A magyar törvények csak párok számára engedélyezik a részvételt az ún. asszisztált reprodukciós eljárásban, így például a lombikprogramban. Ez nehéz helyzetbe hozza a pár nélkül élő nőket, és végleg lehetetlenné teszi a gyermekvállalást a meddő egyedülállók számára. Két nő vállalta, hogy elmondja: a kilátástalanság miként vezetett odáig, hogy illegális úton termékenyítsék meg őket.
Az 1997. évi CLIV. (egészségügyi) törvény IX., az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokról szóló fejezete kimondja: az csakis házastársi vagy élettársi kötelékben élő személyeknél végezhető el, amennyiben bármely félnél fennálló egészségi ok miatt a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. Ezzel az a furcsa helyzet áll elő, hogy átlagos esetben a folyamat - a várandósság, a szülés - során a kutyát nem érdekli, hogy az illető nő kitől és milyen körülmények között lett terhes, ám az ideális apakép hirtelen hiányozni kezd, amint a megtermékenyítés mesterséges úton történne.
Persze, mit számít a jogszabályok ereje az anyai ösztönnel szemben? Ám ne gondolják, hogy ezt - mint bármi mást - egyszerűen el lehet intézni egy kis kenőpénzzel. A törvény kijátszása ebben az esetben bonyolult konspirációt igényel, olyat, amivel számos további jogi, kapcsolati és lelkiismereti bonyodalmat zúdít magára az, aki elég elszánt - nem beszélve a megalázó helyzetekről.
Apukavizsgálat nélkül
Kiss Marianna és B. Ágnes egyaránt a törvényt kijátszva esett teherbe.
"Jót tenne magának egy terhesség" - mondta a nőgyógyásza Kiss Mariannának, akit számtalanszor műtöttek már gyulladásos ciszták miatt. (A terhességgel járó változások csökkentik a további ciszták kialakulásának esélyét, és képesek megakadályozni a hasi összenövéseket, így az efféle problémával küzdőknek gyakran javul az egészségi állapotuk az első szülés után.) Az orvos véleménye egybeesett Marianna terveivel. Az ekkor huszonnyolc éves művelődésszervező, másoddiplomás képzésen ta-nuló nő már jó ideje vágyott az anyaságra. Tudta, hogy a dolog csak mesterséges úton sikerülhet, hiszen az operációk során eltávolították mindkét petevezetékét, bal oldali petefészkét és jobb oldali petefészkének kétharmadát. Marianna egyelőre nem egyezett bele, hogy kivegyék maradék petefészek-részletét és a méhét, mivel mindenképpen saját gyereket szeretne. Ennek orvosi szempontból nincs akadálya, hiszen teste egészséges petesejteket termel, amik külső megtermékenyítés után beültethetők a méhébe, az pedig alkalmas a gyermek kihordására. Marianna és az orvosa tehát egyetértettek: itt az idő, hogy az utód megfoganjon.
Élettársa viszont korántsem lelkesedett ugyanígy az ötletért. "Bár korábban beszélgettünk erről a lehetőségről, ő visszakozott, amikor valósággá vált volna - emlékszik a lány. - Azt mondta, megérti, hogy szeretnék már anyuka lenni, de ő nincs felkészülve az apaságra. Innentől kezdve hamar egyértelmű lett: nincs jövője a kapcsolatnak." Marianna azonban továbbra is nagyon akarta a babát, ezért eldöntötte, felkeres egy meddőségi centrumot, majd spermabankhoz fordul. "Mondtam, hogy szeretnék kisbabát. Azt válaszolták, semmi akadálya, az apukát is meg fogjuk vizsgálni. Mondtam, hogy az nem fog menni, mert apuka az nincsen. Csodálkozva néztek rám: akkor mit akarok itt? Nézzek utána, a jogszabály világosan fogalmaz: csak házasok és élettársak vehetnek részt a programban." Marianna itt hallott először a korlátozásról. Úgy érezte, nincs más lehetősége, be kell avatnia az orvost a dologba. "Egy humánus emberre volt szükségem, aki nem vitatja el a jogot, hogy egy nő anya legyen. Ha segít, akkor rendben van. Ha nem, megyek tovább." Az első orvos eluta-sító volt, azt mondta, ez a diplomájába kerülhet. Aztán a lány talált valakit, akivel őszintén beszélhetett. "' belátta, hogy évek óta szenvedek ettől a nőgyógyászati prob-lémától, és az utolsó pillanatban vagyok; később talán sosem lehet saját gyerekem. Kértem, függetlenül attól, hogy a volt barátom ezt nem vállalja, nekem adjuk meg az esélyt, ha lehet. Gondolkodás nélkül azt mondta, segít."
Mariannának produkálnia kel-lett egy hivatalos papírt élettársi viszonyról: az önkormányzaton kérelmezte, hogy állítsanak ki "közhiteles okiratot". Nem jöhetett szóba fiktív személy, mivel pontos adatok szükségesek a procedúrához. "Egy barátom adta a nevét. Természetesen felajánlottam neki, hogy írásban lemondok a gyerektartásról, örökjogról és hasonlókról, de ő erre nem tartott igényt. Az előadó közölte, hogy ki fognak jönni ellenőrzésre. Úgyhogy begyűjtöttem a barátoktól férfizakókat, alsóneműket, köntösöket, nagyméretű papucsokat és cipőket, amiket gondosan elhelyeztem a lakásban, majd fel-készítettem a szomszédokat. Épp nem voltam itthon, amikor kijöttek az önkormányzattól, de őket kifaggatták."
A spermabankban Marianna csak azt vázolhatta, milyen apát szeretne, de nem kapott lényegi információt a donorról. "Nagyon rossz volt, hogy nem tudhatom, ki lesz a gyermekeim édesapja." Túl sok ideje azonban nem volt ezen tűnődni, mert a gyógyszeradagolás megkezdődött, szervezetét előkészítették az embrió befogadására. A megfelelő időben leszívtak néhány petesejtet, és testen kívül megtermékenyítettek közülük hármat. "Nagyon furcsa érzés volt napokon át otthon várni, hogy osztódásnak indulnak-e. Telefonáltam a klinikára, hogyÉ Hogyan is lehet ezt megfogalmazniÉ Hogy vannak a gyerekeim? Azt mondták, kettő osztódásnak indult. Ezt a két kis embriót beültették, előtte még láthattam őket monitoron, az asszisztens mondta, hogy milyen szépek. Kilenc óra negyvennyolc perc volt." Marianna betartott minden utasítást, mégis komplikáció lépett fel - már a tizenkettedik napon. "Véreztem. Tudtam, hogy nem tapadtak meg. Bementem, mondták, hogy sajnos igazam van, semmi nincs már bennem, nem fognak ők ott fejlődni."
Mariannát biztatták, próbálkozzon tovább, de ő azt mondta, most nem elég erős ahhoz, hogy még egyszer belevágjon. Mára feldolgozta a traumát, de nem felejtette el az őt ért sérelmeket. "Megalázónak éreztem, hogy elveszik tőlem ezt a lehetőséget. Fájt, hogy ki kell játszanom a törvényt, csak azért, hogy anya legyek. Azt meg biztosan tudom, hogy fogok én még nevelni gyerekeket - még ha nem is én leszek a vér szerinti szülőjük."
Kaland vagy kötöttség
Hogy a törvény az egyedülállók hátrányára rendelkezik, abban fel-tehetően a család védelmének a szándéka nyilvánul meg, hiszen az alkotmányban szerepel utalás az állam erre irányuló kötelezettségére. Mint azt Csernus Eszter jogász, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője kifejti, amit a "család" szó alatt értünk, az sokat változott az utóbbi időben. "Mint ahogyan a női szerep is. Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az homokba dugja a fejét - mondja. - Annyi lehetőség lenne szeretetet, biztonságot adni. Az egyedülálló nők jelentős része profin berendezte az életét, sokuknál minden anyagi, szellemi, érzelmi feltétel adott a gyermekneveléshez. A meddőség egy egészségügyi probléma, és az egészségügyi kezeléshez mindenkinek joga van. A kezelés pedig ebben az esetben azt jelenti, hogy a páciens részt vesz a reprodukciós eljárásban. Kizárni az ellátásból az egyedülálló nőket: ez nem más, mint családi állapot szerinti diszkrimináció."
Nem óriási tömegekről beszélünk, hiszen a nők legnagyobb része arra vágyik, hogy párt találjon, és kettesben alapítson családot. Vagy ha nem, akkor természetes nemi aktus során termékenyüljön meg. Ám a másik oldalon az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem minden egyedülálló nő meddő, aki kéri, kérné részvételét a lombikprogramban. Akadnak, akiknek az értékrendjével nem fér öszsze, hogy egyéjszakás kaland során foganjanak meg, becsapjanak egy férfit vagy egy közös utóddal kössék magukat egy ismerőshöz. A TASZ álláspontja szerint elvárható, hogy a mesterséges út mind meddő, mind egészséges nők számára járható legyen; esetleg megfontolandónak tartják, hogy a leendő rendelet a finanszírozásban tegyen különbséget. Csernus Eszter hangsúlyozza: a tiltással vagy méltatlan helyzetbe sodorják a nőket, vagy arra sarkallják őket, hogy csaláshoz folyamodjanak. "Természetesen nem az a cél, hogy >>csonka családokat gyártsunk(az egészségügyi törvény fogalmaz így a reprodukciós eljárások szabályozásának indoklásánál - K. Z.) -, ám ha figyelembe vesszük, hány gyerek él úgy, hogy nem két szülő neveli fel, és mégis teljes életű felnőtt lesz, úgy gondoljuk, a különbségtétel nem indokolt. Nem beszélve arról, hogy a házasság vagy az élettársi lét sem feltétlenül végleges állapot, nem garancia arra, hogy családban fog felnőni az a gyerek. Ha megpróbálunk ragaszkodni egy nem létező ideálhoz, embereket fosztunk meg olyan lehetőségtől, amit a tudomány rég megnyitott előttük. A jogszabályalkotók szereptévesztése, hogy alakítani akarják a valóságot ahelyett, hogy reagálnának az új idők igényeire."
Boldog párt játszani
Lábujjhegyen járunk a gondosan berendezett, nyugalmat árasztó belvárosi lakásban. "Ne haragudj, hogy nem mutatom meg őket, de éppen alszanak" - mondja B. Ágnes, tizenhat hónapos ikerlányok édesanyja. Ágnes energiáit a stresszes, vezető beosztásban végzett munka éveken át teljesen lekötötte. "A pasizás, a magánélet félre volt téve" - mondja. Voltak kapcsolatai, de egyik sem tűnt olyan stabilnak, amire építeni lehetett volna. Igaz, Ágnes nem különösebben vágyott hagyományos együttélésre. "Állítólag minden kislány fehér ruháról álmodozik. Én soha nem voltam így ezzel, független típus vagyok." Ugyanakkor sosem volt kérdéses számára, hogy akar gyereket. "Évek óta mondogattam, hogy ha ezt a munkát most megcsinálom, a következő a gyerekprojekt lesz. Ekkor mindig kérdezték: és a férjhez menés? Erre mindig mondtam valami vicceset, hogy miért függ az össze, vagy ilyesmi. Az, hogy egyedül vállaljak gyereket, ha úgy alakul, egyáltalán nem tűnt elképzelhetetlennek vagy riasztónak." Egy idő után azonban kezdett gyanússá válni, hogy Ágnes - noha nem védekezik - nem esik teherbe. Már harminchét éves volt, amikor egy nőgyógyászati vizsgálat kiderítette, hogy mindkét petevezetéke elzáródott. Amikor a meddőségi centrumba került, gyakorlatilag egyedülállónak számított. Az orvos előtt azonban úgy fogalmazott: van egy rendkívül labilis kapcsolata. "A doki kijelentette: így nem megy. Ebből értettem. De nem azt mondtam, hogy jaj, hát akkor én bajban vagyok, hanem azt: megpróbálom rábeszélni a párom. És ettől kezdve ez a kérdés végig lebegtetve volt."
Ágnes nem akart ismerőstől teherbe esni, úgy érezte, az túl nagy érzelmi hordalékkal járna. A spermabankban kapott inspirációt. "Nehogy azt higgye, hogy maga az első ezzel a problémával, mondták. Ott jöttem rá, hogy léteznek olyan nők, akik egyedül is akarnak gyereket." Innen már csak egy lépés volt kitalálni, hogyan kell papíron "élettársat" kreálni, aztán az illetőnek rossz anyagot produkálni ahhoz, hogy elfogadják az idegen donort. Felmerült a gondolat, hogy Ágnes pénzt ad az orvosnak, de végül úgy döntött, inkább előállítja a dokumentumot, és eljátszik egy kapcsolatot. "Egy barátomat kértem meg a közreműködésre: bejelentettem őt a lakásba. De ezen túl sikerült minden hibát elkövetnünk. Megtudtam, melyik közjegyző nem vacakol. Aztán véletlen máshová mentünk, merthogy két iroda van abban az utcában. Aztán a titkárnő kérdezte a klinika címét, a barátom nem tudta. A közjegyző csak fél füllel hallotta ezt, félreértette, és elhűlve kérdezte: nem tudja a saját címét? Úgyhogy egy másodpercig azt hittük, lebuktunk. Abszurd volt. Aztán bejött a klinikára is. Ez is egy kis színészi feladat, ott kell ülni, bólogatni, néha bátorítólag megszorítani az anyuka kezétÉ A vicc az, hogy másoknál sokszor talán ha félprofilból látják a férjet, amikor behalad a pornólapos szobába. Csak hát amikor az ember tudja, hogy csal, sokkal jobban izgul."
A következő nehéz pillanatra a szülőszobán kellett számítani. Ágnes nem tartott annyira a vajúdástól, mint attól, mi lesz, ha majd elő kell húzni az apasági nyilatkozatot (ezt rendszerint közvetlen a szülés után kérik). Azt ugyanis semmiképpen nem akarták, hogy az illető barátot jegyezzék be apaként, hiszen az rengeteg bonyodalommal járt volna mindhármuk további életében. Egy egészséges nő bármikor mondhatja: az apa ismeretlen. Egy mesterségesen teherbe esettnek viszont kötelező megneveznie a másik félt. Asszisztált donoros re-produkciónál ráadásul az apasági nyilatkozat nem vonható vissza. "Mindegy, azt gondoltam, a gyerekeket úgysem tudják visszatusz-kolni belém. Ha pedig ott lesznek egészségesen, mit számít az odavezető út?" Végül sikerült úgy alakítani a helyzetet, hogy ismeretlen apát szerepeltessenek, így a lányok ma Ágnes nevét viselik. ' mégsem boldog maradéktalanul. "Az egész kulimász abból lesz, hogy valaki rossz helyen, rossz időben érik meg az anyaságra. És nem tud mit tenni, szemben áll egy olyan törvénnyel, ami felforgatja az életét. Ehhez nem kell individualistának lenni, elég váratlanul egyedül maradni és harmincöt évesen mélységesen vágyni egy gyerekre. Nekem sikerült, a lányok nagyon édesek, sokáig nem volt nap, hogy ne bőgjem el magam attól a hatalmas boldogságtól, amit az jelent, hogy vannak. Olykor találkozom azzal a rosszindulatú hozzáállással, hogy >>elment, és csináltatott magának gyereket<<. Erre azt tudom mondani: amikor arról dönthettem, hogy vagy így lesz, vagy egyáltalán nem lesz, bocsássanak meg, de az előbbit választottam."
Orvosok a törvényről
Az általunk megkérdezett magánklinikák és kórházak vezető szülész-nőgyógyászai úgy nyilatkoztak: nincsenek ellenérzéseik azzal, hogy gondos szabályozás mellett szingliket segítsenek hozzá a megtermékenyüléshez.
"Nem ellenzem, szerintem egy nőnek joga van hozzá, hogy gyermeke legyen - mondta Konc János, a Szent János Kórházban működő Budai Meddőségi Centrum főorvosa. - Az Egyesült Államokban ilyen esetben ismeretlen donor spermáját alkalmazzák. Az így született gyerekek nem lesznek szerencsétlenek. Kiderül számukra, hogy csak édesanyjuk van, fel kell, hogy dolgozzák ezt. Vitatott kérdés, hogy ez okoz-e zavart a pszichés fejlődésükben, de az apa korai halálozása vagy egy válás sajnos ugyanide vezet. Amennyiben a nő szociálisan alkalmas arra, hogy felnevelje a gyermeket, miért ne lehetne engedni?" Konc János elmondta: nem vizsgálják a hozzájuk érkezők által bemutatott ok-iratok valóságtartalmát. "Ehhez nincs jogunk, és ahhoz sem, hogy kételkedjünk az állításukban. Nem szabad nekem vívódnom ezen, és tudom azt is, hogy változások nem várhatók ezen a téren" - tette hozzá a főorvos.
Mint azt Steven G. Kaáli, a Kaáli Intézetek alapítója, a New York-i Albert Einstein Egyetem szülész-nőgyógyász professzora elmondta, a budapesti klinikán évente csupán két-három ebbe a csoportba tartozó kérelmező jelentkezik. "'k elég különcök, és legfeljebb azt tudjuk nekik tanácsolni, hogy keressenek egy élettársat. Ezzel együtt azt mondom, minden, ami az asszonyoknak jó - nem a jogászoknak vagy a kormánynak -, azt figyelembe kell venni. De nekünk orvosoknak nem dolgunk ezzel foglalkozni."
Dévai István, a Dévai Lombik-bébicentrum igazgatója úgy fogalmaz: a fő kérdés az, hogy a gyerek nevelése biztosított-e egy oldalról. "Százszázalékosan nem zárkóz-nék el, esetleg pszichológiai vizsgálathoz kötném az engedélyt - a gyerek érdekében" - emelte ki a főorvos.
A téma természeténél fogva három minisztérium lehet érintett egy esetleges törvénymódosításban. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisz-térium sajtóosztálya elutasította, hogy foglalkozzon a kérdéssel. Belső egyeztetés után a munkatársak úgy nyilatkoztak: ez a diszkriminációs vonatkozások ellenére nem az ő asztaluk. Kereszty Éva, az Egészségügyi Minisztérium gyógyító és ápolási főosztályának vezetője azonban úgy véli, három tárcának kellene egyeztetnie reprodukciós kérdésekben. "Épp a sok gazda miatt megy ilyen nehézkesen minden ezen a téren - mondta lapunknak. - Mi ebből az egészből a technikát tudjuk: bárhol bárkinek tudunk gyereket csinálni. De az, hogy ebből mit szabad, arra nincs ráhatásunk." Kereszty Éva határozottan ellenzi azt, hogy a lombikeljárásban való részvétel jogosultságát kiterjesszék egyedülálló nőkre. "Ellene vagyok több okból - mondta. - Azt gondolom, a társadalomnak nem lehet célja csonka családok és >>félárvaA teljes családban nevelkedés és a kétnemű mintaadás olyan fontos társadalmi értékek, amik alapvetők a biológiai-szellemi-lelki fejlődésben. Az ezzel szemben való fellépés a Huxley-féle szép új világ képét vetíti előre. Ha valaki apa nélkül nő fel, az egy utólagos tragé-dia, a társadalomnak viszont nincs olyan kötelezettsége, hogy egy kockázatos beavatkozást végezzen el akkor, amikor ez valamilyen egyedi - mondjuk úgy - komfortszempontból történik." A főosztályvezető szerint a mesterséges megtermékenyítéshez való jog ebben a speciális esetben nem vezethető le az egészségügyi ellátáshoz való jog alkotmányos pontjából, mivel "a meddőség nem betegség, hanem egy csupán a többségben létrejöhető gyerek viszonylatában értelmezhető mínuszos egészségi állapot". Ezen túl vitatja a gyermekhez való jog alkotmányos alapját is; megkérdőjelezi továbbá, hogy egyedülállóknál az egészségbiztosítónak feladata volna finanszírozni az efféle próbálkozásokat. Megfontolandónak tart azonban egy esetleges, a meddőséget kiváltó ok alapján történő differenciálást. "A petevezetékek elzáródásának hátterében leggyakrabban az ismételt terhességmegszakítás áll. Kérdés, hogy ha valakinek tinédzserkora óta volt tizenkét abortusza, aztán mondjuk harminchét éves korában meggondolja magát és gyerekre vágyik, az keletkeztet-e állami kötelezettséget, és az orvostársadalom vágja-e magát haptákba a kedvéért. Teljesen más a helyzet, amikor az ok műtéti szövődmény. Ilyen egyedi elbírálást igénylő esetekre lehetne mérlegelési szempontokat bevezetni. Gondoljunk arra, mennyi mindent figyelembe vesznek az örökbefogadásra jelentkezők alkalmassági vizsgálatánál. Majdhogynem ezt az eljárást kellene alkalmazni mesterséges megtermékenyítés előtt is annak eldöntésére, hogy az állam szeretné-e rábízni egy gyerek életét az adott emberre, vagyis aktívan támogatni annak gyermekvállalási szándékát. Ez a lényeg, és nem az, hogy meg lehet-e csinálni a beavatkozást, vagy hogy az illetőnek joga van-e gyerekhez. Az egészségügyi törvény vonatkozásait arra a szituá-cióra találták ki, amikor egy férfi meg egy nő együtt él egy olyan kapcsolatban, amit családnak lehet tekinteni, gyereket akarnak, de az nem jön össze." Kereszty Éva hozzátette: a minisztérium arra törekszik, hogy ezeket a helyzeteket oldja meg. Vagyis az apparátus által a nyár végén készítendő módosítás az egyedülállók asszisztált reprodukciós ellátáshoz való jogát nem fogja érinteni.
Kiss Marianna saját sikertelen próbálkozása után létrehozta a Lombikprogramban Résztvevőkért Alapítványt (Lora). Ma ennek keretei között küzd azért, hogy mások előtt ne csupán a csalás és törvényszegés, illetve a gyermektelenség közötti választás lehetősége álljon. A Lora számlaszáma: 17000019-11540641.
