A "monoki modell" szerint csak azok kapnak gyermekvédelmi támogatást, akiknek a gyereke iskolába jár, illetve azoknak adnak szociális segélyt, akik közhasznú munkát végeznek. A szerencsi kistérség 17 településének polgármestere, ha nem tekinti is követhető példának ezt az eljárást, minden lehetséges fórumon hangoztatja: a szociális törvény két évvel ezelőtti módosítása - a minimálbér nettó értéke akkor is megkapható segélyként, ha az ember ki sem mozdul otthonról - nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a térségben nőtt a munkanélküliek száma. A képlet korántsem ennyire egyszerű - de a helyzet valóban reménytelennek tűnik. A segélyezettek kétharmada a 47 leghátrányosabb helyzetű - köztük a szerencsi, edelényi, szikszói, encsi és gönci - kistérségben él, ahol nincs helyben munka, sem tisztességes közlekedés, ahol az alulképzett, tartósan munka nélkülieket kellene beemelni a munka világába, miközben a gazdaság egyfolytában arra törekszik, hogy rajtuk takarékoskodjon.
Borsodi körutunkon az M3-asról északnak fordulva a Hernád mentén haladunk. Bőcs után nem sokkal egy férfit veszünk észre. Berki Ferenc minden hétfő reggel négy órára kigyalogol a Miskolcra vezető országútra, itt várja be félálomban azt a Ford Tranzitot, amelyik többedmagával felviszi egy
pesti építkezésre
Azt mondja, szinte minden hónapban máshol dolgoznak, nem nagyon érdekli, hol, a munka mindenütt "kutya nehéz". A munkaidő reggel hattól este hatig tart ebédszünettel, de pénteken négykor leteszi a lapátot, és felveszi a heti pénzt. Óránként ötszázat kap, ez hetente 27 000 forint "tiszta pénz". A napi egyszeri étkezésért nem fizet, az utazás is jutányos, háromezer oda-vissza, a vonat ennek a többszöröse lenne, és még a vasútállomáshoz is el kéne jutni. A szállásért - már ha van - napi ötszáz forintot vonnak le, de ő, ha teheti, kint marad a szabad ég alatt, így hétvégén általában hazaviszi a húszezret. Mindennap négyszáz forintból vesz parizert meg zsemlét; a kisboltokat keresi fel Pesten is, mert ott az eladónő, ha kéri, még felvágja a zsemlét. A hol kőművesként, de többnyire segédmunkásként foglalkoztatott, "egy év szakiskolát végzett" Berki Ferenc örül annak, hogy a mostani vállalkozó három hónap próbaidő után bejelentette minimálbérre. Elmondja még, hogy Borsodból és Nógrádból járnak fel legtöbben Pestre az építőiparba, a szabolcsiak már inkább Románia felé tekingetnek. A borsodit mindenhol a legolcsóbb munkaerőként tartják számon, mégis megéri felutazni, mert otthon legalább havi tízezerrel kevesebb a bér. A feleségről is szó esik; a házaspár három gyermeket nevel, Berkiné Miskolcon takarít "maszekba, abból a kis zsebpénzből már nem lehet adózni is, akkor még az útiköltség se jön ki" - mondja a férfi, majd magyarázatul hozzáteszi, a felesége négyórai takarításért kétezret kap, az utazás majdnem egy ezres. Otthon állatokat tartanak, és nagy a veteményes is, de ő hét közben nem tud besegíteni.
Berki Ferenc hallott a Monokon meghirdetett "segélyt csak munkáért" programról. "Éppen ideje, mert az nem megy a végtelenségig, hogy csak azt nyúzzák, aki dolgozik, ebben az országban még jobbágyság van - mondja, majd a felmenőiről beszél, akik mindig is állásban voltak a vas- és az üvegiparban. - Az apám elismert üvegfúvó volt, meg is van a nyugdíja, de hogy nekem miből lesz?" Kérés nélkül sorolja: mindennel együtt 150-155 ezer forint jön be havonta a családi kasszába, ebből még félre is tesznek a gyerekek taníttatására, mert nekik már lesz szakmájuk, kiveri belőlük, az biztos. "Számítógépet is beszereltettem nekik, a tízórait az asszony csomagolja, sose veszünk kólát vagy ilyesmit a boltban. Persze hogy bosszant, amíg én küszködök, aszalódok, elviselem, hogy a munkahelyen rajtam szórakoznak, a nagyhangúaknak az ölébe potyog az állami pénz, még uzsorára is eladnak belőle, abból meg jön nekik szépen az adózatlan pénz" - mondja, majd hozzáteszi, az ő famíliájának más az útja, ha Kecskeméten találna lakáslehetőséget, azonnal jelentkezne a Mercedes-üzembe betanított munkára.
A Közép-Cserehát egyik fejlődő faluja,
Homrogd
központjában az apró polgármesteri hivatallal szemközt impozáns közösségi ház sárgállik. Délutánonként egy szabad hely sincs az épületben elhelyezett számítógépek előtt. Többen nap mint nap végigböngészik az álláskereső programokat. A helybéliek nemcsak a helyi önkormányzati fenntartású intézményekben, illetve alkalmi, közcélú és közhasznú munkával jutnak pénzkereseti lehetőséghez. A viszonylag gyakran közlekedő buszjáratokkal egy óra alatt elérhetik a felsőzsolcai, szikszói, kassai ipari parkokat, de különösen a roma családokból sok férfi utazik fel hétfőnként valamelyik budapesti építkezésre. Miskolcon az egészségügyben és a Volánnál kínálnak folyamatosan munkalehetőséget.
A környező falvakhoz képest az ezerlakosú Homrogdon nem túl magas (15-20 százalékos) a munkanélküliség, de mint általában, itt is a szakképzetlen romák, közülük is a nők között a legnagyobb az állástalanok aránya. Az önkormányzat évi 300 millió forintból gazdálkodik, ebből 60 milliót szociális jellegű kiadásra költenek. A szociális segélyek 10 százalékát az önkormányzatnak kell kigazdálkodnia.
A kormány "Út a munkához" elnevezésű előterjesztése a szociális segély fejében háromhavonta 15 nap közmunkát tart szükségesnek. "Ez a tervezet teljesen alkalmatlan arra, hogy a tartósan munka nélkülieket vissza- vagy beszoktassa a munkába - állítja Juhász Imre polgármester. - Homrogdon 171-en vannak rendszeres segélyen, közülük 15-20 embernek tudok értelmes munkát kínálni. A foglalkoztatás időtartamát legalább 8-10 hónapban célszerű meghatározni. Az emberek hozzászoknak kicsit a munkához, és képesek lesznek valamit spórolni, megvenni a téli tüzelőt, vagy kicserélni egy háztartási gépet, de ha helyben nincs munkalehetőség - és nincs -, akkor nem tudom munkára szoktatni a munkanélkülieket" - mondja az esztergályos, jogi és lótenyésztői végzettséggel bíró polgármester, a Cserehát Településszövetség korábbi elnöke, ma elnökségi tagja, aki már csak szakmájánál fogva is elfogadhatatlannak tartja a monoki szigort. Éppen ezért "egy percig sem tenné ugyanarra a lapra" a szerencsi térség polgármestereinek a kezdeményezésével. "Akik itt lakunk, látjuk, hogy néhány éven belül tarthatatlan lesz a segélyezés. Gyakran előfordul, hogy megszólítok valakit, jöjjön közmunkára, ő pedig egyértelművé teszi, ez neki nem éri meg. Ha a család egyik tagja kereső munkát vállal, a másik sem lesz tovább jogosult, így megszűnik számukra a szociális segély folyósítása. Amennyiben hatórás közhasznú munkára van keretünk, a munkavállaló gyakorlatilag ugyanannyit kap érte, mintha segélyen lenne, sőt a segély mellett az alkalmi munkavállaló kiskönyvével munkát is vállalhat a környékbeli gyümölcsösökben."
A polgármester számol: ha egy háromgyermekes családban egyik szülő sem dolgozik, akkor kapnak 56 ezer forint szociális segélyt, 48 ezer forint családi pótlékot, a hivatásos anya kaphat 25 ezer forint gyermeknevelési támogatást, évente kétszer gyermekenként 5500 forint pénzbeli támogatást. Emellett a család kaphat lakásfenntartási támogatást, átmeneti segélyt, adósságkezelési szolgáltatást, illetve a gyermekek az iskolában ingyen ehetnek, és ingyen tankönyveket kapnak.
Juhász Imre régóta hangoztatja: vannak olyan térségek, ahol elkerülhetetlen az állami munkahelyteremtés, mivel a szabad verseny jellegéből adódóan a beruházók nem mennek a tőkehiányos területre, vagy ahol kezdetleges az infrastruktúra és alacsony színvonalú a munkaerő. "Nem lehet másképp megúszni az ilyen térségeket, magától nem lesz munkahely, és az ároktakarítás még átmenetileg sem megoldás. Az állami hitelből a mostani segélyen élők jelentős része befizető lehetne. Ugyan az ilyen jellegű állami beavatkozás sem oldaná meg mindenkinek a foglalkoztatását, de enyhíteni lehetne a munkátlanságból eredő feszültséget és az elégedetlenséget. Különösen a fiatalabb korosztályt nem szabadna munka nélkül hagyni" - magyarázza a polgármester, aki úgy látja, a jelenlegi uniós pályázatok nem segítik a tényleges foglalkoztatást. Az elmaradott kistérségek önkormányzatai nem képesek megoldani ezt a problémát; az ő feladatuk többek közt a színvonalas oktatás biztosítása, ez adhat esélyt az itteni diákoknak az elhelyezkedéshez.
Homrogdon majdnem mindegyik óvodáskorú gyerek óvodába jár. Az alig tíz év alatt száznegyvenről kétszázötvenes létszámúra duzzadt általános iskola végzőseinek 99 százaléka középiskolában folytatja a tanulmányait. Becsült adat szerint az iskolában végzett roma gyerekek 90 százaléka továbbtanul; ezek fele az első osztály után lemorzsolódik, 20 százalékuk fejezi be a középiskolát, és ebből a 20 százalékból 90 százaléknyi munkanélküli. A polgármester szerint ahol ilyen katasztrofálisak a mutatók, ott az oktatásnak konkrét munkára kellene képeznie munkaerőt. "Borsod megyében 3,6 milliárdot költünk a munkaügyi rendszeren belül átképzésre, de az átképzettek alig néhány százaléka talál munkát a végzettségével - mondja, majd hozzáteszi: - Homrogdon a nem roma lakosság körében 30 főiskolás és egyetemista kap Bursa Hungarica-ösztöndíjat. Természetesen a roma fiatalok előtt is nyitva áll a lehetőség, de egyelőre a településen nincs ilyen gyerek."
A homrogdi önkormányzat többéves fejlesztésének eredményeként ma egy nagy létszámú, jó színvonalú iskola működik a településen. A normatíva csökkentésével azonban idén veszélybe kerülnek az iskolai többletszolgáltatások, az ingyen tankönyv és tízórai, amit eddig a szintén nehéz helyzetű, bár nem jogosult gyerekek számára is biztosítottak. Az iskola forráshiánya miatt a következő tanévben csak a 180 deklaráltan rászoruló kap ingyen tankönyvet, a maradék 50 tanulónak, akiknél az egy főre eső jövedelem épp hogy eléri a kritikus szintet, fizetnie kell. "Ez is csak fokozza majd a feszültséget, de nem tudok mit csinálni, valahol spórolni kell - így a polgármester.
A szikszói kistérségben élő S. Katalin szerint vannak olyan roma családok, az ő falujában szám szerint négy, akik családi pótlék nélkül
éhen halnának
"Az öregek már nem keresnek munkát, a legtöbbje leszázalékolt, megrokkant a nehéziparban, a bányában, a fiatalabbak közül pedig sokan nem akarják vállalni az aljamunkát, de nem csak a cigány, más se. De mi nem lehetünk finnyásak! Alólunk mindent eladtak, földet, bányát, kohót, ez volt az egyszerű cigánynak a megélhetés. Akkor meg mit kényeskednek azért, hogy a pénzekért szülünk gyereket. Nekem is nyolc van, de az én gyerekeimet megnézheti akárki, mert én rájuk költöm. Nyáron a nagyok az emberemmel mennek állatot őrizni a kupecnek. A kisebbek gyűjtik a fát, három helyiséget fűtünk télen, a két szobát és a konyhát, ott mosakszunk. Az a baj, hogy sok beteg gyerek születik gondatlanságból, és 13-14 éves gyerekek is elhálnak, aztán kimaradnak az iskolából. De hát ez itt Borsod, itt más a tényállás!"
Az Edelényben rokonlátogatáson tartózkodó Varga házaspár évekig szőlőkarót hegyezett egy vállalkozónak exportra, majd amikor a vállalkozás csődöt jelentett, az edelényi munkaügyi központ közreműködésével elhelyezkedtek Felsőzsolcán. Egy év múlva, ahogy ők fogalmaznak, "továbbmenekültek Budapestre". A kétgyermekes fiatal autóbusz-vezető azt mondja, elegük lett abból, hogy a kisfiát folyton megalázták a buszon. "Az egyik ismert maffiózó fia rászállt, folyton elkérte tőle a táskáját, abban kutatott, beleköpött és úgy adta vissza, de volt, hogy a gyereket is leköpte, ha nem talált rágót, vagy valami más fogáravalót az iskolatáskában. Akkor határoztam el, hogy elköltözünk a falunkból (nem nevezi meg, hiába kérem - M. I.), amikor a gyerek egyszer nem jött haza a busszal. Kocsit fogadtam, a buszmegállóban találtuk meg. Azt mondta, nem akart felszállni, csak azt nem tudta, hogy az volt felénk az utolsó busz. Tudtam, hogy nem fordulhatok senkihez, nem is tettünk panaszt. Az anyáméknál laktunk, felpakoltunk és eljöttünk otthonról" - meséli akadozva.
A Varga házaspár szűkös körülmények között él Budapesten. Habár mindketten dolgoznak, nem is ábrándoznak saját lakásról. 90 ezer forintot fizetnek havonta albérletre, de a magasabb munkabér miatt kitartanak. Hallottak olyan kezdeményezésről, hogy egyes vállalatok lakást biztosítanak a dolgozóiknak, egyelőre azonban nem találtak ilyet. A napi politikában meglehetősen jártas férfi "piros jelzésnek" tekinti a szerencsi polgármesterek felszólalását; azt mondja, Borsodon már csak a politika határozottsága segíthet, a segélyezés rég nem csak pénzügyi probléma, mert teljesen átalakította az ott élők gondolkodását. Szerinte az állam ugyanolyan felelőtlenül viselkedik ebben a kérdésben a négyévenként leadott voksért, mint a segélyre berendezkedett, amúgy munkaképes emberek. "A mi családunk is kapott otthon lakástámogatási segélyt, de mi abból a villanyt fizettük be, meg tüzelőt vettünk. Aki meg aznap elköltötte a boltban, az lobogtatta egy hét múlva legmérgesebben a befizetetlen csekkjeit a hivatal előtt."
Az edelényi munkaügyi központ nagytermében tartott tréningeken naponta lekerülnek a polcokról a különböző szakmákat bemutató DVD-filmek és információs dosz-sziék. Budai Sándor kirendeltségvezető úgy látja, ha az embereket érdekeltté teszik a munkában, akkor elmennek dolgozni. "A rendszerben mindenkit regisztrálunk, ez szükséges ahhoz, hogy a munkanélküli valamilyen ellátást kapjon. A szociális segélyesek - ezek aránya meghaladja a nyilvántartott álláskeresők 50 százalékát - mellett vannak olyan álláskeresőink, akik habár nem kapnak ellátást (mert pályakezdők, vagy a házaspár másik tagja dolgozik - M. I.), együttműködnek velünk. Létezik azonban a munkaerőnek egy olyan rétege, amelyik nem tud túllépni a saját korlátain, és
a társadalmat okolja
a helyzetéért, miközben nem tesz semmit annak érdekében, hogy továbblépjen. Ezért a várhatóan nagyobb elhelyezkedések vagy uniós programok előtt tanácsadóink csoportmunkával, illetve személyes beszélgetésen próbálják feltárni azokat a körülményeket, amelyekből a tartósan munka nélküliek nem tudnak segítség nélkül kitörni. A kezdeti bizalmatlanság után, mondhatom, mostanra nagyon szívesen leülnek beszélgetni a munkatársakkal. Aki vállalja, hogy belép valamilyen programba, attól elvárjuk, hogy teljesítse a program elemeit. A tanácsadás után egy képzési blokk következik, a képzésre mindennap el kell menni, ott nem lehet hiányozni, mert akkor kizárják a programból, és elesik a képzés időtartamára biztosított, a minimálbérrel megegyező, keresetpótló juttatástól. A foglalkozásokon igyekszünk rádöbbenteni ügyfeleinket, hogy a helyzetük javulásához nekik is kell tenniük. A rendszeres életvitel sokak számára teher, ugyanakkor megéri, ha több pénzt visznek haza. A képzés után általában egy évig támogatjuk azokat a munkaadókat, akik az embereinknek időlegesen munkahelyet biztosítanak. A programok maximum 3 évig mehetnek, ha a támogatás megszűnik, a legtöbben elveszítik a munkahelyüket. A probléma ott van, hogy a környéken nincsenek olyan tőkeerős cégek, amelyek dinamikusan fejlődnének. Az Edelénybe települt nyomdán és csokoládégyáron kívül alig akad munkalehetőség. Tőlünk északra, a határon innen nincsenek új munkahelyek. Itt a cégek azt nézik, meddig kapják a foglalkoztatottak után a támogatást." Az utóbbi tíz évben a munkaügyi központon keresztül munkát vállalók közel 90 százaléka támogatással helyezkedett el.
Az edelényi munkaügyi központhoz tartozó 47 Bódva-völgyi település 37 ezer lakosából 22 ezer aktív korú, ebből a hivatal adatai szerint 8500-11 000 ember dolgozik; tavasztól őszig többen, télen jóval kevesebben. A munkaügyi központ nyilvántartási rendszerében lévő álláskeresők összetételére az alulképzettség jellemző, a nyilvántartott álláskeresők 14 százaléka nem rendelkezik befejezett 8 általánossal, legtöbben csak a nevüket tudják leírni. Időnként a hivatal segítségével budapesti vagy dunántúli multinacionális cégek keresnek összeszerelő munkára betanított munkaerőt. Székesfehérváron, Tatabányán, Zalaegerszegen többen is szerencsét próbáltak már a környékről, de mint a kirendeltségvezető elmondja, szinte mindnyájan visszajöttek a kötődésük miatt, nem tudták megszokni a monotonitást, amivel a munka járt. "A határok megnyitásával Kassa, Rozsnyó felé is kerestünk munkalehetőséget az ügyfeleink számára. A szlovák szakembereknél próbáltuk elérni, tegyék könnyebbé és szabályossá a kinti munkavállalást. Kassa nagyon gyorsan fejlődik, mellette ipari park épült, de a hozzánk közel fekvő Rozsnyón is van munkalehetőség. A májusban szervezett állásbörzén sikerült elhelyeznünk hegesztőket, ácsokat, asztalosokat, lakatosokat, de ami nagyobb létszámot jelent, a határtól mindössze 30 km-re fekvő kassai ipari parkban egy autógyár keresett betanított munkásokat, akiknek slusszkulcsokat és zárakat kell összeszerelniük. Kb. 150 ember jelentkezett, a szűrésen 60 ember lett alkalmas. Nagyon szeretnénk egy buszra való embert összegyűjteni, mert így lenne rentábilis a szállítás. Minden akkor derül majd ki, amikor a busz elindul Kassára. Meglátjuk, hányan kelnek fel kora hajnalban, hogy hatkor kezdeni tudjanak."
Budai Sándor azt mondja, elkeserítő, hogy a munkanélküliek 15 százaléka pályakezdő. "Sokan töltik be úgy a 30 évet, hogy még nem volt munkahelyük. Az iskolapadból kikerülve munkahelyet kéne nekik biztosítani, ahol kialakulhat bennük a felelősség, az önálló munkavégzés képessége. Egyébként van jó példa, mert számos olyan viszszajelzést kaptunk fizikai területről, hogy a fiatalabb szakemberek fegyelmezettek, nincs náluk alkoholprobléma, így a munkaadó is megbecsüli őket."
