Interjú

„Megjelent egyfajta félelem”

Rainer M. János történész az 1956-os Intézet túléléséről és 1956 emlékezetéről

Belpol

Tavaly nyáron számolták fel az egyik legjelentősebb hazai történészműhelyt politikai, vagy ha úgy tetszik, emlékezetpolitikai okokból. De az 1956-os Intézet csak hivatalosan szűnt meg – a vezetőjét kérdeztük arról, hogyan működik tovább.

Magyar Narancs: „Érdeklődéssel várom a fejleményeket” – nyilatkozta tavaly nyáron, miután megszületett a döntés, hogy 2019. június 15-től a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár működteti az ’56-os Intézetet és a hozzá tartozó Oral History Archívumot. Mi történt azóta?

Rainer M. János: Amikor a határozat született, már csak tízen dolgoztunk az Országos Széchényi Könyvtár osztályaként, majd mindenki elvesztette az állását. Néhányan éltek ugyan a lehetőséggel és átléptek a Veritasba, de már három hét múlva közös megegyezéssel távoztak. Azóta majdnem mindenki talált új munkahelyet, és mivel az intézet hivatalosan megszűnt, nem maradt más lehetőségünk, mint hogy megpróbáljuk infrastruktúra, szervezet és munkaviszonyok nélkül is életben tartani. Mert azt gondoltam, és ma is fontosnak tartom, hogy dolgozni kell tovább, bármi is történt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.