magyarnarancs.hu: Mi volt az első gondolata, amikor a Magyar Nemzet az ön állítólagos szkinhedmúltjáról írt? Számított erre?
Molnár Zsolt: Számítottam rá, mivel ismertem ezt az 1992-es újságot, vettem is belőle. Tudtam, hogy sosem voltam szkinhed vagy újnáci, ezért hordtam magamnál egy abban az időszakban készült fényképemet; fontos, hogy ne csak elmondjam, hogy nem voltam szkinhed, illetve ne csak közvetetten derüljön ki az akkori életformámból, a gimnáziumról, majd az egyetemről, ahová felvettek, hanem – mivel az emberek többsége vizuális típus – be is tudjam mutatni. A 168 óra korabeli fotóiról tehát tudtam, arra viszont nem számítottam, hogy olyan felvételek is előkerülnek, amiket manipulatívan összevágva mutatnak majd be.
| ||
magyarnarancs.hu: Azt állítja, hogy az 1992. október 23-i rendezvényen nem vett részt Göncz Árpád kifütyülésében. Az állami megemlékezés kedvéért ment ki a Kossuth térre?
MZS: Kíváncsiskodó diákként mentem oda, akinek határozott politikai meggyőződése nem volt, bár nem titok, hogy konzervatív, inkább jobboldali családból származom, a 90-es években nem kötődtem az MSZP-hez és a baloldalhoz sem. A Kossuth téren nem előre bejelentett tüntetés, hanem állami megemlékezés volt, ahol vegyesen szimpatizáltak a megjelentek ezzel-azzal. Tudomásom szerint nem volt olyan forgatókönyv, hogy utána lesz egy átvonulás a Szabadság térre, az emberek egy része döntött így, magam is két barátommal. Túlzás lenne azt állítani, hogy a nemzeti ünnep miatt mentünk ki, inkább kíváncsiskodtunk. Arra emlékszem, hogy a helyzet zavaros volt, az emberek egymással is veszekedtek a Kossuth téren, vita, kiabálás alakult ki. Máig nem tudjuk, mi történt pontosan, különböző elméletek láttak napvilágot, készültek jelentések. Bízom benne, hogy egyszer tiszta képet kaphat mindenki az ott történtekről.
magyarnarancs.hu: Hankiss Elemérről és a Magyar Televízió vezetéséről sem volt véleménye?
MZS: 18 éves gimnazistaként a rendszerváltáskor, az utca forgatagában túlságosan mély meggyőződésem nem volt. Nem biztos, hogy a tömegpszichózis a helyes kifejezés, de mégiscsak vitt a lendület, kiabáltuk, hogy „mondjon le” meg „szabad tévét”. Fontos tudni, hogy a szkinhedek jelenlétét mi nem érzékeltük, a mi környezetünkben semmilyen erőszakos cselekményre nem került sor, a felvételen pedig az is jól látható, hogy a körülöttem állók nem szkinhedek vagy ehhez hasonlók.
magyarnarancs.hu: Emlékszik, hogy ki volt a két ismerőse?
MZS: Hogyne emlékeznék, de soha nem hoznám kellemetlen helyzetbe őket. Maradjunk annyiban, hogy budai gimnazisták voltak, nem voltak és nem is lettek nyilasok, szkinhedek vagy nácik. Konszolidált fiatalok voltak.
magyarnarancs.hu: Kapcsolatban vannak még?
MZS: Már nem. Sokáig kapcsolatban voltunk, de az elmúlt 10 évben nem. Legutolsó tudomásom szerint egyikük köztisztviselőként dolgozik, de nem fogom őket olyan helyzetbe hozni, hogy beazonosíthatók legyenek.
magyarnarancs.hu: Említette, hogy több példányt is vett a korabeli 168 órából mintegy védekezésképpen, korábban viszont azt nyilatkozta, hogy kifejezetten büszke volt az önről készült fotóra.
MZS: Két külön történetről beszélünk. Amikor megláttam az újságot, magam is csodálkoztam, hogy benne vagyok, 18 éves gimnazistaként soha sehol nem szerepeltem előtte. Az túlzás, hogy büszke voltam rá, de mindenképpen meglepő és újszerű volt, hogy az ember látja magát az újságban. És mivel tudtam magamról, hogy nem voltam szkinhed, akkoriban nem volt ez ügyben veszélyérzetem, nem gondoltam, hogy ilyesmivel összefüggésbe hoznának. Az viszont igaz, ahogy nőttem, emlékeztem erre az újságra, és akkoriban már eszembe jutott, hogy biztosan elő fog kerülni. Amióta pedig politikus lettem, nem véletlenül hordom magamnál az akkori fotómat. A két állítás nem cáfolja egymást: amikor az újság megjelent, az egy ritka pillanata volt az életemnek, később pedig számítottam arra, hogy ellenem fel fogják használni. Őszintén szólva, amikor ez a Sneider-ügy jött, a lelkem mélyén éreztem, hogy a Fidesz politikai logikája a 92-es fotó előkerülését diktálja.
magyarnarancs.hu: 1992-ben semmilyen konfliktusa nem származott abból, hogy egy olyan cikkben szerepel a fotója, mely már a címében is fasizmust emleget?
MZS: Mind a családban, mind a baráti körben olyannyira abszurdnak számított ez a cikk és ezzel összefüggésben a fotó, hogy nemhogy konfliktusom nem származott belőle, hanem nagyokat nevettek rajta. Köztudomású volt, hogy nem voltam szkinhed meg náci, és az is, hogy baloldali sem.
magyarnarancs.hu: Az is megjelent egy hvg.hu cikkben, hogy ön Csurka István hírhedt röpiratával szimpatizált. Ez igaz?
MZS: Abban a cikkben sok fontos állítás volt, én azt emelném ki, hogy nyilvánvalóan nem voltam szkinhed, kompromisszumkész ember voltam, és hogy az érettségi találkozón, már politikusként beszéltem identitásom megválasztásáról. Az viszont csúsztatás, hogy a Csurka röpirattal szimpatizáltam volna.
magyarnarancs.hu: Tíz évvel később az önkormányzati választásokon a Fidesz óbudai választóköri delegáltja volt. Ez jelentett politikai szimpátiát?
MZS: 2002-ben ismerkedtem meg az óbudai Fidesszel, ahol jó kapcsolatom volt a politikán kívüli környezetből egy ottani képviselő asszonnyal. Még az útkeresés stádiumában voltam, de nyilvánvalóan nem véletlenül nem léptem be se a Fideszbe, se más pártba. Rosszat nem mondanék az ottani közösségről, de személyes felfogásommal nem találkozott. Annak viszont semmi akadályát nem láttam, hogy ismeretségen keresztül jogi munkát végezzek. Ezt a mai napig nem szégyellem, nyilvánosan fellelhető adat, és amikor 2004-ben beléptem a szocialista pártba, tájékoztattam az akkori vezetést.
magyarnarancs.hu: Egyébként ingyen végezte a választóköri munkát?
MZS: Természetesen társadalmi munkában végeztem a feladatot. Soha egyetlen forintot sem kaptam a Fidesztől.
magyarnarancs.hu: Az igaz, hogy a választóköri tevékenységgel egy időben már a szocialisták kampányát is segítette?
MZS: Egy 12. kerületi civil ügyben kerültem kapcsolatba a budai baloldallal, így ennek kapcsán ismerkedtem meg Horváth Csabával, Élő Norberttel és Tüttő Katával. Ezeken a személyes kapcsolatokon keresztül kezdtem megismerkedni és szimpatizálni az MSZP-vel, de csak két évvel később döntöttem a belépés mellett. 30 évesen már elég érettnek éreztem magam, a 92-es rendszerváltáskori utca népétől Horváth Csaba önkormányzati munkájáig sok mindent megismertem, dolgoztam ügyészségen, ügyvédként, végül egy aktív értékválasztással, felnőtt fejjel döntöttem a szocialisták mellett. Azt is olvastam magamról az interneten, hogy a győzteshez húzok, de 2004-ben az EP-választási vereség és kormányválság kellős közepén, az akkori történelmi mélyponton léptem be szocialista pártba.
magyarnarancs.hu: Tehát azt állítja, hogy 2002-ben nem vett részt az MSZP kampányában?
MZS: Nehéz lenne megfogalmazni, hogy mit jelent a kampányban való részvétel. 12. kerületi lakosként, egy civil ügy folytán kapcsolatot tartottam az ottani szocialistákkal, Tüttő Kata és Élő Norbert helyi törekvéseit egyértelműen támogattam.
magyarnarancs.hu: Mi volt az, ami kereszténydemokrata neveltetése után megfogta az MSZP-ben?
MZS: A közösségi gondolkodás. Azt láttam, hogy ki vannak beszélve a problémák, hogy rendkívül érzékenyek a lakossági ügyek iránt is – Horváth Csaba fogadóóráin ekkor már jogászként ott ültem. Nagyon jó közösség kezdett kialakulni, egy demokrata csapat. Ekkor a szocialista pártban már megjelent egy olyan irány, amely a nemzeti elkötelezettség és a baloldaliság ötvözése felé mutatott, ez a gondolkodás Kolozsváron teljesült be sok évvel később.
magyarnarancs.hu: 2004–2005-ben nem feltétlenül a nemzeti gondolatról volt híres az MSZP.
MZS: Valóban, a népszavazáson nem ez látszott, de a szocialista pártban akkor már működött a hívő tagozat, az MSZP frakciójában volt evangélikus lelkész is. Azt láttam, hogy a hazaszeretet, az országért való aggódás és a demokratikus közösségépítés is megvan a Horváth Csaba által vezetett 2. kerületi MSZP-ben. Én ezen a mikroközösségen keresztül kerültem a politikába, alapvetően nem az országos politika győzött meg. Lehet, ha azon múlna, máig nem lennék politikus. Nálam ez bizonyos szempontból nagy döntés volt, mivel nem készültem politikusnak, az ügyvédséget tekintettem szakmámnak.
| ||
magyarnarancs.hu: A sajtót figyelve az is nehezen hihető, hogy a 2000-es évek közepén a budapesti MSZP a demokratikus döntéshozatal fő színtere volt. Hagyó Miklósra gondolok, aki a beszámolók szerint egy kézben kívánta tartani az egész fővárosi szervezetet.
MZS: Ezek részigazságok. Horváth Csaba vezetésével kialakult egy csapat, a Budapest 23, amely nem Hagyó Miklós köré szerveződött. Ez a politikai közösség, amely a mai napig működik, csak távoli kapcsolatban állt Hagyó Miklóssal, a vezéralak Horváth Csaba volt, és magam is aktív szereplője voltam a történetnek. Az igaz, hogy akkoriban nagyon nehéz helyzetben volt a budapesti MSZP, sokat veszekedtünk egymással, de veszekedni csak ott lehet, ahol demokratikus működés van. Nem voltunk konszenzusban, de a demokráciával semmi baj nem volt. Mindenki szervezkedett, mindenki a maga igazát hangoztatta akkoriban, és ebben Hagyó Miklós később valóban vezéralakká nőtte ki magát, de ez a szerveződés nem köré csoportosult.
magyarnarancs.hu: Mi volt a célja a Budapest 23-nak?
MZS: Azt tapasztaltuk, hogy a fővárosi kerületek között nincsen érdemi párbeszéd, rettenetesen magára hagyatottan működtek a helyi pártszervezetek, a kerületi politikusoknak nem volt beleszólásuk a fővárosi MSZP működésébe, gyakran információjuk sem volt. Ezen szerettünk volna változtatni.
magyarnarancs.hu: Hagyó Miklósnak pontosan milyen szerepe volt ebben?
MZS: Hagyó Miklós a 12. kerületi MSZP elnöke volt akkoriban, a 12. kerületnek volt képviselője a Budapest 23-ban, támogatta ezt a mozgalmat. Hagyó Miklósnak komoly szerepe akkor lett, amikor 2006 végén főpolgármester-helyettessé választották.
magyarnarancs.hu: Mit gondol a Hagyó-perről? Tanúként meghallgatták akár önt, akár Horváth Csabát?
MZS: Nem hallgattak meg, nem is tudnék mit mondani. Az ügyben nem látok tisztán, annak ellenére, hogy dolgoztam az igazságszolgáltatásban. Számomra úgy tűnik, hogy valami nagyon nincsen rendben az eljárással, mert az ügy sok éve húzódik, a tanúk egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak.
magyarnarancs.hu: Azt a vélekedést vitatja, hogy Hagyó Miklós kézben tartotta az egész budapesti MSZP-t, önök pedig a bizalmasai voltak?
MZS: Az, hogy a városházán mi történt, azt nem tudom, mert nem voltam fővárosi képviselő. Erről azok tudnának nyilatkozni, akik ott Hagyó Miklóssal dolgoztak. A budapesti pártnak akkoriban Burány Sándor volt az elnöke, én voltam az ügyvezető alelnök. Azt állíthatom, minket nem tartott kézben Hagyó Miklós. Épp elég dolgunk volt az országgyűlésben és a helyi pártszervezetek megerősítésével. Az tény, hogy Hagyó Miklós befolyásos szocialista politikus volt, de azt tudom, hogy a pártszervezet működésébe nem avatkozott bele. Főpolgármester-helyettesként a városfejlesztés kérdéseiben biztosan együttműködött a kerületi polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, de erre nekem kevés rálátásom volt.
magyarnarancs.hu: Ma viszont ön a budapesti elnök. Van még bármilyen hatása Hagyónak a pártban? Állítólag sokan még mindig nem mernek róla nyilatkozni.
MZS: Hagyó Miklósról keveset tudok, az elmúlt négy évben kétszer beszéltem vele. Azt nem tudom, kik miért nem mernek, én a Népszabadság online totóján nyilatkoztam. Hagyó Miklós nagyon tehetséges politikusnak indult, nem lehet tisztán látni abban, hogy mi történt körülötte, a városházi események zavarosak, az eljárás követhetetlen és ellentmondásos. De annak semmilyen jelét nem látom, hogy Hagyó Miklósnak most szerepe lenne a politikában. Amennyire tudom, a hitéletben, a református közösségben vállal aktív szerepet.
| A kampányfőnök, a fővárosi elnök magyarnarancs.hu: Országgyűlési kampányfőnökként mennyire elégedett a teljesítményével? Egy fórumon állítólag 3-asra értékelte a kampányt. MZS: Az eredménnyel vagyok elégedetlen, azt értékeltem nem is 3-asra, hanem 2-esre. A kampányt nem lehet elválasztani a politikai helyzettől, attól, ami négy évig történt. Nagyon nagy munkát fektettünk abba, hogy az öt párt együtt tudjon dolgozni, az én legfontosabb feladatom ennek a koordinációja volt. Azt gondolom, hogy későn jött létre a szövetség, nem lehetett érdemben felkészülni a közös kampányra, és problémát jelentettek a Fidesz által az utolsó pillanatban módosított kampányszabályok is. De ki kell jelenteni, hogy a választási eredmény nemcsak a kampányon múlt, hanem azon, hogy ennek az öt pártnak így együtt ekkora társadalmi támogatottsága van. magyarnarancs.hu: A kampányt hányasra értékelné 5-ös skálán? MZS: Maradjunk a 3-asnál. magyarnarancs.hu: Igaz, hogy Ron Werberrel több konfliktusa is volt a kampánystábnak, például a negatív kampány kérdésében? MZS: Ron Werber azért dolgozott, hogy megnyerjük ezt a választást, ezért a nyilvánosság előtt semmilyen vitát nem fogok részletezni. Nagy munkát végzett, voltak kérdések, amelyekben nem értettünk egyet. A negatív kampányról azt gondolom, hogy akkor hatékony, ha egyértelmű, világos és tényeket mutat be az emberek számára. Ha vádaskodásnak tűnik, akkor ellentétes hatást tud gyakorolni. magyarnarancs.hu: A főpolgármester-választáson miért támogatnának egy LMP által megnevezett jelöltet? Hiszen az LMP támogatottsága országosan és Budapesten is jócskán elmaradt az önökétől. MZS: Az áprilisi eredményeket részletesen elemeztük. Budapesten döntetlen közeli az eredmény, továbbá „föltámadt” az LMP, és az országos 5,3 százalékhoz képest Budapesten 9 százalékot kaptak. Az ő szavazóik lehetnek a mérleg nyelve. Ezért egy interjúban megemlítettem, hogy nem lehet a zöld pártot figyelmen kívül hagyni, és különösen a mindenki által kiemelten kezelt főpolgármesteri kérdésben egy a mostaninál is szélesebb összefogásra lenne szükség Tarlós István leváltásához. Ismerve az LMP gyakorlatát, egy ilyen összefogás létrejötte szinte kizárható más politikus – Horváth Csaba, Karácsony Gergely vagy Bajnai Gordon – mögött. Ezért gondoltuk, hogy a legbiztosabban egy az LMP értékrendjébe is beleférő civil jelölttel lehetne legyőzni Tarlós Istvánt. De erről május 25. után kell majd részleteiben beszélni. magyarnarancs.hu: Egyelőre tehát személyesen nem jelezték ezt az LMP-nek? MZS: Így van, csak interjúkban beszéltem erről. Azt hozzáfűzném, hogy egy klasszikus LMP pártpolitikus támogatását nem tartanám elfogadhatónak, de ha a civil szférából vagy az LMP holdudvarából jön, az más pártok számára is megfontolandó lehet. magyarnarancs.hu: Komolyan hisznek abban, hogy az LMP ebbe belemenne, miután Schiffer András konzekvensen álbaloldalazza önöket? MZS: Tegyük hozzá, nem elsősorban a szocialista pártot. Nekem nincsen Schiffer-fóbiám, a parlamenti bejutás és a budapesti eredményük a népakaratot tükrözi, amit tisztelnünk kell. Azt gondolom, hogy a változás elérésében, a jelenlegi polgármesterek leváltásában van felelőssége az LMP szavazóinak és vezetésének. Nem tudom és nem is akarom presszionálni őket, de a helyhatósági választás más típusú, mint az országgyűlési, nem a bejutási küszöbről szól, ezért előbb-utóbb az LMP-nek is el kell döntenie, hol foglal helyet. Erről május 25. után, az LMP önálló identitását tiszteletben tartva fogunk beszélni. magyarnarancs.hu: Horváth Csaba hogy fogadta az ötletet? Tudható, hogy régóta ambicionálja a főpolgármesterséget. MZS: Ha valaki tudja, az én vagyok. Horváth Csaba realista és empatikus politikus, óriási felelősséget érez a város iránt. Szeretne nemcsak főpolgármester-jelölt, hanem főleg főpolgármester lenni. Erről komoly tárgyalások lesznek, szeretnénk, ha őt támogatná valamennyi párt. Szakmailag alkalmas a feladatra, azonban azt a kérdést neki is fel kell tenni, hogy ekkora társadalmi támogatottsággal ez megvalósítható-e. Felelős politikus nem a vágyait, hanem a realitásokat és a város érdekét nézi. |
magyarnarancs.hu: Visszatérve a kiinduló kérdésünkre: ön saját nemzetbiztonsági átvilágítását is kérte. Mennyivel lesz ez a vizsgálat több, mint amin már eddig is át kellett mennie a nemzetbiztonsági bizottság elnökeként?
MZS: Egyrészt ugyan van érvényes átvilágításom, de a ciklus elején amúgy is időszerű lesz ennek megismétlése, ezt én soron kívül kértem. Másrészt a kérdőívben 5, illetve 15 évre visszamenőleg szerepelnek kérdések, én viszont azt kértem, hogy időbeli korlát nélküli vizsgálatnak vessenek alá. Figyelemmel az engem ért, szkinhedekkel való összemosásra, azt is kérni fogom, hogy a korabeli felvételek technikai, szakmai vizsgálatát is végezzék el, állapítsák meg hitelességüket.
magyarnarancs.hu: Mikor fog kiderülni, hogy elfogadják-e a kérést?
MZS: Ezt nem tudom, elküldtem a Belügyminisztériumnak. Az eredményt természetesen nyilvánosságra fogom hozni. A nemzetbiztonsági bizottságnak egyébként ennél sürgetőbb kérdésekkel is foglalkoznia kell. Ukrajna polgárháború szélére sodródott, Kárpátalján 200 000 honfitársunkat érinti a helyzet, és tágabb értelemben az egész térség stabilitását veszélyeztetheti.
magyarnarancs.hu: Arról van elképzelése, hogy az 1992-es tüntetés a korábbi átvilágításai során tudomására jutott-e a titkosszolgálatoknak?
MZS: Fogalmam sincs. Az könnyen elképzelhető, hogy a felvételek alapján tudhatták, kik voltak jelen, de mivel nem voltam sem szkinhed, sem neonáci, az önmagában való jelenlétet nem biztos, hogy a nyilvántartások is rögzítették. Pontosan azt kérem, hogy ez tisztázódjon. Én úgy tudom, hogy akkoriban készültek jelentések a szélsőséges csoportokról, és készült egy 20 évre titkosított jelentés az október 23-i eseményekről is. Kérni fogom, hogy a bizottság tájékozódhasson ezekről, és ha lehetséges, a nyilvánosságra hozatalukat is támogatnám.
magyarnarancs.hu: A konkrét esettől függetlenül is többször felmerült az elmúlt években a gyanú, hogy a titkosszolgálatok belefolynak a politikai küzdelmekbe. Legutóbb az őszödi jelentést tették nyilvánossá a választások előtt. A nemzetbiztonsági bizottság ellenőrző szerepe megfelelő az ilyen esetek megakadályozására?
MZS: Sajnos nem. A bizottságnak részbeni kontrollszerepe van, elsősorban utólagos, hiszen csak azokkal az információkkal tud dolgozni, amelyeket megkap. Én ahogy 92-ről, úgy Őszödről is nagyon szeretném tudni a teljes igazságot, és bízom benne, hogy a titkosszolgálatokat pártok nem befolyásolják, bár ennek gyanúja a mindenkori ellenzék részéről gyakorta felmerül. Én bizottsági elnökként ezt közvetlenül nem érzékeltem.
magyarnarancs.hu: És a bizottság tagjai juthatnak olyan információkhoz, amiket aztán felhasználhatnak a politikai ellenfelekkel szemben?
MZS: Ezek a közvéleményben gyakran felmerülnek, de mióta bizottsági tag, illetve elnök vagyok, olyat nem tapasztaltam, hogy közvetlenül a bizottság tagjai tennék ezt. Azt nem tudom, hogy a háttérből jöhetett-e ilyen információ más politikusok vagy a sajtó felé. Az mindenesetre látható, hogy egyes sajtótermékek néha előbbre járnak információk tekintetében.
magyarnarancs.hu: Egy tavalyi törvénymódosítás után többek között a nemzetbiztonsági bizottság tagjait is bármikor megfigyelhetik. Ilyesmi eszébe jutott?
MZS: Ez egy politikusnak, különösen a nemzetbiztonsági bizottság elnökének mindig eszébe jut. De én nem szeretek vádaskodni.
magyarnarancs.hu: Az ön mostani botránya beleilleszkedik abba a narratívába is, amely a Fidesz és az MSZP vezetésének együttműködéséről szól. A Vasárnapi Hírek Mesterházy–Habony találkozóról írt, és ugyan az ön nevének említése nélkül, de megemlítették, hogy Menczer Erzsébet lakásügyét igyekezett kisebbíteni a sajtóban. Ezekkel az elméletekkel kapcsolatban elhangzik egy-egy tagadás, de valahogy határozottabb állásfoglalást várna az ember az MSZP-től.
MZS: Akkor most határozott leszek. Meg kell nézni, hogy kiket támadtak leginkább ebben a kampányban, Mesterházy Attila az élbolyban volt. Az elmúlt években a teljesség igénye nélkül szerepelt Zuschlag János, Hagyó Miklós, Hunvald György, Molnár Gyula, 6. kerületi ingatlanügy, Simon Gábor, Sós Tamás, Leader-ügy, Paks és most a szkinhedügy. Mindez nem ezt a narratívát erősíti. A Mesterházy–Habony találkozóról semmit nem tudok, gyakorlatilag kizártnak tartom, hogy ilyen lett volna. A Rogán–Menczer kérdésről annyit mondanék, hogy Rogán Antalt személyesen nem ismerem, csak a parlamenti folyosón találkozhattam vele. Nem volt és nem is igazán lehetett olyan, hogy a médiában eltussoljuk bárkinek is az ügyét. Menczer Erzsébettel tagadhatatlan, hogy tisztességes emberi kapcsolatban vagyok, de az MSZP volt az a párt, amelyik vizsgálatot kezdeményezett az ügyben az óbudai önkormányzatnál, a kerületi elnöknek magam is javasoltam, hogy legyen részletes, mindenre kiterjedő vizsgálat, és ha szükséges, felelősségre vonás is.
A Fidesszel való viszonyhoz annyit, hogy a kampányban és most is, akár Mesterházy Attila, akár én személyesen is kapjuk a pofonokat. Ami a félreértést okozhatja, az az, hogy az emberi stílusomból adódik a politikai gondolkodásom. Én valóban azt gondolom, hogy amikor feleségről, gyerekről, családról van szó, az egy olyan határ, amit nem szabad átlépni. Nemcsak Rogán Antalról és Menczer Erzsébetről, hanem mindenkiről ezt gondolom. Egy politikus nemi identitása, családja, a gyermeke óvodája ne legyen a közélet része. Ezt nyíltan vállalom, ezen túl minden legenda hazug. Van azonban egy fontos kérdés. Melyik városban szerepelt a legjobban a szocialista párt? Hol értünk el gyakorlatilag döntetlen eredményt a Fidesszel úgy, hogy három választókerületben hibahatáron belül vesztettünk? A mai hatalommal szemben az MSZP Budapesten mutatja a legnagyobb ellenállást, én ennek a szervezetnek vagyok az elnöke. Ezért abszurd minden olyan feltételezés, hogy a fővárosi szocialisták ne tennének, tettek volna meg mindent a Fidesz leváltásáért. Az ember lehet felelős politikus úgy is, hogy nem útszéli stílusban vádaskodik.
magyarnarancs.hu: Értem a véleményét a magánélet sérthetetlenségéről. De a fő kérdés az, hogy ezt önök megosztották-e az Egyenlítő bloggal vagy más sajtótermékekkel?
MZS: Az Egyenlítő bloggal egyetlenegyszer kerültem kapcsolatba, amikor az merült fel, hogy törvényellenes cselekedetet követhettek el, nevezetesen követtek valakit. Ekkor hívtam fel ügyvédként a figyelmüket, hogy az ilyen magatartás bűncselekmény gyanúját veti fel, ezért tartózkodni kell tőle. Ezen kívül soha nem kértem az Egyenlítő blogot, hogy írjon vagy ne írjon valamit.
magyarnarancs.hu: Kit követtek?
MZS: Arról volt információm, hogy Rogán Antalt. De ha Mesterházy Attilát, Vona Gábort vagy Gyurcsány Ferencet követték volna, akkor is azt mondanám, hogy ilyet nem lehet. Ez értékrendbeli kérdés, nem pártpolitikai.
magyarnarancs.hu: Annak mi lehet az oka, hogy az újságírók számára láthatóan hitelesnek tűnő szocialista források is a budapesti MSZP és a Fidesz együttműködéséről beszélnek?
MZS: Ezt tőlük kellene megkérdezni. Nagyon szeretném, ha egyszer névvel mondaná ezt valaki a szemembe. Szívesen vállalnék olyan szembesítést akárkivel, hogy kértünk-e ilyet. Mondom, az Egyenlítő blognál egyszer volt ilyen, illetve amikor a Rogán-ügyben az óvoda került szóba. Ezt a két esetet vállalom. Az egész hisztériakeltés oka az, hogy a budapesti MSZP versenyben van, szálka vagyunk a Fidesz és sok mindenki más szemében is.
magyarnarancs.hu: A Fidesz–MSZP együttműködésnek olyan értelmezése is van, hogy a felek nem jóban vannak, csak kölcsönösen zsarolják egymást. Arról van tudomása, hogy bárkinek megvolt ez a 168 óra-felvétel korábban?
MZS: Zsarolásról nem tudok, maradjunk annyiban, hogy voltak információim az újság fellelhetőségéről a politika szereplői között. Ezért is hordtam magamnál a fotót, mert bármikor számíthattam arra, hogy akár ön vagy inkább Császár Attila megállít, és rákérdez, hogy én vagyok-e a képen.
magyarnarancs.hu: Miért nem használták fel ön ellen ezt az információt a választási kampányban? Ez lett volna a racionális lépés.
MZS: Látszólag igen. De ez pontosan akkor érdekes, amikor a Fidesz és a Jobbik közösen szavaz Sneider Tamásról, ami országos botrányt kavar. Kommunikációs szempontból ez az ügy most jött jól a jobboldalnak, a kampányban szerintem eljelentéktelenedett volna.
magyarnarancs.hu: A mostani botrányról feltűnően sokat nyilatkozik, még a Hír Tv-be is elment. A Simon-ügy után ellenben azzal vádolták a szocialista kampányt, hogy Mesterházy Attilát eldugták egy pár hétre. Tanultak az akkoriakból?
MZS: A Simon-ügytől teljesen független a mostani magatartásom. Egyébként soha nem bujkáltam semmilyen ügyben. Az szerintem helyes, ha egy miniszterelnök-jelölt nem folyamatosan erről beszél a kampányban, bár hozzáteszem, hogy Mesterházy is beszélt a Simon-ügyről. Az úgynevezett Molnár-botrány arról szól, hogy a Fidesz és a Jobbik közösen a parlament alelnökévé választott egy büntetett előéletű, szélsőséges, agresszív múlttal rendelkező személyt. Ez tudatos figyelemelterelés, de a jövőnek is szól, hiszen Budapest nem lett narancsszínű, hanem akár az ellenállás városaként is felfogható.
