Megcicerélték az agrárminisztériumot - Marad a kínai fokhagyma

  • Tamás Gábor
  • 2009. június 18.

Belpol

Nem lép július elsején életbe a hosszú hónapok tárgyalássorozata után áprilisban elfogadott Élelmiszer Termékpálya Kódex, mivel a kereskedők a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy időközben megindított eljárására hivatkozva felfüggesztették az új előírások alkalmazását. A kódex körül aktívan bábáskodó agrártárca számára a GVH lépése meglehetősen kellemetlen. Tamás Gábor
Nem lép július elsején életbe a hosszú hónapok tárgyalássorozata után áprilisban elfogadott Élelmiszer Termékpálya Kódex, mivel a kereskedők a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy időközben megindított eljárására hivatkozva felfüggesztették az új előírások alkalmazását. A kódex körül aktívan bábáskodó agrártárca számára a GVH lépése meglehetősen kellemetlen.

A 2009. április 9-én aláírt Élelmiszer Termékpálya Kódex alapvetően a hazai termelőket és feldolgozókat hozná kedvezőbb helyzetbe a kereskedelemmel szemben. Az viszont már biztos, hogy a Gazdasági Versenyhivatal akciója után 2009. július 1-jén nem lép hatályba. A versenyhivatal ugyanis előzetes eljárást indított, s a napokban kifejtő jellegű válaszadásra kérte az aláírókat, értelmezendő a kódex néhány - írjuk ide mindjárt: meghatározó jelentőségű - kitételét. Maga az eljárás a legtöbb ágazati szakembert nem érte meglepetésként. A megállapodás mögött ugyanis hiába volt ritka erős politikai egyezség, a választott megoldás egy sor nehezen kezelhető problémát vetett föl - kezdve ott, hogy mi számít egyáltalán magyar árunak, egészen addig, hogy az egyes akciókról ki döntheti el, hogy azok a kereskedők vagy éppen a beszállítók érdekeit szolgálják. (Lásd: Magyarnak magyart, Magyar Narancs, 2009. március 5.) A kereskedők mindenesetre nem sokat teketóriáztak. A versenyhivatali döntés másnapján, május 22-én bejelentették: az általuk is aláírt élelmiszer-termékpálya etikai kódex egészének a végrehajtását felfüggesztik. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára nyilatkozata szerint azért, mert úgymond nem ismerik a pontos hivatalos kifogásokat - a GVH néhány nap múltán aztán részletesen közölte őket, a felfüggesztés azonban érvényben maradt. Nem véletlenül: több forrásból megerősített információnk szerint az egyik jó nevű budapesti ügyvédi irodában már a GVH bejelentését jóval megelőzve elkészült az a beadvány, amely a megállapodás egészére kér felülvizsgálatot. Érdeklődésünkre az irodánál nem kívántak információt adni sem a megbízó kilétéről, sem arról, hogy az említett dokumentum egyáltalán létezik-e.

A kódexben foglalt egyes rendelkezések a GVH - amely "amúgy" a hazai termelés védelmének alapelvével egyetért - hivatalos álláspontja szerint "gátolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, akadályozhatják az üzleti szereplők döntéseit a hatékonyságot növelő működésben, ezáltal hátrányosak lehetnek a fogyasztók megfelelő minőségű, árú és választékú árukkal történő ellátásában".

Árletörés, árfelhajtás

Az előzetes elbírálás három fő csoportba sorolja a lehetséges piactorzító hatásokat. A legenyhébbe azok tartoznak, amelyek "az azonos tartalmú ajánlatoknál a hazai termékek preferálását tartalmazzák, illetve bizonyos importkorlátozó rendelkezést tartalmaznak", a másodikba, melyeknél "nem zárható ki a versenykorlátozó hatás", és végül következnek a közvetlen versenykorlátozó hatású kitételek. A GVH szerint öt ilyen pont van, mégpedig a következők.

"A termékpálya vállalkozásai árpolitikájukban nem alkalmaznak piacveszélyeztető eszközöket, így különösen nem forgalmaznak saját üzletben előállított terméket önköltségi ár alatt; és

- nem forgalmaznak szezonterméket akciós áron az adott termék hazai értékesítési szezonjának kezdetén. A termékpálya vállalkozásai a kiemelt jelentőségű hazai termékek körét illetően külföldről származó termékekkel csak a választékot bővítik.

- (Figyelem, nehezen követhető passzus következik! - T. G.) A termékpálya élelmiszer-forgalmazással foglalkozó vállalkozásai élelmiszer-választékának kiemelt jelentőségű hazai termékekből álló hányada a Magyar Köztársaság területén megfelelő mennyiségben és folyamatosan előállított, kiemelt jelentőségű hazai termékek esetében - azon időszakokban, amikor ezeket a termékeket a Magyar Köztársaság területén is jelentős mennyiségben állítják elő - eléri az elsődleges és másodlagos kihelyezések polcfelületei alapján mérhető 80 százalékot.

- A termékpálya élelmiszer-előállítással foglalkozó vállalkozásai árletörési céllal nem importálnak kiemelt jelentőségű hazai termékek körébe tartozó mezőgazdasági alapanyagot.

- A termékpálya mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozásai a kiemelt jelentőségű hazai termékek körében exportra csak a hazai piacon nem értékesíthető többletmennyiséget értékesítik, árfelhajtási céllal pedig nem exportálnak e körbe tartozó mezőgazdasági alapanyagot."

Ami az első két pontot illeti, a kódexbe kerülésük oka világos: megakadályozni a hazai termelés kiszolgáltatottságát a külföldi dömpingárunak. Igen ám, de mi van akkor, ha éppen egy magyar cég szeretne árubevezetési céllal önköltség alatt értékesíteni? Vagy ha egy korábban a hazai főszezont elvileg elkerülő szállítmány vis maior okok miatt "belecsúszik" a hazai forgalmi felfutásba, akkor pontosan mi is a korlátozás gyakorlati kivitelezése? Kidobják a spanyol dinnyét, a bolgár paprikát, urambocsá', a kínai fokhagymát? Mit szólna hozzá a fogyasztó?

A harmadik kifogásolt pont "az a bizonyos", a miniszterelnök és számos ágazati politikus által többször beharangozott nyolcvanszázalékos hazai forgalmiarány-határ. Erről korábban már bőven értekeztünk, jelenleg maguk a termelők is elismerik, hogy betartása több alapterméknél alapanyaghiány vagy az áru összetettsége miatt (például a hústermékeknél) gyakorlatilag lehetetlen. A kereskedők ehhez azt teszik hozzá: a megfogalmazás a mindennapi üzletmenetben értelmezhetetlen, és ezt a tárgyalások kezdetétől folyamatosan hangsúlyozták.

Ami az árletörő importot illeti, a helyzet kissé bonyolultabb, és összefügg az első két kifogással is. Ha ugyanis egy üzlet minden termékből folyamatos és kedvező árú kínálatot akar tartani, akkor a mai viszonyok között elkerülhetetlen az import. Ember nem lesz (közös etikai bizottság meg pláne), aki eldöntheti, hol is kezdődik ez ügyben "az árletörés".

Az utolsó pont kilóg a sorból, mert az a termelőket regulázza - ha érvényben lenne, az idei húshiány ügyében (lásd: Disznó szerencsétlenség, Magyar Narancs, 2009. május 21.) alighanem alkalmazhatnák is. És éppen a kódex létrejöttét szorgalmazók örülnének neki a legkevésbé.

Az utolsó töltény

A versenyhivatali lépéssel legalábbis kérdésessé vált a kódex jövőbeli sorsa - a legvalószínűbb, hogy egyelőre lekerül a napirendről. Az agrártárcánál mindenesetre nem értik a helyzetet, Ficsor Ádám, a tárca akkori szakállamtitkára ugyanis nem kevesebbet nyilatkozott, mint hogy "az FVM kezdettől fogva folyamatosan egyeztetett a GVH-val. A történet valójában még 2005-ben kezdődött, s ettől kezdve folyamatos volt a kapcsolatunk és a párbeszéd. Az igaz viszont, hogy a tárgyalások utolsó fordulóinak eredményeit már nem egyeztettük, mivel véleményünk szerint nem vethetők fel megalapozottan versenyjogi kifogások." A versenyhivatal szerint viszont igen, és emiatt meglehetősen komoly feszültség alakult ki a két főhatóság között. A versenytörvény szerint a minisztériummal szemben eljárás nem indítható, de a kódex felfüggesztése mindenképpen kudarc a hivatalos kormányzati agrárpolitika számára. Kérdés, harcolnak-e az utolsó töltényig, vagyis az elvileg most is meglévő ötpárti támogatás birtokában a parlamenti beterjesztésig. Mindenesetre a kódex Gráf József aláírta záradékának utolsó pontja szerint amennyiben 2009-ig a kódex céljai nem teljesülnek, úgy a tárca folytatja a "témakörben megkezdett jogalkotási folyamatot". Ám az már most világos, hogy az említett célok az eredeti elképzelések szerint nem teljesülnek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.