Majd Lázár János eldönti, kell-e új villamos vagy híd

  • narancs.hu
  • 2023. október 20.

Belpol

Az állami építési beruházásokról szóló törvény alapján Lázár János minisztériuma döntheti el, hogy nézzenek ki a nagyvárosok.

Ismét benyújtotta a kormány az Országgyűlésnek az állami beruházásokról szóló törvényjavaslatot, melyet Lázár János építési miniszter jegyez. A korábban benyújtott verziót Novák Katalin köztársasági elnök az Alkotmánybíróságra küldte, a testület pedig megsemmisítette azt. A javaslat miniszteri hatáskörbe vonná gyakorlatilag az összes európai uniós forrásból megvalósuló városi, települési szintű beruházást, írja Vitézy Dávid volt közlekedési államtitkár a Telexen közölt cikkében.

Tök mindegy, hogy az adott beruházás közlekedés-, közmű-, vagy köztérfejlesztés, vagy bármilyen más infrastrukturális beruházás. A törvény hatályba lépését követően állami építési beruházásnak minősül minden olyan beruházás, amelynek az előkészítése és/vagy megvalósítása legalább ötven százalékban központi költségvetési (azaz hazai állami költségvetési) vagy európai uniós forrásból történik. 

A jogszabálytervezet logikája alapján állami építési beruházások lettek volna Szeged, Debrecen vagy Miskolc villamosfejlesztései, Budapesten az M3-as metró felújítása, a Budai Fonódó villamoshálózat kiépítése, a négyes metró építése vagy épp az 1-es és 3-as villamos felújítása és meghosszabbítása. Így ezek nem a mindenkori főpolgármester és a BKK/BKV kizárólagos hatáskörében valósultak volna meg.

Megtippelni is kellemetlen, mit jelent ez a magyar városokra nézve. Főleg annak fényében, hogy az újbudai önkornányzat és civilek megkerülésével az állam mindenképp megépíti a Déli Körvasutat. A pályát a tervek szerint kiszélesítették volna, de civilek megtámadták annak környezetvédelmi engedélyét. Miután az állam elbukta a beruházást - nem kapott engedélyt a projekt - egyszerűen úgy módosította a jogszabályokat, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva a bővítést fontos katonai fejlesztéssé minősítette, így az önkormányzatnak már nincs beleszólása semmibe. Mennyivel egyszerűbb lesz minden, ha eleve nem is szólhat bele senki, mi épüljön a kertje végébe.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.