Mi lesz a hajléktalan emberek állataival, ha életbe lép az új szabálysértési törvény, és tilos lesz életvitelszerűen közterületen tartózkodni?

  • narancs.hu
  • 2018. október 14.

Belpol

Jó kérdés, mert ezt például nem szabályozza az új rendelet.

Október 15-én, hétfőn lép életbe az alaptörvény módosítása nyomán született új szabálysértési törvény, mely a hajléktalanságban élőket érintő passzusa kimondja: tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.

Eszerint országosan törvénybe ütköző lesz, ha a megfelelő lakhatással nem rendelkező emberek az utcán tartózkodnak. Az új szabályok értelmében, ha 90 napon belül háromszor is „segítségnyújtás útján” figyelmeztetnek a rendőrök egy hajléktalan embert amiatt, mert közterületen él, szabálysértési eljárást indítanak ellene.

Az Utcajogász összeállított egy kimerítő, a meglévő információkkal szolgáló hasznos kisokost , a közterületen tartózkodás szabályairól.

Bár a rendelet még életbe sem lépett, az október 12-i Magyar Közlönyben foglaltak szerint a kormány gyors módosítást eszközölt: azokat az ingóságokat, amelyeket a hajléktalan ember nem tud vagy nem akar magával vinni a közterületről az előállítás során, azonosítójellel ellátva kell leltárba venni, kép- és hangfelvételt kell róluk készíteni.

A gyorsan romló, bomló, „tárolhatatlan” ingóságokat megsemmisítik, azok értékét pedig nyilván nem téríti meg senki a hajléktalan embereknek. Az ingóságok tárolhatóságának megítélése nyilván a hatóság döntése lesz, ezért simán elképzelhető, hogy azok inkább meg lesznek semmisítve, vagyis el fognak tűnni a hajléktalan emberek tárgyai.

Viszont az élő állat kezelése, a róluk való gondoskodás úgy tűnik, senkinek sem jutott eszébe.

Rengeteg hajléktalan embernek van kutyája, macskája, nyula, egyéb kisállata. Van, akinek nyomorúságos élete egyetlen társa, van, akinek a koldulási segédje. Akárcsak azok az emberek, akiknek fedél van a fejük felett, az utcán élők állattartási szokásai is eltérőek és sokszínűek: van, aki jól bánik az állatokkal, és van, aki üti-veri – állapították meg állatvédő szervezetek, amelyeknek szintén nem világos, véletlenül vagy direkt nem gondolt az új jogszabályban az élő állatokra a kormány.

Bár a szabálysértési törvény maga határozza meg úgy az életvitelszerű közterületi tartózkodás fogalmát, mint amit jellemez a „közterületen alvás, tisztálkodás, étkezés, állattartás”. Vagyis a szabálysértési törvény tényként kezeli, hogy lehetnek állattartó hajléktalan emberek. Viszont a gondolatot a jogalkotó már nem vitte tovább…

Emiatt számos kérdés merül fel. Hogy csak egy-egy példát említsünk:

  • Kóbor vagy kóborló kutya-e a hajléktalan mellett ücsörgő állat, és így a befogásáról gondoskodnia kell-e az önkormányzatnak?
  • Kell-e a „kóbor állat befogása” jogcímen túl más, új jogcímet teremteni és a szerződött gyepmesterek megbízásaiban módosítani az ilyen állatok befogásával kapcsolatos tevékenységet?
  • Mi lesz az oltatlan kutyákkal?
  • Van-e kapacitása az ország gyepmesteri telepeinek az ilyen állatok befogadására, tartására, kezelésére?
  • Honnan fogja tudni a hajléktalan ember, hogy hová, melyik telepre vitték a kutyáját? Képes lesz-e a 14 napos karanténidőszak után a 15. napon elutazni és kiváltani a kutyáját? (Helyhiány miatt a 15. napon teljesen legálisan, törvényi felhatalmazás alapján lehet eutanizálni a gyepmesteri telepeken.)

Az állatvédők ahogy eddig is, ezután is megpróbálnak segíteni erejükhöz mérten a rászoruló, elesett állatok mellett a rászoruló, elesett embertársaikon is. Az új rendelet új problémát szül, amit megpróbálnak közösen, országos összefogásban minél hatékonyabban megoldani.

Felmerülő kérdéseinket elküldtük az illetékes hatóságoknak. Válaszaikat külön cikkben közöljük majd.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.