Magyar Narancs: Döntését indokolva arra hivatkozott, hogy a hagyományos érdekvédői tevékenység teljes ellehetetlenítése miatt távozik. De hogyan tudja majd így, kívülről képviselni a rendvédelmi dolgozók érdekeit?
Kónya Péter: Már messze nem csak a rendvédelmi dolgozókról van szó, a Szolidaritás – róluk sem megfeledkezve – már jóval szélesebb körért dolgozik, hiszen a szociális jogok és a demokratikus alapértékek általában is veszélyben vannak. A szakszervezeti tisztségviselők a most körvonalazódó jogszabályi környezetben nem fognak tudni dolgozni, a rendvédelmiek pláne nem. A rendvédelmi törvények jelenleg tárgyalt módosításai egyszerűen megtiltanák az állomány tagjainak, köztük természetesen a szakszervezeti vezetőknek is, hogy bírálják a kormány vagy a miniszterek egyes döntéseit. Amennyiben ezt nem tartják be, elveszíthetik az állásukat. Tehát a szakszervezeteknek törvény tiltja majd meg, hogy végezzék a munkájukat, kötelező egyetértésre nincs értelme fenntartani őket. Épp azért távozom a jelenlegi formájában lényegében felszámolt szakszervezeti mozgalomból, hogy továbbra is tisztességesen tudjak dolgozni.
MN: Mennyire számíthat ezek után az eddig ön által vezetett szakszervezeti szövetség tagságára? Mit gondol, ön mögött állnak, továbbra is mozgósíthatók lesznek?
Fotó: MTI
KP: A bohócforradalom és a későbbi tüntetések is mutatták, hogy sokan támogatnak bennünket, látszott, hogy a törekvéseink összhangban állnak a tagság igényeivel. Sajnálom, hogy voltak olyan tagszervezetek az FRDÉSZ-en belül is, akik elhatárolódtak – természetesen ez is szerepet játszott a döntésemben. Meglehetősen képtelen helyzet volt, hogy az FRDÉSZ úgy döntött, szövetségi szinten nem csatlakozik az elmúlt időszak demonstrációihoz, miközben én főszervezőként szerveztem ezeket a tüntetéseket. A nézeteltérések alapja az volt, hogy szerintem a szolgálati nyugdíjak ügyében a kiinduló állapothoz képest a szerzett jogok minden csorbítása vereség, mások meg, éppen ellenkezőleg, úgy vélték, minden apró engedmény, amit sikerül kikönyörögnünk, siker.
MN: A kormány pár napja megállapodott három konföderációval (MSZOSZ, Liga, Munkástanácsok) a munka törvénykönyvéről, épp arra hivatkozva, amire az ön ellenlábasai, hogy a jelenlegi változat az eredetinél egy egész kicsivel kevésbé szörnyű.
KP: Hatalmas, megmagyarázhatatlanul súlyos hiba volt ezt a megállapodást aláírni, de a vezetők nem azonosak a tagsággal. Csak egy kiút van: a dolgozók összefogása. Ha ezekkel a vezetőkkel nem megy, majd menni fog másokkal.
MN: A szakszervezeti mozgalmon belüli konfliktusok elég régre nyúlnak vissza, az FRDÉSZ-t például a Liga már 2009-ben kizárta tagjai közül.
KP: A Liga legnagyobb létszámú, domináns szervezete voltunk, és ekkoriban úgy döntöttünk, hogy a soron következő kongresszuson megkíséreljük megállítani a pazarlást, és megpróbálunk fellépni a belső demokrácia hiányával szemben. Arra gondolok, hogy egyes vezetők, nem utolsósorban Gaskó István a tagság pénzén jól élnek, míg az érdekeiket nem képviselik, de még a véleményüket se nagyon kérdik. Gaskó gyakran utólag kért felhatalmazást a lépéseihez, számtalan esetben felhatalmazás nélkül, egymagában vagy bizalmasai szűk körében hozott döntéseket. Ezekben az ügyekben, mivel feljelentést tettem, az ügyészség már vizsgálódik. Különben arról, hogy a kizárásunk is jogszerűtlen volt, van immár három jogerős bírósági ítéletünk, eddig mindet újabb kizárás követte, és idáig mindegyik szabálytalan volt. Nem mintha az utóbbi időben nagyon vissza akartunk volna térni. Senkinek, de a rendvédelmieknek még kevésbé szabad a nevüket adni ilyen szisztematikusan jogszerűtlen működéshez, senkinek nem lehet maradása ilyen konföderációban. Most az utak elválnak. A munkavállalókat azok tudják majd egyesíteni, akik hitelesebben lépnek föl a védelmükben. Hogy kik ezek, azt majd ők eldöntik.
