"Már nincs mihez lojálisnak lenni" – Kendernay János is otthagyja az LMP-t

  • narancs.hu
  • 2025. január 2.

Belpol

A párt korábbi társelnöke szerint a párt parlamenti képviselőinek inkább vissza kellene adni a mandátumukat. 

Kilép az LMP-ből Kendernay János, a párt volt társelnöke is – derült ki a politikus Facebook-oldaláról. Kendernay előbb december 31-én posztolt egy képet a kilépési nyilatkozatról, majd január 2-án hosszú posztban fejtette ki, hogy miért hagyja ott a pártját. 

A korábban diplomataként szolgáló Kendernay azt írja, anno azért lépett be a pártba, mert nem akart a NER-ben közszolgaként "jól megélni". Akkor (2014-ben) sokan csatlakoztak a párthoz, amelynek az alapító okiratában szereplő alapértékek szerinte olyan potenciált képviseltek, ami a politikában egyedülálló volt és megfelelő erkölcsi és politikai alapot jelentett volna a választók tisztességes képviseletére.

Kendernay 10 évig volt az LMP tagja, szerinte ez egymástól jól elválasztható két 5-5 éves periódusról szólt. "Az első szakasz sem volt felemelő, de minden ellenére egy hasznos építkezési és politikai potenciál kiteljesítésének lehetőségét magában foglaló periódust jelentett" – írja, hozzátéve, hogy az éppen aktuális társelnökök konfliktusai már intő jelek voltak, hogy alapvető feltétele sincs meg a politikai közösségnek. Szerinte ez volt a párt bővülésének is a gátja, hogy képtelen volt közösségként viselkedni. 

Kendernay szerint nagy volt a fluktuáció, és több párttagnak ez volt a célja is, hogy a folyamatos fluktuációval gyengítsék a belső konkurenciát és erősítsék a saját pozíciójukat. Ráadásul a posztja szerint a magát zöld pártként aposztrofáló LMP-ben "be kellett látnom, a párt tagságának jelentős része se nem tartotta magát zöldnek, se nem akart azzá válni, képezni magát, felkészülni egyénileg és szervezetileg a kormányzás képességére, helyi és országos szinten. A tagok zömét ez nem is érdekelte igazán. Elégséges volt számukra a partvonalon kívüli 'jól megmondjuk' lehetősége, a kibicnek semmi sem drága alapon." Kendernay szerint ezért nem is akart soha senkivel együttműködni az LMP. 

A politikus kitér arra is, amikor elnökségi tag, majd 2019-20-ban egy évig a párt társelnöke volt, szerinte akkor többen váltak nyitottak a zöld politikára, és a 2019-es jobb önkormányzati választási eredményeket is ezzel hozza összefüggésbe. Kendernay azt írja, nem akart sokáig társelnök lenni, de egy év után nem önszántából távozott a posztról és puccsot emleget: "Puccsra nem számítottam és nem is voltam rá felkészülve." (Kendernayt Kanász-Nagy Máté váltotta a társelnöki poszton.)

Mint írja, már ekkor ki akart lépni, de végül maradt, mondván fontosabb a közösség, pedig akkor már nem tudott azonosulni a párt vezetésének döntéseivel. "Bár csak lettek volna stratégiai vállalásai, döntései a pártvezetésnek! Talán nem véletlen, hogy a rövidtávú érdekek által vezérelt szemlélet nem hozott szinte semmilyen eredményt. Sikerült a párt teljes erőforrásait lemeríteni, feláldozni, a párt aktuális szavazótáborát magára hagyni és mindig újabb szavazók után koslatni. Egy maradt fontos: egyesek túlélése. Utolsó próbálkozása volt a pártnak a legutóbbi önkormányzati választás, és az ehhez kapcsolódó taktikázás és a szembefordulás saját korábbi zöld főpolgármesterével szemben. Sikerült találniuk, amúgy egy valóban jó jelöltet, akinek köszönhetően (és nem a pártnak) sikeres kampány zajlott Budapesten. Ha esetleg nyert is volna az LMP jelöltje, a sikere bizonyára akkor sem hozott volna többet a párt konyhájára, mint most" – írja a politikus. 

Kendernay lesújtó képet fest az LMP aktuális helyzetéről: "Azóta a párt hátrahagyva az Európai Zöld Párt családot, elengedte az akkumulátor gyárakkal, illetve beruházásokkal szembeni országos népszavazás ügyét, leállt a szervezet működése, megszűnés előtt áll a párt frakciója. Az elmúlt öt év alatt a legjobb tagok távoztak, de facto nincs tagsága, nincs politikája a pártnak, a közösség is teljesen eltűnt. A párt elveszítette teljesen a létjogosultságát. Tisztességes lenne az Országgyűlésből kivonulnia és visszaadni a mandátumokat, hiszen amúgy sem maguknak köszönhették az ott még látható egyéni képviselők. Utolsó percig lojális maradtam minden fenntartásom ellenére. Már nincs mihez. Csak a zöld politikához, amire szükség van és aminek a képviseletét újra kell építeni. Zöld-keresztényként ezért keresem társaimat a zöld spektrumban és azon túl is" – írja végül a politikus. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.