Sikertelen előkészítő ülést tartott december első hetében a Békési Járásbíróság egy tavaly áprilisban a helyi szociális otthonban történt tragikus kimenetelű eset miatt. Az ügyészség foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolja az intézmény két dolgozóját, egy gondozót és egy szociális asszisztenst.
Egyiküket azért, mert hígított fertőtlenítőszert tartalmazó, jelöletlen műanyag flakont tett a későbbi áldozat éjjeliszekrényére, a másikukat azért, mert nem győződött meg az ún. szopóka tartalmáról, és ezzel itatta a 61 éves, korábban szívinfarktuson és agyvérzésen átesett, fél oldalára lebénult beteget, aki nem sokkal később meghalt.
A vádhatóság szerint a vádlottak megszegték azt a rájuk is vonatkozó alapszabályt, hogy a lehető legnagyobb gondossággal végezzék munkájukat. Az itatásra 2018. április 18-án reggel 8 és fél 9 között került sor, a szociális otthon lakója pedig nem sokkal 11 óra után hunyt el a békéscsabai kórház intenzív osztályán. A vádiratból nem derül ki, hogy a szerencsétlenül járt asszonyhoz kiérkező rohammentők a klinikai halál beálltát rögzítették, igaz, az újraélesztés akkor még sikerült.
| ||
Az ügyészség egy év hat hónap felfüggesztett szabadságvesztést kért a vádlottakra, amennyiben elismerik a vádiratban foglaltakat, és lemondanak a védekezés jogáról. Virág Veronika bíró azonban foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetésre módosította a vádat, egyszersmind jelezte, hogy az ügyben született két orvos szakértői jelentés végkövetkeztetése között döntő a különbség – emiatt a bíróság egy harmadik orvos szakértői jelentés elkészítését rendelte el.
Mindkét vádlott ártatlannak vallotta magát, azaz nem fogadták el az ügyészség ajánlatát – így a bíróság büntetőtárgyalásként folytatta az ügyet.
„Akkor azt várták el”
Az elsőrendű vádlott, Cs. Ildikó vallomásában elmondta, nem vette észre, hogy nem víz van az éjjeliszekrényen lévő, jelöletlen üdítősflakonban. Azt nem tudta megmondani, hogyan került oda a szopóka. Ugyanott két nem átlátszó és egy átlátszó műanyag flakon is volt. Csak akkor bizonytalanodott el, amikor a gondozott öt-hat korty lenyelése után azt mondta neki: „Most már vizet kérek!” Ekkor, beleszagolva a flakonba, folyékony szappan szagát érezte. A gondozó az asszonnyal maradt, s elmondása szerint 15–20 percig nem történt semmi, majd a gondozott rosszul lett és hányt. Cs. Ildikó megnyomta a vészcsengőt, de nem reagált senki, ezután szólt a főnővérnek.
A vele párban dolgozó és a mosdatásban segédkező munkatársának, a per másodrendű vádlottjának azt mondta, hogy baj van. Értesítették az intézmény orvosát, majd tejet itattak a 61 éves nővel, és riasztották a mentőket. Cs. Ildikó tagadta, hogy a munkáját nem a legjobb tudása szerint végezte volna, szerinte ezt támasztja alá mindaz, amit ő és munkatársai a szerencsétlen itatás után tettek.
A mentő távozása után a főnővér a két érintett dolgozót a tárgyalóba hívta. Az elsőrendű vádlott szerint társa tagadta, hogy ő tette volna a fertőtlenítős flakont az éjjeliszekrényre. Nem sokkal később aztán elismerte – feltehetően nem függetlenül attól, hogy a főnővér határozottan értésükre adta, „addig a helyiségből nem távozik senki, amíg a hivatalos feljegyzés el nem készül a történtekről”. (Ekkor még nem tudták, hogy a szerencsétlen itatás a gondozott halálával végződik.)
Cs. Ildikó a bíróságon előadta, hogy a vádirattal szemben a nyomozati anyagokban sehol nem szerepel, hogy a későbbi áldozat előzetesen észlelte volna: nem víz van a szopókás flakonban. Ha ez így lett volna, nem itatja meg ezzel. Mint mondta, nem ellenőrizte külön, mivel itatja a 61 éves nőt, mert fel sem merült benne, hogy nem víz van az átlátszó műanyag flakonban. Utóbb módosította azt a korábbi vallomását, miszerint öt-hat kortyot itatott a fél oldalára lebénult asszonnyal, mondván, csak egy-két korty lehetett. A bíró rákérdezett az ellentmondásra, mire a vádlott lakonikusan annyit felelt: akkor „azt várták el tőle”, hogy több kortyról legyen a munkahelyi feljegyzés.
| ||
Buta volt és félt
„És lett valami baja?” – kérdezte F. Ágnes másodrendű vádlott a munkatársnőjétől, amikor az izgatottan közölte vele, hogy a szopókás flakonban fertőtlenítőszer volt. „Még nem tudom, most nyelte le az utolsó kortyot” – hangzott a válasz.
A 2018. április 18-án reggel a békési szociális otthon 4-es pavilonjának 11-es szobájában történt tragédia idején a gondozó és a neki segédkező – egyébként havi 54 ezer forintos fizetésért foglalkoztatott – közmunkás összesen öt szobában kötött át sebeket, valamint mosdatott, etetett és itatott gondozottakat. Minden helyiségben hat beteg volt, a későbbi áldozat volt az utolsó a sorban.
A másodrendű vádlott gurulókocsin hozta a tisztálkodó- és fertőtlenítőszereket.
Vallomása szerint e szereket nem vitte be a szobába, hanem egy szivacsra öntötte, amelynek segítségével ketten mosdatták meg reggelente a gondozottakat – ez történt a végzetes napon is. „Az éjjeliszekrény közelében sem jártam, előző nap pedig szabadságon voltam, így előzetesen nem tölthettem a flakonokba semmit” – vallotta F. Ágnes. Hogy még nagyobb legyen a homály, beszélt arról is, hogy az általuk használt tisztító- és fertőtlenítőszerek zöld, rózsaszín és kék színűek – a megitatott szer viszont átlátszó.
A mosdatás mellett egy felfekvés miatti sebet is újra kellett kötözni a későbbi áldozaton, aki a másodrendű vádlott szerint „nagyon rossz állapotban volt, és haldoklott”.
Az otthon tárgyalójában F. előbb hárított és tagadott, majd a határozott főnővéri felszólításra magára vállalta, hogy a jelöletlen fertőtlenítőszeres flakont ő tette az éjjeliszerkényre. Állítólag azért ment bele, „mert buta volt, s mert félt, ha nem ezt teszi, akkor kirúgják a munkahelyéről”. Arra a kérdésre nem tudott válaszolni a bíróságnak, hogy „tisztában volt-e azzal, hogy mindezzel még nagyobb bajba sodorta magát?”. A Békési Járásbíróság előtt visszavonta a munkahelyi feljegyzésben szereplő beismerését: határozottan állította, nem ő tette a fertőtlenítőszeres flakont az éjjeliszekrényre.
„Elvették a méltóságát is”
Az elhunyt asszony lánya, Melinda – aki azt kérte lapunktól, hogy se az édesanyja, se a békési intézmény nevét ne említsük a cikkben – nem érti, hogy ha az anyjának saját fürdetőszere volt az éjjeliszekrénye polcán, akkor miért nem azt használták? Miért fertőtlenítőszerrel, miért nem folyékony szappannal vagy más tisztálkodószerrel mosdatták a gondozottakat a szociális otthonban? Ráadásul azt a fertőtlenítőszert, amelyet az intézmény használt 2018 februárjában, két hónappal azelőtt kivonták a forgalomból – akkor hogyan „ápolhatták” ezzel az időseket és betegeket?
Melinda édesanyja 2016-ban, 58 évesen a saját lábán ment be a szociális otthonba. Korábban voltak alkoholproblémái, és az intézményben is dohányzott. Nem volt jó állapotban, amit az is bizonyít, hogy bennléte alatt két infarktuson és egy agyvérzésen esett át. Ez utóbbi miatt bénult le a fél oldala. „Magatehetetlen volt, de ellentétben az egyik vallomásban elhangzottakkal, nem haldoklott, rendszeresen jártam hozzá, pontosan tudom, miről beszélek” – mondta lapunknak.
| ||
Megmutatta az édesanyja halála ügyében készült, egymásnak ellentmondó orvos szakértői véleményeket is. A tavaly áprilisban elsőként készült dokumentum – a halotti bizonyítványban írtakkal egybehangzóan – azt állapította meg, hogy nyelőcsövön keresztül a tüdőbe lejutott hányadék miatt heveny légzéselégtelenség miatti fulladásos halál történt. A megitatott fertőtlenítőszer és következményei, valamint a halál bekövetkezte között kimutatható a közvetlen ok-okozati összefüggés.
A nyolc hónappal később vizsgálódó orvos szakértő szerint viszont szövettanilag igazolódott, hogy a lenyelt szer szakaszos, felszínes károsodást okozott a nyelőcső nyálkahártyáján, így csak közvetett összefüggés állhat fenn a megitatott tisztítószer és a halál között. (E miatt az ellentmondás miatt rendelte el a bíró harmadik szakértői vélemény elkészítését.) Azt az áldozat hozzátartozói elismerik, hogy a fertőtlenítőszer önmagában nem alkalmas az élet kioltására, de olyan folyamatsort indított el, ami – az általuk szakszerűtlennek tartott segélynyújtás miatt is – végül fulladásos halálhoz vezetett.
Bár a tárgyaláson nem hangzott el, fontos körülmény a helyszínre érkező rohamkocsi mentőtisztjének későbbi vallomása. Eszerint az ápolt szobájába érve egy klinikai halál állapotában lévő emberen kezdték meg az életmentést, akinek sem légzése, sem keringése nem volt már, ehhez képest az intézmény szakemberei – orvos, főnővér, ápolók és gondozók – nem kísérelték meg az újraélesztést. Bár többen körülötte voltak, nem helyezték stabil oldalfekvésbe a szerencsétlenül járt gondozottat.
„A beteg orrában talán oxigénkatéter volt” – nyilatkozta a mentőtiszt, aki csapatával azonnali újraélesztésbe kezdett, s ez alig tíz perc alatt sikerre vezetett.
A „légutakból szappanos vízszerűséget szívtak le”, ami a mentősök számára azt igazolta, hogy fertőtlenítőszert ihatott a nagyon vékony, legyengült, alig 40 kilós nő. A stabilizálás után Békésről Békéscsabára menet a mentőkocsiban nem történt rendkívüli esemény, viszont kommunikálni nem lehetett a szerencsétlenül járt asszonnyal. Az idős nő a kórházba szállítást követően az intenzív osztályon, a történtek után két és fél, három órával halt meg.
„Anyám ilyen módon bekövetkezett halála miatt az élete mellett elvették az emberi méltóságát is, mert a saját hányadékában fulladt meg, miközben maga alá piszkított. Pedig még élhetett volna akár két napot, de akár két évet is. Azt szeretném, hogy mással sohase történhessen meg hasonló. Azt különösen fájlalom, hogy sem az intézmény, sem az érintett, de azóta menesztett munkatársak máig nem kértek bocsánatot a történtekért” – mondta a Narancsnak Melinda, aki a büntetőper lezárulta után polgárjogi igényét is érvényesíteni akarja.
A büntetőpert a felelősségüket tagadó két vádlottal, az egymásnak ellentmondó orvos szakértői véleményekkel, valamint tucatnyi tanúval és több szakértővel folytatja majd a Békési Járásbíróság 2020 februárjában.
