Kóka János korábban az SZDSZ elnöki feladataival indokolta, hogy az év végéig távozik a kormányból (lásd: Úgy megy, hogy marad, Magyar Narancs, 2007. július 26.); utódjaként a sajtóban több név is megjelent, mára azonban egyetlen esélyes név maradt a kalapban. A Narancs információi szerint a liberális párt felső vezetésében
nyílt titok,
hogy a gazdasági miniszter eddigi kabinetfőnökét látná szívesen utódjaként. A formális döntést majd ugyan csak valamikor október körül hozza meg a kisebbik kormánypárt ügyvivő testülete (üt), ám javaslati joga Kóka pártelnöknek van.
Elnökké választása után Kóka rögtön beleszaladt egy pofonba, amikor Molnár Lajos váratlan lemondását követően favoritja, Erdős Attila orvos-közgazdász helyett a tárca addigi államtitkárát, Horváth Ágnest jelölte az egészségügyi minisztérium élére az üt, amiben nagy szerepe volt Demszky Gábor és Fodor Gábor alkalmi szövetségének. (Lásd: Egészséges színek, Magyar Narancs, 2007. április 26.) A hasonló blamázst elkerülendő, Kóka ezúttal óvatosabb: megszondázta a pártvezetést, mielőtt meghozta volna a döntését. Információink szerint érdemi ellenállás az ügyvivők részéről ezúttal nem várható, noha több vezető liberális politikus szerint is probléma, hogy a Kóka-Kákosy-váltással gyengül a kormányban az SZDSZ, mivel politikai értelemben a kabinetfőnök nem köthető a párthoz.
Kákosy eddig jóformán nem szerepelt a nyilvánosság előtt; neve is elsősorban a néhány éve elhunyt neves egyiptológus-akadémikus nagybátyja, Kákosy László miatt lehet ismerős sokaknak. A 38 éves, jogász végzettségű tisztviselő - a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) honlapján föllelhető önéletrajza szerint - összesen kilenc évet húzott le a Magyar Nemzeti Banknál főként jogi szakértőként, illetve öt esztendőn át volt a jegybank párizsi képviselője is. A tárca tájékoztatása szerint nincs közös előélete mostani miniszterével, személyzeti tanácsadó (fejvadász) cég ajánlására került a miniszteri kabinetfőnöki posztra 2004 októberében, nem sokkal Kóka kinevezése (azaz az első Gyurcsány-kormány megalakulása) után. A pozíció már akkor is bizalminak számított, és a tavalyi kormányalakítással együtt járó közjogi átszervezés miatt formálisan is megnőtt a súlya: a kabinetfőnökök vették át a megszűnt közigazgatási államtitkárok funkcióinak túlnyomó részét, és így a minisztériumi hierarchia harmadik helyére kerültek. Kákosy politikai súlyát már ma is az adja, hogy forrásaink szerint egyértelműen "ő viszi a házat" - legalábbis Kóka SZDSZ-elnökké választása, de még inkább a liberálisok belső kampányának kezdete óta ("kifelé" Garamhegyi Ábel államtitkár képviseli a minisztériumot). Kákosynak az operatív munkában eddig is játszott meghatározó szerepét jelzi az is, hogy ő jegyzi a GKM 2013-ig szóló középtávú stratégiáját, éppúgy, mint az idei évre szóló intézkedési tervet. (A GKM-nek összesen három posztra kell alkalmas jelöltet találnia: Kóka megüresedő posztja mellett Garamhegyi egyszerre csak az egyiket tudja betölteni a számára kreált külgazdasági kormánybiztosi pozíció és az államtitkárság közül.) Bár a döntésig hátralévő csaknem két hónapban elvileg újabb miniszteraspiráns is kinőheti magát, Kákosynak is megvan a lehetősége, hogy fölkészüljön a feladatra: információink szerint már a kommunikációs csapatot keresik számára, amely a nyilvános szereplésekre készíti föl az eddigi háttérembert.
Kákosy tehát egyelőre csak informális miniszteraspiráns: még a szabaddemokrata középréteg, például a párt megyei elnökei sem ismerik - de
megismertetését megkezdték
már a koalíció mögött álló meghatározó üzleti szereplőkkel (például Erős János MFB-elnökkel is). Az SZDSZ irányadó politikusai közül Magyar Bálint, a párt ügyvivője áll leginkább szemben az ötlettel; úgy tudjuk, Magyar informálisan a párt több vezetőjének is fölvetette a tárcacsere lehetőségét. Az összevont gazdasági és közlekedési területet felügyelő minisztériumot 2002-ben kapta meg az SZDSZ - a koalíciós Medgyessy-kormány megalakulásának gyakorlatilag ez és az oktatási tárca liberális kézbe kerülése volt a feltétele. Az alkut máig sérelmező szocialistáknak 2006-ban sikerült visszaszerezniük az oktatást (Hiller István akkori MSZP-elnök bársonyszékbe kerülésével), ám az SZDSZ megtartotta a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, amelybe ráadásként beolvasztották az informatikát is. Magyar Bálint tavaly nyár elején kénytelen volt megválni az oktatási tárcától, és a fejlesztési kabinet humánerőforrásokat felügyelő államtitkára lett, vagyis az uniós pénzelosztást irányítja ugyanazon a területen. Habár Magyar nem nevezte meg, melyik minisztériumot kellene igényelnie az SZDSZ-nek a GKM-ért cserébe, szabaddemokrata forrásaink szerint az oktatás élére térne viszsza. De hallottunk olyan gondolatkísérletet is, miszerint a neki tavaly májusban fölajánlott külügyi tárcával kapcsolatban gondolta volna meg magát (aminek a vezetését Magyar Bálint akkor azzal utasította el, hogy nem jolly joker ő), esetleg a júniusban önkormányzati miniszterré avanzsált Bajnai Gordont szabadítaná meg a fejlesztési terület gondjától - amit viszont Gyurcsány Ferenc utasítana el minden bizonnyal, hiszen a kormányfő eleddig ragaszkodott ahhoz, hogy nem növeli a minisztériumok számát (igaz, idén azért létrehozott két tárca nélküli miniszteri posztot). Akár valós információkról, akár könnyed nyári pletykákról van szó, ezen ötletek kivitelezésére mindenképpen kevés az esély, mivel ezúttal az üt-n belül komoly súllyal jelen lévő főpolgármester nem kíván konfrontálódni Kókával, míg a testületben hasonlóan erős környezetvédelmi miniszternek egyenesen kedvez, ha egy pártpolitikailag súlytalan személy kerül a kormányba: így ugyanis ő marad az egyetlen köz- és elismert liberális tárcavezető.
Kákosyn keresztül Kókának továbbra is rálátása lesz a GKM ügyeire, ami az általunk megkérdezett szabaddemokraták szerint a pártelnök politikai jövője miatt igen fontos. Innen nézve illúziónak tűnik a mindenekelőtt az ellenzékre (különösen a Fidesz elnökhű irányvonalára) jellemző azon remény, miszerint Kóka a kormányból való távozásával az SZDSZ kilépését készítené elő a koalícióból. Ennek a leghalványabb jelét sem tapasztaltuk, és nemcsak azért, mert nyilván nehéz megválni a sofőr kezelte Audi-kulcstól, hanem azért is, mert a liberális prominensek időszerűtlennek tartják e kérdést. Különben is: a liberális tárcákat pártelnökként befolyásoló Kóka, aki ráadásul a decemberre várható távozása után is része lesz a döntéshozatalnak, mint a formálissá tett nyolcfős koalíciós kabinet tagja, ugyan miért készülne a koalíció felmondására.
