konyhában sürög, a fenyőrigó a nyárson forog.
Heltay István, a Vadász Kamara elnöke óva int az általánosítástól és az olasz vadászok ab ovo elítélésétől. Szerinte évszázados hagyomány az olaszoknál az énekesmadarak lövése és fogyasztása, de az igazi vadász ott is tiszteletben tartja a természetet.
Egy deka hús
Az olasz rabsicok másik része gasztronómiai célból gyűjt, minden elképzelhető technikával: csapdával, hálóval, ragasztóval, egérfogóval és flintával. Pedig nem célszerű sörétet juttatni a parányi testekbe, ha aztán pecsenyét akarnak belőlük készíteni, de biztos van személyzet, aki kiválogatja. Az olaszok bármire rálőnek, ami meg talál moccanni, de a tömeges zsákmányszerzéshez egyéb módszereket is be kell vetni, például nagy, tükröző felületet, amelyre leszállnak a vonuló madarak, gondolván, hogy az valami élővíz.
Csörgő doktor előtt az olasz madarászok igyekeztek rendesen viselkedni, de néha elszólták magukat arról, hogy az éppen gyűrűzés alatt álló madarat hogyan kellene megfelelően elkészíteni, hogy 50 vagy 70 szürkebegyet kell-e egy nyárson elhelyezni. Az olasz hálók (amelyek használata egyébként tilos) sokkal nagyobb hatékonysággal fognak madarat, mint a japán típusú függönyhálók (amit a gyűrűzők használnak szerte a világon), de szinte képtelenség szárny- vagy lábtörés nélkül kiszedni belőle a kis énekeseket. Persze mindegy is, ha a serpenyőbe szánják őket.
Egy kis énekesmadárból kb. egy dekányi mennyiség ehető. A kis madarak elkészítését taglaló szakácskönyvekben - vannak ilyenek is - így kezdődnek a receptek: végy húsz seregélyt. Az ábrák pedig azt mutatják, amint szép sorban heverésznek a madarak a barna szószban, csőrrel kifelé.
Énekesmadarakat ugyanakkor nemigen tenyésztenek, mert az nagyon macerás; sokkal egyszerűbb a ká-európai behozatalt megszervezni. Egyébként tenyészteni nem is nagyon lehetne ezeket: a kis jószágok revírt tartanak és szétstresszelik magukat, ha a szomszéd ketrecben egy fajtársuk énekel. Még a párzásról is megfeledkeznek dühükben.
