Színház

Nincs bocsánat

Bocs, hogy élek

Kritika

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Egy bölcsészlány monológját halljuk, amelyben saját helyzetén, családi hátterén kívül a tágabb környezetének, a többi közt az iskolának a megosztottságai is megjelennek, az egészségügy, szépségipar, társadalmi megosztottság anomáliái mellett.

A cím arra az ellentmondásra is utal, ahogy mindenért bocsánatot kérünk, naponta több tucatszor, olyan dolgokért is, amelyekről nem tehetünk, ám épp akkor nem tudunk valóban bocsánatot kérni, amikor igazán helye lenne. Bocs, hogy élek – még… mondhatná magáról a független színházi szféra is, amelynek egyik, még talpon lévő képviselője a győri RÉV Színház. Ráadásul vidéken még nehezebb talpon maradni, azért is, mert kevés a játéklehetőség, a vidéki közönség csak néhány városban találkozik alternatív színházzal. A zalaegerszegi ZAZEE Kulturális Egyesület például a múzeum pincéjében fogad független előadásokat. A Kazamata Színház néven működő sorozat már a tizedik előadásnál tart, telt házakkal, nagy érdeklődéssel övezve. Az ilyen apró szigetek kis reményt, lélegzetvételnyi levegőt jelenthetnek a szférának. A RÉV Színház visszatérő vendége a sorozatnak.

Az előadás jelentős változtatása a könyvhöz képest, hogy itt nem egy, hanem három nő monológját halljuk. A három színésznő három eltérő hangot és stílust képvisel. Horváth Dóra hosszú szoknyájában, jó kislányos fehér blúzában a szülői, iskolai és társadalmi elvárásoknak megfelelni igyekvő bizonytalant, Tóvaj Ágnes a vagány, dühös lázadót, Kiss Tünde a magabiztosabb, higgadtabb fiatal nőt. A szerep megháromszorozása kitágítja, általános női tapasztalattá szélesíti a látottakat, ugyanakkor felerősíti az alapmű töredezettségét. A dramaturgiai keret a születés és a halál. Néhány egyszerű jelzéssel és egy gumikesztyűvel pontosan megteremtik a korántsem gyengéd születés légkörét, majd jelenetek során keresztül jutunk el a kiszolgáltatott, láthatatlanságba burkolt öregségig, hogy elhangozzék a hitetlenkedő mondat: „Bocs, de nem lehet ennyi az egész.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.

Ég és föld

Hol veszik leginkább semmibe a közigazgatásban dolgozók munkáját? Minden szektorban a budapesti bérek a legmagasabbak? Miért nem keresnek átlag egymilliót a Békés megyei informatikusok?