"Betörni a fiúklubba" (Nagy Beáta szociológus)

  • - varró -
  • 2001. november 15.

Belpol

Magyar Narancs: Egy 1970-es MSZMP KB-határozat megállapítja, hogy a nők vezető posztokon való részvétele "nem áll arányban alkalmasságukkal, kevés nő tölt be vezető pozíciót, megítélésük a vezetőkiválasztásnál szigorúbb, alkalmasságuknak több bizonyítékát kell nyújtaniuk, mint a férfiaknak". Javult-e a nők munkahelyi státusa a felülről meghatározott nőpolitika következtében? Hogyan reagált szakmai környezetük a pozíciókba juttatott dísznőkre?
Magyar Narancs: Egy 1970-es MSZMP KB-határozat megállapítja, hogy a nők vezető posztokon való részvétele "nem áll arányban alkalmasságukkal, kevés nő tölt be vezető pozíciót, megítélésük a vezetőkiválasztásnál szigorúbb, alkalmasságuknak több bizonyítékát kell nyújtaniuk, mint a férfiaknak". Javult-e a nők munkahelyi státusa a felülről meghatározott nőpolitika következtében? Hogyan reagált szakmai környezetük a pozíciókba juttatott dísznőkre?

Nagy Beáta: A párthatározat pozitív hozadéka volt, hogy több olyan nő került vezető pozícióba, aki rátermett volt, szeretett volna vezető állást betölteni, és képes is volt erre. Ugyanakkor, mivel ezeket a nőket a hivatalos ideológia és a párt juttatta pozícióhoz, környezetük sokkal kevésbé fogadta el őket, mint férfi kollégáikat, rengeteg előítélettel kellett megküzdeniük.

MN: Nőtársaik vagy a velük egyenlő pozícióban levő férfiak részéről találkoztak-e nagyobb ellenállással?

NB: Minden szinten. Ez a mai napig változatlan: azoknak a nőknek is, akik saját erejüknek, képességüknek köszönhetően lettek vezetők, erős társadalmi előítéletekkel kell megküzdeniük, duplán, triplán bizonyítaniuk kell, hogy alkalmasak a feladatra. Mivel kis számban vannak jelen egyes szervezetekben, nem csak saját magukat, hanem a női nem egészét képviselik, állandó rivaldafényben és teljesítménykényszer alatt állnak.

MN: Mi a létjogosultsága annak, hogy a munkaerőpiacot a társadalmi nem (gender) alapján vizsgáljuk? Nem bírálták-e önt szakmai berkekben, hogy ez a téma nem annyira tudományos, mint inkább politikai?

NB: Az ilyen témában kutatók valóban azzal a véleménnyel szembesülnek, hogy léteznek ennél sokkal súlyosabb társadalmi problémák is. Tíz évvel ezelőtt, amikor többen elkezdtük a társadalmi nem kutatását, ugyanilyen vélekedések voltak, ugyanígy a női szociológusok is elbagatellizálták a problémát. Pedig a munkaerőpiac szerte a világon nemek szerint szegregálódik: a legerőteljesebben vannak férfias és nőies foglalkozások. A férfias foglalkozások mindig jobban értékeltek, magasabb a presztízsük, jobb anyagi feltételekkel és előrejutási lehetőségekkel járnak, és stabilabb a munkaerő-piaci helyzetük. Az elnőiesedett foglalkozásokra ezek ellenkezője jellemző. Tehát nem értéksemleges megállapítás, hogy valakinek férfias vagy nőies szakmája van, hanem komoly hierarchiabeli különbségek tapadnak hozzá. Száz évvel ezelőtt a pedagóguspályán nagy számban voltak tanító bácsik, míg mára teljesen feminizálódott ez a szakma. Ennek következtében csökkent a presztízse, és alig lehet megélni belőle.

MN: 1993-ban az ön által megkérdezett gazdasági vezető nők és férfiak háromnegyede vélte úgy, hogy a két nem karrieresélyei nem azonosak. Ennek szerintük az az oka, hogy nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet, és a munkaerőpiacon diszkriminálják a nőket.

NB: A többség azt emelte ki, hogy a nőknek nehéz összeegyeztetniük a produktív és reproduktív szerepeket. Bármilyen női csoporttal, vállalkozókkal vagy akár munkanélküliekkel való beszélgetés már az elején oda lyukad ki, hogy mi van a családdal. A nők és férfiak helyzete aszimmetrikus: a férfiak életében inkább a munkavállalás játszik központi szerepet, és ennek rendelődik alá a családi élet. Ez a nők esetében elképzelhetetlen, vagy ha mégis, az normaszegésnek számít.

MN: A munkaerőpiac nemek szerinti szegregációja a nemi sajátosságoknak vagy a munkahelyi viszonyokban megnyilvánuló diszkriminációnak, esetleg mindkettőnek a következménye?

NB: Mindkettőnek. A könyvemben minden szintet igyekeztem megvizsgálni. Az egyén szintjén az érdekelt, hogyan tudja egy nő megteremteni az egyensúlyt a karrier és a család között; a cégeknél és vállalatoknál arra voltam kíváncsi, mennyire támogatják a nők pozícióba kerülését; társadalmi szinten pedig arra, hogy maga a társadalom mennyire fogadja el a nők vezető gazdasági pozícióját. Ma már a szociológusok egyetértenek abban, hogy a munkahelyi szegregációnak legkevésbé biológiai vagy fiziológiai okai vannak, és a két nem közti különbségek társadalmi konstrukció eredményei. Az a kérdés, hogy ez a különbözőség hogyan válik aszimmetriává, hogyan lesz ebből hatalmi alá- és fölérendeltségek vetélkedése.

MN: Az utóbbi évtizedekben a lányok is megjelennek korábban fiúsnak mondott pályákon.

NB: Azért az a tipikusabb, hogy a lányok és fiúk eleve más pályát választanak. A lányok inkább gondoskodással, ápolással, oktatással, tanítással kapcsolatos területek, a fiúk kreatívabb, műszaki, természettudományos területek felé orientálódnak. Hiába tanul egyre több lány orvosnak, jellemző, hogy nem a magas presztízsű sebészi vagy nőgyógyászi pályára mennek, hanem például rosszabb fizetésű gyermekorvosnak, aki még paraszolvenciából is kevesebbre számíthat. Ezt hívjuk horizontális szegregációnak. A vertikális szegregáció ezzel szemben arra utal, hogy egy adott szakmán belül a foglalkozási létrán felfelé haladva, egyre kevesebb nőt találunk, noha a piramis alján még kiegyenlített a nemek aránya. A nők egy bizonyos ponton beleütköznek az üvegplafonba: megvan a képességük, a szándékuk, mégsem tudnak előrejutni a ranglétrán, nem tudnak betörni a fiúklubba.

MN: Pontosan mibe ütköznek ezek a nők?

NB: Előítéletbe és diszkriminációba. A munkaadók sok esetben a férfi munkavállaló mellett döntenek, mert ő a megbízható, nincs a nyakán a gyerek és a háztartás. Mintha a nő biológiai sorsa lenne, hogy ezek csak rá tartoznak. A nemi sztereotípiák már kisgyermekkortól ezt sugallják: a kislány olyan területeken szerez jártasságot, amelyek később az úgynevezett nőies foglalkozásokkal vannak összefüggésben, míg a fiúk úgynevezett férfias területeken mozognak. Ezt megerősíti az iskolai rejtett tanterv, amely másképp értékeli a fiúkat és lányokat: a lányoknál azt jutalmazza, ha alkalmazkodóak, csendesek, szófogadóak, simulékonyak, a fiúknál pedig azt, ha alkotóak, bátrak, kreatívak. A reklámok és a média szintjén hasonló nemi szerepek jelennek meg. A munkahelyi szervezetek pedig kijelölik a nemek helyét, meghatározzák, hogy ki kerülhet vezető pozícióba, különböző előrejutási csatornákat biztosítanak férfiaknak és nőknek.

MN: Nyugat-Európában a nőkre inkább jellemző, hogy választanak karrier és család közt, mint Magyarországon. Ön azt írja, Magyarországon nem beszélhetünk igazi karrierladykről. A megkérdezett topnők számára egyértelmű volt, hogy gyereket vállalnak.

NB: Magyarországon még mindig több nő tölt be vezető pozíciót, mint egyes nyugat-európai országokban. Interjúalanyaim egy része a nyolcvanas évek elején kezdte karrierjét, az akkori társadalmi, gazdasági és munkaadói környezet pedig sokkal inkább támogató volt, mit a jelenlegi. Nőként könnyebb volt a nyolcvanas években karriert építeni, mint a kilencvenes években, amikor a fiatal férfiak és nők nem napi nyolc, hanem tizenkét órát dolgoznak. A szocialista ideológia szerint elfogadott volt, hogy egy nő dolgozik, és családja van. A kilencvenes években a fiatal nőknek választaniuk kell a kettő között.

MN: Az állami és magánvállalatok vezetői között kevesebb nőt talált, mint a minisztériumok vagy a bankok élén. Mi ennek az oka?

NB: A nők ott lesznek vezetők, ahol többségében női beosztottaik vannak, nehezen képzelhető el, hogy férfi beosztottak feje fölé nő kerül. A kétszintű bankrendszer bevezetésekor, a nyolcvanas évek végén az új kereskedelmi bankoknak képzett pénzügyi szakemberekre volt szükségük. Ezért nagyon is megbecsülték az addig a Nemzeti Bankban vagy minisztériumokban parkolópályán levő, jól képzett és ambiciózus nőket.

MN: Egy olasz szociológus szerint egy nős férfinak öt évvel több szabadideje van, mint nőtlen társának. Az ön által megkérdezett férfi vezetőknek gyakran több gyermekük van, míg a nőknek általában egy. A nők rendszerint lelkiismeretfurdalásról számoltak be, amiért szerintük nem volt elég idejük gyermekükre.

NB: Tóth Olga szociológus kifejezésével élve, a házassági piac nem egyforma a férfi és a női vezetők számára. Egy jól menő férfi menedzser, ha elválik is, viszonylag könnyen tud új társat szerezni, hiszen az ő státusa vonzó. Ezzel szemben a női vezetők arról számoltak be, hogy egy képzett, ambiciózus, jól kereső nő riasztja a férfiakat. Több interjúalanyom azért vált el, mert férje vagy családi környezete nem bírta elviselni, hogy sikeresebb és több pénzt keres, mint társa. A családok többsége korrigálja ezeket a különbségeket: egy angol vizsgálat eredményei szerint a nők gyakran visszafogják karrierjüket, nem vállalnak anyagi vagy státusbeli előrelépést, hogy a családi egyensúly megmaradjon.

MN: A megkérdezett nők lényegesen kedvezőbb családi háttérrel indultak, mint a férfiak. Miért nem tudják ezt hasznosítani szakmai érvényesülésük során? Az egyetemről kikerülve miért a fiúk jutnak rögtön vezető pozíciókba?

NB: Mert még a kedvező és támogató családi háttér se jelent akkora előnyt, mint az, ha valaki fiú. A munkáltató rizikótényezőt lát a női munkaerőben. Nyugat-Európában vagy Amerikában is kevés nő kerül a gazdaság legfelsőbb pozícióiba, de középvezetői szinten magas az arányuk. Rengeteg kutatás foglalkozik azzal, hová tűnik az a képzett női tömeg, amely kiáramlik a közgazdasági egyetemekről, és doktorit szerez.

MN: A megkérdezettek többsége azt állította, sose voltak ambíciói, szinte mentegetőztek, hogy ilyen magas pozícióban vannak, és egyöntetűen azt mondták: magasabbra nem vágynak.

NB: Sokszor rásütik a nőkre, hogy karrieristák. Az interjúkból épp az derült ki, hogy ezek a nők egyszerűen mindössze lelkiismeretesen elvégezték feladatukat, csak kevesen tervezték tudatosan előrejutásukat. Egyetemi hallgató lányaim is gyakran elítélik azokat a fiatal nőket, akik úgymond karrieristák.

MN: Létezik-e férfias, illetve nőies vezetési stílus?

NB: Divatos szólam manapság, hogy ez a nők évezrede lesz. A nőkkel kapcsolatos sztereotípiák szerint a nők kooperatívak, odafigyelők, jobban kommunikálnak, és ezek az úgynevezett nőies tulajdonságok a jövőben felértékelődnek. Nem értek egyet azzal az esszencialista felfogással, hogy létezik valamilyen eredendően nőies vagy férfias tulajdonság. Sokkal több a hasonlóság férfi és nő között képességek és adottságok tekintetében, mint amennyire különböznek egymástól. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozna az újonnan létrehozott Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ.

- varró -

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.