Megkérdeztük Szabó Tímeát, mit gondol arról, hogy Kövér László és a fideszes pártlap amerikai ügynöknek tartja

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 26.

Belpol

Ízelítő a holnapi Narancs nagyinterjújából, illetve az egész magyar közéletet megbénító idiotizmusból.

Az egyik fideszes pártlap, a Pesti Srácok júliusban készített interjút Kövér Lászlóval, innen a kérdés és a felelet (és a kiemelések is az eredetiből):

„A bicskei gyűlés tagjai üzentek-e valamit például a debreceni menekülttábor előtt üres cipőkkel tüntető Szabó Tímeáéknak? És mindazoknak, akik a Welcome to Hungary transzparens mögé sorakoznak fel?

A magyar politikában majd’ száz éve időről időre felütik a fejüket nemzetközileg kiképzett ágensek. Ők egyébként azért éppen Magyarországon dolgoznak, mert itt korlátozzák őket a legkevésbé a nyelvi nehézségek – és ez így volt már Gerő Ernőékkel is, de így volt 1990 után is. Barcelona vagy Belgium, Afganisztán vagy Afrika – mindegy, itt is, ott is »helytállnak«. Magyarországon is tették, teszik, amivel tartóik megbízták őket.”

Ha azt gondolnák, hogy Kövér László hirtelen felindulásból nyilatkozott ekkorát, akkor olvassuk el a másik fideszes pártlap, a Napi Gazdaság Miss Afganisztán című cikkét. Egyrészt nem fognak hinni a szemüknek, másrészt egyből láthatják, hogy itt komolyan (ki)gondolt vádakról van szó. (Lásd még Ara-Kovács Attila írását: Ellenségünk, Amerika – Orbánék megelőző csapása az ötvenes évek szellemében.)

A Magyar Narancs friss számában Teczár Szilárd készített interjút a Párbeszéd Magyarországért társelnökével. Ebből nemcsak a Napi Gazdaság cikkében démoninak beállított szakmai életútjáról mesél részletesen, hanem a baloldali pártok hibáiról és a menekültkérdés lehetséges megoldásairól. No meg persze Kövér Lászlóról, innen ajánlunk egy részletet:

Kövér oda sem néz (2013)

Kövér oda sem néz (2013)

Fotó: MTI

Magyar Narancs: Kövérrel még LMP-s politikusként is több összezördülése volt. Az ügynökvád is előkerült korábban?

Szabó Tímea: Az első nagyobb személyes összetűzésem vele talán 2012-ben volt, amikor a Kétfarkú Kutya Párt matricáját kiragasztottam az ülésteremben. Nagyon berágott, pont aznap szigorították a házszabályt, úgyhogy oda is szólt, hogy legközelebb kitilt az ülésnapról. Azóta is többször megbüntetett PM-es párttársaimmal együtt, összességében milliós összegekre. Házelnökként nem nagy barátja a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának. Az ügynöközés érdekes módon az LMP-ben kezdődött, egy ott maradt vezető kezdte mondogatni Jávor Benedekről, hogy CIA-ügy­nök. Többen figyelmeztettük, hogy ezt abba kellene hagyni, mert lehet ugyan versenyezni üldözési mániában, csak nem biztos, hogy megéri. Megvolt tehát ez a toposz, hogy aki külföldre megy, külföldön tanult, külföldön dolgozott, az biztosan valami globális összeesküvés része. Mára Csurka István írásai elbújhatnak a jobboldal fikcióihoz képest. Nyilván Kövér oldaláról is többször előjött az ügynöközés, bár nyíltan most fogalmazta meg először.

MN: Eddig hogyan fogalmazta meg?

SZT: Ezek afféle folyosói suttogások, hogy „te, figyelj, tudod, hogy a Szabó Tímea CIA-ügynök, nem véletlenül járkál az amerikai követségre”. Az amerikai követségen valóban évekig futott egy program, amelyben fiatal politikusoknak szerveztek néhány hetes utakat az Egyesült Államokba, ahol szenátorokkal, kongresszusi képviselőkkel, gazdasági szereplőkkel ismerkedhettek meg. Jávor Benedek is részt vett egy ilyenen, a következő évben engem hívtak, de akkor volt az LMP válsága, így vezetőként nem tudtam kimenni. A vicc az, hogy többek között Gulyás Gergely és talán még Rétvári Bence is részt vettek ebben, minden pártból volt meghívott. A Napi Gazdaságban vádként szerepelt az is, hogy ott voltam André Goodfriend búcsúbuliján – csak éppen azt felejtették el hozzátenni, hogy a fél Fidesz-vezérkarral együtt. Azt a felvetést sem először hallom, hogy vajon miként kerültem a Harvardra és Afganisztánba. Elképesztően provinciális az a szemléletmód, amely gyanúsnak tart mindenkit, aki valaha az államhatárokon kívül tanult vagy dolgozott.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.