Mi az a közösségi gyűlés, és mi a szerepe a közügyek intézésében?

Belpol

Véletlenszerűen, ám demográfiai mutatók alapján kiválasztott idegenek ülnek le egymással beszélgetni, majd több alkalom után – szakértők segítségével – konkrét javaslatokat tesznek le a helyi önkormányzat asztalára. Ez a közösségi gyűlés, a közügyek intézésének új útja. A szabályairól és itthoni alkalmazásáról a módszer hazai szakértőjét, Bördős Évát kérdeztük.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. július 14-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyar Narancs: Az önkormányzatok rendszeresen tartanak lakossági fórumokat és közmeghallgatásokat olyan témákban, amelyek megosztják, illetve fokozottan érdeklik a közvéleményt. A közösségi gyűlés miben tud mást nyújtani?

Bördős Éva: A közösségi gyűlés elmélete néhány évtizeddel ezelőtt abból az igényből indult ki, hogy jobban és hatékonyabban kellene bevonni az embereket a közös ügyeinkről folytatott gondolkodásba. Az látszott ugyanis, hogy a részvétel a közügyekben egyre inkább egy privilegizált csoportnak, jellemzően a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, jobb módú állampolgároknak a kiváltságává válik, míg a társadalom többi része egyre apolitikusabb lesz. Az általános állampolgári hit és bizalom megingott a demokratikus intézményrendszerben, egyre többen érzik úgy, hogy nincs semmilyen ráhatásuk arra, hogy akár a közvetlen környezetükben milyen irányba mennek a dolgok. Az eddig használt részvételi eszközök nagyon alacsony hatékonysággal működnek. A sokszor káoszba forduló közmeghallgatásokra, önkormányzati fórumokra általában csak a közösség hangadói mennek el, vagy azok, akik az épp terítéken lévő témát valamilyen irányba szeretnék terelni; az önkormányzatoknak jellemzően nincs kapcsolatuk a politikából és a közügyekből kiábrándult állampolgárokkal. Így ezek az alkalmak nem feltétlenül a közösséget szolgálják. A közösségi gyűlés módszere alkalmas arra, hogy elérje ezeket a választókat is, így ők is részesei lehetnek a közös gondolkodásnak.

A közösségi gyűlés tagjainak a kiválasztása ugyanis több lépcsőben, véletlenszerűen történik. Az eddigi itthoni gyakorlat alapján az önkormányzat először lekérte az adott településen élő tízezer, a Népesség-nyilvántartó által véletlenszerűen kiválasztott lakos adatait, akiknek meghívót küldött a gyűlésre. A meghívóra válaszolók közül sorsoltunk ki ötven embert úgy, hogy ők korcsoportra, nemre, iskolai végzettségre és lakóhelyre nézve reprezentatív módon leképezzék a város 18 év feletti lakosságát. Ők lettek a közösségi gyűlés résztvevői. Ezek 40–200 fősek szoktak lenni, attól függően, hogy mi a téma, mekkora az adott település, régió vagy az ország – mert külföldön van példa számos országos szintű gyűlésre is.

MN: Magyarországon eddig három városban volt közösségi gyűlés, először 2020-ban Budapesten, majd 2021-ben Miskolcon és idén tavasszal Érden. Mi alapján választottak települést?

BÉ: Minden megyei jogú várost megkerestünk azzal a javaslattal, hogy szervezzünk közösen közösségi gyűlést. Végül csak ezzel a három településsel sikerült végigvinnünk az egyeztetéseket, és megszervezni ezeket az alkalmakat. Bár a módszer itthon és a kelet-közép-európai régióban még új, más országokban egyre népszerűbbé válik. A döntéshozók mind több helyen ismerik fel, hogy az ilyen fórumok hasznosak nekik is, hiszen megtudhatják, hogy egy-egy kérdésben mit gondolnak, hogyan priorizálnak az emberek – nem egyénenként, hanem közösségként.

MN: Volt olyan település, amely kifejezetten elutasította a kezdeményezést?

BÉ: Sok helyről választ sem kaptunk, s voltak kifejezetten elutasítók is. Több településről jelezték azonban, hogy az ötlet figyelemre méltó, azonban a járvány miatti elvonások nyomán az önkormányzatoknak szorosabbra kellett húzniuk a nadrágszíjat, így a közösségi gyűlés megvalósítása most nem fér bele a büdzsébe.

MN: Budapesten a klímavészhelyzetről szólt a közösségi gyűlés, Miskolcon a levegő minősége, Érden pedig az agglomerációs problémahalmaz volt a fókuszban. Mi alapján választanak témát?

BÉ: Minden esetben az önkormányzattal közösen határozzuk meg a témát, többkörös egyeztetés után. Olyan ügyeket próbálunk napirendre tűzni, amelyek hosszú távúak, és a lakosságot is kifejezetten érdeklik. Bevonunk helyi érdekcsoportokat, civil szervezeteket, amelyeknek jó rálátásuk vannak a lokális problémákra. A módszertan kifejezetten alkalmas a nehéz, a társadalmat megosztó témák eldöntésére.

 
 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: De vajon egybevág-e az önkormányzat és a lakosság véleménye arról, hogy melyek a megvitatandó témák? Miskolcon nem biztos, hogy elsősorban a levegőminőség foglalkoztatja az embereket, feltehetően inkább aggódnak a súlyos szociális problémák miatt.

BÉ: Ezek komplex kérdések. A levegőminőség ügye összefügg a szegénységgel is, amire reflektáltak is a helyiek az önkormányzat elé beterjesztett javaslatcsomagban. (A városokra lebontott javaslatokról lásd keretes írásunkat – a szerk.) Bár absztrakt dolognak tűnik, valójában a levegőminőség javításának a kérdése összefügg a tömegközlekedéssel, a szemét­égetés mint fűtési megoldás kérdésével, és az épületenergetikával is – ezek pedig mind napi szinten foglalkoztatják az embereket, közvetlen viszonyuk van hozzá.

MN: A témák megvitatása több órát vesz igénybe, két hétvégén keresztül. Gyakorlatilag négy munkanapot tesz ki a közös egyeztetés. A cél pedig az, hogy konkrét javaslatok szülessenek a vita végére. Hogyan jutnak el a résztvevők erre a szintre?

BÉ: A gyűlés két szakaszból áll: az első az ismeretszerzési, tanulási szakasz, a második a tanácskozási. Az első szakaszban a résztvevők a témához értő szakértőkkel konzultálnak, előadásokat hallgatnak meg, amelyek során különböző nézőpontokat ismerhetnek meg. Ezt követően kisebb csoportokban ún. facilitátorok segítségével dolgozzák fel a témát. Ezután kezdenek el a teendőkön ötletelni, amelyeket később megvitatnak, és addig szűkítik és racionalizálják azokat, amíg használható javaslatok nem lesznek belőlük. Ez jól megtervezett és strukturált folyamat.

MN: Jelen van-e az önkormányzattól is valaki, aki jelezheti, ha a javaslatok nagyon irreálisak?

BÉ: Igen, Érd esetében már úgy alakítottuk az eseményt, hogy az önkormányzat képviselője jelen legyen, és reagáljon már az első körös javaslatokra is. Tehát egy még közvetlenebb, kétoldalú kommunikáció is volt már a harmadik közösségi gyűlésen. A tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy ha megfelelő teret és fórumot kapnak az emberek, akkor sokkal racionálisabb, megfontoltabb javaslatokat tesznek, mint ahogyan azt előzetesen a döntéshozók várnák, és képesek felelősen, a hosszú távú szempontokat is szem előtt tartva állást foglalni még a nehéz kérdésekben is.

MN: Mi valósult meg eddig a javaslatokból? Nyilván Érd esetében még korai erről beszélni, de mi a helyzet a budapesti és a miskolci javaslatcsomaggal?

BÉ: Egy közösségi gyűlés sikerét többféleképpen lehet mérni. Az egyik, hogy a döntéshozó mit kezd az asztalára letett javaslatokkal, a másik pedig, hogy maga a folyamat milyen, és mit ad az abban résztvevőknek. De itt Magyarországon, ahol nagyon polarizált a társadalom, már az is nagy szó, hogy egyáltalán létrejönnek ilyen alkalmak. Nemcsak az állampolgárok és a döntéshozók között indul meg valódi párbeszéd a helyi ügyekről, hanem olyan lakosok is kapcsolatba kerülnek egymással, akik egyébként soha nem vitatnák meg közösen ezeket a kérdéseket. Mindez növeli a közös ügyek iránti elkötelezettséget, valamint a megértést, a szolidaritást is. De fontos az is, hogy javul a vitakultúra minősége.

Az elvárás a gyűléseken általában az szokott lenni, hogy a döntéshozó megígérje, hogy nyilvánosan reagál a gyűlés végső javaslataira, és pontosan nyilatkozik arról, hogy mi az, amit biztosan meg fog valósítani, és mi az, amivel nem tud, nem akar foglalkozni. Ha a döntéshozó hosszú távon teljesen ignorálja a közösség javaslatait, annak persze lehetnek politikai következményei.

A miskolci gyűlés esetében az önkormányzat nagyon komolyan vette a közösségi gyűlést, és a javaslatok megvalósítása során is együttműködik a közösségi gyűlés bizonyos tagjaival. Például saját kezdeményezésre klímanagyköveteket nevezett ki a jelentkező tagok közül, akikkel a mai napig közösen dolgozik. Miskolcon egyelőre jó irányba haladnak a dolgok, több javaslat már megvalósítási szakaszban van, de vannak olyanok is, amelyek még éveket vehetnek igénybe. A budapesti javaslatok nagy része pedig az eredeti vállalásoknak megfelelően bekerült a 2021-es budapesti klímastratégiába – az persze már más kérdés, hogy azt hogyan fogja érvényesíteni a főváros.

MN: A három gyűlés alapján mik a tapasztalatok, mennyire kellett edukálni a résztvevőket azzal kapcsolatban, hogy kulturált és érdemi vita jöjjön létre?

BÉ: Az embereknek érezhetően nagy igényük van arra, hogy egymással beszélgessenek, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy – köszönhetően a módszertannak is – alapvetően konstruktív mederben zajlanak a beszélgetések. A visszajelzések alapján a legnagyobb élmény a résztvevők számára egyébként az, hogy kikerülnek a saját buborékjukból, és olyanokkal beszélgetnek, akikkel alapesetben nem feltétlenül ülnének le egy asztalhoz.

MN: Egy-egy ilyen alkalom létrehozásának komoly költsége is van, a résztvevők napidíjat is kapnak. Az esemény finanszírozásához az önkormányzatok is hozzájárultak, azonban a nagy részét a DemNet fizeti. Miből?

BÉ: Eddig a donorjainknak köszönhetően tudtuk megszervezni a közösségi gyűléseket, de a cél természetesen az, hogy a módszertan beépüljön az önkormányzatok életébe, és saját maguk kezdeményezzék és finanszírozzák ezeket. Hosszú távon pedig akár intézményesült folyamat is lehet belőlük – ahogyan arra már külföldön látunk is példákat.

MN: Fleck Zoltán, aki Márki-Zay Péter közjogi stábját vezette a kampányban, korábban úgy nyilatkozott, hogy ha megnyeri az ellenzék a választást, akkor rendszeresítené a közösségi gyűléseket, évente egyet biztosan tartanának. Ehhez azonban nem kell választást nyerni, az ellenzék most is nyugodtan élhetne ezzel az eszközzel. Volt, aki megkereste ezzel kapcsolatban a DemNetet?

BÉ: Minden döntéshozó számára hasznos lehet ennek a módszernek az alkalmazása, hiszen a közösségi gyűlésen megszülető javaslat mögött hatalmas legitimáció is van. Üdvözlendőnek találnám, ha lennének olyan politikai erők, amelyek elköteleződnek a módszertan mellett, és rendszeresek lennének a közösségi gyűlések országos szinten is. De nem szeretnénk pártpolitikai síkra terelni ezeket a beszélgetéseket. A közösségi gyűlések politikai oldalakon átívelő kezdeményezések, amelyeknél nem pártpolitikai szempontok dominálnak, hanem a közös ügyeink megvitatása. Kulcsfontosságú például, hogy bár egy közösségi gyűlés előkészítése a döntéshozóval együtt történik, a folyamat megtervezése és lebonyolítása már a döntéshozótól függetlenül zajlik. De természetesen kapcsolatban vagyunk politikusokkal.

MN: Külföldön mennyire sikeres ez a módszer? Írországból és Franciaországból érkeztek hírek az alkalmazásáról.

BÉ Egyre több kormány és döntéshozó látja meg a benne rejlő lehetőségeket, az OECD statisztikái szerint az elmúlt években már több mint 400 hasonló kezdeményezést tartottak világszerte. A közösségi gyűlések sok esetben olyan kérdéseket billentettek ki a holtpontról, amelyeket a politika se lenyelni, se kiköpni nem tudott. Az egyik legemlékezetesebb valóban az az ír közösségi gyűlés volt, amelyet az abortuszszabályozás megvitatására hívtak össze, méghozzá országos szinten. Ez a gyűlés ágyazott meg az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosításnak. (A vitát követően népszavazást tartottak, majd az abortuszt legalizáló törvényt fogadott el az ír parlament 2018-ban. Ennek értelmében a terhességet a magzat 12 hetes koráig meg lehet szakítani, és később is, ha az anya egészsége vagy élete veszélybe kerül a terhesség során – CS.-E. E.)

A másik gyakran emlegetett példa az Emmanuel Macron francia elnök által a sárgamellényesek tüntetéseit követően összehívott klímagyűlés. Az elnök akkor azt mondta, hogyha a francia társadalom ennyire elveti a karbonadó általa beterjesztett ötletét, akkor induljon valódi társadalmi konzultáció, és találjanak megoldást közösen a klímaváltozás kihívásaira. A közösségi gyűlés végén részletes, 60–70 tételes javaslatcsomag született, ennek egy részét már el is fogadta a francia kormány. A gyűlés tagjai pedig egyesületet is létrehoztak, amely a megvalósítási folyamatot követi nyomon.

MN: Magyarországon lesz folytatás további önkormányzatokkal?

BÉ: Nagyon bízunk benne. Már többen is megkerestek minket, és nemcsak városokkal, hanem budapesti kerületekkel is zajlanak az egyeztetések. A magyar társadalomnak rengeteg kibeszéletlen ügye és közösen megoldandó feladata van. A közösségi gyűlések fontos szerepet tölthetnek be ezekben.

Miről beszéltek?

A budapesti eseményen egyebek mellett az épületenergetikai támogatási program kidolgozása, a zöld felületek növelése, az agglomerációval összehangolt közösségi közlekedés fejlesztése, a belvárosi autóforgalom korlátozása és a csapadékvíz hasznosítása volt terítéken.

Miskolcon a többi közt a hatékony tömegközlekedés volt a téma: a menetrend újragondolása az utazó tömeg figyelembevételével, a tömegközlekedés elsőbbsége más járművekkel szemben. A résztvevők kommunikációs programot javasoltak a környezetvédelmi ismeretek bővítésére az önkormányzat kommunikációs felületein, s átfogó önkormányzati zöldítési programot, beleértve a foghíjtelkek és romos épületek kezelését is; valamint az ilyen irányú közösségi kezdeményezések (közösségi kert, paneltető-zöldítés) támogatását. Szó esett kályhacsere-mintaprogram indításáról az energiaszegénységben élők számára egy kiválasztott területen, amit a helyes tüzeléstechnika oktatása egészítene ki.

Érden a polgárok az útrendszer átgondolását vitatták meg, célként a kerékpáros közlekedés elősegítése fogalmazódott meg – a forgalomcsillapítás, biciklitárolók kialakítása, kísérleti fizetős parkolási zónák kijelölése a belvárosi részen. Egyetértettek abban is, hogy átfogó csapadékvíz-gazdálkodási tervet kéne kidolgozni, sőt, egy új – a zöld felületek, illetve a közterek átgondolt fejlesztését tartalmazó – városfejlesztési koncepcióról, továbbá a Duna-part átgondolt turisztikai fejlesztésének szükségességéről is szó esett.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk