Magyar Narancs: 1994-ben és 1998-ban Demszky Gábor kampányfőnöke, majd tanácsadója, 1999-ben az SZDSZ kommunikációs igazgatója volt, részt vett az uniós csatlakozásról döntő népszavazás kampányában. Dolgozik most az ellenzéknek?
Bruck Gábor: Kampánycsapatnak nem vagyok tagja, de hetente beszélgetek Dobrev Klárával. Élete legnagyobb feladata előtt áll, és hátha tud valamit használni abból, amit mondok. Úgy olvassanak, hogy nem vagyok teljesen független elemző.
MN: A felmérések szerint kicsi a különbség a két nagy lista között, akár a Fideszt, akár az ellenzéket hozzák ki népszerűbbnek. Kezdjük az ellenzékkel. A magyar belpolitika még soha nem produkált az elmúlt években történtekhez hasonlót: egy jelentékeny, ám igen heterogén társadalmi csoport érdemi kooperációra kényszerített egymástól eredetileg távol álló politikai erőket.
Bruck Gábor: Az együttműködés mint megvalósuló cselekedet a létező legerősebb kampányüzenet. Egyúttal rámutat egy Orbánnak rémisztő aránytalanságra: a küzdelem egyik térfelén egyetlen ember áll, Orbán. A másik oldalon pedig mindenki más, a teljes politikai spektrum. A hat párt együtt teszi elképzelhetővé és hihetővé, hogy Orbán legyőzhető. De a történetnek van egy másik szála is. Már egy ideje színre lépett az az ellenzéki szavazó, akinek minden ideológiai, kulturális és ízlésbeli különbségét felülírja az a vágy, hogy Orbán bukjon. Persze, maradt még feladat, mert a normális szavazó gondolkodása nem túl konzisztens. Tudja, hogy csak együtt lehet győzni, de eközben nyavalyog, hogy Gyurcsánnyal, a Jobbikkal vagy az MSZP-vel minek. Sajátos úton vagyunk, két évvel ezelőtt a saját rendezvénytermembe nem engedtem be Vona Gábort. Ma beengedném Jakab Pétert. Ehhez nemcsak a Jobbiknak, de nekem is változnom kellett.
MN: Egy jobbikosnak meg Gyurcsányt vagy az MSZP-t kell lenyelnie.
BG: Ahogy a Jobbik nélkül, úgy Gyurcsány nélkül sincs ellenzéki győzelem. Gyurcsány egy political animal, aki szerintem ma már többet hoz, mint visz. Van energiája, tapasztalata és tudja, hogyan működik a hatalom, a kormány. Egyébként nem egymás múltját kell elfogadni, hanem a közös jövőt és a gondolatot, hogy akkor válunk európaivá, ha megtanulunk együttműködni. Ez a mi iskolaérettségünk legfontosabb kritériuma. Hatalmas erő lehet az együttműködésben. Például, mind a hat pártnak lehet egy-két telitalálatos ötlete – és ez már több mint tíz. Mindegyiknek van néhány jó szakértője: és a hatszor néhány, az sok.
MN: Általános vélekedés szerint a listák versengését a választásokon majdan részt vevő, de jelenleg még bizonytalan pártpreferenciájú szavazók döntik el. Ők hogyan győzhetők meg?
BG: Az ellenzék már sok hónapja nagyobb, mint a Fidesz. A felmérések szerint tartósan vezet legalább 4 százalékponttal. A bizonytalan szavazókon pedig nem aggódnék túl sokat, mert belőlük többnyire az ellenzék profitál. Jövőre belép durván 350 ezer potenciális első szavazó. Ők nem igazi bizonytalanok, nekik csak most jön el az idő, hogy megkérdezzék: akarok-e szavazni vagy sem, és ha igen, kire? Egyébként a mai állás szerint a nagyobb részük Fidesz-ellenes. Marad még így is sok bizonytalan, de nagy részük nem fog szavazni. Akik az utolsó pillanatban mégis elmennek szavazni, azok kétharmada, háromnegyede az ellenzék mellé áll. Ez jogosan zavarja Orbánt.
MN: Ezt mire alapozza?
BG: Emlékszem, Amerikában 1960 és 1996 között kilenc elnökválasztás volt, és mind a kilenc választáson a bizonytalanok többsége végül a kihívóra szavazott. De nálunk is ez történt 2002-ben vagy 2019 őszén az önkormányzati választáson. Az ellenzék lényegesen jobban szerepelt, mint ahogy a felmérések alapján vártuk. Reálisan nézve, ha az ellenzéknek megbízható előnye van, akkor a majdani bizonytalanokkal együtt tovább nőhet az előnye. Így állunk most, noha vidéken még kevesen gondolják, hogy az ellenzék nyerhet. De ez is változhat, az összefogásnak lesz elég felhajtóereje – és ezt a vidéki szavazó is előbb-utóbb érezni fogja. Egyáltalán nem kizárt a jelentős ellenzéki győzelem.
MN: Ön szerint eddig hogyan teljesít az ellenzéki együttműködés?
BG: Jobban, mint vártam. Nem tudom, ki az ész a Jobbikban, de érti, hogy az előválasztást Budapesten és a nagyobb városokban lehet megnyerni. Így a vidéken népszerű Jakab Péternek nincs igazi esélye. Ha ez így van, akkor Jakab Péter lehet 100 százalékig konstruktív. Jól mutat, amikor a DK-s vagy MSZP-s jelölt kezét emeli a magasba. Hálás szerep, és lehet, hogy 2022-ben a Jobbiknak lesz a legnagyobb ellenzéki frakciója. De nyerhet még valamit: kijöhet végre a karanténból. Jakab olyan a parlamentben, mint a GPS, amely öt szóval elvisz bárhova. Ugyanilyen egyszerűen beszél a politikáról is. A nép lakótelepen él és paprikás krumplit eszik. A másik oldalon van a tolvajbanda luxushajókkal. De az ellenzék összefog és elkergeti a bűnszövetkezetet úgy, hogy a hajók és a kastélyok maradnak. Ez világos beszéd – és az elmúlt hónapokban a Jobbik támogatottsága majdnem megduplázódott.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
