Magyar Narancs: Ha júniustól a külügyminisztérium parlamenti államtitkára lesz, az mennyiben változtat a mostani munkafolyamatain?
Szijjártó Péter: A miniszterelnök világossá tette, hogy csak június elején alakít kormányt, és akkor dől el, ki milyen pozíciót kap. Ami az én munkám szakmai részét illeti, szerintem a modern korban a külpolitika jelentősen átalakult: ez ma már nem cél, hanem eszköz arra, hogy adott ország külgazdasági térnyerését elősegítse. Ma akkor lehetnek egy országnak eredményes külügyi kapcsolatai, ha a külpolitika és a külgazdaság egységes szerkezetet alkot, és ha a kormány a külügyi stratégiája célkeresztjébe a külgazdasági érvényesülést helyezi. Ennek a gondolatnak a jegyében változik "külgazdasági és külügy"-re a tárca neve, de hogy ahhoz milyen személyi döntések társulnak, arról egyelőre nem tudok biztosat mondani.
MN: Egyes források biztosra veszik, hogy Navracsics Tibor leendő külügyminiszter ősztől uniós biztosi pozíciót kap, és év végére ön lesz az ország külügyminisztere.
SZP: Amióta lehetőségem van részt venni az országos politikában, szinte végig Orbán Viktor mellett dolgoztam. Korábban pártelnökként, később miniszterelnökként is mindig ő kért fel újabb feladatokra. Voltam szóvivő, kommunikációs igazgató, a pártelnöki stáb vezetője, 2010-ben pedig miniszterelnöki szóvivő lettem, majd 2012-ben külügyi és külgazdasági államtitkár. Egy-egy elvégzett munkát mindig egy újabb kihívást jelentő feladat követett. Ezért én ebből a szempontból végtelenül nyugodt vagyok.
MN: 2011-ben úgy tűnt, hogy a kormány valójában a nyugati elszigetelődés miatt, kevésbé gazdasági megfontolásból, inkább kényszerből fordult Kelet felé. Milyen racionális elgondolás alapozta meg a "keleti nyitás politikáját"?
SZP: Magyarország gazdasága nyitott gazdaság. Az ilyen országok fontos jellemzője, hogy az exportteljesítmény nagyban befolyásolja az egész nemzetgazdaság teljesítményét. A magyar export mértéke most 108,6 milliárd dollár. Ez egy olyan tényező a magyar gazdaság egészét tekintve, aminek az apró változásai is jelentős hatásokkal járnak, 1-2 százalékos változás is dollármilliárdokat jelent. Amikor átvettük a kormányrudat, 80 százalék körül volt a magyar exportnak az a része, ami az Európai Unióba irányult. Nyilvánvaló, hogy az exportteljesítményünk akkor tud növekedni, ha a felvevő országokban is piacbővülés van. 2010-ben világosan látszott, hogy a következő években nem az unióban lesznek a legstabilabban növekvő piacok. Ezért hoztuk meg azt a stratégiai döntést, hogy két lábra állítjuk a külgazdaságunkat. Ezt neveztük mi keleti nyitásnak. Hogy ennek volt értelme, a tavalyi számok mutatják: miközben abszolút értékben nőtt az unió felé irányuló kivitel, a teljes exporton belüli részarányát 81-82 százalékról 77,07 százalékra csökkentettük. Az unión kívüli európai országokba irányuló kivitelünk aránya most 10,86 százalék, az Európán kívüli országokba történő export tekintetében pedig a stratégiahirdetés óta 9 százalék magasságából most már megközelítettük a 12 százalékot. A nagy európai gazdaságok már jóval korábban felfedezték maguknak ezeket a gyorsan növekvő keleti piacokat, mint mi.
MN: Mégis mi az, amivel ezeken a piacokon versenyelőnyt tudunk szerezni a többi nyugati országgal szemben?
SZP: Mennyiségi verseny tekintetében nyilván behatárolt az esélyünk, nekünk a minőségi verseny kedvez. Elsősorban az élelmiszeriparban vannak lehetőségeink, különös tekintettel a borexportra. Kedvez nekünk, hogy a feltörekvő piacokon jelentősen átalakulnak a fogyasztói szokások, és egyre nagyobb igény mutatkozik a minőségi termékekre. A prémium élelmiszerek iránti kereslet folyamatosan nő ezekben az országokban. Komoly előnynek számít, hogy Magyarország kiváló minőségű, GMO-mentes élelmiszereket tud előállítani, és európai szinten is szigorúnak tartott élelmiszer-biztonsági szabályozást vezetett be. Másik ilyen a mérnöki szolgáltatások területe. A gyorsan bővülő gazdaságokkal rendelkező országok, különösen a korábban csak az energiahordozók iparára fókuszáló arab országok nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy több lábra állítsák a gazdaságaikat. Hiányzik viszont a technológiai-mérnöki kapacitásuk az infrastrukturális és szociális fejlesztésekhez. A keleti nyitás célországaiban is egyre nagyobb jelentőséget nyernek a különböző vízgazdálkodási technikák, a magyar vízipari szolgáltatások és az ehhez kapcsolódó hulladékgazdálkodási technikák pedig kimondottan piacképesek.
MN: Ezek olyan területek, amelyeken érdemi minőségi előnyt tudunk felmutatni?
SZP: Az élelmiszerexport pontosan az egyharmadával nőtt 2010 és 2013 között. A technológiánk, a mérnöki kapacitásunk abszolút versenyképes. Ennek az egyik legfőbb oka, hogy nincsenek energiahordozóink, nincsen tengerpartunk, csak az van, amit mi magunk állítunk elő, akár szellemi, akár fizikai teljesítménnyel. Minél több hozzáadott szellemi értéket képvisel egy szolgáltatás vagy termék, annál versenyképesebbek vagyunk az adott szegmensben.
MN: Azerbajdzsán felé 38, Kazahsztán felé 34 százalékkal nőtt a kiviteli ráta egy év alatt. Hála a kormány egyértelmű politikai-kulturális gesztusainak?
SZP: A gazdasági együttműködés alakulásában tőlünk keletre sokkal nagyobb szerepe van a személyes és az államközi kapcsolatoknak, mint a nyugati világban. Üzbegisztánban, Kínában, Kazahsztánban nem lehet elintézni telefonon vagy levélben a gazdasági kérdéseket. Oda kell menni, és személyesen kell tárgyalni, a kölcsönös tisztelet alapján. Igen, fontosak a kulturális gesztusok, de ugyanígy van jelentőségük az oktatási kezdeményezéseknek is - például azoknak az ösztöndíjprogramoknak is, amelyekről ezekkel az országokkal megállapodtunk. A kereskedőházak rendszerének kiépítése is az együttműködés fejlesztését szolgálja.
MN: De meddig megy el a kormány gazdasági hasznokért cserébe? Ramil Safarov esetére gondolok.
SZP: Safarov ügyének pont semmi köze nincs ahhoz, hogy növelni tudtuk az azeri-magyar kereskedelmi forgalmat. Annak van ehhez köze, hogy ebben a ciklusban a miniszterelnök kétszer, én pedig négyszer jártam Bakuban, és hogy mindvégig a kölcsönös tisztelet talaján állva tárgyaltunk, gazdasági vegyes bizottságot állítottunk fel, kereskedőház jött létre, üzletemberfórumot szerveztünk. Sokszor elmondtuk, hogy Safarov esetében a magyar kormány a nemzetközi jog vonatkozó passzusainak megfelelően járt el.
MN: Nemrég Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter méltatta Kazahsztán aligha demokratikus vonásairól ismert vezetőjét, Nurszultán Nazarbajevet, aki nemsokára egy kazah költő szobrát avatja majd fel a Városligetben.
SZP: A jó politikai-kulturális-oktatási kapcsolatok alapvető jelentőségűek a keleti nyitás célországaiban a gazdasági együttműködés tekintetében. Márpedig mi pragmatikus külügyi- és külgazdasági stratégia mentén tesszük a dolgunkat.
MN: A keleti kapcsolatok közül a legfontosabb az Oroszországhoz fűződő viszony. Orbán Viktor 2009 őszén még nemkívánatosnak tartotta a Déli Áramlat megépülését, és a magyar-orosz energiafüggőség csökkentéséről beszélt. Mi változott azóta?
SZP: Ha a Nabucco vezeték megépült volna, ma egészen mások lennének a kontinens energiabiztonsági kilátásai. Hiába szorgalmaztuk, hogy Brüsszel figyeljen oda jobban a beruházásra, az eredmény ismert... Amikor hivatalba léptünk, a Déli Áramlatról szóló szerződést már megkötötte a Magyar Fejlesztési Bank és a Gazprom. (Azóta a kormány ezt a szerződést a Magyar Villamos Művekhez konvertálta - a szerk.) Nekünk a problémánk elsősorban a szerződés megkötésével kapcsolatos kormányzati viselkedéssel volt. Racionális és pragmatikus alapon ezt a beruházást meg kell csinálni, ezért is minősítettük nemzetgazdaságilag kiemeltté. Összességében a Déli Áramlat egy útvonal-diverzifikációs eszköz. A diverzifikáció irányába mutat az is, hogy összekötöttük a szlovák és a magyar gázvezetékrendszert, és elkészült mind a magyar-horvát, mind pedig a magyar-román interkonnektor. Ez komoly előrelépés az észak-déli irányú közép-európai gázvezetékrendszer kiépülése és Magyarország energiabiztonsága szempontjából.
MN: A Déli Áramlat nem valóságos diverzifikációs lehetőség, hiszen a forrás ugyanaz: a Gazprom. Ráadásul a jelenlegi jogi konstrukciót épp azért támadja az unió, mert az oroszok nem engednének be más szolgáltatót a vezetékrendszerre.
SZP: Kétfajta - útvonalra és forrásra vonatkozó - diverzifikáció létezik, a Déli Áramlat az előzőt, a magyar-szlovák interkonnektor pedig az utóbbit szolgálja. Ezen keresztül lehetőségünk nyílik elérni a cseh rendszert, amiben már északi - jórészt norvég - gáz van. Fontos lenne, hogy a horvátok és a románok is kiépítsék az interkonnektorokon a "reverse flow" lehetőségét.
MN: Csakhogy a szlovákok felől is többnyire csak Gazprom-gázra számíthatunk. A horvátokkal meg rosszban vagyunk a Mol és az INA konfliktusa miatt, ami azért is gond, mert ha megépülnek és működésbe lépnek a horvát tengerparti cseppfolyós földgáz fogadására alkalmas terminálok, nem biztos, hogy mi is hozzájuk férünk majd.
SZP: Inkább úgy fogalmaznék, hogy van egy konfliktuspont, de ettől függetlenül nemcsak a horvátok, hanem a térség számára is stratégiai érdek, hogy újabb forrásokból is érkezzen földgáz Közép-Európába. Érdekük a horvátoknak is kiépíteni a vonalakat Budapest irányába, mert így tudják elérni az észak-déli irányú közép-európai vezetékrendszert.
MN: 2011 óta bő 220 milliárd forint veszteséget könyvelhetünk el a 21,2 százalékos Mol-részvénycsomag megvásárlása után. A menedzsmentjogokat már korábban is a magyar fél birtokolta. Mi volt a valódi értelme ennek az üzletnek?
SZP: Az ön által feszegetett "veszteség"-kérdésnek nincs relevanciája, hiszen a részvénycsomagot nem szándékozunk eladni. A Mol Közép-Európa egyik legnagyobb vállalata, amely ráadásul stratégiai fontosságú szerepet játszik a magyar energiabiztonságban és energiaellátásban. Egy ilyen cégben birtokolt részesedés nemzetstratégiai jelentőségű, ezért tettük meg a lépéseket a Mol-csomag megvásárlása érdekében. Amikor kormányra kerültünk, azzal szembesültünk, hogy Magyarország gázellátásának 80 százalékáról nem mi tárgyaltunk az oroszokkal, hanem egy orosz és egy német fél. Ezt a helyzetet fel kellett számolni, ezért vásároltuk vissza a gáztárolókat és a földgázkereskedő céget is.
MN: A környező országok mindegyike újraszerződött már, mi még továbbra sem. Meddig érvényes a jelenlegi hosszú távú szerződésünk az oroszokkal?
SZP: Az eredeti hosszú távú szerződés valóban 2015. december 31-ig érvényes, és már önmagában megteremtette az alapot és lehetőséget az ellátásbiztonság további garantálásához.
MN: Ha a jövő év végén lejár a szerződés, akkor 2014 májusában még nincs ideje tisztázni a rendelkezésre álló mennyiséget, és elkezdeni tárgyalni a hosszabbításról?
SZP: A kellő időben a kellő megállapodást fogjuk megkötni.
MN: Az évi 9 milliárd köbméter földgázfelhasználásnak bőven több mint a felét a Gazprom-szerződés biztosítja. Ez nem tűnik egy könnyen pótolható mennyiségnek.
SZP: Mivel folyamatos a kereskedelmi kapcsolat, a két fél együttműködésében nincsen semmi akadály. Kellő időben meg fogunk állapodni, ahogyan eddig is tettük. Az ország ellátása biztosított.
MN: Ukrajnában láthatjuk, hogy Oroszország nem szívbajos akár kétszeresére emelni a gázárat, ha politikai érdekei épp ezt kívánják.
SZP: Ebben a kétoldalú kérdésben mi nem vagyunk részes fél.
MN: Nincs összefüggés a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló szerződés és a Gazprommal élő szerződésben meghatározott földgáz ára között?
SZP: Én minden egyeztetésen ott voltam, ami az erőmű kapacitásának fenntartását készítette elő, és ez soha nem volt összekötve semmilyen más üggyel.
MN: Ön szerint hihető az az érv a paksi bővítés mellett, hogy ezzel diverzifikáljuk az energiafüggőségünket? Hogy az eddigi egy helyett a jövőben két orosz állami cégtől függ majd a magyar energiaellátás?
SZP: Induljunk ki abból, hogy ez nemcsak nekünk, de az oroszoknak is jó üzlet. Különben nem kötötték volna meg. Senkinek sem érdeke, hogy ezt az üzletet felrúgja, vagy ne biztosítsa az ehhez szükséges technikát. Az pedig nem kérdés, hogy a nukleáris energia biztonságos, tiszta és olcsó. Energiafüggetlenségünket erősíti az atomerőmű, hiszen több évre elegendő üzemanyag egy kisebb szobányi helyiségben tárolható.
MN: Az ugyan igaz, hogy évek óta volt szó a bővítésről, de még az MVM Magyar Villamos Műveknél is sokáig tenderre készültek. 3 milliárd forint ment el csak a pályázat előkészítésére, és a kormány korábban kért és kapott is anyagokat például a dél-koreai Korea Electric Power, illetve a francia Areva atomenergetikai vállalattól. Aztán a miniszterelnök egyszer csak bejelentette, hogy megkötötte az üzletet.
SZP: Nem mentek el milliárdok, kizárólag olyan lépéseket tettünk, melyek szükségesek voltak a most érvényes döntés megszületéséhez. Van viszont két olyan, súlyos érv, amelyeket senki sem tudott megingatni: egyrészt a Paksi Atomerőmű orosz - szovjet - technológiával üzemel, amelynek más technológiával történő összepárosítása nemcsak biztonsági kockázatot jelenthet, hanem többletfinanszírozást is igényelhet. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy az oroszok 80 százalékban finanszírozzák is a beruházást.
MN: Befolyásolja, befolyásolhatja-e az orosz-ukrán konfliktus bármilyen módon a szerződés életbe lépését, kondícióit?
SZP: Nem. A kapacitás fenntartásáról szóló szerződést aláírtuk, és ezt a magyar Országgyűlés már ratifikálta is. Aláírtuk a pénzügyi szerződést, amit, mint minden nemzetközi megállapodást, a magyar parlament szintén megtárgyal majd.
MN: Tudunk valamit arról, miből finanszírozza majd a hitelt a Vnyesekonombank? Az orosz pénzügyminiszter többször jelezte, hogy nincs erre elkülönített forrás az orosz büdzsében.
SZP: Aláírt szerződésünk van. A többi nem a mi dolgunk.
MN: Mennyire kötött hitel ez? Felhasználható bármi más célra, mint az atomerőmű tervezése és kiépítése?
SZP: Abszolút kötött hitel. Csak erre a célra használható fel. Ne legyenek kétségek: meg fognak épülni az új blokkok.
