Vértesacsa: A placckirály és barátai

  • Kovács Róbert,- pki -
  • 1998. szeptember 24.

Belpol

A parlamentben is szó esett szeptember 6-áról, arról a vasárnapról, amikor ismeretlenek támadtak a presszóban és az utcán tartózkodó vértesacsaiakra, valamint egy pékség dolgozóira: Kelemen András MDF-es frakcióvezető-helyettes napirend előtt intézett kérdést Pintér Sándor belügyminiszterhez azt kifogásolva, hogy a rendőrök későn szálltak ki a helyszínre. Kelemen attól is tart, hogy az ügy etnikai feszültséghez vezethet. A falu megleckéztetését egyébként állítólag egy hiúságában sértett strici rendelte meg.
A parlamentben is szó esett szeptember 6-áról, arról a vasárnapról, amikor ismeretlenek támadtak a presszóban és az utcán tartózkodó vértesacsaiakra, valamint egy pékség dolgozóira: Kelemen András MDF-es frakcióvezető-helyettes napirend előtt intézett kérdést Pintér Sándor belügyminiszterhez azt kifogásolva, hogy a rendőrök későn szálltak ki a helyszínre. Kelemen attól is tart, hogy az ügy etnikai feszültséghez vezethet. A falu megleckéztetését egyébként állítólag egy hiúságában sértett strici rendelte meg.

A vasárnapi támadásnak két könnyebb és egy súlyos sebesültje volt. Véber Zoltán, az egyik pék - akit előző nap sebesített meg a történet kulcsszereplője, bizonyos Kakas nevű strici - vasárnapra elmenekült a faluból, és ismeretlen helyen tartózkodik. Úgy tűnik, hogy a háttérben nem maffialeszámolás, védelmi pénzek, olaj, netán drog áll, hanem egészen prózai okok: hiúság, butaság és frusztráció.

Verni, nem ölni

Azon az emlékezetes vasárnapon este hét óra körül öt autó állt meg Vértesacsa főutcáján: két Mercedes, egy BMW, egy Aleko valamint egy Skoda. Szemtanúk szerint tucatnyi - szöges botokkal, baseballütőkkel, gázpisztollyal felszerelkezett - férfi pattant ki a kissé színpadiasan leparkolt, sötétített üvegű autókból. Az egyikből egy mély hang szólt ki: "Nem ölni, csak verni." Így tettek: kiszálltak, és ütni-verni kezdtek, akit csak értek.

"Amikor megjöttek az autók, hat-nyolc helybéli fiatal kólázott a teraszon, aztán váratlanul mindegyik futni kezdett", emlékszik vissza a presszóval szemközti ivó tulajdonosnője, aki még most is az események hatása alatt áll. Pár perc múlva többen beszaladtak az ivóba azt kiabálva, hogy ölik a pékeket.

A pékség, az ivó és a presszó szinte egymás sarkában áll Vértesacsa képzeletbeli centrumában. Vasárnap ketten dolgoztak a pékségben. Egyikük méltatlankodott, a támadók erre gázpisztollyal szemen lőtték, több helyen eltörték a karját, és késsel kétszer fenékbe szúrták. Mindezt a másik pék mondta el a Narancsnak, aki az eseményeket látva bölcsen visszahúzódott a dagasztógépek mögé, így jóformán egy karcolás nélkül megúszta.

A támadás nyolc-tíz percig tartott, és több fronton zajlott egyszerre. Mialatt az egyik péket verték, a jórészt még most is ismeretlen verőemberek egy éppen arra járó kíváncsiskodót is megtámadtak, aki pechjére kidugta a fejét kocsija ablakán, hogy megnézze, mi történik. Volt egy harmadik áldozat is: az a presszóban sakkozó férfi, aki a hátsó teremből ballagott ki a kocsmaajtóhoz, hogy utánanézzen a hangzavarnak. "A fejére kapott egy akkorát, hogy lyuk lett a koponyáján."

Sikerült találnunk egy szemtanút, aki közvetlen közelről élte át az eseményeket. Látni ugyan nem sokat látott a történtekből, mert, mint mondja, estefelé járt, tehát be volt rúgva. De azért sem figyelhette meg alaposabban a dolgokat, mert ösztönei kitűnően működtek. Letompult állapotban is érzékelte, hogy nagy a veszedelem, ezért jobbnak látta székestül hanyatt vágódni, és úgy tenni, mintha már nem élne. "A sarokban ültem, hallottam, hogy lövöldöznek a szomszédban, aztán amikor bejöttek az ajtón, elterültem poharammal a padlón", meséli huncut arckifejezéssel, majd sötétzöld simléderes sapkáját felpöckölve egy húzásra kiiszik három deci fröccsöt egy méretes pohárból.

A rendőröket az ivó tulajdonosnője hívta ki. Úgy emlékszik, körülbelül negyven perc múlva érkeztek ki Bicskéről. Az egyetlen körzeti megbízott - akihez Vértesacsán kívül még vagy négy falu tartozik -, szeptember 6-án szabadságon volt. Az ivó tulajdonosnője azon kissé felkapta a vizet, hogy a bicskei ügyeletes tiszt első kérdése az volt: vannak-e halottak? Az ivó tulajdonosnője ápolta a szerencsétlenül járt sakkozó vendéget is. "Szegény nagyon rosszul nézett ki. Azt mondta, ne hagyjam meghalni."

"A verekedést és az arcokat nem láttam, csak azt, hogy az egyikőjük kijön a kocsmából, és a nála lévő hegyes szerszámot kétszer belevágja az aszfaltba. Ezután beugrottak a kocsikba, és pörgő kerekekkel elhajtottak. Ha nem vasárnap, hanem szombaton jönnek, sokkal többen megsérülnek", teszi hozzá remegő hangon a férje, aki lélekben már felkészült arra, hogy megvédje a családját. "Megmondom őszintén, nem félek. Ha bejönnek ide, egy kicsit ellenállok." Majd hangosabban folytatja: "Per pillanat a falu nem fegyverkezik fel, de ha mégis fel kell, akkor baj lesz. Van itt errefelé elég vasvilla meg kasza."

Előzmények

A verőbrigádot mindössze egyetlen emberrel tudják összefüggésbe hozni a falubeliek. Egy bizonyos Kakas nevezetű stricivel, aki telefonon elmagyarázta a történteket az egyik helybélinek: azért dühödött fel, mert nem érezte jól magát a faluban.

Mindenki tudja azonban, hogy a háttérben egy két nappal korábbi nézeteltérés húzódik meg.

Kakas pénteken Vértesacsán tartózkodott a kocsmában, ahol egy szőke fiúval és az egyik acsai roma család lányával üldögélt. A lányt állítólag Budapesten, a Kőbányai úton futtatja. A kocsmában összeszólalkozott a háromfős társaság, mire a kocsmáros kitessékelte őket az utcára. A vita ezután a szomszédos pékség előtt folytatódott egészen addig, amíg az egyik pék ki nem szólt nekik, hogy arrébb hangoskodjanak. Kakas dühe ekkor a pékek felé fordult, s azt kiabálta, hogy vele nem lehet így beszélni, hisz ő a pesti placckirály. A veszekedés hajnalig eltartott, az egyik pékkel, Véberrel kis híján összeverekedett. Sokan úgy tudják, hogy Kakas ütni készült, de Véber megelőzte, és lefejelte a hangoskodó stricit.

Az a pék is így meséli a történteket, aki a vasárnapi támadás idején a dagasztógépek mögé bújt el. Állítja, szem- és fültanúja volt a pénteki összezördülésnek, és szerinte elképzelhetetlen, hogy Véber kolléga - akit mindenki csendes, visszahúzódó embernek ismer - csak úgy, minden ok nélkül lefejeljen egy stricit.

Másnap, szombaton Kakas megüzente Vébernek, hogy jöjjön már át az egyik roma család házába, és beszéljék meg ott a dolgot. A nézeteltérés azonban nem simult el, vélhetően azért, mert mihelyt Véber belépett a ház kapuján, Kakas barátnője egy autómosó kefével fejbe vágta, Kakas pedig egy éles tárggyal hátulról tarkón ütötte. Véber véres fejjel távozott, és még aznap, valószínűleg mezítláb, elmenekült a faluból; papucsát mindenesetre megtalálták a falu szélén. Kakas ugyanis megfenyegette, hogy kinyírja, és mobiltelefont ragadott, hogy erősítést hívjon Budapestről.

"Szombaton valóban hívta a Kakas a Zolit, hogy beszéljék meg a történteket, az a hülye meg átment. Beszakadt fejjel ment haza", meséli egy neve elhallgatását kérő nő. Szerinte Véber most valahol meghúzta magát, és a körülményekhez képest jól van.

Miközben beszélgetünk, megcsörren a telefon, a nő szorongva veszi fel. "Hagyjál már minket békén, nem tudom, hogy hol van a lányom", mondja, és leteszi a kagylót. Kakas volt az, és a lányát kereste. A kérdésre, hogy mi dolga Kakasnak a lányával, megvonja a vállát. "Honnan a fenéből tudjam."

A rendőrök mind ez idáig egyszer sem kérdezték az ügyről. A nő fél, nyitott ablak mellett, menekülésre készen alszik, gyerekeit mindennap átküldi a nagymamához.

Kérdés, felelet

Kihallgatták ellenben a rendőrök a falu egyik közismert roma családfőjét, aki nem sokat tud mondani a történtekről. Bicskére vitték a rendőrök, mondja, és azt mondogatták neki, hogy jobb lesz, ha vigyáz, mert a vértesacsaiak most nagyon ki vannak rúgva a cigányokra. Az Ignác keresztneve után csak Nácinak becézett családfő most rendkívül kellemetlenül érzi magát, és nem tud ahhoz hozzászólni, hogy az egyik lánya miért állt össze a Kakassal. Hiszen még azt sem tudja egészen pontosan, hogy tényleg a placckirálytól van-e az egy hónapos unokája.

Szél Ferenc polgármester csak másnap értesült a tömegverésről. Óvatosan fogalmaz: az ügyről mindössze annyit tud, hogy Kakasnak "rosszul esett, hogy rendre utasították a pékek. Az, hogy lefejelte a kislány kitartottját" (értsd: Kakast).

Azt azonban már határozottan állítja, hogy Vértesacsán semmilyen etnikai konfliktus sincs. A faluban mindössze két roma család van, azok is már több évtizede békésen élnek együtt a többiekkel. Eddig nem tapasztalta, hogy a faluban haragudnának a romákra, és nem igaz az sem, hogy őt megfenyegették. A sajtó erőlködését pedig nem érti: "Ez nem cigánykérdés, hanem bűnügyi", mondja.

Kelemen András MDF-es képviselő, frakcióvezető-helyettes a tömegverést követően napirend előtt kérdést intézett Pintér Sándor belügyminiszterhez, mivel a támadás óta, tudomása szerint, a falu lakossága fél. Kelemen azt is kifogásolta, hogy a bicskei és a Fejér megyei rendőrök későn szálltak ki a helyszínre. Szerinte nemcsak a vétlen falusiakat támadták meg a verőlegények, hanem a jogrendet is, és rendkívül sajnálná, ha az ügy etnikai feszültséghez vezetne. Pintér válaszában felhívta a képviselő figyelmét, hogy a konfliktusban az első lépést a pékek tették meg.

Arról a körülményről, hogy Véber lefejelte a Kakast, nem tájékoztatták a rendőrséget.

A belügyminiszter válaszán többen elcsodálkoztak. A szerencsés pék azért, mert ő ott volt, amikor a konfliktus kipattant, más pedig azért, mert személyesen telefonált a rendőrségre azzal, hogy Vébert megfenyegették. A rendőrség állítólag tagadja ezt.

*

A bicskei városi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője nem nyilatkozik az ügyben. Mint mondja: már behatárolták a budapesti nehézfiúkból álló elkövetői kört, ezért az ügy átkerült a megyéhez. Szerinte rövid időn belül elkapják őket.

Kovács Róbert

Visszhang extra: Stílusgyakorlat

A Vasárnapi Újság természetesen nem szalasztotta el az alkalmat, hogy megpróbáljon a vértesacsai faluverésből etnikai konfliktust kerekíteni, Franka Tibor a helyszínen termett, és a kissé megszeppent helyiek orra alá tartotta a mikrofont. A helyiek pedig elmondták, hogy bizony őket nem érdekli, ha valaki sárga, kínai, japán vagy néger, csak rendes ember legyen, mert bizony most igenis nőtt a feszültség a magyarok és a romák között, és ezt a dolgot mélységesen elítélik. Ez rendben is van, mert ugyan ki örül, ha mindenféle jöttmentek csak úgy lecsapják a péket, de a riporternek ennyi nem volt elég, hát tovább keresett (az Observer által elkészített médiafigyelésből idézünk):

- Most mondjam meg az igazságot?

Franka Tibor: Persze.

- Szidják a cigányokat, ennyi.

FT: És nem gondolnak arra, hogy rendet tenni?

Ez jó, ez az utolsó kérdés rendben van nagyon, ha esetleg nem gondoltak volna rá, hát gondoljanak, kapára-kaszára, de hősünk másik alanyt talál:

- Itt, ebben a kis faluban még sohasem fordult elő, tehát ez a falunak megdöbbenés. Az én véleményem szerint ez maffiázás, Chicago történt itt.

FT: De hát ön cigány. Mi a véleménye?

A második fordulóban már Horváth Aladár is a stúdióban ül, amikor egy hét múlva újra lejátsszák a riport egyes részleteit:

FT: Hogyha a cigányságot mint etnikumot éri, mint kisebbséget éri valamilyen atrocitás, akkor ön azonnal ott terem, és mindent megtesz. Ha viszont 30 cigány verekszik baseballütővel, szekercével, baltával, akkor az nem cigány- kérdés.

És így tovább, nagyjából ebben a stílusban, a görcsös igyekezet jegyében, hogy tudja meg végre a világ: itt a kisebbség veri a többséget, aki még mindig békés, de ha egyszer rendet tesz, hát azt a lendülő kezet nem köti meg a hágai konvenció. Ami hát rendben is lenne - dehogy van -, de uraim, legalább a szakmai minimum meg az a fránya stíl, ha szabadna kérnem. Köszönöm.

- pki -

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”