Nem lehet népszavazás a budapesti olimpiáról

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 27.

Belpol

A Fővárosi Választási Bizottság elkaszálta a kerületi polgármesterek és ellenzéki képviselők indítványát.

A Fővárosi Választási Bizottság elutasította a budapesti olimpiával kapcsolatos népszavazási kezdeményezést – közölte Hadházy Ákos. A budapesti népszavazást ellenzéki országgyűlési képviselők és kerületi polgármesterek kezdeményezték, akik ezt a kérdést tennék fel a fővárosi szavazópolgároknak: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata pályázatot nyújtson be a 2036. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére?”

A bizottság érvelése szerint a kérdés „nem egyértelmű, hiszen az olimpiai kandidálás folyamata hosszú és bonyolult”.

Hadházy azt ígéri, nem hagyják annyiban: „Jogorvoslatot fogunk kérni a szerintünk hibás határozat ellen, illetve ha kell, beadjuk újra” – írta. „A választópolgárok pontosan el tudják dönteni, hogy akarnak-e olimpiát vagy sem, és erre kötelezhetik a fővárosi közgyűlést. Mi hiszünk abban, hogy a budapestieknek kell meghozniuk azt a döntést, akarnak-e olimpiát, ezt nem lehet rájuk erőltetni.”

Az ellenzéki képviselők szerint „fennáll a veszélye annak, hogy Orbán Viktor kormánya megzsarolja a főváros minden tekintetben sarokba szorított vezetését, és kicsikar tőlük egy támogató nyilatkozatot. Biztosak vagyunk benne, hogy ez nagyon sokba fog kerülni az adófizetőknek, de a politikai ára még nagyobb lesz.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.