E közlemény lényege nyilván az lesz, hogy a tiltakozók nem értették meg a kormány szándékát, a pedagógusok erkölcsi megbecsültsége így meg úgy, a magasabb bérhez minőségi követelmények dukálnak stb. Nem lennénk meglepve, ha a liberális oktatásirányítás is kapna egyet a pofájába.
Pedig a pedagóguséletpálya-modellel is az a helyzet, hogy bevezették, mielőtt még rendesen kitalálták volna. Kezdődött azzal, hogy mindenkit visszasoroltak a fapados pedagógus I. kategóriába, a nyugdíj előtt álló, évtizedek óta a pályán lévő tanárokat is. Nekik ezért szeptemberben nemcsak az óraszámuk emelkedett, de a fizetésük is csökkent. Ez körülbelül olyan, mintha a Nemzeti alaptanterv bevezetésekor az érettségire készülő diákokat küldték volna vissza az első osztályba, fussanak csak neki még egyszer, ezúttal a Fidesz szabályai szerint. Ráadásul a most megszívatott tanároknak nincsen kilátásuk annyi munkával eltöltött további évre, hogy megugorhassák a magasabb fizetéssel járó pedagógus II., mesterpedagógusi vagy kutatótanári szintet. Számukra minden bizonnyal „az életpálya befejező szakasza” lesz az egyetlen nyitva álló lehetőség (tényleg ez szerepel az Oktatási Hivatal minősítési rendszerről szóló dokumentumában).
| ||
Az is nehezítheti némileg az előmenetelt, hogy a minősítési eljárás pontos szabályai sincsenek még kidolgozva. Április 30-ig nagyjából 25 ezren (a legalább 14 éve tanító, szakvizsgával rendelkező pedagógusok) tölthetik fel óravázlatokból és szakmai életrajzból álló, 70–100 oldalas portfóliójukat az elektronikus rendszerbe. Ők ennyivel el is intézik a pedagógus II.-be kerülést, bár utólag át kell majd esniük a teljes procedúrán, ami tartalmaz óralátogatásokat és e-portfólió-védést (!) is. Persze a körülmények változhatnak, hiszen a mostani könnyített eljárás az államtitkárság szerint is egyfajta pilotprogramnak tekinthető. Mi lesz, ha nem jön be? Visszacsinálják az egészet?
A bírálási feladatokat első körben ötezer önként jelentkező végzi, később a már minősített tanárokból kerülhetnek ki a vizsgáztatók, ami csak erősíteni fogja a pedagógustársadalmon belüli szakmai és baráti kapcsolatokat. Annál is inkább, mert jövő februártól minden évben az emberierőforrás-miniszter határozza meg, hányan indulhatnak a magasabb fokozatért (nyilván annak függvényében, mekkora keret van a fizetésemelésekre). Kíváncsian várjuk, név szerinti meghívó lesz-e, vagy az „objektív kritériumokat” alakítják a számoknak megfelelően.
Persze aggódni nem érdemes, az apróbb nehézségek ellenére abban egyetérthetünk Hoffmann államtitkárral, hogy a pedagógusok társadalmi tekintélye máris növekszik. Ennek félreérthetetlen jeleként a hírek arról szólnak, hogy lelkes állampolgárok sietnek a tanárok segítségére, és egy kis mellékesért magukra vállalják a portfóliókészítés fáradalmait.
