Akkor összecsomagolok és elmegyek – fenyegette a tárgyalás menetét a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) jogi képviselője a Fővárosi Törvényszéken tartott szerdai tárgyaláson. A minisztériumot a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet perelte be, hogy megkapja a „Horváth és Társai Ügyvédi Iroda DLA Piper”-től bruttó 27 millió forintért megrendelt, a nemzeti légitársaság pénzügyi helyzetének rendezésére vonatkozó jogi tanácsadás kapcsán keletkezett dokumentumokat. A megbízást még a Fellegi Tamás vezette NFM adta 2010. novemberben.
A tárgyaláson az NFM jogi képviselője, Berta Hubert József elzárkózott a dokumentum átadásától, arra hivatkozva, hogy a megrendelt munka egy döntés-előkészítő anyag, amire tíz év titoktartás vonatkozik. Egyúttal megkérdőjelezte a bíróság felkészültségét, mondván, nem biztos benne, hogy kellő szakértelemmel tudná megítélni az anyag jelentőségét, ami a nemzetgazdaság érdekének szempontjából stratégiai jelentőségű információkat is tartalmazhat. Ezért még akkor sem adhatná át a bíróságnak, ha az zárt adatként kezelné. Példaként azt vetette fel, hogy bizonyára a Paksi Atomerőmű biztonsági kérdéseiben sem tudna szakértelemmel eljárni, mert nincs atomenergetikai tudományos végzettsége. A bírónő megjegyezte, hogy éppen a közelmúltban folyt le az atomerőművel kapcsolatban egy per, amely során a bíróság szakértő közreműködésével hozott ítéletet. A bírónő azt mondta, ha az alperes nem adja át a dokumentumot, egyáltalán nem tudja megítélni, mi van benne, közölhető-e, vagy hogy szükséges-e szakértő bevonása.
A bírónő többször megkérdezte, van-e az információs törvény által minősített adat a dokumentumban, ami annak nyilvánosságra hozatalát nem engedi. Erre az NFM jogtanácsosa nem válaszolt, azt hajtogatta, ez egy döntés-előkészítő anyag. Mivel pedig döntés még nem született ennek kapcsán, azt nem lehet közreadni.
Az NFM jogi képviselőjének álláspontja egyébként ott bicsaklik meg, hogy éppen a minisztériumnak kellene bizonyítania, hogy az adatkérés megtagadásának indoka jogszerű volt. Egy dokumentum döntés-előkészítő voltának bizonyítása tipikusan úgy zajlik, hogy az alperes zárt iratként azt benyújtja a bíróságra, amiről így a bíróság el tudja dönteni, valóban az-e, és indokolt-e a nyilvánosság korlátozása. A bíró a tárgyaláson nem kérte el a dokumentumot, nem szólította fel az NFM-et annak átadására, csak a 27 milliós iromány, illetve a benne lévő információk jogi státuszáról érdeklődött. Ilyen esetben épp a dokumentum gazdájának az érdeke, hogy a bíróság lássa a perelt anyagot.
Baltay Levente, a TASZ jogi képviselője arra hívta fel a figyelmet, az anyag titkosításáról az NFM-nek mint titokgazdának kellett volna gondoskodni, ami nem történt meg. Megkérdőjelezte, hogy ez az anyag mennyiben tekinthető még döntés-előkészítő anyagnak éppen annak a magyar légitársaságnak az esetében, amely tevékenységet nem végez, felszámolás alatt áll. Az NFM úgy válaszolt, az anyag nem is biztos, hogy csak a Malévről szól, egy leendő nemzeti légitársasággal összefüggő döntés-előkészítéseket is tartalmazhat. Baltay szerint egy leendő légitársaságnak aligha lehet a pénzügyi helyzetét rendezni, mivel az még nem létezik. Kérdésére válaszolva az NFM ügyvédje nem tudta megmondani, van-e benne szó a Maléven kívül más társaságról is.
Az NFM képviselője a tárgyaláson arrogánsan, lekezelően és sokszor indulatosan viselkedett a tárgyalást vezető bíróval, illetve a TASZ képviselőjével. Egy alkalommal felszólította a bírónőt, hogy olvasson fel egy paragrafust az általa kijelölt törvényből. Többször a bírónő szavába vágott, majd megkérdőjelezte, hogy a magnetofonra rögzített szavát hitelesen diktálta-e jegyzőkönyvbe – emiatt aztán elnézést kért. A per korábbi tárgyalására utalva azt vetette a bírónő szemére, hogy előzőleg prejudikált, amikor az anyagot nem döntés-előkészítő jellegűnek minősítette. A bírónő visszautasította az NFM képviselőjének állítását, aki erre azzal fenyegetőzött, ha ez nem kerül jegyzőkönyvbe, úgy megteszi a szükséges lépéseket. Ezt követően feldúltan azt kérte jegyzőkönyvbe venni, hogy amennyiben a bíróság nem minősítette az anyagot a korábbi tárgyaláson, akkor ő nem mond igazat, ő az, aki hazudik, nem a bíróság.
A TASZ szerint a vonatkozó jogszabály, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény rendelkezései alapján a pernek egyetlen jogszerű kimenetele lehet. Mivel az NFM nem bizonyította, hogy a kért dokumentum döntés megalapozását szolgálja, azt át kell adnia a TASZ-nak. (A perről a TASZ közleményét lásd itt ).
A per decemberben ítélethozatallal zárul első fokon.
