"Már nincs mihez lojálisnak lenni" – Kendernay János is otthagyja az LMP-t

  • narancs.hu
  • 2025. január 2.

Belpol

A párt korábbi társelnöke szerint a párt parlamenti képviselőinek inkább vissza kellene adni a mandátumukat. 

Kilép az LMP-ből Kendernay János, a párt volt társelnöke is – derült ki a politikus Facebook-oldaláról. Kendernay előbb december 31-én posztolt egy képet a kilépési nyilatkozatról, majd január 2-án hosszú posztban fejtette ki, hogy miért hagyja ott a pártját. 

A korábban diplomataként szolgáló Kendernay azt írja, anno azért lépett be a pártba, mert nem akart a NER-ben közszolgaként "jól megélni". Akkor (2014-ben) sokan csatlakoztak a párthoz, amelynek az alapító okiratában szereplő alapértékek szerinte olyan potenciált képviseltek, ami a politikában egyedülálló volt és megfelelő erkölcsi és politikai alapot jelentett volna a választók tisztességes képviseletére.

Kendernay 10 évig volt az LMP tagja, szerinte ez egymástól jól elválasztható két 5-5 éves periódusról szólt. "Az első szakasz sem volt felemelő, de minden ellenére egy hasznos építkezési és politikai potenciál kiteljesítésének lehetőségét magában foglaló periódust jelentett" – írja, hozzátéve, hogy az éppen aktuális társelnökök konfliktusai már intő jelek voltak, hogy alapvető feltétele sincs meg a politikai közösségnek. Szerinte ez volt a párt bővülésének is a gátja, hogy képtelen volt közösségként viselkedni. 

Kendernay szerint nagy volt a fluktuáció, és több párttagnak ez volt a célja is, hogy a folyamatos fluktuációval gyengítsék a belső konkurenciát és erősítsék a saját pozíciójukat. Ráadásul a posztja szerint a magát zöld pártként aposztrofáló LMP-ben "be kellett látnom, a párt tagságának jelentős része se nem tartotta magát zöldnek, se nem akart azzá válni, képezni magát, felkészülni egyénileg és szervezetileg a kormányzás képességére, helyi és országos szinten. A tagok zömét ez nem is érdekelte igazán. Elégséges volt számukra a partvonalon kívüli 'jól megmondjuk' lehetősége, a kibicnek semmi sem drága alapon." Kendernay szerint ezért nem is akart soha senkivel együttműködni az LMP. 

A politikus kitér arra is, amikor elnökségi tag, majd 2019-20-ban egy évig a párt társelnöke volt, szerinte akkor többen váltak nyitottak a zöld politikára, és a 2019-es jobb önkormányzati választási eredményeket is ezzel hozza összefüggésbe. Kendernay azt írja, nem akart sokáig társelnök lenni, de egy év után nem önszántából távozott a posztról és puccsot emleget: "Puccsra nem számítottam és nem is voltam rá felkészülve." (Kendernayt Kanász-Nagy Máté váltotta a társelnöki poszton.)

Mint írja, már ekkor ki akart lépni, de végül maradt, mondván fontosabb a közösség, pedig akkor már nem tudott azonosulni a párt vezetésének döntéseivel. "Bár csak lettek volna stratégiai vállalásai, döntései a pártvezetésnek! Talán nem véletlen, hogy a rövidtávú érdekek által vezérelt szemlélet nem hozott szinte semmilyen eredményt. Sikerült a párt teljes erőforrásait lemeríteni, feláldozni, a párt aktuális szavazótáborát magára hagyni és mindig újabb szavazók után koslatni. Egy maradt fontos: egyesek túlélése. Utolsó próbálkozása volt a pártnak a legutóbbi önkormányzati választás, és az ehhez kapcsolódó taktikázás és a szembefordulás saját korábbi zöld főpolgármesterével szemben. Sikerült találniuk, amúgy egy valóban jó jelöltet, akinek köszönhetően (és nem a pártnak) sikeres kampány zajlott Budapesten. Ha esetleg nyert is volna az LMP jelöltje, a sikere bizonyára akkor sem hozott volna többet a párt konyhájára, mint most" – írja a politikus. 

Kendernay lesújtó képet fest az LMP aktuális helyzetéről: "Azóta a párt hátrahagyva az Európai Zöld Párt családot, elengedte az akkumulátor gyárakkal, illetve beruházásokkal szembeni országos népszavazás ügyét, leállt a szervezet működése, megszűnés előtt áll a párt frakciója. Az elmúlt öt év alatt a legjobb tagok távoztak, de facto nincs tagsága, nincs politikája a pártnak, a közösség is teljesen eltűnt. A párt elveszítette teljesen a létjogosultságát. Tisztességes lenne az Országgyűlésből kivonulnia és visszaadni a mandátumokat, hiszen amúgy sem maguknak köszönhették az ott még látható egyéni képviselők. Utolsó percig lojális maradtam minden fenntartásom ellenére. Már nincs mihez. Csak a zöld politikához, amire szükség van és aminek a képviseletét újra kell építeni. Zöld-keresztényként ezért keresem társaimat a zöld spektrumban és azon túl is" – írja végül a politikus. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.