Színház

Nincs bocsánat

Bocs, hogy élek

Kritika

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Egy bölcsészlány monológját halljuk, amelyben saját helyzetén, családi hátterén kívül a tágabb környezetének, a többi közt az iskolának a megosztottságai is megjelennek, az egészségügy, szépségipar, társadalmi megosztottság anomáliái mellett.

A cím arra az ellentmondásra is utal, ahogy mindenért bocsánatot kérünk, naponta több tucatszor, olyan dolgokért is, amelyekről nem tehetünk, ám épp akkor nem tudunk valóban bocsánatot kérni, amikor igazán helye lenne. Bocs, hogy élek – még… mondhatná magáról a független színházi szféra is, amelynek egyik, még talpon lévő képviselője a győri RÉV Színház. Ráadásul vidéken még nehezebb talpon maradni, azért is, mert kevés a játéklehetőség, a vidéki közönség csak néhány városban találkozik alternatív színházzal. A zalaegerszegi ZAZEE Kulturális Egyesület például a múzeum pincéjében fogad független előadásokat. A Kazamata Színház néven működő sorozat már a tizedik előadásnál tart, telt házakkal, nagy érdeklődéssel övezve. Az ilyen apró szigetek kis reményt, lélegzetvételnyi levegőt jelenthetnek a szférának. A RÉV Színház visszatérő vendége a sorozatnak.

Az előadás jelentős változtatása a könyvhöz képest, hogy itt nem egy, hanem három nő monológját halljuk. A három színésznő három eltérő hangot és stílust képvisel. Horváth Dóra hosszú szoknyájában, jó kislányos fehér blúzában a szülői, iskolai és társadalmi elvárásoknak megfelelni igyekvő bizonytalant, Tóvaj Ágnes a vagány, dühös lázadót, Kiss Tünde a magabiztosabb, higgadtabb fiatal nőt. A szerep megháromszorozása kitágítja, általános női tapasztalattá szélesíti a látottakat, ugyanakkor felerősíti az alapmű töredezettségét. A dramaturgiai keret a születés és a halál. Néhány egyszerű jelzéssel és egy gumikesztyűvel pontosan megteremtik a korántsem gyengéd születés légkörét, majd jelenetek során keresztül jutunk el a kiszolgáltatott, láthatatlanságba burkolt öregségig, hogy elhangozzék a hitetlenkedő mondat: „Bocs, de nem lehet ennyi az egész.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.