Mit tehet a jogosan védekező? - Megelőző csapás

Belpol

Esztergom egyik - jogász - önkormányzati képviselője a testi épsége ellen irányuló (vagy annak vélt) támadást gázpisztolya kétszeri bevetésével hárította el. Tiszalúcon két gyerek áramütést szenvedett, miközben átmászott egy kerítésen. E látszólag össze nem függő ügyek megítélését most már a jogos védelem augusztustól fennálló új szabályozása befolyásolja.
Esztergom egyik - jogász - önkormányzati képviselője a testi épsége ellen irányuló (vagy annak vélt) támadást gázpisztolya kétszeri bevetésével hárította el. Tiszalúcon két gyerek áramütést szenvedett, miközben átmászott egy kerítésen. E látszólag össze nem függő ügyek megítélését most már a jogos védelem augusztustól fennálló új szabályozása befolyásolja.

A büntető törvénykönyv (Btk.) módosításának egyik lényeges eleme, hogy megszűnt az úgynevezett kitérési kötelezettség. Eddig, ha mód nyílott rá, jogos védelemként ezt kellett tenni, és ha ez nem ment, csak akkor lehetett erőszakkal elhárítani a támadást. Büntetőjogilag akkor is a futás volt tehát a hasznos, ha egyébként a megtámadott képes volt simán leverni a nekiszegülőt.

A módosítás áthelyezi a kockázatot a jogtalanul támadóra, akinek ezentúl számolni kell ellencsapással. Megjegyzendő, az ítélkezési praxisban ez jó ideje így volt. A Legfelsőbb Bíróság mostanában sokat emlegetett - az élet és a testi épség védelme témakörének egyes kérdéseit körüljáró - 15. számú irányelve kimondta: "A megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől." Egészében a megtámadott pozícióját erősíti az irányelv, ami ugyan nem jogszabály, de a bírói gyakorlatot messzemenően formálja.

A különbség egyáltalán nem elhanyagolható: "nem arányos" védekezés esetén a jogos védelmi helyzet dacára is elítélték a megtámadottat, nem egyszer végrehajtandó börtönbüntetésre.

Bár a kockázatot a törvény áttelepíti a támadóra, az arányosságot továbbra is megköveteli. Jován László ügyvéd szerint "ha nyilvánvaló, hogy valaki testi fölénye révén is el tudja hárítani a támadást, úgy kell megoldania. Ha a körülmények egyébként nem indokolják, nem használhat eszközt, pláne nem fegyvert. Tehát nem állhat bosszút, nem számolhat le haragosával, ha már úgy adódott, s nem büntethet a törvény helyett. Akkor ugyanis felelősségre vonható - ha halált okozott, akár emberölésért is."

Jogilag releváns tévedésnek minősülhet ugyanakkor, ha a megtámadott valódi lőfegyvernek nézi az agresszíven közeledő gázpisztolyát, vagy az eredetihez megtévesztésig hasonló játékpuskáját, és ennek tudatában védekezik. Végső esetben bevethető lőfegyver a jogtalan, közvetlen, életet fenyegető támadás elhárítására, ám ezt a megoldást a jogalkotás olyannyira nem szorgalmazza, hogy ha valaki az attakot engedély nélkül tartott pisztollyal, puskával veri vissza, annak birtoklásáért akkor is felelnie kell, ha egyébként jogos önvédelemről volt szó. A nyári változás növeli ugyan az egyéni védekezés lehetőségét, de a lövöldözést nem bátorítja (például ezért is nem enyhülnek a fegyvertartási szabályok), a fegyverhasználat lehetőségét alapvetően meghagyja az állam erőszakszervezeteinek. (A rendőrökre például egészen más rendelkezések vonatkoznak a tárgyban, az önvédelmi fegyverhasználatot nem a jogos védelem körében vizsgálják, hanem aszerint, hogy a rendőr a "szakma szabályai" szerint járt-e el.)

A törvénymódosítás másik sarkalatos pontja a megelőző jogos védelem. Ez újdonság. Ez az, amit a veteményesét árammal védő kesznyéteni férfi félreértelmezett már akkor, amikor a törvény még erre módot sem adott.

Változatlanul nem jogos 220 voltot vezetni a kerítésbe, mivel élet kioltására alkalmas eszközt egyáltalán nem szabad alkalmazni. Olyan védelmi eszközt kell találni, amely legfeljebb a jogtalanul támadónak árthat, a ház előtt sétálónak nem. De ezt is csak akkor, "ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt".

Mindez viszont elég sok kétséget is kelt. Például nem tudható - még ha olykor sejthető is -, milyen támadás fenyeget. Továbbá az anyagi javak elleni jogtalan támadás védelmében okozható-e esetlegesen maradandó sérülés? A válasz a mai helyzet szerint: igen, mert a kockázat a támadóé. Csak halál kockázatát nem hordozhatja a preventív megoldás, minden mást azonban a jelek szerint igen. Magyar György ügyvéd külön is hangsúlyozta a közelmúlt eseményeire utalva, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy a támadásnak és a védekezésnek úgynevezett "egymozzanatos" cselekménnyé kell válnia, vagyis érdemi időbeli eltérés nem lehet a támadás és a védekezés között.

Az ügyvédek véleménye szerint lesz még a megelőző jogos védelemből kalamajka. Mert ha 220 volt nem vezethető is a kerítésbe, 24 volt igen? "S ha valakinek olyan betegsége van, mondjuk a szívével, hogy a 24 voltos áramütés is végzetes lehet?" - veti fel Bárándy Péter volt miniszter. A kívánatos mindenképpen az volna, hogy a polgárt elsősorban az állam védje, és ne ő maga kényszerüljön erre.

Az írás szerint

A jogos védelem a Btk. szerint nem büntethető, ha az "a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges". Tehát adott helyzetben nemcsak az önvédelmet foglalja magában, hanem mások védelmét is. A közvetlen veszély vagy támadás elmúltával a jogos védelem már nem állapítható meg. Például a már menekülő támadóba lőni vagy fejszét vágni bele - tilos. (Szaknyelven: időbeli túllépés.) A törvény büntetni rendeli ezt; más kérdés, hogy a sértett vagy áldozat közreható magatartását, a körülményeket mérlegelik ilyenkor is, és figyelembe veszik a minősítésnél, illetve a szankció kiszabásakor.

Neked ajánljuk