MIÉP-kampánygyűlés Zuglóban: Egy tégla feljegyzései

  • Kovácsy Tibor
  • 2001. november 15.

Belpol

Csurkáék nagy lendülettel és jó korán kezdenek. Egymás után mutatják be a választókörzetekben a jelöltjeiket, így került sor a múlt héten a budapesti XIV. kerületre is. Szárnyaló szónoki tombolás, nagyszámú, a hívószavakra - homoszexuális, bank, SZDSZ, liberális - fegyelmezetten fújoló, amúgy inkább egykedvűnek tűnő közönség. Hangulati alapozásnak is beillett átkelni az esti Bosnyák téren, ezen a közvilágítási katasztrófán, ahol a kedélyt könyörtelen kitartással vonja be a reménytelenség nyomorúsága, és mire az ember a piac felől a volt BKV-kultúrházhoz ér, már nem képes, de nem is akar csodálkozni semmin. Mondjuk nincs is különösebb csodálkoznivaló, minek is sorolnánk fel a könyvespult kínálatát (Wass Albert, Hóman Bálint, egy Dobos Attila-CD, egyebek) vagy a szemközti nagymagyarországos, trianonos, nagyjainkos nyomatokat, minőség alatti fakszimiléket árusító standét.

Közel a kezdés, a nagyterem zsúfolásig, az ajtók tárva, már csak a kintről figyelők csoportjához csatlakozhatok. Egy mogorva fiatalember - fellépése alapján afféle rendező, a szó egykori, aranysárgával hímzett piros karszalagot idéző értelmében - ritkítani próbálná az ajtóhoz tömörülteket, mondván, hogy elállják a levegő útját, szellőzés ugyanis nincsen. Mert hát ez kommunista kultúrház volt - jegyzi meg egy ugyancsak harminc körüli férfi, és ebben teljes mértékben igaza van.

A baj csak az, hogy alig látom a pódiumot, és az sem segít sokat, hogy hamarosan az előtérben a sarokba állított kisképernyős tévén is figyelni lehet az eseményeket.

Himnusz. Szavalat (Sinkovits Vitai).

Két jelöltet mutat be a gyűlést levezénylő személy, aki lendületes, kemény beszédű, de nem sikerül megtudnom, hogy kicsoda. Az első jelölt Szentmihályi Szabó Péter, akin érezni lehet, hogy még nem tette igazán bensővé, így aztán meggyőző erővel átadhatóvá sem a MIÉP választási győzelmébe vetett magabiztos hitet - meg is jegyezte, hogy erről csak újabban van meggyőződve. Azt viszont már erőteljesebben hangsúlyozta, hogy ettől csak az

aljas, gonosz

embereknek kell félniük, más megoldást viszont nehéz elképzelni tizenkét kemény, boldogtalan, elveszett esztendő után, amely esztendőket olyan ordas eszmék hatották át, mint a marxizmus-leninizmus, illetve a liberális-libertinus hagyományok. Az utóbbi összekapcsolás kétségkívül új irányban szélesítheti a tárgyban uralkodó szellemi zűrzavart.

Szentmihályin is és a másik kerületi jelöltön, Bakos Batu gyógyszerészen, a Nemzeti Szociális Fórum tagján is érezni lehetett: szinte elfogódottan restellik, hogy Csurka szólásra emelkedése előtt kell beszélniük, hibát vétve netán. Bakos azért erőteljesebb: változást és rendet akarunk - mondja -, a megelégelt ellenséget pedig a magzat- és öreggyilkosok társadalmában, a másság ideáljában látja, ugyanakkor nehezményezi, hogy itt a munkát nem jutalmazzák. A

változást renddel

lehet elérni, vagyis végre kell hajtani a törvényeket - kiáltja felénk -, mégpedig nemre, fajra, vallásra, vagyonra és maffia-összefonódásra való tekintet nélkül.

Na, ezt írjam föl! - javasolja egy fiatalember, aki szemlátomást már régóta rosszallja meggyőződése szerint ferdítő célzattal történő jegyzetelésemet. Megköszönöm a segítséget, felírom, és tessék, most itt van, kinyomtatva a Narancsban.

Egy gyújtó hangú szónoki fordulat végre indulatokat csihol, amikor a többi kerületi jelölt kerül szóba, akiktől, ugye, várhatna-e a zuglói polgár változást. Netán Magyar Bálinttól? (Fúj, fúj, fúj!) Vagy az MSZP-s Baráth Etelétől, aki mindazonáltal "egy kicsit jobb"? (Fúj, fúj!) ´ry Csabától netán? (Bizonytalan mormogás, néhány magányos fúj.)

Nem hallom-látom jól, alighanem a levezető elnök az, aki ismerteti a MIÉP és a jelöltek által kötött szerződés pontjait, amelyek szerint a jelöltnek azonosulnia kell a MIÉP-pel, ki kell jelentenie, hogy nem volt tagja népelnyomó szervezetnek, nem alkoholista, nem drogos és nem homoszexuális. (Ez utóbbi megszorítást lelkes tapssal ünneplik az egybegyűltek.)

A fő attrakció természetesen Csurka maga, aki hallhatóan igen nagy gyakorlatot szerzett már a hangrezegtetésben, a csak enyhén túljátszott, fenyegető elfojtottságban és a dühödt harsogásban, amelyet például akkor alkalmaz, amikor az "itt jelen lévő téglák" kedvéért - gyanakvó pillantások méregetnek ekkor, én pedig igyekszem egy jobb híján viszonylag öntudatos tégla arckifejezését felölteni - elismétli, hogy "nekik lesz nemulass". Mármint azoknak, akik részesei a pokolian elrendezett félelemgerjesztő hadjáratnak, amely az "antiszemita", sőt a "jobboldali" kifejezés segítségével folyik. A mai Magyarországon ugyanis erről mindenkinek eszébe jut, hogy volt ez a kommunista időkben,

amikor félni kellett,

amikor ezek a jelzők vérbírói vádak voltak - hogy gazdag ízeitől megfosztva lesilányítsam a szárnyaló kifejtés vérbő hangulati telítettségét.

A buzizás iménti sikerén felbuzdulva Csurka előhozza a Terry Black-ügyet, hogy aztán innen, a sajtó aljassága felől kiindulva rámutasson, hogy még nincsenek szabad választások, hiszen mire a választó elszédeleg az urnáig, balra tolták, sőt tovább, a liberalizmus felé, lebeszélve őt a szeretetről. "Álljon meg a menet, meztelen a gyerek - bocsánat, a királynő!" - botlott meg ezen a ponton a szónoki nyelv, de kúszott, indázott a beszéd tovább, a hallgatóság türelmesen figyelt, helyeslően fel-felmordulva, amikor az afganisztáni háború ürügyén apokaliptikus révületbe esett a pártvezér, belegondolva, mi lesz, micsoda iszonyatos globális felmelegedés, ha Kínában Volkswagenek váltják föl a riksakulit. Innen aztán hazai vizekre eveztünk, vizionáltuk a tisztes, apránként gyarapodó kisipart, a szebb jövőt, amikor majd nem az gazdagodik, akinek Surányi odanyomja a dohányt.

Bevallom, ekkor, másfél óra múltán nem bírtam tovább. És még a hetes buszon is éreztem, mert rám szegeződtek a tekintetek, hogy mindenki tudván tudja: tégla vagyok.

Kovácsy Tibor

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.