„Nyugdíjba vonulás helyett valójában Thész Gabriella hirtelen eltávolítása történt a gyermekkórus éléről” – írták a Magyar Rádió gyermekkóristáinak szülei az MTI-hez eljuttatott közleményükben. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója, Böröcz István ugyanis korábban úgy nyilatkozott, hogy a vezető karnagy huszonhét év után nyugállományba vonul (s ezt válaszolták a narancs.hu-nak is, amikor felvetettük, hogy nem inkább elbocsátásról van-e szó). Igaz, azt az MTVA is rögtön sietett leszögezni, hogy mindez a megújulás jegyében történt, elismerve ezzel, hogy nem önkéntes nyugdíjba vonulásról van szó. Az egyik korábbi kórustag szülei a narancs.hu-nak azt mondták, hogy Thész Gabriellát a szabadságáról hívták be az MTVA illetékesei egy megbeszélésre. A karnagy vitte magával a jövő évadra szóló terveit, de nem volt rá szükség, mert rögtön elvették a belépőkártyáját, és két napot adtak a szobája kiürítésére. A történtekről megkérdeztük Thész Gabriellát is, de mint mondta, engedély nélkül nem nyilatkozhat, hiszen csak a munkavégzés alól mentették fel, a munkaviszonya még jó pár hónapig érvényben van (az erre az időszakra járó fizetését előre meg is kapta). A karnagy tavaly betöltötte a hivatalos nyugdíjkorhatárt, de a folyamatban lévő munkaviszonya is inkább valamiféle (amúgy nem kötelező) végkielégítésre utal.
Újul a megújult
Kérdésünkre, hogy mit jelent a megújulás, az MTVA kommunikációs osztálya az alábbi írásost választ adta: „A megújult közmédia új utakat keres (sic!), ennek szellemében már nem csupán a rádió berkeiben működnek a Zenei Együttesek, ezen belül az MR Gyermekkórus, hanem rendelkezésre állnak a közmédia televíziós és internetes platformjai is.” Megkérdeztük azt is, hogy az eddigi karnaggyal miért nem képzelhető el a megújulás: „Thész Gabriella a régi utat tökéletes biztonsággal járta, de az átalakuló közmédia új úton akar továbbmenni” – áll a válaszban.
„Thész Gabriella életművéhez, emberségéhez méltatlannak és erkölcsileg elfogadhatatlannak tartjuk az eljárást, és tiltakozunk ellene!” – írják a szülők. A gyerekkórus szakmai színvonalát az új vezetésnek nemhogy emelni, de akár csak megőrizni sem lesz egyszerű feladat, ha amúgy a homályos „megújulás” ezt akarná jelenteni. Thész Gabriella munkájának hivatalos elismeréseinél (Érdemes Művész, Liszt-díjas, Bartók–Pásztory-díjas, a kórus 2010-ben magyar zeneművészet kategóriában Prima Primissima-jelölést kapott) is jellemzőbb, hogy vezetése alatt a kórus a szakma olyan nagyjaival dolgozhatott, mint például Kocsis Zoltán, Fischer Ádám, Fischer Iván, Schiff András, Eötvös Péter, George Solti, Philip Glass, Karlheinz Stockhausen, Luciano Berio vagy Dennis Russel Davies. Önálló műsoraikkal bejárták a fél világot, a kritikusok és a partnereik mindenhol elragadtatott hangon szóltak rólunk (lásd Visszhangok című keretes írásunkat).
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
Az érem másik oldala
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az efféle színvonal elérésének és megtartásának ára van. Beszélgetőtársaink szerint Thész Gabriellának már a rádió előző vezetésével sem volt felhőtlen a kapcsolata, autonóm személyisége, szakmai kérlelhetetlensége nem passzolt az akkori irányítási modellhez. Elmozdítani nem akarták, de a kórust számos megvonással „jutalmazták”: megszüntették a hangszeres oktatás támogatását, a gyerekek egyhetes nyaralásának támogatását, a kórus műsorait levették a Bartók adó műsoráról, a megüresedett adminisztrátori helyet nem engedték betölteni. Miután karnagytársa, Nemes László Norbert távozott, szintén nem lehetett szó utódlásról, azaz Thész – a kórus több mint ötvenéves történetében először fordult ilyen elő – éveken át teljesen egyedül végezte az összes szakmai feladatot és az adminisztratív feladatok nagy részét is. Mindez a közmédia új vezetése idején sem változott; ebből a szempontból érdekes, hogy távozása után hirtelen már két karnagyot is – Matos Lászlót és Kabdebó Sándort – ki lehetett nevezni.
Bár az országban számos kiváló gyerekkórus működik, egyedül a rádióé valóban profi együttes, így az irányítása nem képzelhető el demokratikus keretek között. Ennélfogva mindig vannak olyan szülők, akik szerint az ő gyereküknek van a legszebb hangja, és nem tudják elfogadni, ha őt valamely, komoly állóképességet, koncentrációt, kitartást igénylő fellépésre éppen nem válogatja be a karnagy – tehát az intrikák már-már természetes velejárói a professzionális, azaz „zsarnoki” vezetésnek. Mégis, a többségi véleményről a szülők már említett levelén kívül sokat elmond az az interneten megtekinthető videó is, amelyen több tucat jelenlegi és egykori tanítványa ad búcsúszerenádot Thész Gabriella lakása előtt (ha már a tanáruknak nem tették lehetővé a búcsút). Azt nem lehet tudni, hogy a gyerekkórusnak otthont adó Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium vezetése ellenezte-e a karnagy eltávolítását, vagy éppen ellenkezőleg, bátorította a döntéshozókat – mindenesetre a szülők levele szerint az iskola három éve kinevezett igazgatója a vezetőváltásról előbb tudott, mint „Gabi néni” (az igazgatót a nyári szünet miatt egyelőre nem tudtuk elérni – M. B.). Ha tehát voltak olyan érdeksérelmek, amelyek Thész Gabriella eltávolításával orvosolhatónak tűntek, akkor azok könnyen utat találhattak az MTVA-vezetéshez, amely nem különösebben szíveli a hatalmi centrumból esetleg kilógó „provinciákat”.
Az érintettek állítása szerint a gyerekeket és a szülőket meg sem kérdezték a menesztésről/nyugdíjazásról, az új karnagyok kiválasztásáról sem volt vita vagy pályázat. Az MTVA ezzel szemben „előzetes szakmai egyeztetésekről” és „körültekintő tájékozódásról” beszél. Akárhogyan is volt, a minimum egy olyan átmeneti időszak bevezetése lett volna, ami lehetővé teszi az új karnagyok betanítását, Thész Gabriella több évtizedes tapasztalatának átadását – ehelyett ő már a kórustagok közelébe sem mehet. Az új vezetők majdani munkájáról előzetesen nyilván nem lehet nyilatkozni, amúgy szakmai berkekben alapvetően pozitívan értékelik eddigi tevékenységüket. A hivatalos közlemény szerint viszont „az együttműködés zavartalanságát a most létrehozandó művészeti tanács fogja biztosítani, amelynek tagja lesz az MTVA, az iskola igazgatója, a szülők és a diákok képviselője is.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen hiányt szüntet meg ez az új testület, és mi lesz a feladata, az MTVA a következő választ adta: „A művészeti tanács a befogadó iskola és a mindenkori fenntartó közötti párbeszéd és kölcsönös egyeztetés évtizedes hiányát kívánja többek között megszüntetni. A művészeti tanácsnak elsődlegesen hidat kell építenie a befogadó iskola, a szülők, a diákok és a mindenkori fenntartó között.” Józan ésszel elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy világszínvonalú együttes művészeti döntéseibe úgy akarjon bárki kívülről beleszólni, hogy az ne a minőség rovására menjen.
| Visszhangok Ez az együttes már gyermekkoromtól közel áll szívemhez, amikor pedig elkezdtük a közös munkát, ismét örömmel tapasztaltam, hogy amatőr létére a Magyar Rádió Gyermekkórusa profibb a profiknál. A kristálytiszta intonáció, a stilárisan adekvát hangzás és nem utolsósorban a zene iránti elkötelezettség olyan erények, amelyek méltán emelik ezt az együttest a világ legjobb kórusai közé. (Kocsis Zoltán, 2005) Thész Gabriella láthatóan és hallhatóan eggyé válik kórusával: sokéves tapasztalatának gyümölcseként pontosan tudja, hogy gyermekénekeseinek mikor van szüksége biztos kezű vezetésre, s mikor a szabadság pillanataira ahhoz, hogy a produkcióban egyensúly uralkodjék, s az összhatás harmonikus, kerek egészt mutasson. (Csengery Kristóf, Muzsika, 2012) A Thész Gabriella vezette Magyar Rádió Gyermekkórusa fellépése hozta a fordulatot az előadásban; nem tudok visszaemlékezni, hogy hallottam-e ennél jobb gyerekkart életemben, beleértve a joggal ajnározott Wiener Sängerknabent. Amikor megjelentek, friss levegő költözött a terembe, és hogy a happy endinget hozó első finálé egészen musicalszerűen szólalt meg, az jelentős mértékben az ő felszabadult éneklésüknek és mozgásuknak volt köszönhető. (Csont András, Revizor kritikai portál, 2011) (…) Nem így a gyermekkarok produkcióiban, melyekben az est legszebben csillogó momentumaira bukkantam: az Öt tantum ergót először hallottam ilyen magas színvonalon, kiváló szólamvezetéssel, jó dinamikával, okosan tagolva énekelni, hasonlóan a briliánsan előadott Pünkösdölőhöz, mely olyan magától értetődően gyönyörűen és választékosan szólt, hogy legőszintébb lelkesedésemet ébresztette fel a Magyar Rádió Gyermekkara iránt. (…) Ekkor éreztem igazán, hogy nem csupán a huszadik század egy jeles magyar zeneszerzőjét, de vele együtt egész kultúránkat és nyelvünket, az ékes magyar beszédet és éneket ünnepeljük. (Balázs Miklós, Café Momus komolyzenei magazin, 2007) Anélkül, hogy hallanánk, elég nehéz levonni a legfontosabb tanulságot, ami számomra így szól: ha ez GYERMEKkórus volt azelőtt, akkor most gyermekKÓRUS, zenei intézmény. Nem az a legérdekesebb bennük, hogy jaj, de kicsik, és mégis, hanem ahogyan énekelnek. Pontosan, tisztán, sajátos hangzással. (…) Ebből keletkeznek aztán a legendák, amikor egy karmester nem int, és a kórus mégis hibátlanul lép be, vagy int a karmester, de rosszul, és a gyerekkar az egyetlen, amely még tudja, hogy mi történik, és akik után szépen rendeződnek a többiek is. (Fáy Miklós, Népszabadság, 2005) Ilyen drágakő a Magyar Rádió Gyermekkórusa, melyre nyugodtan országimázst lehetne építeni. Az örökifjú, páratlan lelkesedéssel és derűvel megáldott kórus öt és fél évtizedes fennállása alatt meghódította a közönséget Amerikától Japánig, Salzburgtól Velencéig. (…) Hiszen kórusának bármelyik hangversenyén pillanatok alatt többet lehet tanulni jóságról, szeretetről, szépségről, mint évtizedek alatt az élet iskolájában. (Devich Márton, Heti Válasz, 2010) |
