Latorcai János (Fidesz - MPP) budapesti főpolgármester-jelölt
Magyar Narancs: Latorcai úr, ön nyilván nem tehet róla, hogy a MIÉP is támogatja, de ha már így történt: lesz-e ára ennek a támogatásnak? Ez a párt igen jelentős szavazóbázissal bír Budapesten.
Latorcai János: Egyet mondhatok: semmilyen tárgyalás nem folyt a Fidesz és a MIÉP között. A Fidesz vezetőinek határozott szándéka szerint ilyen megbeszélés a következő időszakban sem lesz. Ennek megfelelően magától értetődően semmilyen ellenszolgáltatás sem lehet.
MN: Szalonképes pártnak tartja a MIÉP-et? Amikor kiderült, hogy mégis önt támogatja, ön csak annyit mondott, hogy "parlamenti pártról van szó".
LJ: Ezt a kérdést nagyon sokszor felvetik. Én azt hiszem, minden szavazat szükséges. A MIÉP a választópolgárok több mint öt százalékának támogatásával került az Országgyűlésbe. Mindez az elmúlt négy év kormányzati politikájának a következménye, azaz az MSZP és az SZDSZ felelőssége. Biztos vagyok egyébként abban, hogy a kampány során sok szocialista és szabaddemokrata érzelmű választópolgárt is meg fogok tudni győzni.
MN: Tavaly még úgy nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek, hogy ellenzi a kisgazda-MIÉP-kereszténydemokrata tengelyt. Most ez a tengely létrejött.
LJ: Nem jött létre, ez teljesen abszurd vélekedés. A probléma az, hogy belemagyaráznak a politikai formációkba olyasmit, ami nincs benne. Magától értetődő, hogy minden szavazatra szükség lesz, hiszen várost vezetni, sikeres várospolitikát formálni csak úgy lehet, ha figyelembe vesszük mindenkinek az akaratát. Az a fontos, hogy a budapesti polgárok mit akarnak.
MN: Két hete Demszky Gábor azt mondta a Narancsnak: ha ön győzne Budapesten, "olyan pártok kerülnének hatalomra, amelyeknek a fő célja nem a főváros, hanem a vidék fejlesztése. Más arculatot kap a kultúra, az oktatás, a színházak, bizonyos színek, árnyalatok könnyen eltűnhetnek a városból." Ön ezt nyilván nem így látja.
LJ: A polgárok közepesre minősítik a jelenlegi városvezetés elmúlt nyolcévi munkáját. Ez azt jelenti, hogy mindaz a sok munka, energia és áldozat, amit a polgárok a fővárosért vállaltak, a közepes városvezetés miatt részben elsikkadt. Többször beszélgettem Demszky Gáborral - nyitott természetű ember vagyok -, de egyszer sem sikerült vele átfogó szakmai tárgyalást folytatnom. A főpolgármesterség az én értékítéletem szerint elsősorban szolgálat, nem pedig hatalom. Természetesen szolgálatom idején nagyon sok minden változna a városban. Nem véletlenül választottuk programunk jelmondatául azt a Tamási Áron ihlette címet, hogy Otthon Budapesten. Ez a lényeg. Budapest a régió kereskedelmi és gazdasági központja, illetve megvannak azok az előnyei, amelyekkel azzá tud válni. Fővárosunknak azonban ezen túlmenően Közép-Európa oktatási, tudományos és kulturális központjává is kell válnia. Ennek megfelelően a művészeti és színházi világnak is kiteljesedettebbnek kell lennie. Budapest természetesen csak akkor tud a szó nemes értelmében európai világvárossá válni, ha a világ minden fontos kulturális értékét hordozza és megjeleníti. Elsősorban azonban a magyar kultúra fellegvárának kell lennie.
MN: Tehát nem teljes szemléletváltás következne, csupán, nevezzük így, hangsúlyeltolódás.
LJ: Másról van szó. Új elemekkel kell bővíteni azt, ami ebben a városban van. Fontosnak tartom, hogy a következő városvezetés kidolgozza a Bécshez való felzárkózás stratégiáját. Bécstől rengeteget lehet tanulni. Olyan kulturális események, kiállítások követik egymást, amelyek egész Európát lázba hozzák. Ezt kell követni, ezt kell fölülmúlni. Ha ez sikerül, az a kétszázötven kilométer időben és térben átléphetővé válik.
MN: Mit mond a budapestieknek, miért szavazzanak önre? Demszky joggal mondhatja, hogy nem volt sikertelen nyolc éve, megindultak a fejlesztések, és 72 milliárd forint plusz van a főváros kasszájában.
LJ: Egy percig sem vonom kétségbe, hogy a fővárosnak van valamennyi tartaléka, viszont elvesztette azokat a vagyontárgyait, a privatizált közműveit, amelyekből gazdag főváros tudna lenni.
MN: Nem kellett volna privatizálni a közműveket?
LJ: Nem így! Ezek a főváros számára elvesztek, még egyszer ilyen forrása a fővárosnak nem lesz. Ebben a pillanatban még nincs gond a főváros gazdálkodásában, hiszen a felvett kölcsönöknek egyelőre csak a kamatait kell törleszteni. A törlesztések csak 2002-ben, 2003-ban kezdődnek, a gond akkorra várható. A városvezetésnek az a feladata, hogy megteremtse azokat a biztos forrásokat, amelyek az elkövetkező időszakban is biztosítják a terhek viselését. Budapest lakossága az elmúlt években fogyásnak indult, s ezzel együtt a vállalkozások egy része is kivonult a várost körülvevő településekre.
MN: Persze a tehetősebbek elmennek a városon kívülre.
LJ: Nem csak ők. Tény, hogy a gazdagok közül sokan elmennek a zöldövezetekbe, így sajnálatos módon nem itt fizetnek személyi jövedelemadót. Ily módon a csökkenő lélekszámú főváros bevételei csökkennek. Ennél is nagyobb baj a vállalkozások kivonulása az agglomerációba, hiszen a helyi adók és különösen a kapcsolódó bürokrácia ma már elérték az elviselhetőség határát. A város környékének duzzadása pedig további nehézségeket jelent, ami elsősorban a fővárost terheli.
MN: Tehát kiviszik az előnyöket, és itthagyják a hátrányokat.
LJ: Pontosan, és ez halmozottan hátrányos helyzetet jelenthet.
MN: Ebből egy dolog következik: csökkenteni kell a helyi adókat.
LJ: Most, amikor a központi kormányzat adócsökkentő pályára állítja a magyar gazdaságot...
MN: ...azért nem viszi túlzásba.
LJ: Én ezt a jövedelemadó-csökkentést is komolynak tartom. Az is kedvező, hogy a tb-járulék hat százalékponttal csökken. És ne felejtsük el: még csak az első évben vagyunk. Nyilvánvaló, hogy a helyi terheléseknek harmonizálniuk kell az általános adócsökkentéssel. Át kell gondolni, milyen ütemezésben, milyen területeken lehet terheket csökkenteni.
MN: Előnyt jelent majd a fővárosnak helyi szinten, hogy ön a most kormányzó pártok embere?
LJ: Ez egészen biztosan előnyt fog jelenteni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kormány pártpolitikai szempontokat figyelembe vehet az elosztásnál. Az elkövetkező időszakban olyan nagyléptékű fejlesztéseket kell megvalósítani, amelyekhez nem elegendőek csak az önkormányzati források. Be kell fejezni a körgyűrű építkezését, új hidakat, metróvonalakat kell építeni, nagyarányú rekonstrukciós munkákat kell elvégezni - mindezt csak a kormányzattal harmonikus együttműködésben lehetséges elérni. Budapest, a polgárok májusban a polgári értékeket választották. Ezek megvalósulása szempontjából nyereség lenne, ha a főváros vezetése és a kormányzat bizalmi kapcsolatban lenne egymással. Köztudott, és ez nem szégyen, hogy a forrásokért lobbyzni kell. Nem közömbös, hogy valaki ellenzékiségből vagy kormánypártiságból lobbyzik a forrásokért.
MN: Örül, hogy megszületett végre az Általános rendezési terv (ÁRT)?
LJ: A polgárok úgy érzik, becsapták őket, hogy a szabaddemokrata városvezetés nyolc év után és csak tíz héttel az önkormányzati választások előtt tudta átnyomni a Fővárosi Közgyűlésen az ÁRT-ot. Kilóg a lóláb, ez így csak kampánycélt szolgál. Mindenképpen meg kellett volna várni vele az új közgyűlést. A város eddig a spontaneitás jegyében fejlődött, a széteső egyéni akaratok érvényesültek, és nem volt globális, átgondolt, a kerületekkel egyeztetett fejlesztési terve.
MN: Jó, de az ÁRT sokszereplős játék volt. A kerületek és a civil szervezetek is véleményezték, ez néha eltart egy ideig.
LJ: Világos, de ha működő, kipróbált bizalmon alapuló kapcsolat van a kerületek, a főváros és a városlakók között, akkor már a metró nyomvonalát is régen ki lehetett volna jelölni. Nem épültek gazdasági, kulturális vonzást biztosító városközpontok a külső kerületekben. Elfogadhatatlan egyes külső kerületek sanyarú helyzete. A rákospalotai lakos csak időt rabló kerülő utakon juthat be a belvárosba, de a gazdagrétiek is egyre jobban kirekesztődnek a városból. Az lenne a legfontosabb, hogy a városlakók minden területen, így a metrófejlesztésben is a saját akaratuk megvalósulását lássák.
MN: Van-e szemléletbeli vagy koncepcionális kifogása az ÁRT-tal szemben?
LJ: Szerintem például akkor lehet a város ténylegesen a kerületek szövetsége - ami a mi elképzelésünket és a városlakók akaratát tükrözné -, ha ebben meghatározó szempont lenne az egyes kerületekben a városközpontok fejlesztése.
MN: Ön decentralizálna? Több hatáskört telepítene a kerületekhez?
LJ: Igen. Akkor tud ez a város mindenki számára otthonteremtően fejlődni, ha a kerületekben felhalmozódott tudás az egész városfejlesztésben megjelenik.
MN: Az ön egyik lényeges kampánytémája a közbiztonság, de ez ügyben az önkormányzat lehetőségei eléggé korlátozottak. Demszky Gábor itt leginkább a bűnmegelőzést hangsúlyozza, miben különbözik ettől az ön koncepciója?
LJ: Nem tudom elfogadni azt az állítást, hogy ezen a téren kicsik a város lehetőségei. A világon mindenhol csak ott tudtak javítani a közbiztonság helyzetén, ahol a város nagy szerepet vállalt ebben a folyamatban. Az első valóban a prevenció, a nevelés, s ehhez is nagyon sok önkormányzati feladat kapcsolható. Ennél azonban többről van szó. Ahol erőteljesebb a rendőri jelenlét az utcán, ahol a rendőr intézkedésképesebb, ott a bűn visszaszorul az utcákról. Tanulmányoztam a budapesti rendőrség összetételét, azt, hogy honnan nyeri az állomány az utánpótlást, és nagyon érdekes kép tárult fel: a rendőrök négyötöde vidékről jön. Ahhoz, hogy a rendőrség megtarthassa állományát, támogatni kell, és meg kell oldani a vidékről jött rendőrök lakáskérdését.
MN: Önnek személy szerint szimpatikus a New Yorkban bevált "nulla tolerancia"-modell, amely a legkisebb vétséget is keményen bünteti? A Budapestre látogató amerikai rendőri vezetők általában ezzel példálóznak.
LJ: A tudat neveléséhez a korlátok is hozzátartoznak, amelyeket a jog eszközével használ a rendőrség. Amerika persze más kulturális közeg, nekünk ezt az európai kulturális talajon kell alkalmaznunk, nagymértékű tolerancia és nyitottság felhasználásával. De ha nincs szankció, akkor nem lehet érvényt szerezni a jognak.
MN: Több pénzt adna a rendőrségnek?
LJ: Igen, de nem általánosan és esetlegesen, hanem célzott formában. Ebben az évben a főváros 250 millió forintot ad a rendőrségnek. Ez az összeg biztosan kell, a Fidesz 500 millió körüli összeget tartana szükségesnek. A lényeg azonban a szemlélet megváltoztatása. El kell dönteni, hogy a bűnelhárítás mely változataihoz akarjuk a pénzt hozzárendelni. Budapestnek például nincs bűnelkövetési térképe, amely kimutatná, hogy adott kerületeket mely bűnesetek terhelnek, és megfelelő-e az elhárítás. A forrástámogatást ahhoz kell biztosítani, ami a főváros számára a legfontosabb, de erről csak a kerületekkel együttműködve lehet dönteni.
MN: Ha ősszel a parlament elfogadja, akkor hamarosan lesz egy olyan törvény, amelynek alapján a kerületek dönthetnek: lesznek-e, és ha igen, hol lesznek zónák a prostituáltak számára. Ön mit gondol erről az egészről?
LJ: Most sok szempontból könnyebb lesz a helyzet, hiszen a parlament elé kerül a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag is, és ehhez a kormányzat egészen biztosan forrásokat is teremt majd. A fővárosnak tehát az általános szervezett bűnözés elleni harchoz kell igazítania saját lépéseit. Magától értetődő, hogy a prostitúció a bűnözés melegágya. Régi elvem: nem való, hogy Budapesten a lányok az utcákon legyenek, hogy ilyen értelemben rossz arcú kirakatot mutassunk. Ez köztisztasági, közerkölcsi és vallási kérdés is, és persze üzleti érdekeket is sért. De mivel ilyen volumenben megy, biztos, hogy szükségletet is kielégít, tehát meg kell találni azt a működtetési módszert, amelyik a legkevésbé ártalmas. Olyan típusú megoldásra gondolok, mint a nyugati nagyvárosokban, Amszterdamban, Hamburgban a vigalmi negyed, egy olyan külső kerületi rész, amely a lakók érdekeit, az ifjúság nevelését a legkevésbé veszélyezteti.
MN: Az említett városokban végül is legalizálták a prostitúciót. Ön partner lenne az ezt tiltó nemzetközi egyezmény felmondására?
LJ: A jogi-erkölcsi feltételek megteremtésében kell partnernek lenni. Az, hogy ezek a lányok odakerültek vagy odakényszerültek, emberi választás kérdése - de a vállalkozás körülményeinek ellenőrzése már állami feladat.
MN: Tervez-e lépéseket a fővárost ellepő kutyaszarral kapcsolatban?
LJ: Az elmúlt években sajnálatos módon egyre fogytak a zöldterületek Budapesten. Egyre több a beépítés, nem oldódott meg a parkolás és a köztisztaság kérdése. Ugyanakkor nem teremtődtek meg azok a feltételek, amelyek most, rövid időn belül minőségi változást eredményezhetnének. Az első dolog azoknak a területeknek a számbavétele, ahol alapvetően tudunk javítani a köztisztaság, a jobb levegő érdekében: parkokkal, zöldterületekkel. Például a belvárosban lényegesen több kis zöld parkot lehetne létrehozni. Tiszteletben kell tartani a kutyatartók szabadságát, kutyákra szükség van, de nekik meg tiszteletben kell tartaniuk a városlakók érdekét, hogy ne lépjenek úton-útfélen kutyapiszokba. Franciaországban ezt kitűnően megoldották, elkerített kutyafuttatókkal.
Seres László
