Mentelmi joga felfüggesztését kérte Fekete-Győr

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 12.

Belpol

A rabszolgatörvény elleni tüntetés óta húzódik az ügye, most került bírósági szakaszba. 

"Nem bújok a mentelmi jogom mögé – azt kértem az Országgyűlés Mentelmi bizottságától, hogy függessze fel a mentelmi jogomat" – írta Facebook-oldalán Fekete-Győr András, a Momentum volt elnöke, akinek 2018 decembere óta húzódik egy rendőrségi ügye.

Mint ismert, 2018 decemberében a rabszolgatörvény elleni tüntetésen a Kossuth téren Fekete-Győr is meggyújtott egy füstfáklyát, amit aztán az ügyészség szerint eldobott, saját állítása szerint a játékboltban is kapható füstszórót csak a rendőr-sorfalak közé "ejtette".

Az ügyészség 2020 szeptemberében emelt vádat ellene, a vádirat úgy szól, hogy Fekete-Győr és társai "a Parlament épületének védelmét ellátó rendőrsorfalba különböző tárgyakat – köztük üveget és pirotechnikai eszközt – dobtak, illetve tüntetőtársaikat és a rendőröket lökdösték azért, hogy a sorfalat áttörjék". Fekete-Győr szerint ugyanakkor a füstszóró senkit nem talált el, karcolást sem okozott.

A politikus azt is írta, hogy a magyar jogrend csodája, hogy 400 nap elteltével emeltek ellene vádat ezért a teljesen veszélytelen cselekedetért, hogy aztán most, négy évvel később jusson az ügy a bírósági szakasz célegyenesébe. 

"Jogot végeztem, pontosan tudom, hogy veszélytelen eszközök földre dobása nem bűncselekmény.

Ennek ellenére nem fogok az országgyűlési képviselőket megillető mentelmi jog mögé bújni – ezért ma azt kértem a mentelmi bizottságtól, hogy függessze fel mentelmi jogomat, pont úgy ítélhessen a bíróság az ügyemben, ahogy egy nem-képviselő állampolgár esetén tenné. Vállalom a tetteim következményeit, akkor is, ha nevetségesnek és politikailag motiváltnak tartom az eljárást" – írta, hozzátéve, hogy egyébként majd egyszer érdemes lenne arról is beszélni, hogy miért húzódnak Magyarországon az övénél sokkal fontosabb perek is évekig. 

Egyébként íme az ügyészségi videó Fekete-Győrről és a volt DK-s, jelenleg momentumos Szarvas Koppány Bendegúzról: 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.