Miért nem szakadt be az OTP árfolyama? Miért alszanak nyugodtan a bankelnökök, amikor pedig brutálisan kemény ítéletet hozott az Európai Unió Bírósága (EUB) egy magyar devizaalapú lízingügylet kapcsán? A válasz nem valami szövevényes összeesküvés-elmélet, hanem az, hogy a devizahiteles ügyekben a lényeget tekintve nem változott semmi. Ez akkor is így van, ha egzisztenciák mentek tönkre, és – levéve a jogászsapkát – igazságtalannak gondoljuk azt, ami több százezer emberrel történt 2008 után.
A döntés
Futótűzként terjedt el a hír, hogy az EUB egyik döntése alapjaiban változtathatja meg a korábbi devizahitelesek helyzetét. Egy 2007-ben kötött lízingszerződés ügyében a Kúria 2023-ban fordult az EUB-hez. Az ügyet Marczingós László ügyvéd vitte végig, akinek nem ez az egyetlen devizahiteles ügye. A Kúriáig jutott esetben a szerződést érvénytelennek ítélte az első és a másodfokú bíróság, de kimondta, hogy az adósok bizonyos mértékig kötelesek viselni az ügylet költségeit. A Kúria röviden azt kérdezte az unió bíróságától, hogy ez így rendben van-e.
Az EUB azt mondta: nem, nincs rendben. Érvénytelen az a szerződés, amelyben egy lízingcég tisztességtelen módon tolta az ügyfélre a svájci frankban meghatározott díj árfolyamkockázatát, ebből következően pedig úgy kell eljárni, mintha az a szerződés létre sem jött volna. Az ügyfélnek visszajár az árfolyam-különbözet, a kamat, az összes díj és költség. Cserébe vissza kell szolgáltatnia a lízingelt autót. Az úgynevezett tisztességtelenségi (fogyasztóvédelmi) irányelv szerint szankcionálni kell, ha egy ügyletben a vevővel, fogyasztóval szemben trükközni próbál egy cég. Ilyenkor nem elég a trükközést megállítani, a szankció az, hogy a teljes kontraktus érvénytelenné válik.
Aki már olvasott EUB-ítéletet, az tudja, hogy ezek a szövegek elképesztően bonyolultak, rendkívül nehezen érthetők, ráadásul nem a hazai jogszabályi környezetet veszik alapul, hanem az unióst, ami ideális esetben a nemzeti jogszabályokban is megvan, nem annyira ideális esetben (vagyis sokszor) azonban csak részben vagy sehogyan. Így már azt is vita övezte, hogy miről szól ez a döntés.
A közösségi oldalakon megindultak az okoskodások és spekulációk, hogy akkor mit lehet és mit nem lehet: volt, aki azt mondta, bolond, aki most nekiáll ügyvédeket felfogadni, mert csak haszonlesők akarják kihasználni a tájékozatlan ügyfeleket; volt, aki azt tanácsolta, mindenki olvassa át a maga egykori szerződését, és igenis keressen ügyvédet; és olyan tanács is fellelhető, amely szerint minden lenullázódott, minden visszajár, aki esetleg még fizet valamit, az azonnal hagyja abba.
Ezek az értelmezések (semmi sem változott; talán változhat valami; helyet cserélt az ég és a föld) meglehetősen távol állnak egymástól, és annyi azért bízvást állítható, hogy mindegyik nem lehet igaz. Akkor miről is szól ez az ítélet? Arról, hogy miként kell eljárni egy olyan esetben, ahol a bíróság kimondta egy szerződésről, hogy érvénytelen; arról, hogy miként kell elszámolnia egymással a pénzügyi intézménynek (itt egy lízingcégnek) és az ügyfélnek.
Amiről nincs szó
Az EUB egy szót sem ejtett a többi esetről. Nem ejtett szót arról, hogy mit jelent az érvénytelenség, arról pedig végképp nem, hogy holnaptól minden hajdani devizahitel-szerződés semmis. Az utóbbi nem igaz. A devizahitel-szerződések a pénzintézetek és követeléskezelő cégek szerint alapvetően szabályosak, és minden esetben a bíróságnak kell kimondania, ha mégsem. Egyszerűen azért, mert semmi sem igazolja ennek az ellenkezőjét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
