A 2009. április 9-én aláírt Élelmiszer Termékpálya Kódex alapvetően a hazai termelőket és feldolgozókat hozná kedvezőbb helyzetbe a kereskedelemmel szemben. Az viszont már biztos, hogy a Gazdasági Versenyhivatal akciója után 2009. július 1-jén nem lép hatályba. A versenyhivatal ugyanis előzetes eljárást indított, s a napokban kifejtő jellegű válaszadásra kérte az aláírókat, értelmezendő a kódex néhány - írjuk ide mindjárt: meghatározó jelentőségű - kitételét. Maga az eljárás a legtöbb ágazati szakembert nem érte meglepetésként. A megállapodás mögött ugyanis hiába volt ritka erős politikai egyezség, a választott megoldás egy sor nehezen kezelhető problémát vetett föl - kezdve ott, hogy mi számít egyáltalán magyar árunak, egészen addig, hogy az egyes akciókról ki döntheti el, hogy azok a kereskedők vagy éppen a beszállítók érdekeit szolgálják. (Lásd: Magyarnak magyart, Magyar Narancs, 2009. március 5.) A kereskedők mindenesetre nem sokat teketóriáztak. A versenyhivatali döntés másnapján, május 22-én bejelentették: az általuk is aláírt élelmiszer-termékpálya etikai kódex egészének a végrehajtását felfüggesztik. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára nyilatkozata szerint azért, mert úgymond nem ismerik a pontos hivatalos kifogásokat - a GVH néhány nap múltán aztán részletesen közölte őket, a felfüggesztés azonban érvényben maradt. Nem véletlenül: több forrásból megerősített információnk szerint az egyik jó nevű budapesti ügyvédi irodában már a GVH bejelentését jóval megelőzve elkészült az a beadvány, amely a megállapodás egészére kér felülvizsgálatot. Érdeklődésünkre az irodánál nem kívántak információt adni sem a megbízó kilétéről, sem arról, hogy az említett dokumentum egyáltalán létezik-e.
A kódexben foglalt egyes rendelkezések a GVH - amely "amúgy" a hazai termelés védelmének alapelvével egyetért - hivatalos álláspontja szerint "gátolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet, akadályozhatják az üzleti szereplők döntéseit a hatékonyságot növelő működésben, ezáltal hátrányosak lehetnek a fogyasztók megfelelő minőségű, árú és választékú árukkal történő ellátásában".
Árletörés, árfelhajtás
Az előzetes elbírálás három fő csoportba sorolja a lehetséges piactorzító hatásokat. A legenyhébbe azok tartoznak, amelyek "az azonos tartalmú ajánlatoknál a hazai termékek preferálását tartalmazzák, illetve bizonyos importkorlátozó rendelkezést tartalmaznak", a másodikba, melyeknél "nem zárható ki a versenykorlátozó hatás", és végül következnek a közvetlen versenykorlátozó hatású kitételek. A GVH szerint öt ilyen pont van, mégpedig a következők.
"A termékpálya vállalkozásai árpolitikájukban nem alkalmaznak piacveszélyeztető eszközöket, így különösen nem forgalmaznak saját üzletben előállított terméket önköltségi ár alatt; és
- nem forgalmaznak szezonterméket akciós áron az adott termék hazai értékesítési szezonjának kezdetén. A termékpálya vállalkozásai a kiemelt jelentőségű hazai termékek körét illetően külföldről származó termékekkel csak a választékot bővítik.
- (Figyelem, nehezen követhető passzus következik! - T. G.) A termékpálya élelmiszer-forgalmazással foglalkozó vállalkozásai élelmiszer-választékának kiemelt jelentőségű hazai termékekből álló hányada a Magyar Köztársaság területén megfelelő mennyiségben és folyamatosan előállított, kiemelt jelentőségű hazai termékek esetében - azon időszakokban, amikor ezeket a termékeket a Magyar Köztársaság területén is jelentős mennyiségben állítják elő - eléri az elsődleges és másodlagos kihelyezések polcfelületei alapján mérhető 80 százalékot.
- A termékpálya élelmiszer-előállítással foglalkozó vállalkozásai árletörési céllal nem importálnak kiemelt jelentőségű hazai termékek körébe tartozó mezőgazdasági alapanyagot.
- A termékpálya mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozásai a kiemelt jelentőségű hazai termékek körében exportra csak a hazai piacon nem értékesíthető többletmennyiséget értékesítik, árfelhajtási céllal pedig nem exportálnak e körbe tartozó mezőgazdasági alapanyagot."
Ami az első két pontot illeti, a kódexbe kerülésük oka világos: megakadályozni a hazai termelés kiszolgáltatottságát a külföldi dömpingárunak. Igen ám, de mi van akkor, ha éppen egy magyar cég szeretne árubevezetési céllal önköltség alatt értékesíteni? Vagy ha egy korábban a hazai főszezont elvileg elkerülő szállítmány vis maior okok miatt "belecsúszik" a hazai forgalmi felfutásba, akkor pontosan mi is a korlátozás gyakorlati kivitelezése? Kidobják a spanyol dinnyét, a bolgár paprikát, urambocsá', a kínai fokhagymát? Mit szólna hozzá a fogyasztó?
A harmadik kifogásolt pont "az a bizonyos", a miniszterelnök és számos ágazati politikus által többször beharangozott nyolcvanszázalékos hazai forgalmiarány-határ. Erről korábban már bőven értekeztünk, jelenleg maguk a termelők is elismerik, hogy betartása több alapterméknél alapanyaghiány vagy az áru összetettsége miatt (például a hústermékeknél) gyakorlatilag lehetetlen. A kereskedők ehhez azt teszik hozzá: a megfogalmazás a mindennapi üzletmenetben értelmezhetetlen, és ezt a tárgyalások kezdetétől folyamatosan hangsúlyozták.
Ami az árletörő importot illeti, a helyzet kissé bonyolultabb, és összefügg az első két kifogással is. Ha ugyanis egy üzlet minden termékből folyamatos és kedvező árú kínálatot akar tartani, akkor a mai viszonyok között elkerülhetetlen az import. Ember nem lesz (közös etikai bizottság meg pláne), aki eldöntheti, hol is kezdődik ez ügyben "az árletörés".
Az utolsó pont kilóg a sorból, mert az a termelőket regulázza - ha érvényben lenne, az idei húshiány ügyében (lásd: Disznó szerencsétlenség, Magyar Narancs, 2009. május 21.) alighanem alkalmazhatnák is. És éppen a kódex létrejöttét szorgalmazók örülnének neki a legkevésbé.
Az utolsó töltény
A versenyhivatali lépéssel legalábbis kérdésessé vált a kódex jövőbeli sorsa - a legvalószínűbb, hogy egyelőre lekerül a napirendről. Az agrártárcánál mindenesetre nem értik a helyzetet, Ficsor Ádám, a tárca akkori szakállamtitkára ugyanis nem kevesebbet nyilatkozott, mint hogy "az FVM kezdettől fogva folyamatosan egyeztetett a GVH-val. A történet valójában még 2005-ben kezdődött, s ettől kezdve folyamatos volt a kapcsolatunk és a párbeszéd. Az igaz viszont, hogy a tárgyalások utolsó fordulóinak eredményeit már nem egyeztettük, mivel véleményünk szerint nem vethetők fel megalapozottan versenyjogi kifogások." A versenyhivatal szerint viszont igen, és emiatt meglehetősen komoly feszültség alakult ki a két főhatóság között. A versenytörvény szerint a minisztériummal szemben eljárás nem indítható, de a kódex felfüggesztése mindenképpen kudarc a hivatalos kormányzati agrárpolitika számára. Kérdés, harcolnak-e az utolsó töltényig, vagyis az elvileg most is meglévő ötpárti támogatás birtokában a parlamenti beterjesztésig. Mindenesetre a kódex Gráf József aláírta záradékának utolsó pontja szerint amennyiben 2009-ig a kódex céljai nem teljesülnek, úgy a tárca folytatja a "témakörben megkezdett jogalkotási folyamatot". Ám az már most világos, hogy az említett célok az eredeti elképzelések szerint nem teljesülnek.
