Vértesacsa: A placckirály és barátai

szerző
Kovács Róbert,- pki -
publikálva
1998/39. (09. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A parlamentben is szó esett szeptember 6-áról, arról a vasárnapról, amikor ismeretlenek támadtak a presszóban és az utcán tartózkodó vértesacsaiakra, valamint egy pékség dolgozóira: Kelemen András MDF-es frakcióvezető-helyettes napirend előtt intézett kérdést Pintér Sándor belügyminiszterhez azt kifogásolva, hogy a rendőrök későn szálltak ki a helyszínre. Kelemen attól is tart, hogy az ügy etnikai feszültséghez vezethet. A falu megleckéztetését egyébként állítólag egy hiúságában sértett strici rendelte meg.

A parlamentben is szó esett szeptember 6-áról, arról a vasárnapról, amikor ismeretlenek támadtak a presszóban és az utcán tartózkodó vértesacsaiakra, valamint egy pékség dolgozóira: Kelemen András MDF-es frakcióvezető-helyettes napirend előtt intézett kérdést Pintér Sándor belügyminiszterhez azt kifogásolva, hogy a rendőrök későn szálltak ki a helyszínre. Kelemen attól is tart, hogy az ügy etnikai feszültséghez vezethet. A falu megleckéztetését egyébként állítólag egy hiúságában sértett strici rendelte meg.

A vasárnapi támadásnak két könnyebb és egy súlyos sebesültje volt. Véber Zoltán, az egyik pék - akit előző nap sebesített meg a történet kulcsszereplője, bizonyos Kakas nevű strici - vasárnapra elmenekült a faluból, és ismeretlen helyen tartózkodik. Úgy tűnik, hogy a háttérben nem maffialeszámolás, védelmi pénzek, olaj, netán drog áll, hanem egészen prózai okok: hiúság, butaság és frusztráció.

Verni, nem ölni

Azon az emlékezetes vasárnapon este hét óra körül öt autó állt meg Vértesacsa főutcáján: két Mercedes, egy BMW, egy Aleko valamint egy Skoda. Szemtanúk szerint tucatnyi - szöges botokkal, baseballütőkkel, gázpisztollyal felszerelkezett - férfi pattant ki a kissé színpadiasan leparkolt, sötétített üvegű autókból. Az egyikből egy mély hang szólt ki: "Nem ölni, csak verni." Így tettek: kiszálltak, és ütni-verni kezdtek, akit csak értek.

"Amikor megjöttek az autók, hat-nyolc helybéli fiatal kólázott a teraszon, aztán váratlanul mindegyik futni kezdett", emlékszik vissza a presszóval szemközti ivó tulajdonosnője, aki még most is az események hatása alatt áll. Pár perc múlva többen beszaladtak az ivóba azt kiabálva, hogy ölik a pékeket.

A pékség, az ivó és a presszó szinte egymás sarkában áll Vértesacsa képzeletbeli centrumában. Vasárnap ketten dolgoztak a pékségben. Egyikük méltatlankodott, a támadók erre gázpisztollyal szemen lőtték, több helyen eltörték a karját, és késsel kétszer fenékbe szúrták. Mindezt a másik pék mondta el a Narancsnak, aki az eseményeket látva bölcsen visszahúzódott a dagasztógépek mögé, így jóformán egy karcolás nélkül megúszta.

A támadás nyolc-tíz percig tartott, és több fronton zajlott egyszerre. Mialatt az egyik péket verték, a jórészt még most is ismeretlen verőemberek egy éppen arra járó kíváncsiskodót is megtámadtak, aki pechjére kidugta a fejét kocsija ablakán, hogy megnézze, mi történik. Volt egy harmadik áldozat is: az a presszóban sakkozó férfi, aki a hátsó teremből ballagott ki a kocsmaajtóhoz, hogy utánanézzen a hangzavarnak. "A fejére kapott egy akkorát, hogy lyuk lett a koponyáján."

Sikerült találnunk egy szemtanút, aki közvetlen közelről élte át az eseményeket. Látni ugyan nem sokat látott a történtekből, mert, mint mondja, estefelé járt, tehát be volt rúgva. De azért sem figyelhette meg alaposabban a dolgokat, mert ösztönei kitűnően működtek. Letompult állapotban is érzékelte, hogy nagy a veszedelem, ezért jobbnak látta székestül hanyatt vágódni, és úgy tenni, mintha már nem élne. "A sarokban ültem, hallottam, hogy lövöldöznek a szomszédban, aztán amikor bejöttek az ajtón, elterültem poharammal a padlón", meséli huncut arckifejezéssel, majd sötétzöld simléderes sapkáját felpöckölve egy húzásra kiiszik három deci fröccsöt egy méretes pohárból.

A rendőröket az ivó tulajdonosnője hívta ki. Úgy emlékszik, körülbelül negyven perc múlva érkeztek ki Bicskéről. Az egyetlen körzeti megbízott - akihez Vértesacsán kívül még vagy négy falu tartozik -, szeptember 6-án szabadságon volt. Az ivó tulajdonosnője azon kissé felkapta a vizet, hogy a bicskei ügyeletes tiszt első kérdése az volt: vannak-e halottak? Az ivó tulajdonosnője ápolta a szerencsétlenül járt sakkozó vendéget is. "Szegény nagyon rosszul nézett ki. Azt mondta, ne hagyjam meghalni."

"A verekedést és az arcokat nem láttam, csak azt, hogy az egyikőjük kijön a kocsmából, és a nála lévő hegyes szerszámot kétszer belevágja az aszfaltba. Ezután beugrottak a kocsikba, és pörgő kerekekkel elhajtottak. Ha nem vasárnap, hanem szombaton jönnek, sokkal többen megsérülnek", teszi hozzá remegő hangon a férje, aki lélekben már felkészült arra, hogy megvédje a családját. "Megmondom őszintén, nem félek. Ha bejönnek ide, egy kicsit ellenállok." Majd hangosabban folytatja: "Per pillanat a falu nem fegyverkezik fel, de ha mégis fel kell, akkor baj lesz. Van itt errefelé elég vasvilla meg kasza."

Előzmények

A verőbrigádot mindössze egyetlen emberrel tudják összefüggésbe hozni a falubeliek. Egy bizonyos Kakas nevezetű stricivel, aki telefonon elmagyarázta a történteket az egyik helybélinek: azért dühödött fel, mert nem érezte jól magát a faluban.

Mindenki tudja azonban, hogy a háttérben egy két nappal korábbi nézeteltérés húzódik meg.

Kakas pénteken Vértesacsán tartózkodott a kocsmában, ahol egy szőke fiúval és az egyik acsai roma család lányával üldögélt. A lányt állítólag Budapesten, a Kőbányai úton futtatja. A kocsmában összeszólalkozott a háromfős társaság, mire a kocsmáros kitessékelte őket az utcára. A vita ezután a szomszédos pékség előtt folytatódott egészen addig, amíg az egyik pék ki nem szólt nekik, hogy arrébb hangoskodjanak. Kakas dühe ekkor a pékek felé fordult, s azt kiabálta, hogy vele nem lehet így beszélni, hisz ő a pesti placckirály. A veszekedés hajnalig eltartott, az egyik pékkel, Véberrel kis híján összeverekedett. Sokan úgy tudják, hogy Kakas ütni készült, de Véber megelőzte, és lefejelte a hangoskodó stricit.

Az a pék is így meséli a történteket, aki a vasárnapi támadás idején a dagasztógépek mögé bújt el. Állítja, szem- és fültanúja volt a pénteki összezördülésnek, és szerinte elképzelhetetlen, hogy Véber kolléga - akit mindenki csendes, visszahúzódó embernek ismer - csak úgy, minden ok nélkül lefejeljen egy stricit.

Másnap, szombaton Kakas megüzente Vébernek, hogy jöjjön már át az egyik roma család házába, és beszéljék meg ott a dolgot. A nézeteltérés azonban nem simult el, vélhetően azért, mert mihelyt Véber belépett a ház kapuján, Kakas barátnője egy autómosó kefével fejbe vágta, Kakas pedig egy éles tárggyal hátulról tarkón ütötte. Véber véres fejjel távozott, és még aznap, valószínűleg mezítláb, elmenekült a faluból; papucsát mindenesetre megtalálták a falu szélén. Kakas ugyanis megfenyegette, hogy kinyírja, és mobiltelefont ragadott, hogy erősítést hívjon Budapestről.

"Szombaton valóban hívta a Kakas a Zolit, hogy beszéljék meg a történteket, az a hülye meg átment. Beszakadt fejjel ment haza", meséli egy neve elhallgatását kérő nő. Szerinte Véber most valahol meghúzta magát, és a körülményekhez képest jól van.

Miközben beszélgetünk, megcsörren a telefon, a nő szorongva veszi fel. "Hagyjál már minket békén, nem tudom, hogy hol van a lányom", mondja, és leteszi a kagylót. Kakas volt az, és a lányát kereste. A kérdésre, hogy mi dolga Kakasnak a lányával, megvonja a vállát. "Honnan a fenéből tudjam."

A rendőrök mind ez idáig egyszer sem kérdezték az ügyről. A nő fél, nyitott ablak mellett, menekülésre készen alszik, gyerekeit mindennap átküldi a nagymamához.

Kérdés, felelet

Kihallgatták ellenben a rendőrök a falu egyik közismert roma családfőjét, aki nem sokat tud mondani a történtekről. Bicskére vitték a rendőrök, mondja, és azt mondogatták neki, hogy jobb lesz, ha vigyáz, mert a vértesacsaiak most nagyon ki vannak rúgva a cigányokra. Az Ignác keresztneve után csak Nácinak becézett családfő most rendkívül kellemetlenül érzi magát, és nem tud ahhoz hozzászólni, hogy az egyik lánya miért állt össze a Kakassal. Hiszen még azt sem tudja egészen pontosan, hogy tényleg a placckirálytól van-e az egy hónapos unokája.

Szél Ferenc polgármester csak másnap értesült a tömegverésről. Óvatosan fogalmaz: az ügyről mindössze annyit tud, hogy Kakasnak "rosszul esett, hogy rendre utasították a pékek. Az, hogy lefejelte a kislány kitartottját" (értsd: Kakast).

Azt azonban már határozottan állítja, hogy Vértesacsán semmilyen etnikai konfliktus sincs. A faluban mindössze két roma család van, azok is már több évtizede békésen élnek együtt a többiekkel. Eddig nem tapasztalta, hogy a faluban haragudnának a romákra, és nem igaz az sem, hogy őt megfenyegették. A sajtó erőlködését pedig nem érti: "Ez nem cigánykérdés, hanem bűnügyi", mondja.

Kelemen András MDF-es képviselő, frakcióvezető-helyettes a tömegverést követően napirend előtt kérdést intézett Pintér Sándor belügyminiszterhez, mivel a támadás óta, tudomása szerint, a falu lakossága fél. Kelemen azt is kifogásolta, hogy a bicskei és a Fejér megyei rendőrök későn szálltak ki a helyszínre. Szerinte nemcsak a vétlen falusiakat támadták meg a verőlegények, hanem a jogrendet is, és rendkívül sajnálná, ha az ügy etnikai feszültséghez vezetne. Pintér válaszában felhívta a képviselő figyelmét, hogy a konfliktusban az első lépést a pékek tették meg.

Arról a körülményről, hogy Véber lefejelte a Kakast, nem tájékoztatták a rendőrséget.

A belügyminiszter válaszán többen elcsodálkoztak. A szerencsés pék azért, mert ő ott volt, amikor a konfliktus kipattant, más pedig azért, mert személyesen telefonált a rendőrségre azzal, hogy Vébert megfenyegették. A rendőrség állítólag tagadja ezt.

*

A bicskei városi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője nem nyilatkozik az ügyben. Mint mondja: már behatárolták a budapesti nehézfiúkból álló elkövetői kört, ezért az ügy átkerült a megyéhez. Szerinte rövid időn belül elkapják őket.

Kovács Róbert

Visszhang extra: Stílusgyakorlat

A Vasárnapi Újság természetesen nem szalasztotta el az alkalmat, hogy megpróbáljon a vértesacsai faluverésből etnikai konfliktust kerekíteni, Franka Tibor a helyszínen termett, és a kissé megszeppent helyiek orra alá tartotta a mikrofont. A helyiek pedig elmondták, hogy bizony őket nem érdekli, ha valaki sárga, kínai, japán vagy néger, csak rendes ember legyen, mert bizony most igenis nőtt a feszültség a magyarok és a romák között, és ezt a dolgot mélységesen elítélik. Ez rendben is van, mert ugyan ki örül, ha mindenféle jöttmentek csak úgy lecsapják a péket, de a riporternek ennyi nem volt elég, hát tovább keresett (az Observer által elkészített médiafigyelésből idézünk):

- Most mondjam meg az igazságot?

Franka Tibor: Persze.

- Szidják a cigányokat, ennyi.

FT: És nem gondolnak arra, hogy rendet tenni?

Ez jó, ez az utolsó kérdés rendben van nagyon, ha esetleg nem gondoltak volna rá, hát gondoljanak, kapára-kaszára, de hősünk másik alanyt talál:

- Itt, ebben a kis faluban még sohasem fordult elő, tehát ez a falunak megdöbbenés. Az én véleményem szerint ez maffiázás, Chicago történt itt.

FT: De hát ön cigány. Mi a véleménye?

A második fordulóban már Horváth Aladár is a stúdióban ül, amikor egy hét múlva újra lejátsszák a riport egyes részleteit:

FT: Hogyha a cigányságot mint etnikumot éri, mint kisebbséget éri valamilyen atrocitás, akkor ön azonnal ott terem, és mindent megtesz. Ha viszont 30 cigány verekszik baseballütővel, szekercével, baltával, akkor az nem cigány- kérdés.

És így tovább, nagyjából ebben a stílusban, a görcsös igyekezet jegyében, hogy tudja meg végre a világ: itt a kisebbség veri a többséget, aki még mindig békés, de ha egyszer rendet tesz, hát azt a lendülő kezet nem köti meg a hágai konvenció. Ami hát rendben is lenne - dehogy van -, de uraim, legalább a szakmai minimum meg az a fránya stíl, ha szabadna kérnem. Köszönöm.

- pki -

szerző
Kovács Róbert,- pki -
publikálva
1998/39. (09. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra