Nem lefutott 2018: kis változás is elég ahhoz, hogy a Fidesz többsége meghiúsuljon

  • Gera Márton
  • 2017.04.02 12:04

Belpol

Ha nincs meg Orbánék abszolút többsége, olyan jönne, amit még nem láttunk – mondja Róna Dániel politológus, a Corvinus oktatója, akivel a baloldal esélyeiről és a Momentumról is beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Többen mondják, hogy a 2018-as választás lefutott meccs, az ellenzéknek nincs esélye a győzelemre. Egyetértesz?

Róna Dániel: Abszolút nem, egy év nagyon hosszú idő a politikában. Azt a példát szoktam mondani, hogy a 2014-es országgyűlési választáson Veszprémet és Tapolcát megnyerte a Fidesz, ráadásul 20 és 16 százalékpontos fölénnyel, és kevesebb mint egy év múlva Kész Zoltán 8 százalékponttal nyert Veszprémben. Ennél kisebb változás is elég lenne ahhoz, hogy a Fidesz többsége gajra menjen. Teljesen komolyan gondolom, hogy ez nem egy lefutott meccs. Nyilván a Fidesz az esélyes, toronymagasan vezeti a közvélemény-kutatásokat, de szerintem nem irreális az a lehetőség, hogy egyik pártnak sem lesz meg az abszolút többsége, és politikai patthelyzet alakul ki.

magyarnarancs.hu: Milyen helyzetben van a Fidesz a négy évvel korábbi állapotához képest?

RD: Talán most valamivel jobban áll. 2013 elején a rezsicsökkentés miatt éppen feljövőben volt a párt, de előtte az MSZP jóval szorosabban tapadt a Fideszre, mint ma. A közvélemény-kutatások alapján a kormány ma jobban áll, mint 2013 tavaszán, de ez nem jelenti azt, hogy nagyobb fölénnyel fognak nyerni jövőre, sőt az se biztos, hogy nyerni fognak.

magyarnarancs.hu: Ha a Tanítanékhoz vagy a Momentumhoz hasonlóan egy új erő rá tud mutatni az Orbán-rendszer gyenge pontjaira az elkövetkezendő egy évben, az veszélyt jelent a Fideszre?

RD: Új pártokra nagy az igény, mert nagy az elégedetlenség a régiekkel, de már új pártból is sok van. Egy idő után betelik a dolog, azt gondolom, hogy most már nehezebb egy új erőnek megkapaszkodni, különösen olyan támogatottságot elérni, hogy egyéni választókerületben esélyes legyen a győzelemre. Arról nem is beszélve, hogy ennek van egy időhorizontja. Ez nem úgy megy, hogy én kitalálok valamit, adok egy interjút, és akkor hopp, 10 százalékon vagyok. Nincs nagy várakozásom azzal kapcsolatban, hogy újabb szereplő jön, és az még nagyobb támogatottságra tesz szert, bár hozzá kell tenni: soha nem lehet tudni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: A Fidesznek elég, ha elviszi a nagyjából 1,5–2 milliós táborát az urnákhoz?

RD: A 1,5–2 millió szavazó nagyon valószínű, hogy össze fog jönni, csak nem biztos, hogy az elég lesz. A Fidesznek nyilván az az érdeke, hogy az oszd meg és uralkodj elve alapján egyik erő se nőjön túl nagyra. Amíg a Momentum például 5 százalékon áll, az teljesen jó a kormánypártnak, hiszen nekik a status quo fenntartása a legfőbb érdek.

magyarnarancs.hu: A választásokig a Fidesz elővesz új témát és felmutat újabb ellenséget?

RD: A menekültek, a civilek és Soros György mint ellenségkép épp elég jól bejött nekik, tehát nincs okuk változtatni. Másrészt a legfrissebb fejlemények is arra mutatnak, hogy semmitől sem riadnak vissza, hogy ezt a narratívát fenntarthassák és erősíthessék. Ugyanaz lesz az egymondatos sztori, ami eddig is volt: van a „nemzeti” kormány, amelyik megvédi az embereket a multinacionális cégektől, Brüsszeltől, a migránsoktól, Sorostól, és van, ugye, a nem hazai érdekeket szolgáló ellenzék. Erre kondicionálták a választóikat, évekig ez ment a teljes kormánypárti sajtóban.

magyarnarancs.hu: A baloldalnak van most narratívája?

RD: Az a baloldal egyik fő problémája, hogy nincs. A CEU megtámadása kapcsán például az MSZP azt mondta, hogy ez hazaárulás, de gyakori mondat az is, hogy „a demokrácia veszélyben van”. Egyrészt ezt már annyiszor mondták, másrészt ez nem olyan, ami a választót mobilizálja. Amiben látok egy kis narratívát, az Botka László „Fizessenek a gazdagok!” nevű kampánya, amiben arról van szó, hogy a kormány az elit érdekeit képviseli, az átlagember nem élvezi a fejlődés gyümölcseit, és ki van rekesztve a jóléti juttatásokból. Ez egy egymondatos világmagyarázat, de korábban az ellenzék képtelen volt ilyet felmutatni. Hogy a Fidesz korrupt, az nem narratíva.

magyarnarancs.hu: Összességében a baloldal jobb helyzetben van, mint 2013 tavaszán?

RD: Nem, jóval rosszabb helyzetben vannak, hiszen akkor kevésbé volt felaprózódott a paletta, nem volt ekkora eltérés a Fidesz és az ellenzék támogatottságában a közvélemény-kutatásokban. Akkor evidensnek tűnt az is, hogy a baloldal a Fidesz kihívója, most azért ez sem teljesen egyértelmű, noha az utóbbi hónapokban a Jobbik támogatottsága csökkent.

magyarnarancs.hu: Botka fellépése mennyire tűnik hatásosnak?

RD: Ez nehéz kérdés, mert még mindig várni kell néhány hónapot, amíg kiderül, Botka tudott-e hozzátenni valamit az MSZP támogatottságához, a Medián és a Tárki nem is mértek január óta. Azt már Bajnainál is láttuk, hogy a személyes népszerűségi index hiába magas, ha az nem sugárzik át a pártjára. Hogy Botka alkalmas jelölt-e, az abból is ki fog derülni, mennyire szívós, kitartó, mennyire tud úrrá lenni a mélypontokon.

magyarnarancs.hu: Hogyan tud Botka olyan helyzetbe kerülni, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen a dominanciája a baloldalon?

RD: Ha azt látjuk a kutatásokban, hogy az MSZP erősödik, a DK-n és az összes többi baloldali párton nagyon nagy lesz a nyomás, hogy álljanak be az MSZP mögé. Ha a szocialisták erősödni tudnak, akkor megjelenik egy választói-értelmiségi elvárás, hogy csatlakozni kell Botkához, hogy legyen esély legyőzni a Fideszt. Szerintem az MSZP-sek abban bíznak, hogy nyomást tudnak gyakorolni, és akkor majd az Együtt, a Párbeszéd, a Liberálisok, a MoMa beáll mögéjük. Azzal kapcsolatban azért szkeptikusabb vagyok, hogy Gyurcsány Ferenc mennyire engedne a nyomásnak, neki ugyanis van egy stabil tábora, és tud azonosulni azzal a szereppel, hogy ő egyedül is képes bejutni a parlamentbe.

magyarnarancs.hu: Ezt a nyomásgyakorlást lehetett volna kikerülni az előválasztással.

RD: Sokkal jobb lenne a baloldal egésze szempontjából, ha nem így dőlnének el a dolgok, hanem egy előválasztáson, vagy valami ahhoz hasonló versenyben. Ez növelte volna a kormányváltás esélyeit, az erőfölényben lévő MSZP és DK ugyanakkor nem volt érdekelt egy kiszámíthatatlan és nyílt folyamatban, ahol akár a kicsik is nyerhetnek.

magyarnarancs.hu: Most úgy támadja egymást az MSZP és a DK, mintha egy előválasztás közepén lennénk.

RD: Minden érv, ami az előválasztás ellen szólt, ma is él. A jelöltek túl sokat szidják egymást? Túl sokat civakodnak? A Fidesz beleszólhat a folyamatba? Melyik az, amelyik ezek közül ma nem valósul meg? Az előválasztás csak egy keret, egy aréna lett volna arra, hogy az elkerülhetetlen érdekellentéteket valahogy rendezzék a baloldali pártok. És amíg ez nincs, addig arról szól a diskurzus egy része, hogy milyen formában induljanak. Ha viszont sikerült volna megállapodni egy előválasztáson, utána tartalmi, érdemi dolgokról lett volna szó. Hogy milyen adórendszert, milyen oktatást vagy egészségügyet akarunk. Amerikában is szidják egymást a politikusok az előválasztás során, de nem azon vitatkoznak, hogy ki milyen konstrukcióban akar indulni, vagy hogy ki kivel fog össze. Tudom, hogy már nem lesz előválasztás, mert idő sincs rá, de ha lenne valami hasonló, amivel legalább részben ki lehetne választani a legalkalmasabb jelölteket – például helyi közvélemény-kutatásokkal, vitákkal –, akkor egy más minőségű helyzet állna elő, és ez segítene a baloldalnak.

magyarnarancs.hu: Ha demokratikus pártok külön indulnának jövőre, akkor a jelenlegi választási rendszerben mire van esélyük?

RD: Akkor az a kérdés, hogy négyötöddel vagy öthatoddal győz-e a Fidesz. Ha még abban sem tudnak megállapodni, hogy egy választókerületben egy jelölt legyen, akkor csak Angyalföldön nem nyer a Fidesz. Abban biztos vagyok, hogy más választókerületet se Budapesten, se máshol nem nyerne a baloldal, ha mindenki külön indulna. Ez egy katasztrófa-forgatókönyv, szerintem ezt egyik párt se akarja. Legalább koordinált indulás lesz, visszaléptetik a jelölteket – egyébként az Együtt és a Párbeszéd is ezt tűzte ki célul.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Az ellenzék nem bízhat abban, hogy a közvélemény-kutatások erősen felülmérik a Fideszt? Hiszen az elmúlt három évben több időközi választáson is legyőzték.

RD: Veszprém és a Tapolca esetében is azt láttuk, hogy az országos közvélemény-kutatási adatoknál a Fidesz jóval szerényebb eredményt ért el az időközi választáson. De 2010-ben és 2014-ben is az volt a helyzet, hogy még az utolsó kutatások is felülmérték a pártot. Ez egy természetes jelenség a társadalomtudományban, nem azt jelenti, hogy rosszul dolgoznak a közvélemény-kutatók, hanem ilyen az emberi mentalitás, a kisebbséghez tartozás vállalása mindig kockázatosabb. Az én számításaim alapján korábban 5–6 százalékponttal mérték felül a pártot. Ha azt mondják a kutatások, hogy a Fidesznek most 48 százalékos a támogatottsága, akkor az lehet, hogy csak 43. Bár 43 százalékkal még mindig parlamenti kétharmadot lehet nyerni, de ha bizonyos ügyek miatt – például a CEU-ügy szerintem ilyen lesz – csökken a Fidesz támogatottsága, akkor hamar erodálódhat nem csak a kétharmad, hanem a többség is. A választókerületi térkép úgy van beállítva, hogyha, mondjuk, 43-ról lemész 36-ra, az ellenzék meg 25-ről felmegy 31 százalékra, akkor már nem biztos, hogy megvan az abszolút országgyűlési többséged. És ez nem olyan eget rengető fordulat lenne, ennél nagyobb változást is láttunk már a magyar politikában.

magyarnarancs.hu: A Momentum megjelenése mennyire ígéretes, mi lehet az ő kifutásuk?

RD: A Momentumnak vezethet felfelé is az út, elképzelhető, hogy bejutnak a parlamentbe, és aztán tovább emelkednek, majd egy idő után ők lesznek a váltópárt. De az is lehet, hogy már három hónap múlva olyan hibákat követnek el, hogy a mostani 1–2 százalékos támogatottságukat is elveszítik. A Momentum kapcsán egyelőre hatalmas a bizonytalanság, de az ő szemszögükből óriási dolog, hogy lehetővé tettek egy olyan pályát, ami nagyon felfelé is vezethet. Az Együtt és a Párbeszéd esetében nem lennék már ilyen optimista, ott valami csodának kellene történnie, hogy saját maguk újra 5–6 százalék fölé menjenek a jelenlegi helyzetben.

magyarnarancs.hu: A Jobbik mintha háttérbe szorult volna az elmúlt hónapokban. Mi ennek az oka?

RD: Volt néhány téma, ahol rossz álláspontot vettek fel. Migránskérdésben több mint egy éven keresztül majdnem ugyanazt mondták, mint a Fidesz, és a kerítésépítésben nem lehetett a kormánnyal versenyezni. Innentől kezdve feltehetjük a kérdést, hogy akkor miért szavazzon valaki a Jobbikra, ha ugyanazt mondja, amit a Fidesz meg is csinál. A vasárnapi zárva tartás és az olimpia kérdésében is szembement az eredeti álláspontjával a párt, és egy olyan térfélre keveredett, ahol komoly riválisai voltak – a kezdeményező MSZP és Momentum. A frissességet, a kíváncsiságot, a figyelmet, a csodavárást ellopta a Jobbik elől Botka és a Momentum, akik a politikai verseny dinamikáját megváltoztatták, a Jobbik számára kedvezőtlenül. Vona Gábornak mindenképpen érdeke Botka bukása: minél nagyobb káosz van a baloldalon, minél gyengébb a vezetés, az a Jobbiknak annál inkább kedvező.

magyarnarancs.hu: Az egyik blogbejegyzésedben azt írtad, az ellenzéknek 35–40 választókerületben kellene megakadályoznia a kormánypárti győzelmet, és akkor nem lenne abszolút többsége a Fidesznek. A jelenlegi helyzetben lehetségesnek tartod ezt?

RD: Egy év alatt tényleg bármi történhet, de azt látom, hogy a jelenlegi dinamikája a versenynek nem biztató a baloldal számára. Hogy egy focihasonlattal éljek: van, amikor egy csapat estig is játszhat, akkor sem rúg gólt – aztán valahogy mégis jön egy lepattanó, egy szerencsés helyzet, találnak egy gólt, ami aztán az fellelkesíti őket, és visszajönnek a meccsbe.

magyarnarancs.hu: Ha nem lenne meg az abszolút többsége a Fidesznek, mi várható?

RD: Nagyon érdekes helyzet lenne, mert a Fidesznek konszenzuskényszerben kellene politizálnia, az ellenzék támogatása nélkül még a költségvetést sem tudnák elfogadni. Ez gyökeres szakítás lenne a jelenlegi politikai gyakorlattal, azzal, ahogy ma működik az egész ország. Nehéz megmondani, mi történne, de az gondolom, Orbán Viktor nem adná a nevét egy ilyen kormányhoz. Az biztos, hogy olyan jönne, amit még nem láttunk.

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.

„Mint egy Molotov-koktél”

Nemrég magyarul is megjelent harmadik regénye, Az iskola Topekában lelkes fogadtatásra talált Amerikában. A New Yorkban élő íróval a város jövőjéről, a Trump-korszak gyökereiről és a költőket érő kínos kérdésekről is beszélgettünk.