Színház

Pasztell túlsúly

Georges Feydeau: Macskazene

Kritika

A francia bohózatok 19. századi mesterének Chat en poche (szó szerinti fordításban: Macska a zsebben) című vígjátéka Máté Gábor legújabb rendezése.

Az előadás szembetűnő érdekessége, hogy a rendező mintha nem igazán változtatott volna az eredeti darabon. Azonban a látszat, ahogy a színpadon is szinte minden és mindenki: csal.

A cukorgyáros Pacarel (Mészáros Máté) teraszán két házaspár ebédel. Egy ponton a házi­gazda bejelenti, hogy egy aranytorkú operaénekest szerződtet, aki majd méltó módon elénekli Julie lánya operáját, az új, a párizsi operaházban bemutatandó Faustot, így a fiatal hölgy első ligás zeneszerzővé avanzsálhat.

A félreértések és a végtelen szójátékáradat itt kezdődik, eltájolt szerelmeslevelek és hamis hangok röppennek az egyik oldalon, hoppon maradt szerelmesek galoppoznak a másikon, egészen a happy endig. Ám a valódi csavar csak a végjátékban jön el, mégpedig Rainer-Micsinyei Nóra monológjának köszönhetően. E szónoklat kiszólás a nézőkhöz. Hogy lám, amit szabad volt mondani Feydeau idejében, az ma már nem korrekt, és ez újabb ékes bizonyíték a haladás mellett. Hiába kissé szájbarágós az üzenet, váratlanságával és kontrasztos voltával mégis katartikus hatása lesz.

Rainer-Micsinyei ebben az utolsó jelenetben, mintha egy stand-up számot adna elő, kendőzetlenül és fesztelen beszél túlsúlyáról (egyként vonatkoztatva a civil énjére és a darabbéli figurára), amelyen előzőleg a szereplők is élcelődtek. Ha ő így fogadja el önmagát, mások ne törjenek ő felette, illetve szerepe, Amandine felett pálcát, kéri. Ahogy a faji, nemi és identitásbéli megkülönböztetésnek sincs helye, hiába vette bele a szerző, hogy „Ennél 50 százalékkal keres kevesebbet egy néger takarító”. Rainer-Micsinyei rutinos komikának tűnik, az este legjobb alakítása az övé. De jók a többiek is, Pacarelként Mészáros szerethető, léha alak, aki mindenkinek csak a javát akarja, a feleségét játszó Járó Zsuzsa otthonosan mozog szépasszonyként, ahogy a szívtipró joghallgatót megformáló Krasznai Vilmos is szépen helytáll.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.