Az Európai Bíróság és a devizahitelesek

Nem azt mondták, hogy mindent vissza

Belpol

Sokan fellelkesültek az Európai Unió Bírósága devizahiteles döntésén. Fontos is, számít is, de nagyjából annyira, mint az a díszcseresznye, amelyet sütemény híján nincs hová tenni.

Miért nem szakadt be az OTP árfolyama? Miért alszanak nyugodtan a bankelnökök, amikor pedig brutálisan kemény ítéletet hozott az Európai Unió Bírósága (EUB) egy magyar devizaalapú lízingügylet kapcsán? A válasz nem valami szövevényes összeesküvés-elmélet, hanem az, hogy a devizahiteles ügyekben a lényeget tekintve nem változott semmi. Ez akkor is így van, ha egzisztenciák mentek tönkre, és – levéve a jogászsapkát – igazságtalannak gondoljuk azt, ami több száz­ezer emberrel történt 2008 után.

A döntés

Futótűzként terjedt el a hír, hogy az EUB egyik döntése alapjaiban változtathatja meg a korábbi devizahitelesek helyzetét. Egy 2007-ben kötött lízingszerződés ügyében a Kúria 2023-ban fordult az EUB-hez. Az ügyet Marczingós László ügyvéd vitte végig, akinek nem ez az egyetlen devizahiteles ügye. A Kúriáig jutott esetben a szerződést érvénytelennek ítélte az első és a másodfokú bíróság, de kimondta, hogy az adósok bizonyos mértékig kötelesek viselni az ügylet költségeit. A Kúria röviden azt kérdezte az unió bíróságától, hogy ez így rendben van-e.

Az EUB azt mondta: nem, nincs rendben. Érvénytelen az a szerződés, amelyben egy lízingcég tisztességtelen módon tolta az ügyfélre a svájci frankban meghatározott díj árfolyamkockázatát, ebből következően pedig úgy kell eljárni, mintha az a szerződés létre sem jött volna. Az ügyfélnek visszajár az árfolyam-különbözet, a kamat, az összes díj és költség. Cserébe vissza kell szolgáltatnia a lízingelt autót. Az úgynevezett tisztességtelenségi (fogyasztóvédelmi) irányelv szerint szankcionálni kell, ha egy ügyletben a vevővel, fogyasztóval szemben trükközni próbál egy cég. Ilyenkor nem elég a trükközést megállí­tani, a szankció az, hogy a teljes kontraktus érvénytelenné válik.

Aki már olvasott EUB-ítéletet, az tudja, hogy ezek a szövegek elképesztően bonyolultak, rendkívül nehezen érthetők, ráadásul nem a hazai jogszabályi környezetet veszik alapul, hanem az unióst, ami ideális esetben a nemzeti jogszabályokban is megvan, nem annyira ideális esetben (vagy­is sokszor) azonban csak részben vagy sehogyan. Így már azt is vita övezte, hogy miről szól ez a döntés.

A közösségi oldalakon megindultak az okos­kodások és spekulációk, hogy akkor mit lehet és mit nem lehet: volt, aki azt mondta, bolond, aki most nekiáll ügyvédeket felfogadni, mert csak haszonlesők akarják kihasználni a tájékozatlan ügyfeleket; volt, aki azt tanácsolta, mindenki olvassa át a maga egykori szerződését, és igenis keressen ügyvédet; és olyan tanács is fellelhető, amely szerint minden lenullázódott, minden visszajár, aki esetleg még fizet valamit, az azonnal hagyja abba.

Ezek az értelmezések (semmi sem vál­tozott; talán változhat valami; helyet cserélt az ég és a föld) meglehetősen távol állnak egymástól, és annyi azért bízvást állítható, hogy mindegyik nem lehet igaz. Akkor miről is szól ez az ítélet? Arról, hogy miként kell eljárni egy olyan esetben, ahol a bíróság kimondta egy szerződésről, hogy érvénytelen; arról, hogy miként kell elszámolnia egymással a pénzügyi intézménynek (itt egy lízingcégnek) és az ügyfélnek.

Amiről nincs szó

Az EUB egy szót sem ejtett a többi esetről. Nem ejtett szót arról, hogy mit jelent az érvénytelenség, arról pedig végképp nem, hogy holnaptól minden hajdani devizahitel-szerződés semmis. Az utóbbi nem igaz. A devizahitel-szerződések a pénzintézetek és követeléskezelő cégek szerint alapvetően szabályosak, és minden esetben a bíróságnak kell kimondania, ha mégsem. Egyszerűen azért, mert semmi sem igazolja ennek az ellenkezőjét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.