"Még nem ismerjük a fenntartói elvárásokat" - Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora

Belpol

Elbocsátott oktatók, csökkenő ösztöndíjak, álló liftek - mindez annak az eredménye, hogy az elmúlt három és fél évben négymilliárd forinttal csökkent a Corvinus Egyetem állami támogatása. A rektor szerint nem lehet pontosan látni, hogy az ígért pluszforrásokból mennyi, mikor és milyen elvek szerint érkezik meg az egyetemhez, a felsőoktatási jelentkezések adatai viszont biztatóak.

Magyar Narancs: Pár napja érkezett a hír, hogy már a lifteket is le kellett állítani az egyetemen. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) közleményben reagált, szerintük az 5,3 milliárd forintos költségvetési támogatás a saját bevételekkel együtt fedezi az egyetem működtetésének költségeit. Valóban elég lesz a pénz?

Rostoványi Zsolt: A probléma ezzel a támogatással az, hogy nem megfelelő ütemezéssel érkezik. A havi fenntartói támogatás például nem elég a bérek és járulékok kifizetésére, azt az egyetemnek még ki kell egészítenie. Tavalyról van egy több százmilliós maradványa az egyetemnek, ezt be is terveztük a költségvetésünkbe, de a minisztérium zárolta. Komoly teher a PPP-konstrukció fizetése: egyetemünknek van egy új épülete, és vannak kollégiumai, amelyek PPP-konstrukcióban épültek, ehhez sem kaptuk meg a minisztériumtól az ígért támogatást. Lényegében a támogatások eltolódnak, olyan források vannak, amelyeknek a pontos beérkezési ideje nem ismert, ellenben az üzemeltetést megfelelő folytonossággal kell biztosítani. Ami a liftet illeti: valóban volt egy-két ki nem egyenlített számla, de egy liftet működtettünk, hogy a mozgáskorlátozottak és az idősebb kollégák igénybe tudják venni. Holnaptól a liftek ismét teljes üzemben fognak működni (az interjú június 13-án készült - T. Sz.). Ebben a nehéz helyzetben a működési költségeket sem könnyű kigazdálkodni.

MN: A minisztérium gyakran hangoztatja azt is, hogy nem teljesen korrekt a költségvetési támogatás miatt panaszkodni, hiszen közben az egyetemek saját bevételei nőttek. Ez a Corvinusra igaz?

false

 

Fotó: Németh Dániel

RZS: Ilyesmit nem tudok állítani, a Corvinus esetében elsősorban pályázati bevételekről és a hallgatói befizetésekről van szó. A pályázati feltételek szigorodtak az elmúlt időszakban, pályázati pénzek sem állnak olyan mértékben rendelkezésre. Tavalyról és idénről is több tucat beadott, de elbírálatlan pályázata van az egyetemnek, bízunk benne, hogy ezek nagy része sikeres lesz. De a pályázatok nagy többségéből működési költségeket, béreket, járulékokat nem lehet fizetni. Ezek meghatározott célra, kutatásra, laboratóriumok fejlesztésére fordítható összegek, nem kompenzálhatják a jelentős forráskivonást. Egyetemünknél az elmúlt három és fél évben négymilliárd forinttal csökkent a fenntartói támogatás, ezt az egyetem önmagában nem tudja kigazdálkodni. Komoly takarékossági intézkedéseket foganatosítottunk, az év eleji szenátusi ülés az első félévre 15 százalékos általános kiadáscsökkentést fogadott el szervezeti egységek szerint differenciáltan.

MN: Ez oktatói elbocsátásokat is jelentett?

RZS: A szervezeti egységek vezetői határozták meg, hogy ez milyen arányban jelent dologi, illetve személyi kiadásmegtakarítást. Ez mindenképpen jelent oktatói létszámcsökkentést is, elsősorban a nyugdíjas kollégák körében, mert szociális szempontból ez a legkevésbé fájdalmas, és volt is egy olyan törvényi kötelezettségünk, hogy a kettős foglalkoztatottságúaknak dönteni kellett a nyugdíj és a fizetés között. Azt is figyelembe vettük, hogy a leépítés semmiképp se menjen a hatékony oktatás rovására.

MN: Hány oktatóról van szó?

RZS: Számot még nem tudok mondani, jelenleg is folyamatban van az ügy. Szeptemberben a Magyar Akkreditációs Bizottság felülvizsgálja a doktori iskolákat, ezért nagyon fontos, hogy meglegyen a megfelelő számú törzstag. A törzstagok között viszont sok a nyugdíjas kolléga, náluk el kell halasztanunk a nyugdíjazást, hogy a doktori iskola működését semmiféle veszély ne fenyegesse.

MN: Az elvonásokat gyakran a hallgatói létszám csökkenésével indokolják. A Corvinus népszerűsége ugyanakkor töretlen.

RZS: Már tavaly is nőtt a Corvinusra jelentkezők száma, idén pedig mi voltunk az egyetlen egyetem, ahová tavalyhoz képest is többen jelentkeztek, miközben országosan úgy 15 százalékos a visszaesés. Mi ezt azzal magyarázzuk, hogy nagyon magas a Corvinus diplomájának a presztízse, rövid idő alatt és viszonylag magas kezdő fizetéssel lehet vele elhelyezkedni.

MN: Azok közül a gazdasági és társadalomtudományi szakok közül, ahol a minisztérium magasan húzta meg az állami ösztöndíj minimumpontszámát, elég sok érinti a Corvinust. Több önköltséges hallgatójuk lesz?

RZS: Összegyetemi szinten valószínűleg nem, mert tizenhat szak kivételével aki eléri a minimális 240 pontot, és bekerül az intézménybe, az állami ösztöndíjat kap. A tizenhat szaknál a magasan meghúzott ponthatár felettiek lesznek állami ösztöndíjasok, a többi pedig önköltséges hallgató. A mi esetünkben a magas ponthatár eddig is megvolt, sőt, sok szaknál - mivel sokan és jó eredménnyel jelentkeztek - ennél magasabb is volt. Ezért mi inkább arra számítunk, hogy az állami ösztöndíjas hallgatók aránya lesz magasabb.

MN: Állami ösztöndíjjal vagy a nélkül, de csak az intézmény kapacitásszámáig vehetők fel hallgatók. Arról is lehetett hallani, hogy ezeket nem a valós szinten húzta meg a minisztérium, így tulajdonképpen bújtatva visszahozta a keretszámokat.

RZS: Igen, mi is megadtuk a kapacitásszámokat, és a kapacitások felső határán a minisztérium módosított. Direkt alábecsültük a tényleges kapacitásokat, de több szakunknál még ezt is csökkentették. Tudok róla, hogy más egyetemeken is történtek hasonló lépések, a Corvinus sem kivétel.

MN: Arról is olvashattunk, hogy a hallgatói normatíva összege sem érkezett meg teljesen, ezért a tanulmányi ösztöndíjakat mintegy 30 százalékkal kellett csökkenteni. Ebben az ügyben hogy áll az egyeztetés?

RZS: Valóban ez a helyzet, a hallgatói önkormányzatunk elnöke intézett is e tárgyban egy nyílt levelet Balog Zoltán miniszterhez. Mi is egyeztettünk a felsőoktatási államtitkársággal, és azt a választ kaptuk, hogy realizálták a problémát, valóban kevesebb pénzt kaptunk erre a célra, és mihelyst a lehetőségek megengedik, a hiányzó összeget át fogják utalni az egyetemnek. Pontosan nem tudjuk, hogy ez mikor lesz, addig a minisztérium szerint valamiféle belső átcsoportosítást kellene végrehajtani, hogy a hallgatók számára a valós ösztöndíjat tudjuk biztosítani.

MN: Az önök gazdasági főigazgatója nemrég úgy nyilatkozott, hogy a pénzügyi nehézségekért a túlburjánzott bürokrácia és a nem elégséges költségvetési szigor is felelőssé tehető. Mit szólt ehhez?

RZS: Azt gondolom, hogy ezek az állítások nem teljes mértékben fedik a valóságot. Nagyon szigorú gazdálkodást folytat az egyetem, nem látom, hogy a bürokrácia ezen a téren akadályt jelentene. A gazdasági főigazgatónak az elsődleges funkciója, hogy érvényesítse a költségvetési szigort, sőt több éve költségvetési főfelügyelő is tevékenykedik az egyetemen, akinek hasonlóak a feladatai. Épp arról panaszkodnak a dékánok, hogy nem jutnak hozzá pénzekhez, hogy nagyon szigorú az egyetem a kifizetésekkel kapcsolatosan. Komolyan vesszük a szenátus által megszavazott megtakarítási kényszert, pontosan annak érdekében, hogy év végére nullszaldót tudjunk hozni. Ez nem fogja megszüntetni az egyetem adósságállományát, a szolgáltatókkal, beszállítókkal szembeni ki nem egyenlített számlákat. A fenntartó szerepére utalva hadd tegyem hozzá, hogy bejelentettek jó néhány alapot, mellyel a felsőoktatást kívánják támogatni, öszszesen több mint 50 milliárd forinttal. Ezek között van egy 10 milliárdos adósságátvállalási alap, amelyről még nem kezdődtek tárgyalások. Van egy 10 plusz 1 milliárdos struktúraváltási alap, ebből 2 milliárdot nyitottak meg, a többi az év hátralevő részében várható. Van egy 27 milliárdos PPP-támogatási alap, amelyből információink szerint a Corvinus Egyetem nem fog részesedni - pedig az egyik legnagyobb terhet a PPP jelenti az egyetem számára, így nagy segítség lenne a kormányzati támogatás.

MN: Visszatérve a gazdasági főigazgató által mondottakhoz, állítólag ön ennek hatására kiadott egy szabályzatot arról, hogy az egyetem alkalmazottai hogyan nyilatkozhatnak a médiának. Ez mit tartalmazott?

RZS: Azt tartalmazta, hogy én azokat a nyilatkozatokat tartom elfogadhatónak és etikusnak, amelyek a valós helyzetet tükrözik. Gondok vannak minden felsőoktatási intézményben, az egész felsőoktatásban, így ha erről objektív módon informáljuk a közvéleményt, azzal az égadta világon semmi problémám nincsen. Az volt a gondom, hogy az egyetemen nemhogy pazarlás nem folyik, hanem éppen az ellenkezője. Én pusztán azt kértem eléggé nyomatékosan a kollégáktól, hogy az egyetem helyzetéről egyfelől azok nyilatkozzanak, akik kompetensek, másfelől csak olyan nyilatkozatokat tegyenek, amelyek a tényleges helyzetet tükrözik. Hála istennek nagyon sok oktatónk állandó közreműködője a médiának, ennek nagyon örülök, mert ez is az egyetem hírnevét öregbíti.

MN: Volt már szó a struktúraváltási alapról is. Arról tudnak már, hogy miféle struktúraváltásra lesz szükség a Corvinuson?

RZS: Nagyjából körvonalazódott a fenntartónál, hogy melyik intézmény milyen mértékben részesül az alapból. Voltak egyeztetések, elhangzottak bizonyos információk, de ezek nem feltétlenül specifikáltak, azt gondolom, magukon az intézményeken is múlik, hogyan képzelik el az átalakításokat. Mi hónapokkal ezelőtt elkezdtünk egy teljes reorganizációs programot, elkezdődött az egyetem teljes képzési és szervezeti struktúrájának átgondolása. Megnézzük, hogy valamennyi alap- és mesterszakunkat meg kell-e hirdetni vagy inkább néhány szakra csoportosítsuk az erőforrásainkat, hogy valamennyi tantárgyat meg kell-e hirdetnünk, vagy inkább koncentráljunk tantárgyakra, hogy melyik az a terület, ahol esetleg új szakban kell gondolkodnunk. Azt még pontosan nem ismerjük, hogy általában a felsőoktatással kapcsolatban mik a fenntartói elvárások, egyetemi integrációra, szervezeti átalakulásra vonatkozó elképzelések nincsenek.

MN: Érdekes kérdés lesz, hogy min múlik egy adott szak szükségessége. Értelemszerű lenne a hallgatói igények figyelembevétele, de a kormány mintha inkább a munkaerő-piaci elvárásokhoz szeretné igazítani a struktúraváltást.

RZS: Nehéz meghatározni, hogy a munkaerő-piaci igény valójában mit jelent, még nehezebb ezt mérni. Ráadásul az egyetemi képzési struktúra átalakítása több évet vesz igénybe; három év alapszak plusz két év mesterszak az már öt év, ha valamit változtatok, annak az eredménye öt év múlva látszik, és hogy öt év múlva milyen lesz a munkaerőpiac, azt senki nem tudja. A másik kérdés, hogy egy szak országosan képzett hallgatóit hogyan osszuk meg az intézmények között. Ezt ismét nem lehet egészen pontosan meghatározni. Ha valaki elvégez egy szakot, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy élete végéig azon a területen fog dolgozni. Egy egyetemnek nem puszta szakemberképzőnek kell lennie, hanem sokkal tágabb a feladata, kulturális missziót is betölt, az általános értelmiségi léthez szükséges kompetenciákat is át kell adnia a hallgatóknak, sőt arra is meg kell tanítania a diákot, hogy élete végéig tanuljon. Pusztán a munkaerő-piaci igények alapján tehát nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy egyes szakokon hány hallgatóra van szükség, azt pedig még inkább, hogy ezeket a szakokat mely egyetemek és főiskolák hirdessék meg. A legszínvonalasabb, legjobb képzési helyeket kell meghagyni, kiegészítve ezt valamiféle regionális szempontrendszerrel.

MN: Ebben a folyamatban vannak érdekellentétek az intézmények között. Ugyanakkor a Magyar Rektori Konferencia tárgyal a minisztériummal és más szereplőkkel. Hogyan lehet a több mint hetven intézmény szempontjait öszszehangoltan közvetíteni?

RZS: Az ellentétek óhatatlanul megjelennek. Számít, hogy budapesti-e az intézmény vagy sem, hogy egyetem vagy főiskola, hogy milyen képzési területen erős. Az intézmények egymással is versenyeznek a hallgatókért. Van olyan eset is, amikor vélemény- és érdekkülönbségek nyilvánulnak meg, ebben önmagában semmilyen problémát nem látok. De a Magyar Rektori Konferenciának eddig sikerült a legtöbb fontos kérdésben egyeztetett álláspontot kialakítania. Általában megtaláljuk a közös nevezőt.

Neked ajánljuk