A Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban kialakult helyzetet Deutsch Tamás Fidesz-alelnök "tarthatatlannak" nevezte. "Nem elvitatható a kormány és a koalíció felelőssége a helyzet ilyen alakulásában. (...) Elképesztő az, hogy a két médium élére helyezett politikai komisszárok függetleníthették magukat." Ez volt 1993-ban, a médiaháború a tetőfokára hágott. Most 1998-at írunk, és Deutsch Tamás Fidesz-alelnök a médiáról szóló hatpárti egyeztető tárgyalásokon egy kormányoldalon ül az egyik exkomisszárral, Csúcs Lászlóval, aki egy MIÉP-es kitérő után a kisgazdák médiafelelősévé avanzsált.
Az aggodalom oka és gyökere
"Egyáltalán nem áll szándékunkban bármilyen módon visszaélni a kuratóriumokban kialakuló kormányzati többséggel", mondta a Narancs kérdésére Deutsch Tamás. "Ha ezt akarnánk, már eddig is tehettünk volna ilyen lépéseket nyáron." Deutsch szerint alaptalanok az ellenzéki médiapolitikusok félelmei, hogy a Magyar Televízió (MTV), a Magyar Rádió (MR), a Duna Televízió és a Magyar Távirati Iroda (MTI) kuratóriumi elnökségeiben kialakuló kormánypárti fölény egyfajta új médiaháborút jelentene. "Ahogy eddig, a jövőben is keresztül-kasul fognak szavazni a pártok delegáltjai, nem lehet abból kiindulni, hogy mondjuk a MIÉP mindig velünk szavaz majd."
Az ellenzék aggodalma azonban nem alaptalan, és a baj az, hogy az aggodalom gyökere maga a konszenzussal elfogadott, de átgondolatlanul megfogalmazott médiatörvény. "Az Országgyűlés által a kuratóriumba választható tagok felét a kormánypárti, másik felét az ellenzéki képviselőcsoportok jelölik úgy, hogy minden képviselőcsoport legalább egy jelöltjét meg kell választani", mégpedig minimum nyolc tagot. Ha parlamenti választás miatt változik a kormány-ellenzék arány, "ez az elnökség tagjainak megbízását nem érinti, de ha ez az egyenlő arány fenntartása érdekében szükséges, új jelölés alapján új tagot vagy tagokat kell választani", természetesen a paritás szellemének szem előtt tartásával. "Ha nincs paritás, meghal a szakmai munka", mondta lapunknak Haraszti Miklós, a rádió SZDSZ-es kurátora, aki szerint vészesetben élni kellene a kuratóriumok visszahívásának törvény adta jogával, mivel ellehetetlenült a célul meghatározott működés: a parlamenti erőviszonyoktól független ellenőrzés.
Semlegesség
Az MSZP-SZDSZ-éra kuratóriumaiban (a tulajdonosi jogokat gyakorló testületek 2000-ig álltak fel ebben a formában) négy-négy volt a kormánypárti-ellenzéki arány. Május óta azonban két rendezőelv él egymás mellett: az új műsorhoz ott volt egy-két régi férfi, KDNP-sek és MDNP-sek, akiknek pártjai a parlamentből kiestek, de ők maradnak, plusz hozzájuk jönnek a MIÉP ellenzékinek számító képviselői - mindez azonban csak az MR-re és az MTI-re érvényes, az MTV kuratóriuma júniusban feloszlatta magát, miután százhatvanhetedszer sem tudott tévéelnököt választani.
Nem kizárt, hogy a "régi" és az "új" elv együttélése miatt 14-16 fősek lesznek a kuratóriumi elnökségek, az egyik oldalon a Fidesz-MDF-FKGP csoport, a másikon az MSZP-SZDSZ-MIÉP ellenzék, megspékelve a KDNP-vel és az MDNP-vel, akik értékrendjük alapján valószínűsíthetően mégiscsak a kormányoldalon fognak szavazni, az "ellenzéki" nemzetiszocialistákhoz hasonlóan. Paradox módon a politikai komisszári működést ma pont a törvény betűjéhez való ragaszkodással lehet megvalósítani.
A múlt heti médiatárgyaláson nem folyt politológiai vita a kormánypártiság/ellenzékiség kritériumairól, csak Balsai István (MDF) szólta el magát egy lehetséges verzióról: a KDNP és az MDNP neutrális státusát pedzegette, ami konkrétumokra lefordítva 14 fős kuratóriumokat jelentene: hat-hat, plusz egy-egy (az ellenzék nyolc-nyolc főt javasol). Döntés azonban nem született, akárcsak arról az SZDSZ-es és MSZP-s javaslatról sem, hogy a kormány - a Szabadság téri akut vészhelyzet miatt - tárgyalja a tévé ügyét külön a többitől. Az SZDSZ mindenesetre a médiatörvény módosítását javasolja, a lehetséges kormánybefolyásolás megelőzésére.
Ne beszéljük meg
A kérdés természetesen az, csinálhat-e a kuratórium műsorpolitikát. Nem csinálhat. De van a kezében egy csodafegyver, akkor is, ha nincs meg a kétharmados többség: kézben tarthatja, intézkedésre késztetheti az elnököt, akit ő választ. Az elnök pedig informálisan is nyomás alá helyezhet szerkesztőket.
Míg Deutsch cáfolta, hogy bármilyen médiaoffenzívát akarnának hirdetni, Csúcs László (FKGP) a Narancsnak elmondta: azon túl, hogy ki kell küszöbölni az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által kifogásolt gazdálkodási anomáliákat, bizony "nem túl kiegyensúlyozott a tájékoztatás" a közmédiában, "egyenlőtlenség érvényesül", hiszen "kialakultak olyan erőcsoportok, amelyek meghatározhatják, mi a hír". És e téren "óriási a mozgásterünk", mondta Csúcs, és igaza van. Egyébként eddig is leginkább a kisgazdapárt próbált beavatkozni az MR szerkesztésébe. Az elmúlt hetekben az FKGP kifogásolta Bolgár György Beszéljük meg című betelefonálós műsorának állítólagos egyoldalúságát és azt, hogy a Krónika egyszer nem adott le valamilyen Torgyán-interjút.
A Krónika pedig, ahogy mostanában szokta, elnézést kért, és nem mondta azt: a Krónikát továbbra is a Bródy Sándor utcában szerkesztik, nem a Belgrád rakparton. Ilyen médiatörvényt ilyen kuratóriumokkal természetesen csak ilyen Krónika mellett lehet elképzelni.
- seres -
Lex Pokol: "elnyomó jelleg"
A kritikus hazai és nemzetközi visszhang nyomán kérdéses, hogy a Fidesz-frakció végül is támogatja-e Pokol Béla (FKGP-s alkotmányjogász, az Alkotmányügyi Bizottság elnöke, az utolsó kommunista Minisztertanács tanácsadó testületének tagja) javaslatát a vélemények helyreigazításáról. Vezető fideszesek egyelőre ellentmondásosan nyilatkoztak a lehetséges támogatásról, miközben a koalíciós partnerek már egyértelműen igent mondtak a szerkesztői autonómiát megszüntető stupid javaslatra. Deutsch Tamás a Narancsnak elmondta: a javaslat "sok technikai problémát vet föl", de osztja a lapok egyoldalúságáról vallott aggodalmakat. Szerinte szerencsésebb lenne, ha működne a média etikai önszabályozása.
A Polgári Törvénykönyvet módosító indítvány szerint "társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény és értékelés közlése esetén a személyesen érintett követelheti a vélemény vagy az értékelés cáfolatára közlemény közzétételét (...)", mégpedig azonos módon, azonos napszakban - ezt Pokol "helyreigazításnak, válaszadásnak" nevezi.
A legnagyobb létszámú újságíró-szervezet, a MÚOSZ rendkívüli elnökségi ülésen foglalkozott a Lex Pokollal: elfogadása esetén az Alkotmánybírósághoz fordul, mivel a javaslat támadás a szabad véleménynyilvánítás ellen; ütközik az alapvető szabadságjogokról szóló Római Egyezménnyel; és újabb politikusi beavatkozást jelent a sajtó ügyeibe. A bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) a sajtószabadság elleni "brutális támadásról" és "elnyomó jellegű törvényalkotásról" írt Orbán Viktornak küldött levelében, hisz a válaszadás jogát a média saját rendszere önszabályozza, és "egyébként is csak tényekre vonatkozhat". Így igaz.
