Nyugat.hu: nem a kormánytól függenek

„Nem halt meg a vidéki média”

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. május 18.

Belpol

Utálja azt hallani, hogy nincs független média a fővároson kívül – ezt annak a Nyugat.hu-nak a főszerkesztője mondja, amely a Dunántúl legolvasottabb portálja. A szombathelyi szerkesztőség szerint a vidéki nyilvánosság tágítható. Elmondják, hogyan.

Három szoba plusz konyha egy irodaház első emeletén: itt készül a Nyugat.hu, hogy puszta létével cáfolja a sokszor hangoztatott tételt, miszerint „halott a vidéki sajtó”. Nem az, legalábbis Szombathelyen biztosan nem. Körülöttem újságírók és szerkesztők, egy fotós, egy marketinges: a napi 40–50 ezer egyéni látogatót vonzó portál stábja.

Piacvezetők a régióban, ami persze nem jelenti azt, hogy dőlnek a reklámbevételek, ám megtalálták a módját, hogyan tudnak életben maradni. Ilyen méretben, ilyen régóta ez teljesen egyedi az országban – meghallgatni jöttem, hogyan csinálják. A vonaton elolvastam a mai vezető anyagaikat: egy elemzés az esedékes városi költségvetésről, egy színikritika Bálint András szombathelyi rendezéséről.

A legerősebb az az oknyomozó riport, amely azt mutatja be, hogyan újítottak fel egy önkormányzati bérlakástömböt Szombathelyen félmilliárd forint uniós támogatásból úgy, hogy lakásokat vécé és fürdőszoba nélkül hagytak. A cikkben szereplő 10 fős család egy 32 négyzetméteres ingatlanban él, telefonon hívták fel a szerkesztőséget az arcpirító eset miatt, és mint megtudtam, ez nem szokatlan. Sokan egyetlen lehetőségként keresik a Nyugat.hu-t, ilyen történettel hiába kopogtatnának be a kormánypárti megyei laphoz, ahol inkább a „pozitív” dolgokat preferálják.

Roznár Gyöngyi főszerkesztő: A klasszikus elvet valljuk, a média a mindenkori hatalmon lévőket ellenőrizze, az alul lévőket pedig segítse. Keresnek olyannal is, hogy „három hónapja nem ég az utcánkban a lámpa, írjátok meg, mert senki nem foglalkozik velünk”.

Szilágyi József és Roznár Gyöngyi (a háttérben Jozing Antal)

Szilágyi József és Roznár Gyöngyi (a háttérben Jozing Antal)

Fotó: Nagy Jácint

 

Magyar Narancs: Közhasznú egyesületi formában működtetnek egy kicsi, de komplett szerkesztőséget. Anyagaikat rendszeresen szemlézik országos médiumok, de miközben tényfeltáró munkát végeznek, a baleseti hírek sem maradnak ki, hiszen céljuk minden régióbeli témát lefedni. Szabadon akarnak dolgozni, aminek nemcsak az az ára, hogy hirdetési oldalról egyre nehezebb bevételhez jutni, de az is, hogy a kormánypárti városvezetők nem mindig állnak szóba önökkel. Ellenzéki? Független? Milyen újságként gondolnak magukra?

Roznár Gyöngyi: Egy igazi újság sosem lehet kormánypárti. Sosem titkoltuk, hogy alapvetően baloldali értékrendű médium vagyunk, de természetesen a jobboldali eredményekről, történésekről sem feledkezünk meg, és ha úgy adódik, a baloldal hülyeségéről is beszámolunk. Betartjuk a szakmai szabályokat, megkérdezzük mindkét felet, függetlenül attól, válaszolnak-e. Húsz éve csináljuk, mára elértük, hogy a régióban megkerülhetetlen információforrás lettünk, nekünk vannak a legjobb látogatottsági adataink, sok éve előzzük a megyei napilap portálját. Nemcsak a jobboldaliak vagy baloldaliak olvasnak minket, hanem mindenki.

Nagy Ákos Balázs gazdasági vezető: Halljuk, hogy a kormányhivatalban is sokan a Nyugat.hu-val kezdik a napot. Arra külön büszkék vagyunk, hogy egyes időszakokban a városházán és más önkormányzati intézménynél le volt tiltva a Nyugat.hu. Túl sokat olvasták ezek szerint.

MN: Szombathelyen a vidéki városokra nem jellemző média­pluralizmus van. Ez hat a városi közéletre, akár a politikára?

Szilágyi József főmunkatárs, újságíró: Három csomópont van nálunk. A Vas Népe (VN), az önkormányzati Médiaközpont és mi. Nagyon sok városban és a megyeszékhelyek jó részén csak egyféle forrás van.

Roznár Gyöngyi: A sokszínűség visszahat a közéletre, erősen.

Szilágyi József: Az, hogy egy ember átülésével borul a közgyűlés, az nemcsak most van, volt régebben is. Egy nagykanizsai új­ság­író mondta nemrég, azért van itt, Szombathelyen ilyen kiélezett helyzet, mert ebben a városban van független sajtó.

Roznár Gyöngyi: Az emberek itt megszokhatták, hogy többféle megközelítéssel olvashatnak egy témáról. Ahol csak a kormánysajtó van, ott tényleg csak egy hang szól. Mindig. Arra is figyelünk, hogy érthetően írjunk, hogy mindenki megértse, mi történik körü­lötte.

Roznár Gyöngyi főszerkesztő

Roznár Gyöngyi főszerkesztő

Fotó: nyugat.hu

 

MN: Egy ideje működik Szombathelyen még egy kifejezetten nem fideszes portál, az LMP-s Ungár Péter Ugytudjuk.hu-ja. Ez mennyire érinti a Nyugat.hu-t?

Nagy Ákos Balázs: Ungár tavaly meg akarta venni a Nyugat.hu-t. Az egyesületbe is be akart lépni.

Roznár Gyöngyi: Amikor ez nem sikerült, úgy gondolta – jobb szó nincs rá –, hogy tönkretesz minket.

Nagy Ákos Balázs: Elkezdett tárgyalni az újságíróinkkal, és elvitte a stábunk egy részét.

Roznár Gyöngyi: Mindezt azzal kommentálta, hogy vidéken is meg kell teremteni a „szabad sajtót”. Épp Szombathelyre jött, ahol egyébként is van már ilyen. Pedig akár jóban is lehetne a két lap, de így…

MN: A közfelfogás szerint a megyei lapoknak akkor áldozott le, amikor Mészáros Lőrinc 2016-tól több körben felvásárolta azokat, így a VN-t is. Közvetlen közelből mennyire látták élesnek a változást?

Szilágyi József: Nem volt éles váltás.

Roznár Gyöngyi: Már azelőtt is szoros volt a függés a kormányoldaltól. Az önkormányzatok rendszeresen vettek oldalakat a Pannon Lapok (a Vas Népe korábbi kiadója – N. G. M.) kiadványaiban, és már Mészáros Lőrinc előtt volt dedikált újságírója náluk a Fidesznek, aki a politikai tudósításokat készítette. Igaz, egy onnan érkezett kolléga mesélte, ő pont ott dolgozott, amikor a Mediaworkshöz kerültek, és akkor lettek csak igazán élesek a dolgok. Több központi anyag érkezett, szigorúbb lett az ellenőrzés is.

Onnantól nem lehetett megírni „csak úgy” mindent, hanem a megjelenés előtt el kellett küldeni a budapesti központba. Lapzárta korábban este hétkor volt, a tulajdonosváltás után már oldalzárások voltak, akár öt órakor. Az, hogy mindent el kellett küldeni Budapestre, hogy eldöntsék, mehet-e (vagy sem), sok konfliktust szült. Úgy tudjuk, ma is totális az ellenőrzés. Tiltott témákkal, tilos megszólalókkal, letiltott emberekkel. A „pozitív, helyi ügyekre” fókuszálnak, ebbe nem fér bele például, hogy kátyúsak az utak.

Nagy Ákos Balázs: A példányszám pedig esik. Tanítottam az egyetemen, a portán mindenkinek nyomták a kezébe a VN-t. Ilyen intézményi terjesztéssel próbálták az adatokat kozmetikázni.

MN: Származik-e ebből piaci előny? Abból, hogy sok témáról csak itt olvashatnak, hiszen a kormányközeli médiumok nem írják meg.

Roznár Gyöngyi: Olvasottságban igen, ez egyértelmű. Amikor a VN-nél is Mészáros lett a tulajdonos, a mi olvasottságunk megnőtt.

MN: Ez bevételi többlettel is jár?

Roznár Gyöngyi: Sajnos nem. Azért nem, mert a magyar reklámpiac nem az alapján működik, hogy milyen olvasottságod van. Más irányítja. Az egész folyamatot Európa nyugati felén csak néhányan értik, és nem tudnak mit kezdeni vele.

MN: Adódik a kérdés: akkor hogyan tudják működtetni a portált?

Roznár Gyöngyi: Mi nem egy médiacég, hanem egy közhasznú egyesület vagyunk. Nem a profit a cél, ez a működési forma megengedi, hogy adjanak nekünk adományt. A tao bevezetéséig jól álltunk, utána a cégek több ok miatt is máshova adták, például sportegyesületeknek. Tudunk még 1 százalékot is fogadni, ott az olvasói támogatás, de tudunk pályázni akár külföldre is, vannak uniós források erre. (A portál bevételeiről lásd keretes írásunkat.)

Civil egyesületként is pályázhatunk arra, ami politikamentes. Mondjuk, évek óta nem kapunk egy fillért sem, talán mert a nem létező tiltólistán vagyunk… És ott a reklámbevétel. Ez nem lehet több mint 50 százalék, különben elveszted a közhasznúságot. Bevételeink többsége tehát más forrásból származik, reklámból mintegy 40 százalék jön be.

Nagy Ákos Balázs: Amikor jobban ment a szekér, akkor is meghúztuk a nadrágszíjat. Nem fogtunk olyasmibe, ahol túl nagyot kellett volna kockáztatni. Tartalékoltunk. Ennek a haszna, hogy még létezünk.

MN: Ha beszélgetnek egy lehetséges hirdetővel, neki mi a hozzáállása? Mennyire szempont, hogy a kormánypárt nem igazán szíveli ezt a portált?

Roznár Gyöngyi: Egy autókereskedő azon gondolkodik, hogy hirdessen-e nálunk. Közben attól tart, ha megjelenik a felületünkön, a politikus nem ott veszi meg az autóját.

Nagy Ákos Balázs: Magyarországon a politika fontosabb, mint a gazdaság. A magánszektorban lévőknek elemi érdeke lenne a legnagyobb elérésű portálon hirdetni, de bennük van a félelem a politikától… Pláne vidéken.

Roznár Gyöngyi: Mielőtt a politika ennyire megvadult volna, jobbak voltak a reklámbevételeink. Ma sok cég határozottan fél hirdetni. Volt olyan multi, amely azért szüntette meg az éves szerződést, mert a fideszes erős ember személyesen odament.

Nagy Ákos Balázs: Mondjuk, többször is oda kellett mennie, de megtette.

Roznár Gyöngyi: Közben vannak olyanok, akik támogatják az egyesületet, de kérik, hogy sehol se jelenjen meg a nevük.

MN: Milyen a viszonyuk Czeglédy Csabához? Mennyire élő a korábbi kötődés?

Roznár Gyöngyi: A Nyugat.hu ötlete húsz éve két fiatalember fejéből pattant ki, az egyikük ma a királyi tévé és rádió prominense, a másik Czeglédy Csaba. Ők találták ki az egyesületet, majd jöttek a civilek, és amikor Czeglédy politizálni kezdett (az alapításnál még nem tette), akkor közösen egyeztünk meg vele, hogy ki kell lépnie. Ő ezek után hivatalosan is támogatónk maradt. A munkába nem szólt bele, tudta, hogy azzal tönkretenné az újságot. Nem titok, érzékenyen érintett minket, amikor őt letartóztatták, ezzel eltűnt az a havi, amúgy nem hatalmas, de rendszeres összeg.

MN: Tavaly kezdték a támogatói kampányt. Tehát elő lehet fizetni, miközben ingyenesen is olvashatóak maradtak. Mennyire nyitottak az olvasók egy ilyen konstrukcióra?

Roznár Gyöngyi: Ez kemény dolog, már csak a méretünknél fogva is. Ez egy egész embert igénylő feladat, sokszor választanunk kell: legyen-e meg a napi nézettségem, vagy adománygyűjtéssel foglalkozzak. Az olvasók húsz éven át megszokták, hogy a Nyugat.hu ingyenes. Mondják, háromszor kell eljutni valakihez, mire végre hajlandó adni neked. Mi most a kettőnél járunk. Legalább még egy intenzív év kell, hogy eljussunk. Vidéken ez nehezebb.

MN: Van-e már egy pár száz fős mag, amely felelősséget érez, hogy legyen Szombathelyen a kormányétól különböző, másfajta média, és amely erre áldoz is némi pénzt?

Roznár Gyöngyi: Mondjuk úgy, már vannak állandó előfizetőink. De megtalálni őket, vagy olyanokat, akik még előfizetők, támogatók lehetnek, az sok munka. Pusztán a munkánkkal ezt nem érjük el, ez az igazság. Ugyanakkor hosszú távon nagy szponzorok nélkül sem megy, függetlenül attól, hogy a legitimitásodat az 1–3 ezres előfizetői sokaságtól kapod. Csipog a mobilom, ha érkezett valami. Ha ez ezer forint, már repülök az örömtől. Ha 15 ezret kapunk, az egész hetem be van aranyozva.

Nagy Ákos Balázs: Nem tudok elképzelni Magyarországon olyan napi médiaprojektet, ami csak ebből meg tudna élni. Svédországban igen, ott megvan a polgári kultúra, az önérvényesítés hagyománya, talán már Budapesten is alakulgat ez. A régiónkban élő ember nehezen mondja, hogy „adok a Nyugat.hu-nak, mert képviseli az érdekeimet, tájékoztat a legfontosabb dolgokról, néha még szórakoztat is”. Itt még nem tartunk.

Ha van pénze, vesz egy új autót, vagy elmegy Horvátországba nyaralni. Miközben sok olyan támogatónk van, akinek számít az ezer forint, mégis odaadja. Ugyanakkor egy ismerősöm azt mondja: „Én a cégemből élek, sokat dolgoztam vele, a családomnak adom a pénzt, de ha én meg tudtam küzdeni, küzdjetek meg ti is, és nincs adomány, engem sem segít senki.” De ő is olvas minket, ingyen.

nyugat.hu

nyugat.hu

Fotó: nyugat.hu

 

MN: Profitálnak az osztrák határ közelségéből?

Nagy Ákos Balázs: Abból a szempontból nem előny, hogy rengetegen járnak át dolgozni, őket általában nem érdekli az itteni politika. Az Ausztriában dolgozó Vas megyei, aki megkeres 600–800 ezer forintot havonta és Audival jár, abszolút nem gondol arra, hogy a Nyugat.hu-t támogatni kéne, mert azt mondja: én most élvezem az életet.

Roznár Gyöngyi: És nem érdekli, mi van, miközben itt él. Másfelől előny is a határ, ezt igazán most kezdjük kiaknázni…

Nagy Ákos Balázs: Az osztrák turisztikai cégeket nem érdekli a magyar politika, a számainkat nézik, ezért hirdetni akarnak.

Roznár Gyöngyi: És van egy-két olyan, multinacionális cég a ré­gióban, amelyeknek fontos, hogy jó hírük legyen, hogy beszámoljanak arról, hogy ők itt mi mindent csinálnak.

MN: Milyen sztorikra büszkék? Melyeket tartják fontosnak azok közül, amik a Nyugat.hu-n jelentek meg?

Roznár Gyöngyi: Abban, hogy az utóbbi időben ennyit foglalkoznak Szombathellyel, van szerepünk. Ott vagyunk, megírjuk, videózzuk, ezt pedig átveszi az országos média. Ide tudtuk irányítani a figyelmet.

Szilágyi József: Tőlünk indult például a körmendi KDNP-s alpolgármester esete, aki egy 16 éves lánnyal már három éve folytatott viszonyt. Tulajdonképpen teljesen véletlenül futottam bele az ügybe. Azt hallottam, hogy lemondott, felhívtam, valami családi okot említett, leírtam. Ebből még nem lett volna semmi. De később összefutottam egy körmendi ismerősömmel, aki kérdezte, tudom-e, miért mond le az alpolgármester. Ő mesélt először a viszonyról, én meg napokat köröztem a téma körül, végül a rendőrség is megerősítette, hogy folyamatban van egy eljárás. Megírtam, és végigsöpört az országon.

Roznár Gyöngyi: Ez az a sztori, amit csak helyi kapcsolatokkal rendelkező újságíró tud felgöngyölíteni. Ezt Budapestről nem lehet kiásni.

Szilágyi József: De más ügyünk is akadt. Mi írtunk először az ukrán vendégmunkások tömeges magyarországi megjelenéséről. És már egy évvel az országos sajtó előtt arról, mekkora gond lehet a kukaholding fölállításából.

Roznár Gyöngyi: Próbáltunk a szakmáért is kiállni. Elmentünk egy szocialista sajtótájékoztatóra, ahol elhangzott, hogy Hende Csaba, a térség fideszes képviselője is benne van a trafikmutyiban. Mi ezt lehoztuk, de csak mint nyilatkozatot. Erre beperelt minket Hende, aki első és másodfokon is pert nyert ellenünk, hogy mi a rossz hírét keltettük.

Erre mondtuk, hogy abszurd! Ez egy sajtótájékoztató volt, közéleti témában, perelje azokat, akik tartották. Az Alkotmánybírósághoz fordultunk, meg is nyertük a pert. Büszke vagyok arra, hogy ennek kapcsán kimondták, hogy egy médium nem felelős azért, ami egy sajtótájékoztatón elhangzik.

MN: Mi az, amire már nincs energia? Mivel foglalkoznának többet, ha megengedhetnék maguknak?

Nagy Ákos Balázs: Oknyomozással. Ez a legdrágább és leginkább időigényes műfaj.

Szilágyi József: Több helyszíni riport kellene. Kimenni, bemutatni, milyen az élet itt. Zalában, Somogyban olyan történetek vannak, amik sokszor az Alföldön sincsenek. Fel tudom húzni magam, amikor egyesek azzal jönnek, nézd meg, tele vannak a Tesco-parkolók, miért panaszkodunk, van itt pénz, az emberek költenek! De Belső-­Somogyban láttam olyan házat, hogy hiányzott az egyik fala. És ott élt egy család. Télen is.

Roznár Gyöngyi: Ma publikáltuk, hogy félmilliárdnyi uniós forrásból úgy újítottak fel egy tömböt, hogy a vécét kihagyták belőle. A szerzőnek (Józing Antal – N. G. M.) sok idejébe került az ügyet körbejárni, az ott élők bizalmát megszerezni. Ha tehetnénk, több ilyen cikkünk lenne, nem csak Szombathelyről.

MN: Lehetetlenség, hogy ha nem is minden megyében, de legalább még öt-hat régióban működjön egy ilyen hírportál?

Roznár Gyöngyi: Egyévi rendszeres budapesti utazásomba került, hogy néhány szakmai szervezetnél, alapítványnál ismertté tegyem a Nyugat.hu-t. Olyan tanulmányokat olvastam, hogy a vidéki sajtó megszűnt, mi mást tehettem volna, mint felhívtam azt, aki ezt írta, és elmondtam, hogy mi a valós helyzet. Bármilyen furcsa, mi például itt vagyunk és élünk. Nem halt meg a vidéki média.

Nagy Ákos Balázs: Húsz évünk van benne, köztük sok keserves, tudjuk, hogyan kell csinálni.

Roznár Gyöngyi: Ha több forrásunk lenne, segíthetnénk a többieket, hogy ezt ilyen formában meg lehet csinálni. Bár néha az az érzésem, a lózungokon túl a kutyát sem érdekli a vidéki média helyzete. Noha tudjuk, hogy a választások hol dőlnek el.

Nagy Ákos Balázs: Gyakorlati szinten a legfontosabb, hogy szellemi műhelyben, szerkesztőségben kell alkalmaznod az embere­ket. Online napilapot nem lehet blogszerűen, külsősökkel csinálni.

Roznár Gyöngyi: Nem teheted meg, hogy ne főállásban foglalkoztass. Biztosítanod kell, hogy a munkatárs meg tudjon élni ebből, különben nem meri bevállalni. Ha akár két jó újságíró van egy megyében, ők már valamit tudnak csinálni. De csak akkor, ha adsz emellé technikai, egzisztenciális hátteret és jogi segítséget.

MN: Hogyan látják a jövőt?

Nagy Ákos Balázs: Megszűnni nem fogunk, bár az utóbbi két évben örültünk, ha a működéshez szükséges pénzt elő tudtuk teremteni. Pedig sok mindenről kellene még írni, több munkatárs is jó lenne. A mostani célunk: anyagilag stabilabbnak lenni, hálózatosodni, ernyőszervezetnek lenni, oktatóközpontot indítani, és picit a Nyugat.hu-t is fejleszteni. Eszünkben sincs panaszkodni.

Bevételek, kiadások

Beszámolója szerint a Nyugat Média és Világháló Egyesületnek 2018-ban 32,8 millió forint bevétele volt. Ebből közel 10 millió adomány, míg 13 millió forint pályázati támogatás. Sokat segítettek az egyesület önkéntesei is. A kiadások végül csaknem 4 millió forintnyi adózás előtti eredményt tettek lehetővé. A támogatók közt volt a Nyílt Társadalom Alapítványok is.

 

Pengeélen Szombathelyen

Vas megye székhelyén február végén történt fordulat a közgyűlésben, azóta pedig megállíthatatlanul zajlanak az események. A csupán egyfős többségben lévő kormánypárti vezetés egy elmérgesedett konfliktus után „elvesztette” civil támogatóját, Molnár Miklós alpolgármestert, és ezzel együtt a közgyűlési többségét is.

Azóta a baloldali többség leváltotta több önkormányzati cég vezetőjét, így a kommuniká­ciós holdingét is.Amellett, hogy 2014-ben a baloldal tisztes eredményt ért el (a 20 helyből 9-et szereztek), az elmúlt időszakban több politikai botrány is volt a megyeszékhelyen, gondoljunk csak a Jordán Tamás halogatott színházigazgatói megbízatása miatti tüntetésre vagy a városnak komoly anyagi tehertételt okozó új Haladás-stadionra.

Figyelmébe ajánljuk