Interjú

„Megjelent egyfajta félelem”

Rainer M. János történész az 1956-os Intézet túléléséről és 1956 emlékezetéről

Belpol

Tavaly nyáron számolták fel az egyik legjelentősebb hazai történészműhelyt politikai, vagy ha úgy tetszik, emlékezetpolitikai okokból. De az 1956-os Intézet csak hivatalosan szűnt meg – a vezetőjét kérdeztük arról, hogyan működik tovább.

Magyar Narancs: „Érdeklődéssel várom a fejleményeket” – nyilatkozta tavaly nyáron, miután megszületett a döntés, hogy 2019. június 15-től a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár működteti az ’56-os Intézetet és a hozzá tartozó Oral History Archívumot. Mi történt azóta?

Rainer M. János: Amikor a határozat született, már csak tízen dolgoztunk az Országos Széchényi Könyvtár osztályaként, majd mindenki elvesztette az állását. Néhányan éltek ugyan a lehetőséggel és átléptek a Veritasba, de már három hét múlva közös megegyezéssel távoztak. Azóta majdnem mindenki talált új munkahelyet, és mivel az intézet hivatalosan megszűnt, nem maradt más lehetőségünk, mint hogy megpróbáljuk infrastruktúra, szervezet és munkaviszonyok nélkül is életben tartani. Mert azt gondoltam, és ma is fontosnak tartom, hogy dolgozni kell tovább, bármi is történt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk