Vállalkozó kedvű egyház Szombathelyen: Játék a parkkal

  • Matkovich Ilona
  • 2007. augusztus 30.

Belpol

A szombathelyi evangélikus egyházközösség két szeretetotthont működtet a városban: a saját tulajdonú, Túróczy Zoltán emelt szintű idősotthont, és a megyétől fenntartásba átvett, kéthektáros őspark közepén álló Johanneum Diakóniai Központot. Utóbbiba egyszeri belépési díj nélkül is bejuthatnak az idősek, illetve az intézeti ellátásra szoruló fogyatékkal élők. De minden bonyolultabb, mint elsőre látszik.
A szombathelyi evangélikus egyházközösség két szeretetotthont működtet a városban: a saját tulajdonú, Túróczy Zoltán emelt szintű idősotthont, és a megyétől fenntartásba átvett, kéthektáros őspark közepén álló Johanneum Diakóniai Központot. Utóbbiba egyszeri belépési díj nélkül is bejuthatnak az idősek, illetve az intézeti ellátásra szoruló fogyatékkal élők. De minden bonyolultabb, mint elsőre látszik.

Szombathely belvárosában, az evangélikus templom és parókia rózsakertje mögött impozáns, többerkélyes épület emelkedik, a gyülekezet tulajdonában lévő Túróczy Zoltán emelt szintű, harmincfős idősotthon. Az épület alapkőletétele 1998-ban egy napra esett G. Labossa György parókus lelkész beiktatásával. Miután a helyi alig százfős gyülekezet visszakapta az egykori templomkertet, egy gyülekezeti tag 40 milliós adományából hamarosan belefogtak az otthon építésébe. A közösség közhasznú alapítványt hozott létre, s ezen keresztül fogadta, illetve fogadja azóta is az adományokat. Az ügybuzgó fiatal lelkész egyházi, külföldi támogatással és a kellő ügyességgel vitte végig a 130 milliós beruházást; a pártokkal egyeztetve elérte, hogy az egyházi kezdeményezést kiemelten kezeljék, s felvegyék a címkézett városi támogatások közé. Az akkori visszatérítési szabályok megengedték, hogy a Vas megyei adóhivatal elnöke saját jogkörben egyszeri engedélyt adjon a beruházás utáni forgalmi adó visszatérítésére.

"Ide elsősorban evangélikusok jelentkeznek - mondja G. Labossa György lelkész, miközben végigvezet a ragyogóan tiszta, hűvös folyosókon. - Igyekszünk olyanokat felvenni, akik saját elhatározásukból és nem a család unszolására jönnek hozzánk. Azt szoktam mondani az időseknek, hogy a beköltözéssel életük utolsó nagy döntését hozzák meg. Amíg a legtöbb idősotthonban egyszeri belépési díjat fizetnek a beköltözők, az egyházi intézményeknél ilyen értelemben nincsen egyszeri hozzájárulás, illetve a befizetendő összeget adományozásnak nevezik. Az egyház mindig is adományokból élt. Nem vagyunk profitorientált intézmény, de szükségünk van olyan forrásokra, amelyekből biztosíthatjuk az épület karbantartását és fejlesztését. Az állami és egyházi normatíva, a lakóktól beszedett havi díj jó esetben a működést biztosítja. A beköltözők általában eladják a lakásukat, abból fizetik be az adományt. Jelenleg közel százan vannak várólistán."

A helyi egyházi vezetőségben hamar megfogalmazódott a terv:

tovább kellene fejleszteni

az időközben kétezer fősre nőtt gyülekezet szeretetszolgálatát. Erre alkalmasnak mutatkozott a Vas megyei önkormányzat tulajdonában álló kéthektáros, félmilliárd forintra becsült őspark, amelyben egy megyei fenntartású gyermekotthon is található. Ez utóbbi teljes felújítása már évtizedek óta esedékes volt, így a megye kapott az ötleten, és megkönnyebbülten adta át az evangélikus egyháznak tartós használatra a teljes ingatlant. 2004 áprilisában a jobboldali többségű megyei közgyűlés akkori elnöke, Markó Péter és Ittzés János evangélikus püspök aláírta az erről szóló megállapodást, amelynek értelmében a gyermekotthon a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába került és a Johanneum Evangélikus Diakóniai Központ nevet kapta. Kezdettől bevonták az intézmény életébe a johannita lovagrendet, itt képzelték el létrehozni dunántúli központját is.

A korábbi gyermekotthonban jelenleg két osztály működik: az idősrészlegben 70 koros, jórészt mentálisan hanyatló állapotú embert, a fogyatékosok részlegében 80 halmozottan és súlyosan akadályozott gyermeket és felnőttet gondoz a 92 fős személyzet. A park összehajló óriásplatánjai alatt lapos tetős, földszintes, lelakott házsorok futnak. A bejárati ajtó felett feszület; G. Labossa György megjegyzi, a korábbi világító delfint cserélték le vele, emiatt több hozzátartozó értetlenkedésének, sőt felháborodásának adott hangot. "Aki beköltözik, annak tudnia kell, hogy egyházi intézmény vagyunk, de presszió nincs, a bentlakók eldönthetik, részt vesznek-e a napi többszöri hittanórán vagy a zenés lelki áhítaton, bár nem hiszem, hogy a vallás bárkinek is káros lenne. Annak a hozzátartozónak, aki nem ért egyet azzal, hogy egy egyházi intézményben mindennapos a hittan és az imádkozás, joga van máshová (értsd: másik városba - M. I.) vinni sérült vagy idős hozzátartozóját" - értelmezi a pluralizmus elvét, majd hozzáteszi: a fejekben való rendteremtéshez hosszú időre és türelemre lesz szükség.

Végigmegyünk a nyáron forró, télen hideg szobákon. G. Labossa elmondja, karbantartásra és fejlesztésre egyelőre nincs keret, pedig elodázhatatlan a fűtési és csatornarendszer komplett cseréje, az épület szigetelésének mielőbbi megoldása, ami a mindenkori fenntartó feladata.

A 10-18 óráig nyitott, sivár épületbelsőben tisztaság fogad. Amióta nemcsak kétnaponta viszik el a pelenkát kimosatni, hanem azt helyben intézik, teljesen megszűnt a vizeletszag. A gondozottak napirendje reggel hatkor gyógyszerezéssel, majd korai, általában meleg reggelivel kezdődik. A fejlesztő foglalkozásokat szabadidős programok követik, ebéd után csendes pihenő, levegőztetés, vacsora, fürdetés. "Állandóan jönnek a különböző egyházaktól, és imádkoztatnak az enyhe meg a középsúlyos fogyatékosokkal. Azt mondják, ők is képesek megérteni, hogy van Isten, és imádkozni kell hozzá - mondja egy gondozónő. Pokrócba csavart csomagot hoz ki a karján az egyik szobából. - Megyünk mosakodni. Izomsorvadás" - mutatja a gyereket, majd hozzáteszi: aki itt dolgozik, nem tesz különbséget a fogyatékos és az egészséges ember között, "etetünk, pelenkázunk, mosdatunk, elfogadunk".

A lelkész szerint a rendszerváltozás óta baloldali többségű (kivéve az 1998-2002 közötti ciklust, a nyelvvizsgabotrányába belebukott fideszes polgármester éveit - M. I.) városi és a megyei önkormányzat, függetlenül attól, hogy utóbbi milyen színű volt, sosem jött ki egymással. "Ha a baloldal megnyeri az önkormányzati választásokat is, és nem jobboldali többségű lesz a megyei vezetés, másképp alakulhatott volna a Johanneum sorsa" - vélekedik G. Labossa György, aki szerint úgy hírlik, a város is kinézte az ősparkos területet; a városatyák jórészt a sajtóból tudták meg, hogy jobbról előztek, vagyis az evangélikus egyház a megyei önkormányzattal aláírta a tartós bérleti szerződést.

A megyének évi 30-40 milliós megtakarítást hozott az intézmény átadása. A vezető lelkész - aki egyben az emelt szintű idősotthon és a Johanneum Diakóniai Központ igazgatótanácsának elnöke is - eredeti elképzelése szerint az evangélikus egyház fokozatosan venné tulajdonba az ingatlant. A gyülekezet egy igényesen kialakított,

térítéses nyugdíjasházat

és ápolási osztályt tervez a kéthektárnyi terület beépítetlen részére, amely - Ausztria közelségét, vagyis az ottani fizetőképes potenciális klienseket is figyelembe véve - már a meghirdetés hetében megtelhetne.

A jobboldali többségű megyei közgyűlés eddig azonban nem vállalta a közel félmilliárdos ingatlan tulajdonjogának átruházásával járó politikai kockázatot. Meghagytak viszont egy kiskaput: amennyiben az egyház a területen jelentős értéknövelő beruházást végez (mondjuk fölépíti a tervezett fizetős idősotthont), a későbbiekben egy jelképes összegért a tulajdonjogot is megkapja - a közgyűlés tulajdonosként addig is mindig megadja a tulajdonosi hozzájárulást az építkezésekhez. A tartós használat, kvázi tulajdonjog ebben az esetben azt jelenti, hogy a tulajdonos csak akkor veszi vissza a tulajdonát, ha a használó nem folytatja a szociális munkát a területen. G. Labossa szerint nem a tulajdonjog számít, hanem az, hogy a Johanneumban élő idősek és fogyatékosok minél jobb körülmények között éljenek, ám ha megvalósul a beruházás, érthetően ragaszkodni fognak az általuk épített ingatlan alatt fekvő föld tulajdonjogához is. A lelkész öszszefogást sürget a megyei önkormányzattal uniós pályázati pénzek elnyerésére, és egyháza erkölcsi erejét maga mögött tudva gondolkodik banki megoldáson is. Csakhogy egyelőre hiányzik a többmilliárdos beruházás vagyoni háttere, a hitelfelvételhez pedig az evangélikus egyháznak fedezetként tulajdonolnia kellene a Johanneum területét. Ráadásul a megyei önkormányzat kihátrálni látszik a korábbi egyezségből; ennek oka többek között az általános pénztelenség.

Kun László megyei főjegyző a kialakult helyzetről így nyilatkozott: a Johanneum korlátozottan forgalomképes terület, tehát eladható, de az ingyenes átadást tiltja az államháztartásról szóló törvény. Az evangélikus egyház egy esetben juthatna ingyenesen tulajdonba, ha átvállalná a megye teljes alapellátási kötelezettségét a fogyatékos- és idősellátásban - erről azonban nincs szó. A Johanneum tulajdonjogáról a főjegyző úgy fogalmaz, az ahhoz jutás az eredetileg tervezett módon lehetetlen, mivel közvagyonról, azaz 260 ezer Vas megyei ember közös tulajdonáról van szó, amelyet a megyei önkormányzat kezel.

Miután kiderült, hogy a megye nem adja, az evangélikus egyház pedig még egy esetlegesen felkínált nyomott áron sem tudja vagy akarja megvásárolni a kéthektáros területet, a szombathelyi gyülekezet saját költségen telekmegosztást kezdeményezett a Johanneum telkére. G. Labossa új elképzelése szerint a telek üres felét megkapnák tulajdonba, a másik rész, amelyen a jelenlegi szeretetotthon áll, maradna az önkormányzaté és egyházi fenntartásban. Amennyiben a tulajdonos megyei önkormányzat jóváhagyja a telekmegosztást és a kéthektáros park külön helyrajzi szám alá kerül, a beépített és a beépítetlen rész önálló telekként is értékesíthető lesz.

Gyebrovszky János, a városi szociális és foglalkoztató bizottság szocialista elnöke korábban sem értett egyet a fokozatos egyházi tulajdonba adás tervével, habár mint mondja, a városnak nem volt beleszólása a döntéshozatalba, noha előzetesen 80 millió forintot biztosított a megyének az idősellátásra. A képviselő ugyanakkor elismeri, a szociális törvény szerint 2008. december 31-ig a szombathelyi önkormányzat maga is köteles lenne idősotthont létrehozni, azonban jelenlegi pénzügyi helyzete ezt nem teszi lehetővé. Már csak azért sem, mert ők nem kapnák a 39,5 százalékos kiegészítő egyházi támogatást, és rájuk kötelezőek a törvényi előírások: azaz öt évig letétbe kellene helyezni az egyszeri befizetéseket. A szocialista képviselő szerint visszaélésekre adhat lehetőséget az egyszeri belépési díj adományként kezelése, hiszen a pénz így kivonható a jogszabályi kötelezettségek alól. Az önkormányzati és magánintézmények az egyszeri hozzájárulás összegét erre a célra létesített számlán elkülönítve kezelik, és annak felhasználása szabályokhoz kötött.

"A Johanneumban legalábbis megkérdőjelezhető az idős és gyakran demens emberek szabad vallásgyakorlásának érvényesülése, az ápolás ilyen egyoldalú felekezeti hovatartozáson alapuló megoldása. Az állam, amikor normatívát ad, akkor az adófizetők pénzéből ad támogatást, és ez senkit sem jogosít fel felekezeti pressziót gyakorolni - mondja Gyebrovszky János, aki szerint elfogadhatatlan, hogy az egyházi ingatlanok visszaadása után bármelyik egyház piaci érték alatt vagy ingyen jusson hozzá újabb közvagyonhoz. - Egészen más alapokra kellene helyezni az idősellátást. Az időskorúak szociális gondozásában a jelenlegi egységes állami normatívának differenciáltnak kellene lennie, és az önellátási képesség csökkenésével fordított arányban növekednie. A családoknak bizonyos jövedelemhatár felett a jövedelmük növekedésével arányosan hozzá kellene járulniuk idős hozzátartozójuk ellátásához. Ha a jövedelmük alacsony, de az ellátott után örökséghez fognak jutni, akkor az állam egy mindenkinek járó alapnormatíva felett nyújtott támogatását ráterhelné az ellátott vagyonára, a jövőbeli örökségre" - magyarázza a képviselő az idősellátásra vonatkozó, megtárgyalásra váró terveket.

És hogy mi lesz azzal az intézeti ápolásra szoruló szombathelyi, illetve környékbeli gyerekkel, felnőttel, magára hagyott idős emberrel, akinek nincsen eladnivaló ingatlana, vagy az olyan csekély értékű, amelyből nem futja a belépőre? ' nem is álmodhat nívós ellátásról; ha "szerencsés" és van megüresedés, valamint elfogadja a cseppet sem toleráns szemléletváltozást, akkor kérheti felvételét a Johanneum Evangélikus Diakóniai Központ vigasztalan, többágyas szobáinak egyikébe.

Neked ajánljuk

A világképlet nyomában

  • Kovács Róbert

Az Ásatás legújabb részében megnézzük, hogy vélekedtünk 2000-ben A tér és az idő természetéről