"Betörni a fiúklubba" (Nagy Beáta szociológus)

  • - varró -
  • 2001. november 15.

Belpol

Magyar Narancs: Egy 1970-es MSZMP KB-határozat megállapítja, hogy a nők vezető posztokon való részvétele "nem áll arányban alkalmasságukkal, kevés nő tölt be vezető pozíciót, megítélésük a vezetőkiválasztásnál szigorúbb, alkalmasságuknak több bizonyítékát kell nyújtaniuk, mint a férfiaknak". Javult-e a nők munkahelyi státusa a felülről meghatározott nőpolitika következtében? Hogyan reagált szakmai környezetük a pozíciókba juttatott dísznőkre?
Magyar Narancs: Egy 1970-es MSZMP KB-határozat megállapítja, hogy a nők vezető posztokon való részvétele "nem áll arányban alkalmasságukkal, kevés nő tölt be vezető pozíciót, megítélésük a vezetőkiválasztásnál szigorúbb, alkalmasságuknak több bizonyítékát kell nyújtaniuk, mint a férfiaknak". Javult-e a nők munkahelyi státusa a felülről meghatározott nőpolitika következtében? Hogyan reagált szakmai környezetük a pozíciókba juttatott dísznőkre?

Nagy Beáta: A párthatározat pozitív hozadéka volt, hogy több olyan nő került vezető pozícióba, aki rátermett volt, szeretett volna vezető állást betölteni, és képes is volt erre. Ugyanakkor, mivel ezeket a nőket a hivatalos ideológia és a párt juttatta pozícióhoz, környezetük sokkal kevésbé fogadta el őket, mint férfi kollégáikat, rengeteg előítélettel kellett megküzdeniük.

MN: Nőtársaik vagy a velük egyenlő pozícióban levő férfiak részéről találkoztak-e nagyobb ellenállással?

NB: Minden szinten. Ez a mai napig változatlan: azoknak a nőknek is, akik saját erejüknek, képességüknek köszönhetően lettek vezetők, erős társadalmi előítéletekkel kell megküzdeniük, duplán, triplán bizonyítaniuk kell, hogy alkalmasak a feladatra. Mivel kis számban vannak jelen egyes szervezetekben, nem csak saját magukat, hanem a női nem egészét képviselik, állandó rivaldafényben és teljesítménykényszer alatt állnak.

MN: Mi a létjogosultsága annak, hogy a munkaerőpiacot a társadalmi nem (gender) alapján vizsgáljuk? Nem bírálták-e önt szakmai berkekben, hogy ez a téma nem annyira tudományos, mint inkább politikai?

NB: Az ilyen témában kutatók valóban azzal a véleménnyel szembesülnek, hogy léteznek ennél sokkal súlyosabb társadalmi problémák is. Tíz évvel ezelőtt, amikor többen elkezdtük a társadalmi nem kutatását, ugyanilyen vélekedések voltak, ugyanígy a női szociológusok is elbagatellizálták a problémát. Pedig a munkaerőpiac szerte a világon nemek szerint szegregálódik: a legerőteljesebben vannak férfias és nőies foglalkozások. A férfias foglalkozások mindig jobban értékeltek, magasabb a presztízsük, jobb anyagi feltételekkel és előrejutási lehetőségekkel járnak, és stabilabb a munkaerő-piaci helyzetük. Az elnőiesedett foglalkozásokra ezek ellenkezője jellemző. Tehát nem értéksemleges megállapítás, hogy valakinek férfias vagy nőies szakmája van, hanem komoly hierarchiabeli különbségek tapadnak hozzá. Száz évvel ezelőtt a pedagóguspályán nagy számban voltak tanító bácsik, míg mára teljesen feminizálódott ez a szakma. Ennek következtében csökkent a presztízse, és alig lehet megélni belőle.

MN: 1993-ban az ön által megkérdezett gazdasági vezető nők és férfiak háromnegyede vélte úgy, hogy a két nem karrieresélyei nem azonosak. Ennek szerintük az az oka, hogy nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet, és a munkaerőpiacon diszkriminálják a nőket.

NB: A többség azt emelte ki, hogy a nőknek nehéz összeegyeztetniük a produktív és reproduktív szerepeket. Bármilyen női csoporttal, vállalkozókkal vagy akár munkanélküliekkel való beszélgetés már az elején oda lyukad ki, hogy mi van a családdal. A nők és férfiak helyzete aszimmetrikus: a férfiak életében inkább a munkavállalás játszik központi szerepet, és ennek rendelődik alá a családi élet. Ez a nők esetében elképzelhetetlen, vagy ha mégis, az normaszegésnek számít.

MN: A munkaerőpiac nemek szerinti szegregációja a nemi sajátosságoknak vagy a munkahelyi viszonyokban megnyilvánuló diszkriminációnak, esetleg mindkettőnek a következménye?

NB: Mindkettőnek. A könyvemben minden szintet igyekeztem megvizsgálni. Az egyén szintjén az érdekelt, hogyan tudja egy nő megteremteni az egyensúlyt a karrier és a család között; a cégeknél és vállalatoknál arra voltam kíváncsi, mennyire támogatják a nők pozícióba kerülését; társadalmi szinten pedig arra, hogy maga a társadalom mennyire fogadja el a nők vezető gazdasági pozícióját. Ma már a szociológusok egyetértenek abban, hogy a munkahelyi szegregációnak legkevésbé biológiai vagy fiziológiai okai vannak, és a két nem közti különbségek társadalmi konstrukció eredményei. Az a kérdés, hogy ez a különbözőség hogyan válik aszimmetriává, hogyan lesz ebből hatalmi alá- és fölérendeltségek vetélkedése.

MN: Az utóbbi évtizedekben a lányok is megjelennek korábban fiúsnak mondott pályákon.

NB: Azért az a tipikusabb, hogy a lányok és fiúk eleve más pályát választanak. A lányok inkább gondoskodással, ápolással, oktatással, tanítással kapcsolatos területek, a fiúk kreatívabb, műszaki, természettudományos területek felé orientálódnak. Hiába tanul egyre több lány orvosnak, jellemző, hogy nem a magas presztízsű sebészi vagy nőgyógyászi pályára mennek, hanem például rosszabb fizetésű gyermekorvosnak, aki még paraszolvenciából is kevesebbre számíthat. Ezt hívjuk horizontális szegregációnak. A vertikális szegregáció ezzel szemben arra utal, hogy egy adott szakmán belül a foglalkozási létrán felfelé haladva, egyre kevesebb nőt találunk, noha a piramis alján még kiegyenlített a nemek aránya. A nők egy bizonyos ponton beleütköznek az üvegplafonba: megvan a képességük, a szándékuk, mégsem tudnak előrejutni a ranglétrán, nem tudnak betörni a fiúklubba.

MN: Pontosan mibe ütköznek ezek a nők?

NB: Előítéletbe és diszkriminációba. A munkaadók sok esetben a férfi munkavállaló mellett döntenek, mert ő a megbízható, nincs a nyakán a gyerek és a háztartás. Mintha a nő biológiai sorsa lenne, hogy ezek csak rá tartoznak. A nemi sztereotípiák már kisgyermekkortól ezt sugallják: a kislány olyan területeken szerez jártasságot, amelyek később az úgynevezett nőies foglalkozásokkal vannak összefüggésben, míg a fiúk úgynevezett férfias területeken mozognak. Ezt megerősíti az iskolai rejtett tanterv, amely másképp értékeli a fiúkat és lányokat: a lányoknál azt jutalmazza, ha alkalmazkodóak, csendesek, szófogadóak, simulékonyak, a fiúknál pedig azt, ha alkotóak, bátrak, kreatívak. A reklámok és a média szintjén hasonló nemi szerepek jelennek meg. A munkahelyi szervezetek pedig kijelölik a nemek helyét, meghatározzák, hogy ki kerülhet vezető pozícióba, különböző előrejutási csatornákat biztosítanak férfiaknak és nőknek.

MN: Nyugat-Európában a nőkre inkább jellemző, hogy választanak karrier és család közt, mint Magyarországon. Ön azt írja, Magyarországon nem beszélhetünk igazi karrierladykről. A megkérdezett topnők számára egyértelmű volt, hogy gyereket vállalnak.

NB: Magyarországon még mindig több nő tölt be vezető pozíciót, mint egyes nyugat-európai országokban. Interjúalanyaim egy része a nyolcvanas évek elején kezdte karrierjét, az akkori társadalmi, gazdasági és munkaadói környezet pedig sokkal inkább támogató volt, mit a jelenlegi. Nőként könnyebb volt a nyolcvanas években karriert építeni, mint a kilencvenes években, amikor a fiatal férfiak és nők nem napi nyolc, hanem tizenkét órát dolgoznak. A szocialista ideológia szerint elfogadott volt, hogy egy nő dolgozik, és családja van. A kilencvenes években a fiatal nőknek választaniuk kell a kettő között.

MN: Az állami és magánvállalatok vezetői között kevesebb nőt talált, mint a minisztériumok vagy a bankok élén. Mi ennek az oka?

NB: A nők ott lesznek vezetők, ahol többségében női beosztottaik vannak, nehezen képzelhető el, hogy férfi beosztottak feje fölé nő kerül. A kétszintű bankrendszer bevezetésekor, a nyolcvanas évek végén az új kereskedelmi bankoknak képzett pénzügyi szakemberekre volt szükségük. Ezért nagyon is megbecsülték az addig a Nemzeti Bankban vagy minisztériumokban parkolópályán levő, jól képzett és ambiciózus nőket.

MN: Egy olasz szociológus szerint egy nős férfinak öt évvel több szabadideje van, mint nőtlen társának. Az ön által megkérdezett férfi vezetőknek gyakran több gyermekük van, míg a nőknek általában egy. A nők rendszerint lelkiismeretfurdalásról számoltak be, amiért szerintük nem volt elég idejük gyermekükre.

NB: Tóth Olga szociológus kifejezésével élve, a házassági piac nem egyforma a férfi és a női vezetők számára. Egy jól menő férfi menedzser, ha elválik is, viszonylag könnyen tud új társat szerezni, hiszen az ő státusa vonzó. Ezzel szemben a női vezetők arról számoltak be, hogy egy képzett, ambiciózus, jól kereső nő riasztja a férfiakat. Több interjúalanyom azért vált el, mert férje vagy családi környezete nem bírta elviselni, hogy sikeresebb és több pénzt keres, mint társa. A családok többsége korrigálja ezeket a különbségeket: egy angol vizsgálat eredményei szerint a nők gyakran visszafogják karrierjüket, nem vállalnak anyagi vagy státusbeli előrelépést, hogy a családi egyensúly megmaradjon.

MN: A megkérdezett nők lényegesen kedvezőbb családi háttérrel indultak, mint a férfiak. Miért nem tudják ezt hasznosítani szakmai érvényesülésük során? Az egyetemről kikerülve miért a fiúk jutnak rögtön vezető pozíciókba?

NB: Mert még a kedvező és támogató családi háttér se jelent akkora előnyt, mint az, ha valaki fiú. A munkáltató rizikótényezőt lát a női munkaerőben. Nyugat-Európában vagy Amerikában is kevés nő kerül a gazdaság legfelsőbb pozícióiba, de középvezetői szinten magas az arányuk. Rengeteg kutatás foglalkozik azzal, hová tűnik az a képzett női tömeg, amely kiáramlik a közgazdasági egyetemekről, és doktorit szerez.

MN: A megkérdezettek többsége azt állította, sose voltak ambíciói, szinte mentegetőztek, hogy ilyen magas pozícióban vannak, és egyöntetűen azt mondták: magasabbra nem vágynak.

NB: Sokszor rásütik a nőkre, hogy karrieristák. Az interjúkból épp az derült ki, hogy ezek a nők egyszerűen mindössze lelkiismeretesen elvégezték feladatukat, csak kevesen tervezték tudatosan előrejutásukat. Egyetemi hallgató lányaim is gyakran elítélik azokat a fiatal nőket, akik úgymond karrieristák.

MN: Létezik-e férfias, illetve nőies vezetési stílus?

NB: Divatos szólam manapság, hogy ez a nők évezrede lesz. A nőkkel kapcsolatos sztereotípiák szerint a nők kooperatívak, odafigyelők, jobban kommunikálnak, és ezek az úgynevezett nőies tulajdonságok a jövőben felértékelődnek. Nem értek egyet azzal az esszencialista felfogással, hogy létezik valamilyen eredendően nőies vagy férfias tulajdonság. Sokkal több a hasonlóság férfi és nő között képességek és adottságok tekintetében, mint amennyire különböznek egymástól. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozna az újonnan létrehozott Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ.

- varró -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.