"Már nincs mihez lojálisnak lenni" – Kendernay János is otthagyja az LMP-t

  • narancs.hu
  • 2025. január 2.

Belpol

A párt korábbi társelnöke szerint a párt parlamenti képviselőinek inkább vissza kellene adni a mandátumukat. 

Kilép az LMP-ből Kendernay János, a párt volt társelnöke is – derült ki a politikus Facebook-oldaláról. Kendernay előbb december 31-én posztolt egy képet a kilépési nyilatkozatról, majd január 2-án hosszú posztban fejtette ki, hogy miért hagyja ott a pártját. 

A korábban diplomataként szolgáló Kendernay azt írja, anno azért lépett be a pártba, mert nem akart a NER-ben közszolgaként "jól megélni". Akkor (2014-ben) sokan csatlakoztak a párthoz, amelynek az alapító okiratában szereplő alapértékek szerinte olyan potenciált képviseltek, ami a politikában egyedülálló volt és megfelelő erkölcsi és politikai alapot jelentett volna a választók tisztességes képviseletére.

Kendernay 10 évig volt az LMP tagja, szerinte ez egymástól jól elválasztható két 5-5 éves periódusról szólt. "Az első szakasz sem volt felemelő, de minden ellenére egy hasznos építkezési és politikai potenciál kiteljesítésének lehetőségét magában foglaló periódust jelentett" – írja, hozzátéve, hogy az éppen aktuális társelnökök konfliktusai már intő jelek voltak, hogy alapvető feltétele sincs meg a politikai közösségnek. Szerinte ez volt a párt bővülésének is a gátja, hogy képtelen volt közösségként viselkedni. 

Kendernay szerint nagy volt a fluktuáció, és több párttagnak ez volt a célja is, hogy a folyamatos fluktuációval gyengítsék a belső konkurenciát és erősítsék a saját pozíciójukat. Ráadásul a posztja szerint a magát zöld pártként aposztrofáló LMP-ben "be kellett látnom, a párt tagságának jelentős része se nem tartotta magát zöldnek, se nem akart azzá válni, képezni magát, felkészülni egyénileg és szervezetileg a kormányzás képességére, helyi és országos szinten. A tagok zömét ez nem is érdekelte igazán. Elégséges volt számukra a partvonalon kívüli 'jól megmondjuk' lehetősége, a kibicnek semmi sem drága alapon." Kendernay szerint ezért nem is akart soha senkivel együttműködni az LMP. 

A politikus kitér arra is, amikor elnökségi tag, majd 2019-20-ban egy évig a párt társelnöke volt, szerinte akkor többen váltak nyitottak a zöld politikára, és a 2019-es jobb önkormányzati választási eredményeket is ezzel hozza összefüggésbe. Kendernay azt írja, nem akart sokáig társelnök lenni, de egy év után nem önszántából távozott a posztról és puccsot emleget: "Puccsra nem számítottam és nem is voltam rá felkészülve." (Kendernayt Kanász-Nagy Máté váltotta a társelnöki poszton.)

Mint írja, már ekkor ki akart lépni, de végül maradt, mondván fontosabb a közösség, pedig akkor már nem tudott azonosulni a párt vezetésének döntéseivel. "Bár csak lettek volna stratégiai vállalásai, döntései a pártvezetésnek! Talán nem véletlen, hogy a rövidtávú érdekek által vezérelt szemlélet nem hozott szinte semmilyen eredményt. Sikerült a párt teljes erőforrásait lemeríteni, feláldozni, a párt aktuális szavazótáborát magára hagyni és mindig újabb szavazók után koslatni. Egy maradt fontos: egyesek túlélése. Utolsó próbálkozása volt a pártnak a legutóbbi önkormányzati választás, és az ehhez kapcsolódó taktikázás és a szembefordulás saját korábbi zöld főpolgármesterével szemben. Sikerült találniuk, amúgy egy valóban jó jelöltet, akinek köszönhetően (és nem a pártnak) sikeres kampány zajlott Budapesten. Ha esetleg nyert is volna az LMP jelöltje, a sikere bizonyára akkor sem hozott volna többet a párt konyhájára, mint most" – írja a politikus. 

Kendernay lesújtó képet fest az LMP aktuális helyzetéről: "Azóta a párt hátrahagyva az Európai Zöld Párt családot, elengedte az akkumulátor gyárakkal, illetve beruházásokkal szembeni országos népszavazás ügyét, leállt a szervezet működése, megszűnés előtt áll a párt frakciója. Az elmúlt öt év alatt a legjobb tagok távoztak, de facto nincs tagsága, nincs politikája a pártnak, a közösség is teljesen eltűnt. A párt elveszítette teljesen a létjogosultságát. Tisztességes lenne az Országgyűlésből kivonulnia és visszaadni a mandátumokat, hiszen amúgy sem maguknak köszönhették az ott még látható egyéni képviselők. Utolsó percig lojális maradtam minden fenntartásom ellenére. Már nincs mihez. Csak a zöld politikához, amire szükség van és aminek a képviseletét újra kell építeni. Zöld-keresztényként ezért keresem társaimat a zöld spektrumban és azon túl is" – írja végül a politikus. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.