Színház

Pasztell túlsúly

Georges Feydeau: Macskazene

Kritika

A francia bohózatok 19. századi mesterének Chat en poche (szó szerinti fordításban: Macska a zsebben) című vígjátéka Máté Gábor legújabb rendezése.

Az előadás szembetűnő érdekessége, hogy a rendező mintha nem igazán változtatott volna az eredeti darabon. Azonban a látszat, ahogy a színpadon is szinte minden és mindenki: csal.

A cukorgyáros Pacarel (Mészáros Máté) teraszán két házaspár ebédel. Egy ponton a házi­gazda bejelenti, hogy egy aranytorkú operaénekest szerződtet, aki majd méltó módon elénekli Julie lánya operáját, az új, a párizsi operaházban bemutatandó Faustot, így a fiatal hölgy első ligás zeneszerzővé avanzsálhat.

A félreértések és a végtelen szójátékáradat itt kezdődik, eltájolt szerelmeslevelek és hamis hangok röppennek az egyik oldalon, hoppon maradt szerelmesek galoppoznak a másikon, egészen a happy endig. Ám a valódi csavar csak a végjátékban jön el, mégpedig Rainer-Micsinyei Nóra monológjának köszönhetően. E szónoklat kiszólás a nézőkhöz. Hogy lám, amit szabad volt mondani Feydeau idejében, az ma már nem korrekt, és ez újabb ékes bizonyíték a haladás mellett. Hiába kissé szájbarágós az üzenet, váratlanságával és kontrasztos voltával mégis katartikus hatása lesz.

Rainer-Micsinyei ebben az utolsó jelenetben, mintha egy stand-up számot adna elő, kendőzetlenül és fesztelen beszél túlsúlyáról (egyként vonatkoztatva a civil énjére és a darabbéli figurára), amelyen előzőleg a szereplők is élcelődtek. Ha ő így fogadja el önmagát, mások ne törjenek ő felette, illetve szerepe, Amandine felett pálcát, kéri. Ahogy a faji, nemi és identitásbéli megkülönböztetésnek sincs helye, hiába vette bele a szerző, hogy „Ennél 50 százalékkal keres kevesebbet egy néger takarító”. Rainer-Micsinyei rutinos komikának tűnik, az este legjobb alakítása az övé. De jók a többiek is, Pacarelként Mészáros szerethető, léha alak, aki mindenkinek csak a javát akarja, a feleségét játszó Járó Zsuzsa otthonosan mozog szépasszonyként, ahogy a szívtipró joghallgatót megformáló Krasznai Vilmos is szépen helytáll.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.