A segélyezés konkrét megvalósulása kifejezetten rombolja a társadalmi morált, az pedig nagy veszély - vélekedett Gyurcsány Ferenc február elején egy, főleg polgármesterekből álló szűk (tizenöt fős) plénum előtt a parlamentben. Problémának nevezte, hogy "folyamatosan tért hódít a segélyből élés kultúrája", ami szerinte "deviáns magatartásforma", és közölte: túl magas a segély összege, ami akadályozza a munkaerőpiacra való belépést. Holott a munka minden állampolgár kötelessége.
Gépre tett pótlék a Grand Hotelben
A segélyügy tehát korántsem Monokon kezdődött: év eleje óta a Magyar Szocialista Párt minden létező fórumán élesen vetődött fel a rendszeres szociális segély és a családi pótlék újraszabályozásának az ügye. Maga a kormányfő is többször találkozott a szociális szakma kiválóságaival, az önkormányzati települések vezetőivel, közgazdászokkal és polgármesterekkel. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szocialista polgármesterei év eleje óta több fórumon is kifejtették a miniszterelnöknek, hogy sürgős változtatás szükséges a családtámogatások terén. Úgy érveltek, a választóik nem veszik jó néven, hogy míg ők kevés bérért mindennap munkába járnak, mások segélyből lopják a napot. Habár Magyarországon 175 ezer szociális segélyezett van, s összesen évi hatvanmilliárdot visznek el, míg egyéb ellátásra ennél jóval nagyobb öszszeg jut, a polgármesterek és más szocialista politikusok is rendszeresen ezermilliárdos összegekről beszéltek. (A valódi összegekről lásd cikkünket: Félrefordulat. Spórol-hat-e az állam a szociális juttatásokon és a foglalkoztatáspolitikán?, Magyar Narancs, 2008. június 5.)
A kormány tavaly ősszel kezdett el intenzíven foglalkozni a munkahelyteremtéssel, az akkor még Lamperth Mónika vezette szociális tárca pedig év elején rukkolt elő javaslataival. A munkahelyteremtést elősegítő intézkedések helyett azonban a párt (és részben a kormány) fórumain a segély ügye, valamint a családi pótlék drasztikus átalakítása került előtérbe. Sokáig Gyurcsány Ferenc is a legkeményebb megoldásokra hajlott. Habár két éve még gyerekszegénység-ellenes programot hirdetett, és ebben Ferge Zsuzsa baloldali szociálpolitikushoz fordult segítségért, egy éve pedig nemzeti stratégiát dolgoztatott ki a gyermekszegénység csökkentésére, nem az említett parlamenti fejtágító volt az egyetlen fórum, ahol maga is a pótlék és a segély szigorítása mellett állt ki. Március közepén a budapesti Grand Hotelben főleg polgármesterek, de szociálpolitikusok is részt vettek azon a megbeszélésen, ahol mindkét oldal megosztotta nézeteit a kormányfővel. A szocialista polgármesterek ismét csak a helyi feszültségek felgyülemléséről számoltak be: bizonyos rétegek nem akarnak dolgozni, elisszák a segélyt, elgépezik a pótlékot. Többen úgy vélték, mindennek gyakran kulturális okai vannak, ezért motiváló eszközök helyett szankcionálni kell. Az egyik szocpárti képviselő azt mondta: ezekkel az emberekkel kőkeményen kell bánni, nem érdemlik meg, hogy a rendes, dolgozó emberek állják a segélyüket. Érdemi vita nem folyt: a jelen lévő szociálpolitikusok szerint a segély- és pótlékelvonás pótcselekvés, nem csökkenti a helyi feszültségeket, hanem bűnbakká tesz egy csoportot. A korábban a legszegényebbek melletti kiállásával baloldali retorikát használó kormányfő itt is úgy reagált, mint az év eleje óta zajló viták során az MSZP-frakció rendpárti többsége: megérti, ha egy szociálpolitikus így beszél, de a valóság mást mutat. Az egyik szocialista frakciótag pedig úgy vélekedett: neki ne mondja meg a professzor asszony (ti. Ferge) a katedráról, hogy mi a magyar vidék baja.
A két fölidézett eseményt több vidéki találkozó előzte meg; Miskolcon és Hatvanban hasonló nehézségekről számoltak be a többségében szocialista településvezetők. Hatvanban a miniszterelnök azt mondta: dolgoznak a megoldáson, és arra kérte a polgármestereket, írják le panaszaikat, hogy "legyen annak nyoma".
A hetedik te magad légy
"Tulajdonképp egyfajta jelzést kaptunk, hogy van fogadókészség, nem fognak minket lepattintani" - mondta a Narancsnak Csige Tamás hajdúdorogi polgármester, aki ezt követően egy polgármestertársával együtt többek között a rendszeres szociális segély közmunkavégzéshez kötését javasolta a miniszterelnöknek. A szocialista párti Csige szerint sérti a társadalom igazságérzetét, hogy a becsülettel dolgozók minimálbért kapnak, míg a segély összege alig alacsonyabb annál. Szerinte a közmunka nem csak árokásást és söprögetést jelent: Hajdúdorogon például járdát építettek a közmunkások. Településén az is előrelépés lenne, ha a segélyen élőket évente egy hónapra tudnák foglalkoztatni. "Látná a gyerek, hogy a szülő tiszta ruhát ölt, időben felkel, értéket termel." A polgármester szerint, aki ebből cigánykérdést csinál, az olcsón hajszol népszerűséget, és nem megoldani akarja a problémát, hanem elmélyíteni.
Habár a szigorítást követelő szocialisták többsége elutasítja a rasszizmus vádját (amit egyes párttársaik fogalmaztak meg), a vitákban a romákkal szembeni sztereotípiák mindegyike felbukkant. És nem csak a mezei párttagok körében. Számos frakcióülés is foglalkozott a segéllyel; az egyiken több borsodi és szabolcsi szocialista a szerencsi kistérség polgármestereinek szóhasználatával érvelt (alacsony szocializációjú csoportok, gyerekszülésre berendezkedett életvitel, áthidalhatatlan kulturális különbségek).
"Hajmeresztő mondatok hangzottak el, de nyílt cigányozás nem volt. Mi, akik vitatkoztunk velük, rá mertünk mutatni, hogy ez valójában az" - mondta a Narancsnak a frakció egyik befolyásos tagja. Meglepő, de az egyik tematikus ülésen részt vevő körülbelül 35 politikus fele osztotta a radikális véleményeket; ők a segély csökkentése, munkához kötése, a feketemunka komoly üldözése, a családi pótlék csökkentése mellett érveltek. Többen ki is mondták, hogy az ingyenélőket meg kell büntetni. Problémának nevezték, hogy vannak, akik csak a családi pótlék miatt szülnek.
Habár a családi pótlékkal kapcsolatos kormánypárti tervek nem szivárogtak ki a sajtóba, tény, hogy a párt komolyan mérlegelte a szigorítást. Egy év eleji egri pártelnökségi ülésen Veres János pénzügyminiszter meghatározott idejű munkához kötötte volna a pótlékot. A frakcióban nagyjából három ötlet forgott a pótlék gyerekszám szerinti differenciálására: három gyerek után ne járjon a családi pótlék, csak adókedvezményt lehessen igénybe venni; csökkentsék a családi pótlékot, és gyerekszám szerint ne fölfelé, hanem lefelé menjen; a pótlék maradjon változatlan, de csak akkor kapja a család, ha valamelyik szülő munkát vállal (akár szociális foglalkoztatást). Később még az is felmerült: az önkormányzat dönthessen a pótlékról.
Gyurcsány Ferenc ugyan sokáig komolyan hajlott az adókedvezményes megoldásra, ám a frakcióban győztek azok az érvek, hogy azzal a párt magát köpné szembe - 2002 előtt ugyanis (még ellenzékben) az MSZP még az adókedvezmény miatt támadta a Fideszt, mondván, hogy az csak a magasabb jövedelműeknek kedvez. Az MSZP 2005-ben meg is szüntette ezt a gyakorlatot, és megemelte a pótlékot.
A fent idézett éles hangú tematikus frakcióülést egy már szelídebb követte: ahogy az előzőn, a frakció úgy fele itt is világossá tette, nem fogja megszavazni a büntető jellegű szociálpolitikát. A két tábor nem választható el egyértelműen a főváros-vidék ellentétpár szerint, habár a keményvonalasok többször kimondták: aki érvényes véleményt akar alkotni, éljen a leghátrányosabb helyzetű kistérségek valamelyikében. A szigorítás- és részben büntetéspártiak között megtaláljuk az elmaradott keleti országrészből érkező képviselők egy részét: Gúr Nándort, az Országgyűlés foglalkoztatási bizottságának elnökét, Veres Jánost, Juhász Ferencet, Káli Sándor miskolci polgármestert, Tukacs Istvánt vagy Szabó Györgyöt. Ám Vojnik Mária nyíregyházi honanya a másik táborhoz tartozik, ahogy Lendvai Ildikó, Lamperth Mónika, Szabó Zoltán, Wiener György, Csizmár Gábor, Vidor Györgyi vagy Kiss Péter is. A 193 fős MSZP-frakció körülbelül negyede osztotta a radikálisabb véleményeket.
Ezen a második frakcióülésen a hevesi Török Zsolt egyébként Teleki Lászlót idézte. A volt romaügyi államtitkár egy lakossági fórumon arra a hőbörgésre, hogy miért kell egyes néprétegeknek hetedik gyereket szülni, ha úgyse tudják eltartani, azzal felelt: családjában ő épp a hetedik gyerek volt.
Ezek a viták rejtve maradtak a nyilvánosság előtt, annál látványosabb volt viszont Gyurcsány Ferenc februári bejelentése. Az "Út a munkához" program, amit még a Lamperth-féle minisztérium dolgozott ki (korábbi neve: Segélyért munkát), kizárta volna a rendszeres szociális segélyezési rendszerből a feketemunkát végzőket, munkateszttel vizsgálta volna, ki az, aki tudna, de nem akar, és ki az, aki valóban nem képes dolgozni. Aki nem végez háromhavonta 15 nap közmunkát, attól azonnal megvonják a segélyt.
Ezeknek
A javaslatot rövid idő alatt számos szakértő szedte ízekre. Kiderült például, hogy az önkormányzatoknak a szociális törvény szerint ma is jelentős mozgásterük van segélyügyben: a támogatást csökkenthetik vagy meg is vonhatják. Nincs elég közmunka, vagy a megszervezése sokba kerül. Leginkább a szociálpolitikusok borultak ki, szerintük a rendszeres szociális segély az utolsó lehetőség, hogy valaki ne essen ki végleg a társadalomból: az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. A segélyt nem munkaösztönzésre találták ki. A rendszeres szociális segélyre fordított hazai összeg nemzetközi összehasonlításban is alacsony. A közmunka költségei jóval magasabbak a segélynél, de annak nincs valódi haszna; és csak ritkán vezet piaci alapú munkavállaláshoz. El lehet venni a segélyt, de akkor rendőrségre, bíróságra meg börtönökre költhet az állam. (A segélyellenes demagógiáról lásd cikkünket: Indulj, munkaverseny!, Magyar Narancs, 2008. június 19.)
A kormánypárti javaslat a kritikusok szerint egy dologra lett volna jó: a szegények megrendszabályozására és a romák bűnbakká tételére. Ezek az érvek fogalmazódtak meg a júniusi kétnapos dobogókői kibővített kormányülésen is, amelyen a miniszterek és államtitkárok mellett megjelentek a szocpárt legbefolyásosabb vezetői is, és amely a teljes biztonság megőrzése miatt leárnyékolt épületben folyt. Dobogókő a fordulópont: a korábbi frakcióüléseken felvetődött érvek és ellenérvek itt is összecsaptak, ám a közhangulat a rendpártiak ellen fordult. Úgy tudjuk, Gyurcsány Ferenc álláspontját is a dobogókői vita fordította meg, és nyitott volt az érvekre az új szociális miniszter, Szűcs Erika is, aki az üdülőszállóban a kormányfő által februárban meghirdetett program számos elemét részben átfazonírozva mutatta be. (Szűcs korábban ellentmondásosan viselkedett és beszélt: az MTV-ben május közepén egyetértett azzal, hogy a segélyért munkát kelljen végezni, majd két hét múlva elhatárolódott a törvénysértő monoki megoldástól.)
A szigorítás- és büntetéspárti érvekre először a kibővített kormányülésen zúdított komolyabb össztüzet a másik oldal. Korózs Lajos, Csizmár Gábor, Göncz Kinga és Lendvai Ildikó szenvedélyes beszédekben álltak ki amellett, hogy a szegények öncélú zaklatása nem hoz jelentős politikai hasznot a kormánynak, és megtakarítást se jelent. Egy baloldali párt nem engedheti el a legszegényebbek kezét, és nem felelhet meg a társadalom egy része által elvárt cigányellenes követeléseknek - érveltek. A segély vagy a pótlék indokolatlan szigorításával a kormány a szegények gyerekeit bünteti a legjobban. Herczog Edit úgy vélekedett, az unió nem ebbe az irányba tart, szalonképességünket kockáztatjuk. A két tábor itt győzte meg egymást: azt ma már csak kevesen vitatják, hogy a segélyt szigorítani kell, és munkára kell bírni a nem dolgozókat, de a hangsúly elsősorban az ösztönző elemekre helyeződött át - habár jelentős a fenyegető-szankcionáló szándék is. A miniszterelnök a kormányülést követően az MTV-ben úgy fogalmazott: a korábbi elképzelés felerősítette a szegény- és cigányellenes hangokat, s ha a kormány eszerint járna el, azok is büntetve éreznék magukat, akik nem szolgáltak rá.
A viták végül a július 8-i frakcióülésen jutottak - legalábbis ideiglenes - nyugvópontra; végső döntés szeptemberben születik (az elképzelésekről lásd Mit tervez a kormány? c. keretes írásunkat). Szűcs Erika szociális miniszter (ő a másik keretes anyagunkban mondja el véleményét) Dobogókőn kifejtett álláspontjával ellentétben leszögezte, a pótlékhoz nem nyúlnak, csak egy részét teszik természetben felvehetővé. Szűcs prezentációjában az önkormányzatok felelőssége mellett beszélt a szociális jövedelmekkel való visszaélések elleni fellépésről, az uzsora kiszorításáról, a színesfém-kereskedelem új szabályozásáról, és szó esett a korai gyerekvállalásról is.
A frakcióülésen forrásaink szerint még mindig voltak olyan hangok, hogy ezek úgyse foghatók munkára. De a korábbi héják is találtak okot az örvendezésre. "Na ugye, már nem rasszista, aki felveti a munkát?" - fogalmazott az egyik polgármester.
Mit tervez a kormány?
2009. január elsejével vezetnék be az új szabályokat, melyeket szeptemberben nyújtanak be a parlamentbe. A Narancsnál landolt, értelemszerűen még nem végleges tervek szerint ezek között szerepelne a rendszeres szociális segély és a pótlék természetben juttatható arányának növelése, a felajánlott közmunka alóli felmenthetőség szigorítása, és a feketemunkát végző segélyezettek szankcionálása. Az évi 180 ezer segélyezettből nyolcvanezer nem munkaképes, ám a fennmaradó százezret meg kell mozgatni. A következőképpen. A jelenleg közcélú munkára fordított összeget és a rendszeres szociális segély egyharmadát összevonnák, és megtoldanák egy 11,5 milliárdos, járulékmentességet biztosító összeggel: az így keletkezett 46,5 milliárdból egy éven át úgy 52 ezer főt foglalkoztatnának napi hat órában. A segély összegének tízszázalékos csökkentésével további pénzek szabadulhatnának fel, a hátrányos helyzetűeknek járó Start-kedvezménnyel és egyéb foglalkoztatási programokkal együtt pedig újabb harmincezer főt tudnának foglalkoztatni.
A tervezetről az általunk kérdezett szociálpolitikusoknak lesújtó véleménye volt. Minden természetbeni juttatás kétszer annyiba kerül, mint a pénzbeli - állították. Az sem világos, miért a szegények pótlékaival szórakozgatnak, ahelyett, hogy a középosztálytól vonnának el szociális támogatásokat. Mire lesz jó, ha évente újabb 46 milliárdot fordítunk alibifoglalkoztatásra? A főváros vagy a nagyobb városok még talán tudnak ennyi közmunkát biztosítani, de a kisebb települések nem. A feketén dolgozókat nem szabad büntetni, mert ők a legkiszolgáltatottabbak, az így szerzett jövedelemmel egészítik ki a segélyt. Érthetetlen az is - szól tovább a bírálat -, hogy a kormány miért nem azt firtatja, miért kontraproduktív a foglalkoztatási rendszer egésze, hogyan sorvadt el a korábbi, a 33 leghátrányosabb kistérséget megcélzó komplex programterv, vagy hogyan öszszegződnek az állami juttatások - van, aki egyszerre kap ápolási díjat és fogyatékosságit. Szakemberek szerint a kormány a legkönnyebb ellenállás felé mozdul el, amikor az egyes minisztériumokban korai nyugdíjat kapó köztisztviselők, a tárcáknál be nem jelentett dolgozók, vagy a 800 ezer rokkantnyugdíjas helyett épp a segélyeseket noszogatja munkára.
A szociális minisztérium stratégiai tervének egyik kommunikációs javaslata részletesen leírja, milyen eszközökkel kell megszerettetni ezen elképzeléseket a néppel. A meghívott újságírókkal folytatandó sajtóbeszélgetések meg a villáminterjúk mellett van egy külön rubrika is: Napkelte.
Mit mond a miniszter asszony?
"A családi pótlék valóban a család alapvető szükségleteire fordítódjon" - indokolta lapunknak Szűcs Erika a pótlék egy részének természetben juttathatóságát. A május óta a szociális tárca élén álló volt miskolci alpolgármester szerint bizonyos élethelyzetekben, átmenetileg természetben kapja majd a juttatást a család, és a szülőknek tréningen kell részt venniük. A rendszeres szociális segély természetbeni juttathatósága azt tenné lehetővé, hogy a szülők szociális szakemberek segítségével pénzfelhasználási tervet készítsenek, így a támogatásokat ellenőrizetten a gyermekekre költenék. A később bevezetendő szociális kártya ezt a rendszert fejlesztené tovább. Az "Út a munkához" legfontosabb elemének a miniszter azt nevezte, hogy az önkormányzatoknak közfoglalkoztatási tervet kell készíteniük, amelyben arra is ki kell térniük, hogy egyes csoportokat hogy tudnak egy éven túl is foglalkoztatni. Szűcs Erika szerint abszurd, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők vagy egynegyede 18-29 év közötti fiatal - elsősorban őket kellene foglalkoztatni. Kérdésünkre, vajon szerencsés-e, hogy egy kormány a szegények legprivátabb ügyeibe (pl. a sok gyerek vállalása) beavatkozik, Szűcs azt felelte: nőként, emberként is úgy véli, ha egy olyan életforma válik uralkodóvá, amely korán anyává teszi, ezáltal pedig környezetüknek egy életre kiszolgáltatottságba taszítja nők egyes csoportjait, akkor épp az a baloldali hozzáállás, hogy rajtuk segítsenek. Szűcs szerint növelnék a legális munkakínálatot, a gyerek sorsára koncentrálnának, hogy az ne a szülőtől látott életformát válassza, és fellépnének a mélyszegénység vámszedői (uzsorások) ellen. A munkaügyi és szociális adatok összekapcsolásával lehetőség lenne arra, hogy akit feketemunkán érnek, egy időre kizárjanak a segélyezés rendszeréből. A miniszter szerint a rendszerváltás sokkja következtében a roma és a nagyon alacsony iskolázottságú csoportok kiszakadtak a magyar társadalom szövetéből, megszűntek a mindennapos kapcsolatok. A hátrányos helyzetűek ezért megteremtették saját biztonságukat, és újfajta életvitelt alakítottak ki. Szűcs szerint a társadalom különféle rétegei közti életforma-, illetve magatartásbeli különbségek frusztrációt okoznak. Ezért a pénz- és a munkalehetőségek mellett a szociális szolgáltatások bővítésére is nagy hangsúlyt kell fektetni. Szerinte a családi pótlék nem alkalmas a születésszabályozásra; a kulturális színvonal emelkedésével automatikusan csökkent a megszületett gyermekek száma.
